2012. október 6., szombat

Mi is emberek vagyunk – interjúkötet klinikai orvosokkal

Ebben a hónapban kerül a könyvespolcokra Szekszárdi Miklós felelős szerkesztő „Mi is emberek vagyunk” című könyve, melyhez dr. Éger István, a MOK elnöke írt előszót. A kötetet október 16-án 18 órától az SZTE ÁOK Dékáni Hivatalában (Szeged Tisza Lajos krt. 109. I.e.) mutatja be a szerző Szekszárdi Miklós, a TiszapART TV műsorvezetője.




„… a fiatalok mind elmennek; itt maradunk mi, öregek,
amíg élünk, aztán ha mi is kidőlünk vagy meghalunk,
akkor ki fogja ezt a nemzetet gyógyítani?”

A Medicina Kiadó gondozásában megjelenő kötet húsz interjút és egy szívinfarktus személyes történetét tartalmazza. Orvosok nyilatkozatai alapján mutatja be a száz sebből vérző magyar egészségügyet, emberi sorsokat, igyekszik feltárni az orvos-beteg ellentétek kialakulásának okait az ötvenes évektől kezdve, rámutatva mindazokra a problémákra, amelyek miatt orvos és betege egyaránt szenved.
A színes történetekből azt is megtudhatja az olvasó, valójában miért vannak várólisták, miért kell heteket, hónapokat várni egyes vizsgálatokra. A szerző beszélgetőpartnerei rávilágítanak, miért hagyják el a fiatal orvosok egyre nagyobb számban az országot és vállalnak inkább külföldön munkát, ami joggal keseríti el az idősebb orvosokat. A kötet egyfajta válasz Kende Péter, az orvosi presztízst sértő írásaira.
A könyvbemutatóra várják az orvostársakat, betegeket, a téma iránt érdeklődőket, hogy ne csak a botrányíz, a média hibakeresése, hanem a mindennapok hősies küzdelme is keltsen végre osztatlan figyelmet.



A könyvről a TiszaPART TV felvételén Pusztai Virág szerkesztő beszélget a szerzővel

„A művészet kitisztítja a kutató fejét...”

A REÖK-palotában október 28-ig látható az a tárlat, melyen Datki Zsolt neurobiológus-infrafotós fényképeivel a látható fényen túli világba tekinthetünk be. A megnyitón Penke Botond akadémikussal beszélgettünk a fotózásról, Zsoltról és a művészetekről.



A REÖK-palota átriumában barátok, kollégák, pályatársak, amatőr és profi fotósok voltak jelen azon a tárlat megnyitón, ahol Datki Zsolt neurobiológus-infrafotós művészien megkomponált fényképeiből látható összeállítás. Ebből az alkalomból a fotózásról, a fotósról, és a művészetnek a kutatók életében betöltött szerepéről beszélgettünk Penke Botond akadémikussal.

– Professzor úr, ön hogyan találkozott először a fényképezéssel?
– Jómagam a fényképezés kémiájából vizsgáztam, ami abban az időben elég bonyolult volt, hiszen rengeteg módszert létezett. Az 1800-as években borzalmas lassú kémiai reakciók voltak, az ezüstbromidos-eljárás ezt már meggyorsította. Ilyen és ehhez hasonló dolgokból azután jelesre vizsgáztam. Nagyon örültem neki, mert legalább a fényképezés technikai oldalát megismertem.
De itt nagyjából meg is maradtam, mert rájöttem, ha a családban én fotózok, akkor valakinek vagy a feje, vagy a lába lemarad a képről. Ha tájképet csináltam, akkor az tele van műtárggyal, villanykarókkal, vezetékekkel. Ezért úgy gondolom, nem biztos, hogy a Jóisten engem is fotósnak teremtett. De ezzel együtt megpróbálok megérteni egy olyan barátot, mint Zsolt.

– Milyen a kapcsolata Zsolttal?
– A korkülönbség közöttünk óriási nagy. A fiam, de inkább az unokám lehetne, de ez tényleg nem jelent semmit, mert 12 éve valóban nagyon jó baráti viszonyban vagyunk. Zsolt egy egyenes, székely gyerek. Nagyon sok minden összeköt bennünket: én is reformátusnak voltam felnevelve és mind a ketten elég makacsok vagyunk, mondhatnám keményfejűek. De tudunk engedni is, ha kell. Az elmúlt több mint egy évtized nem volt könnyű, de nem egymás miatt. Zsoltnak nagyon nehéz volt állampolgárságot szereznie, nem úgy, mint az manapság lenne.

– Mennyire gyakori az, hogy egy tudományos kutató művészetekkel foglalkozik?
– Azt mondhatom, hogy nagyon jellemző, mert a tudományos kutatás elég nagy feszültség alatt folyik, sokszor egy igazi taposómalom. Egy olyan rabszolgamunka, ami minden nap ismétlődő, mondhatnám unalmas tevékenységgé tud fajulni. Azt szoktuk mondani, hogy egy héten egyszer örülünk, és mégis hét napig jár az agyunk. Emiatt a kutatóknak egy jelentős része ilyen művészi tevékenységbe próbál kitörni, egy másik önmegvalósítást találni.
Egyik barátom, Hajós György, aki Budapesten kiváló szerves kémikus, például emellett remek orgonista. Ismerek olyanokat, akik csodálatosan festenek, természetesen hobbiszinten. Én magam inkább csak írok, igaz, hogy csak a család, a gyerekek, unokák számára. De szinte mindenkinek, akit én ismerek, van valami ilyen jellegű tevékenysége.



– Ez mennyire szolgálja a tudomány épülését, a fej kitisztulását?
– Nem csak ezt érik el vele, hiszen például Zsoltnak nagyon közel van a munkájához ez a fajta hobbi, mert ő enélkül is mindig a fénnyel dolgozik. A többieknek, aki például orgonán játszik ez egyfajta levezetése a mindennapok feszültségének. És ha egy ilyen művészeti tevékenységgel feltöltődik az ember, akkor másnap teljesen tiszta fejjel tud gondolkodni.

A kiállítás október 28-ig látható a REÖK-palotában



2012. október 5., péntek

„Naplemente, jön az este...” – színorgia az égen Szegeden

„Megszólal egy kisharang és választ ad egy messzi hang
Naplemente, jön az este, harmatcsepp hull a kezemre...”
– énekelte az idén jubiláló Omega 1969-ben. A színorgiát csak közelítőleg tudja visszaadni a fotó. De mitől is piros az ég alja?




Azt mondják, ha a naplementekor piros az ég alja, másnap sütni fog a nap, és jó idő lesz. Mások szerint, ilyenkor másnap fújni fog a szél, és nagy vihar lesz egy adott területen. Van-e valami tudományos magyarázata a kérdésnek, vagy csak népi hiedelem az egész?
Az ősidőkben az emberek az égi jelekből is jósoltak, azonban ahogy a tudomány egyre nagyobb teret hódított meg a mai világban, ezek a jóslatok a mindennapi életünk nélkülözhetetlen részeivé váltak. De nézzük, mikor vöröslik az ég alja! A Napból érkező színtelen, fehér fény a légkörben lévő számtalan részecskén (por-, füst, páraszemcsék) szétszóródik.


A vörös csak nehezen szóródik

Tihanyi naplemente
De miért vörös az ég és a Nap ilyenkor? Ugyanazért, amiért ködös, füstös, hideg téli napokon vörösnek látjuk fölöttünk a napkorongot. Mindenki tudja, hogy a piros szín látszik a legmesszebbről, ezért is piros a tilos jelzés, ezért piros az autó stoplámpája, ezért használnak a vasutasok is piros jelzőzászlót.
Ennek az az oka, hogy míg a szivárvány minden színét könnyebben szétszórja a levegőben levő por, pára, füst, addig a vöröset csak nehezen - az csak a nagyon szennyezett levegőben szóródik szét. Amikor a nap lenyugszik, sugarai majdnem hogy párhuzamosan haladnak a felszínnel, így jóval sűrűbb és vastagabb szennyezett légrétegen haladnak keresztül, mint amikor felettünk áll. Ilyenkor kiszűrődik a kék, a zöld, a sárga, illetve mire a szemünkig érnének, szétszóródnak, csak a vörös érkezik meg. Ezért aztán az a benyomásunk, hogy amikor lenyugszik, vörös színű a nap.
A fehér fény a színkép színeinek – vörös, narancs, sárga, zöld, kék, ibolya, ultraibolya, fehér – keveréke. Nappal az égboltot azért látjuk világoskéknek, mert a tiszta, szórt színek keveréke ezt a színt adja ki.

Reggel és este

A Napot lassan „elnyeli” a Balaton
Reggel és este a Nap sugarai sokkal vastagabb légrétegen hatolnak át, mint délben. A kék szín nagy része így már nem jut el hozzánk, a sugarak közül csak a vörös nem nyelődik el, a kelő és nyugvó Nap tehát vörös. Egy kis pára a föld színe felett növeli ezt a hatást. Borús ég, sok pára esetén azonban az összes szín eltűnik, az ég szürke lesz.
A vörös hatásban szintén közrejátszik, ha egy terület fölött magas légnyomás található. Az ott leszálló légmozgás a szennyező anyagokat a földfelszín közelében tartja, és ezáltal a naplemente még vörösebb a szokásosnál.
Miután a magas légnyomás általában jó időt hoz, az ilyen típusú vörös naplemente jelzi, hogy tiszta idő közeleg. Ha az ég reggel vörös a keleti égbolton, akkor ezt nyugaton alacsony légnyomás fogja követni. Az alacsony légnyomás általában felhőket, esőt vagy vihart hoz, így ez egy figyelmeztetés a tengerészek számára.
A megfigyelések sokszor igaznak bizonyulnak, de nem mindig. Az uralkodó szélirány adott területeken gyakran nem nyugati irányú, és a vöröses felhők is sokszor nem részei érkező vagy távozó viharrendszereknek.

Színház a REÖK-palotában

Négy színházi előadást is láthatnak a nézők októberben a REÖK-ben. Jordán Tamás először lép a kiállítóház alkalmi színpadára, Hobo most Jim Morrison-adaptációkkal érkezik, a Nézőművészeti Kft. a Vakságot hozza, a Forte Társulat pedig az Elveszett férfiakat.


Jordán Tamás különleges színházi stand up comedy-vel mutatkozik be a REÖK közönségének. Az egyszemélyes előadásban versek szakítanak meg tréfákat és sztorikat. A színművésznek saját bevallása szerint nagyon sok remek történet van a tarsolyában – színházról, saját magáról. Ezeket erős öniróniával adja elő, közben pedig úgy lopja be a verseket közéjük, hogy azok jelenléte magától értetődő. Október 10-én 19 órától várja a nézőket a Széllel szembe című előadás.

Hobo Morrisonja

Október 15-én Hobo harmadjára is a REÖK-be látogat és ismét egy legenda megzenésített költeményeit hozza el a közönségnek. Viszockij és József Attila estjei után Amerikai ima című egyszemélyes előadásán a The Doors-énekes, Jim Morrison – általa magyarított – verseit prezentálja.
„Számomra az egyik legnagyobb mester volt Morrison – vallja Hobo. „Egy lázadó, aki a rockzene korlátait a színház és az irodalom felé tágította. A koncertjeit szeánsz-szerű előadássá próbálta alakítani, amelyekben ő volt a sámán. Az estemen a Morisson-versek közé ékelem a Doors-dalokat.”

Láttatni a vakságot

Gyengénlátó és látássérült emberek beszámolói alapján készült a Vakság, mely a REÖK-ben már több alkalommal fellépő Nézőművészeti Kft. előadása. Scherer Péter rendező színésze ezúttal Sárosdi Lilla, aki úgy játssza el a vak nőt, hogy azt szeretné kiemelni vele: a látássérült nem fogyatékos, a vakság csupán egy állapot. Közben pedig a látóknak is segítséget próbál adni ahhoz, hogyan lépjenek kapcsolatba vak társaikkal. Október 16-án kerül színre a darab.

Elveszett férfiak

A Forte Társulat Elveszett férfiak című darabját október 29-én láthatják az érdeklődők. Horváth Csaba rendezőt-koreográfust a Dresch Quartet Fuhun Elveszett férfiak című dala valamint Ady Endre versei inspirálták.

Az előadások a 17. Őszi Kulturális Fesztivál keretében kerülnek színre. Jegyek már mindegyik programra vásárolhatók, elővételben és szegedi egyetemi diákigazolvánnyal kedvezményesen.


2012. október 4., csütörtök

Egy hajó halála – „És Jonathán leveté felső ruháját...”

A tápéi öböl lakói közül a gyenge őszi napfényben csak egyvalaki veti le ruháját: a Szőke Tisza. A munkások lassú, de határozott mozdulattal szabadítják meg a hajó felépítményét az évtizedek alatt rárakott fa-tehertől. 
„És Jonathán leveté felsõ ruháját, a mely rajta volt,
és Dávidnak adta, sõt hadi öltözetét is, saját kardját, kézívét és övét.„
1 Sámuel 18:4-6



Lehet, hogy csak optikai csalódás, de mintha megkönnyebbülne a gőzös, ahogy egyre kevesebb korhadt falemez és deszka súlya nyomja. A parton szaporodik a halom, de a nap végére egyre kevesebb deszkaszál nyújtózkodik a szárazon. A munkások felé kiáltott „jó munkát” köszönésre azonnal jön a szívélyes válasz, de egyikük halkan hozzáteszi: „Nem jó ez senkinek sem... bontunk... ez a dolgunk...”
A kormányállás vékony deszkaborítása már a múlté, de a kerék még büszkén várja, hogy jobb sors felé tekerje a hajó útját... de ez a sors egyelőre itt, a tápéi öbölben ér véget.




A látható fényen túl – interjú Datki Zsolt infrafotóssal

Datki Zsolt neurobiológus, a neurodegeneratív betegségek kutatója egy picit más szemmel látja a világot. Munkája közben a mikroszkópon keresztül, szabadidejében a látható fényen túl. Zsolt infrafotós. Különös szenvedélyéről, az infravilágról a szegedi REÖK palotában 2012. október 5-én nyíló kiállításának alkalmából beszélgettünk.



– Ha jól tudom, nem szegedi vagy, sőt nem is Magyarországon születtél.

– Valóban, én Erdélyben születtem, Sepsiszentgyörgyön, nagyjából 550 kilométerre Szegedtől. Érettségi után 1996-ban jöttem át Magyarországra, Szegedre. Ekkor felvételiztem az egyetemre, biológus szakra. Már Erdélyben, a Székely Mikó kollégiumban is ezt tanultam, ez érdekelt. Akkoriban már volt egy Smena 8-as kis fényképezőgépem, amivel egy műanyag mikroszkópon próbáltam fekete-fehér képeket alkotni. Nekem a mikroszkópia volt a fő érdeklődési irányom, ezért is jöttem biológus szakra.

– Könnyen sikerült bekerülni a szegedi egyetemre? Hogyan teltek a hallgatói évek?

– Egyáltalán nem volt könnyű. Egy makói család, akiket a 90’-es években ismertünk meg, amikor Erdélyből sokan jöttek át Magyarországra, úgymond „üzletelni”, valamilyen fogást találni az életben, néhány év múlva adott egy befogadói nyilatkozatot, hogy teljes körű felelősséget vállalnak értem, és így kaphattam tartózkodási engedélyt. Ennek segítségével 1998 januárjában bekerültem az Öthalmi Diáklakásokba is.
Az akkoriban egy külön világ volt, egy katonasággal és a vadnyugattal ötvözött kis világ. Ott nem létezett semmi luxus, nagy gaztenger borított mindent, nagyon vadregényes volt. A kollégiumban eltöltött hat évem alatt sok mindent megtanultam, rengeteget kaptam az emberekből. Ugyan ezt megkaphatja bárki egy kollégiumban is, de az öthalmisok egy kicsit másfajta társaság volt. Akkor indult az egész, kint volt az Isten háta mögött, teljesen magunkra voltunk hagyatva. Úgy éreztem magam, mint egy kiképzőtáborban. Onnan a városba bejutni is már önmagában felért egy kalanddal. 1996 és 2001 között tanultam az egyetemen, a szakdolgozatomat is mikroszkópiából írtam, és továbbra is ezen a vonalon maradtam.

– Mi érdekelt a mikroszkópiában?

– Itt egy úgynevezett fénydetektálási és rögzítési eljárással kapjuk meg a tudományos eredményeket. Ilyen például a fluoreszencia, a lumineszencia, az abszorbancia. Ilyenkor a biológiai mintából jön egy jel és ennek a befogása, detektálása a cél. Ezekből következtetünk azután tudományos adatokra, tényekre. Ez viszont nagyon közel áll a fotográfiához, csak az eszköz más, de maga az elv ugyanaz.

– Hogyan kötöttél végül ki a neurobiológiánál, az Alzheimer-kór kutatásnál?

 – A szakdolgozatomat Laskay Gábornál, az egykori Növénytani tanszéken írtam meg. Ő ismerte az Orvosi Vegytani Intézetben Penke Botond professzor urat. Ekkor, 2001-ben felvételiztem a PhD szakra, ami nem volt egyszerű, mert nem volt még meg sem a bevándorlási engedélyem, sem az állampolgárságom. Egy kis trükköt kellett alkalmazni. A bevándorlási hivatalban azt mondtam, hogy meglesz a PhD ösztöndíjam (ami igaz is volt, csak időpontját tekintve bizonytalan), az egyetemen pedig azt mondtam, hogy beadtam a bevándorlási engedélyre a kérelmet. Itt pedig bíztak abban, ha felvesznek, akkor egy éven belül megkapom az engedélyt. Nem volt más választásom, mert annyi pénzem nem volt, hogy más úton intézkedjek. Ennek persze visszatekintve megvan a maga romantikája, de pár ősz hajszálam azért kinőtt.
Abban az időben még volt sorkatonaság Romániában, és ha én haza mentem volna, akkor, mint sok más magyart, a jó mély román földekre vittek volna el. Nem mintha féltem volna a katonaságtól, de inkább tanulni akartam, sőt onnan sem anyagilag, sem más formában nem tudtam volna tartósan Magyarországra visszajönni. Nekem a PhD egy menedék volt, hogy itt maradhassak.
Az Orvos Vegytani Intézetben készítettem el a PhD-t, és 2005-ben doktorrá avattak. Most már egy saját labort vezetek, ahol van egy pár mikroszkóp, kisállat-tomográf, és ugyanúgy fotográfiai úton kapjuk az eredményeket.

– Ha visszatekintesz gyerekkorodra, fiatalabb éveidre, hogyan épült fel a fotós felszerelésed?

– Először egy román gyártmányú, a magyar Pajtás gépnek megfelelő kis masinám volt, ezt követte a Smena-8. Ezután már itt, Magyarországon egy bizományiból tudtam venni egy Zenitet, ami még a mai napig is megvan. A fotózás és a kutatás révén a Nikon felé fordultam, aminek szinte végigjártam az összes lépcsőjét a D40-estől a D4-esig.

– Hogyan kóstoltál bele az infrafotózásba?

– A közeli infra fényt, amit az emberi szem már nem lát, a 7-800 nanométer közötti hullámhosszban alkalmazzuk a mikroszkópiában is. Itt nagyjából ez a felső határ. Ezt én már ismertem. A valódi infrafotózás lehetőségéről hét évvel ezelőtt egy ismerősömtől hallottam, ekkor azonban még a digitális technika sem volt igazán a helyzet magaslatán. Az interneten is csak néhány képet találtam, amelyeket külső infraszűrővel készítettek, állványról. Ez az ugynevezett klasszikus infrafotózás közismert módszere.
Kezdetben ezek a tájképek fogtak meg, persze némelyikük kissé giccses volt, mások pedig egészen művészi hangulatot sugallottak. Kíváncsivá is tett, hogy a világ többi részére, a portrékra, a műtermi alkalmazhatóságra hogyan lehetne ezt kiterjeszteni. Ekkor elkezdtem technikailag kísérletezni. A floppy lemez anyaga is például egyfajta infraszűrő, de később lassan komolyabb szűrőket is vásároltam.
Ekkor jöttem rá, hogy előtétszűrővel, állványról lehet fotózni, de nem mindent, ugyanis nagyon hosszú volt az expozíciós idő. Így csak a mozdulatlan tárgyakat tudtam lencsevégre kapni. Ekkor a gépet kezdtem el átalakítani úgy, hogy kézből, normál expozíciós idővel portrékat, vagy bármilyen mozgó témát meg tudjak infrában is örökíteni.

– Mit jelent ez az átalakítás?

– Fogtam a legegyszerűbb tükörreflexes Nikon gépemet, a D40-est, az interneten utánanéztem, vettem egy nagy levegőt és szétszedtem. Ez a mai világban már bevett szokás, mielőtt bármit csinálunk, először az internetet kell felkutatni információkért. Találtam is egy képsorozatot, ahol a gép szétszerelését mutatták be. A munka közben eljutottam egészen az érzékelőig. Ide a gyárban betesznek egy szűrőt, azért hogy az UV sugárzás ne kékítse, valamint  az infrasugárzás ne vörösítse-barnítsa a képet, hanem azt adja a fénykép vissza, amit az emberi szem is lát. Ezt kivettem, és egy saját kezűleg kivágott infra üvegszűrőt tettem be a helyére. Persze ezt többször is meg kellett csinálni, és az eredmény egyre jobb lett. Most már van három ilyen gépem is, ami különböző hullámhosszakkal dolgozik.
Ez azt jelenti, hogy az infravörös fényképezés 780-800 nanométeres hullámhossztól kezdődik és megy felfelé egészen az 1500-1600 nanométerig. Ezt még a normális érzékelők látják. De be lehet tenni olyan infraszűrőt is, amiben egy kis látható fény is belekerül a 600-650 nanométeres tartományból. Ez egyfajta álszíneket, tónusokat visz bele a képbe, és így meg lehet különböztetni a színes infrát vagy a színezett infrát és a fekete-fehér vagy teljesen monokróm infraképet.
Ez persze nem új felfedezés, hiszen a fotósok régen analóg módon, infrafilmekre is dolgoztak, csakhogy ezeknek a filmeknek az érzékenysége csak 1200 nanométerig terjedt, valamint a filmek elég szemcsések voltak. Ez ma, a digitális gépek világában már nem így van, hiszen alacsony érzékenység mellett, nagyobb tartományban tudnak a gépek dolgozni, sokkal tisztább képek készíthetők.
Az egyik nagyfelbontású gépem, amit teljesen átalakítottam, már csak az infrafotózást szolgálja. Ezzel stúdióban tudok portrékat, aktokat, művészi felvételeket készíteni. Ide kifejezetten infra reflektorokat vásároltam, amikkel már hangulatképeket is be tudok világítani.

– Milyen objektíveket használsz a munkád során?

– Ez nagyon érdekes, mert elsősorban olyan objektívek alkalmasak infrafotózásra, amik nincsenek felületkezelve. A Canon esetében van egy úgynevezett fluorit, a Nikon esetében pedig a nanokristályos bevonat. Ezek megölik az infrát, megölik a kontrasztját a képnek. Ezért én a 90-es évek elejéig gyártott, külső rekeszállításos, az analóg világban tervezett objektíveket használok, mert ezek a legjobbak, még nem felületkezeltek, viszont nagyon szép képet produkálnak.
A fókuszbeállítás is nagyon sarkalatos pontja az infrafotózásnak. Azt el kell felejteni, hogy zoom objektívvel, teljes tartományon a fókusz megmarad. Minél inkább infrás egy gép, annál szűkebb az a tartomány, ahol utánállítás nélkül az automata fókusz működik. A blendétől, a távolságtól, a hullámhossztól függ. Függ attól, hogy vakuval van világítva, vagy napfénnyel, mert más-más hullámhosszakkal vannak telítve. Ezért van egy táblázatom arra, hogy milyen blendével, milyen távolsággal használok egy-egy objektívet. Nagyon be vannak szűkítve a lehetőségek, nem olyan dinamikus a fotózás, mint a látható fénynél.


 – Milyen különbségek vannak a tájképek és a stúdiófelvételek között?

– A fotósnak mindig arra kell vigyáznia, hogy ne legyen túl giccses a kép, ne lépjen túl egy ízléshatárt, ne legyen túl harsogó. Ezen belül az infrafotózás a fényképezés barokkja, a szürrealista irányzata. Egyrészről szürreális, mert az emberi szem számára úgy jeleníti meg a tónusokat, ami nem megszokott. Így a víz koromfekete, az égbolt, mivel nedves-párás, az is fekete, a növények viszont visszaverik az infrafényt, ezért ezok hófehérek. Ilyenkor olyan, mintha téli tájkép lenne, de mégis nyári.
És azért barokk, mert ennek ellenére, ha úgy csinálják meg a képet, hogy nem lesz giccses, akkor mégis mesebeli hatást érhetünk el vele. Így kapjuk ezt az egyfajta szürreális-barokk világot, ami egyben valóság is, de első pillantásra nem értik az emberek. Furcsállják, és azt kérdezik, hogy télen lett fotózva, de mégis fák és levelek vannak, sőt az emberek pedig rövidnadrágba járnak.
Az állatok és az emberek fotózás már egy egész más dolog, mert az arc legmeghatározóbb elem, a szem, teljesen más módon látszik. A szivárványhártya és a fehér szemgolyó viszonya egymáshoz egy kicsit horrorisztikusabb. Erre azonban nagyon kell vigyázni, mert egy esztétikus aktnál például nem biztos, hogy ez jó. Ennek ellenére van, amikor ennek hangsúlyozása átbillen egy olyan extrém fotóba, hogy kifejezetten érdekessé teszi a képet.
Azt tudni kell, hogy az infra nem a bőr felületéről verődik vissza, hanem egy picit mélyebbről. Ennek az az érdekessége, hogy azoknál a vékony bőrű hölgyeknél, uraknál, akiknek az erezete közel fut a bőr felszínéhez, és ha ezt úgy fotózzuk, akkor a képen látszódni fog az érhálózat. Ebből akár egyfajta groteszk kép is születhet. Az egyik fotómon, mely a kiállításon is megtekinthető lesz, a modell arca angyali, a teste pedig teljes erezettel ellátott.
Ha pedig más szögből világítjuk meg a modellt, akkor átbillenünk egy másik irányba. Ilyenkor a bőr nagyon sima, az összes anyajegy és pigmentáció csak morfológiailag látszik, de színezetben teljesen eltűnik. Ezért az arcok, főleg a nőknél, retusálást szinte egyáltalán nem igényelnek, gyönyörű, fiatalító hatásúak a képek. De vigyázni kell, ne legyen túlzottan műanyag hatása a képnek. Vannak olyan hölgy ismerőseim, akik negyvenes-ötvenes éveikben vannak, és ezért imádják az infrát.
A másik érdekesség pedig a tetoválások látványa. A szabad szemmel láthatóak általában pasztellszínűek, a fekete is inkább mélyzöld. A mélyebbről visszaverődő infra pontosan onnan jön, ahol a tetoválás festékrétege van a bőr alatt. Ebből kifolyólag anélkül, hogy ráerősítenénk, nagyon kontrasztossá válik a tetoválás és teljesen más a fekete-fehér tónusarányoknak a váltakozása, mint a szabad szemmel látható festékbevitel. A kiállításon ez két képen is jól megfigyelhető.
Azután ott van a háttér kérdése. Ha én egy fekete hátteret akarok a stúdióba, akkor nagyon sokat kell válogatnom a szövetboltban, mire a megfelelőt ki tudom választani. Úgy mentem be, hogy megkértem az eladót, had fényképezzem le a vásznakat. A megfelelőből persze több méternyit megvettem. Ugyanis infrában a legtöbb fekete szín fehér, az infrát nem érdekli a valódi szín, hanem az anyag érdekli: elnyeli vagy sem. Ez is egy külön érdekesség.

– Kikkel dolgozol, kik a modelljeid?

– Az összes modellem amatőr: ismerősök, egykori vagy mostani barátok. Jobban is szeretem őket, mert a profik tudnak úgy viselkedni, mintha természetesek lennének, de ez mégis érződik rajtuk. Az amatőrök egy ideig nem tudnak természetesen viselkedni, de amikor a feszültség leolvad róluk, ami részben a fotósnak is köszönhető, akkor a legtöbben ténylegesen természetessé válnak. Ettől kezdve pedig már valódi embereket lehet a képeken bemutatni, nem pedig önmagukat megjátszó vagy felvett stílust magukon viselő modelleket.

– Hogyan született meg a kiállítás anyag, hogy kerültél a REÖK-be?

– A képek alapvetően folyamatosan készültek, mivel a kültéri fotók mellett nagyon megtetszett nekem az infra stúdiós alkalmazása. Mint férfi egyértelműen a női testet, a női szépséget helyezem előtérbe. Idén májusban egy önkormányzati pályázatot nyertem, kiállítás céljára Nő a láthatatlan világban címmel. Ez anyagilag is adott egyfajta löketet. A REÖK kiállítás története pedig most már nagyon egyszerűnek, amolyan filmbe illőnek tűnik.
Megkerestem a REÖK művészeti vezetőjét, Nátyi Róbertet, akivel előtte soha nem találkoztam, nem is tudta rólam, hogy ki vagyok. Fekete kartonokra, tízszer tizenötös fotókat kasíroztam fel és ezeket mutattam meg neki. Az asztalra kiterített képeket oda-vissza nézegette, majd tízpercnyi csönd után egyszer csak azt mondta, hogy jó, legyen. Én próbáltam megkérdezni tőle, hogy akkor most ez biztos, mire közölte, hogy ha ő egyszer azt mondja, hogy igen, akkor az úgy van.
Én nagyon örülök, hogy sikerült elnyerni a tetszését, mert azt mondják róla, hogy nagyon kritikus, nagyon nehéz őt megnyerni, mindig vigyáz arra, hogy mi kerül ki a REÖK falaira. A nyár végén ezután pontosítottuk az ötvenegynéhány képből azt a huszonkettőt, ami kiállításra kerül. Ezek már nagyobb méretűek, rendesen paszpartuba vannak rakva.

– Hogyan tovább, vannak-e még „fehér foltok”, új területek az infrafotózásban?

– Egyelőre szándékosan kerültem azt, hogy a tudományos világba készített fotóimat átvigyem a művészetbe. Ezt még továbbra sem akarom megtenni, mert az infrafotózást művészi célra akarom használni, nem pedig művésziesen elkészített tudományos fotózásra.
A másik irányban pedig most társultam egy könyvkötő mesterrel, Bakai Beátával, akinek segítségével a fotóim analóg módon is megjelennek például vászonra nyomtatva. Így már komoly megrendeléseket is tudunk teljesíteni. Azt látjuk, hogy kell, érdekli az embereket, mi pedig nem titkoltan egy új stílust akarunk teremteni. És ezt nem pusztán technikai oldalról szeretnénk megfogni, tehát ne a technika adja az újdonságot. Minden fotós álma a saját világának a megteremtése, saját vonásokkal, a csak rá jellemző habitussal.

– Van az infrafotózásnak valamiféle irodalma, szakkönyve?

– Ezekkel én sehol nem találkoztam, tulajdonképpen nincs leírva szinte semmi. Ezért a mai napig fogalmam sincs, hogy mi várható, ha egy újabb helyzettel találkozok, de az biztos, hogy nem úgy, ahogy látjuk. Az infrafotózást szeretném úgy felfejleszteni, hogy belátható időn belül egy könyvet tudjak megjelenteni a technikáról.
Az utolsó magyar nyelvű leírás Az infravörös fényképezés csodálatos világa címmel 1932-ben jelent meg. Egy pici kis füzet az egész. Akkor ráadásul még nem is filmre, hanem üveglapokra történt a fotózás. Ebben a füzetkében pontosan le vannak írva a receptek, az eljárások.
Egy könyvre azonban valóban szükség lenne, részben az infrafotózás történetének feldolgozására, részben pedig a technikai megoldások, részben pedig az egész jövőjének szempontjából.

– Erdélyben próbálkoztál-e kiállítással, bemutatóval?

– Még nem, mert az itteni életem időben annyira telített, hogy csak a szüleim meglátogatására jut időm. Persze képeket készítettem erdélyi falvakról, az ottani vidéki életről, tájakról. Van tehát nyersanyag, csak még nem forrott ki, nem érett meg egy kiállításnyi anyaggá.

– Hol találkozhatunk még a REÖK palotán kívül a képeiddel?

– Idén októberben lesz még két kiállításom. Az egyik október 18-tól az Alsóvárosi Kultúrházban, ahol Toscána lesz a téma úgy, hogy a feleségem normál fotói mellé az én infra felvételeim lesznek társítva, melyek ugyanabból a perspektívából mutatják meg az épületeket, tájakat. A másik pedig az Új zsinagógában lesz október 24-től A reneszánsz infravörösben címmel. Ezen a tárlaton Visegrád, Zsámbék, és Toscana, Firenze területeit mutatjuk majd be.



A Somogyi-könyvtár programajánlója

A szegedi Somogyi-könyvtár szervezésében számos érdekes programon vehetünk részt. Az Indóház téren a LátóTér – LátszóTér című akciónapkeretében jazz koncert, színház és néptáncbemutató színesíti a programkínálatot. A térre október 5-én, pénteken már 10 órától várják az érdeklődőket.



Néptánc, stílustanácsadás és Márai szerelme

Rosszul tákolt hordók vagyunk címmel a Délikert Napsugár Táncegyüttes és a Möndörgő Néptáncegyüttes műsora október 5-én délután 1 órakor kezdődik. Narrátor és jeltolmács is segíti a siketek és nagyothallók számára a produkció élvezhetőségét. Előadásuk, egy rendhagyó, fölöttébb vidám hangvételű műsor, amelyben bizonyításra kerül, hogy a jóféle bolondság, legalább annyira természete a fiatalnak, mint éppen az öregnek.
Délután 2 órakor fellép az Impro Művészeti és Oktatási Egyesület Eltékozolt századok című műsorával, amelyben az elhangzó szövegek és dalok, mind az emberség témája köré csoportosulnak. Olyan alapvető értékekre hívják fel a figyelmet, melyek a mai rohanó világunkban már háttérbe szorultak, pedig életünk alapkövei lehetnének, egy boldogabb, és szeretetteljesebb világ érdekében.
Az akciónap gazdag kínálatában délután fél 3 órától improvizációs színházi előadást következik. A Kaleidoszkóp Improvizációs Színház a klasszikus teátrumokkal ellentétben, nem megírt darab előadására, hanem a nézők elmesélt élményeire, érzéseire, tapasztalataira épít, ezeket igyekszik visszaadni magának a mesélőnek, és a közönség többi tagjának is.
A nap folyamán bemutatkoznak még a fogyatékosokat segítő helyi szervezetek: a Vakok és Gyengénlátók Csongrád Megyei Egyesülete, az SINOSZ Csongrád Megyei Szervezete, az Egyetemi Életvezetési Tanácsadó Központ, a Napos Oldal a Sérült Emberekért Alapítvány, az SINOSZ Csongrád Megyei Jelnyelvi Tolmácsszolgálat.

A rendezvény az Új Széchenyi Terv keretében a DAOP – 5.1.2/C-09-2f-2010-0002 Biopolisz Park – Egyetemi városrész közterületeinek rehabilitációja projekt keretében valósul meg.

Jazz koncert, improvizációs színház és néptánc jeltolmáccsal az Indóház téren

Márkus Norbert Aranyharang-díjas jazz-zongora művésztanár ad koncertet október 5-én, pénteken délután 3 órától az Indóház téren. Műsorának címe „Képek egy Sose Látott Útikönyvből”. A Montreux-i Jazzfesztivál zongoraversenyének díjazottja nemzetközi összetételű zenekaraival és szóló zongora koncertműsorával bejárta Európa jelentős részét, fellépett pl. Berlinben, Hamburgban, Madridban, Lisszabonban, Zürichben, Firenzében, Padovában, Belgrádban, és a törökországi Bodrumban is. A vak művész így vall a „Képek egy Sose Látott Útikönyvből” című Szegedre érkező produkcióról:
„a 'sose látott' arra utal, hogy az utazásaim során sokféle benyomást, élményt szereztem, de én magam nem láttam a tájakat, panorámákat, városokat, ezért legkézenfekvőbben hangi, zenei formában tudom átadni ezeket az élményeket.”
A koncert a LátóTér – LátszóTér című akciónap keretében valósul meg, melynek fő szervezője a Szegedi Somogyi-könyvtárért Közhasznú Alapítvány.

Kor-határtalanul...

...avagy középkorúan is kiegyensúlyozottan, boldogan és egészségesen címmel kezdődik kerekasztal-beszélgetés a Somogyi-könyvtárban, október 8-án, hétfőn 17 órakor, az első emeleti folyóiratolvasójában. Résztvevők: Pirityi Éva szín- és stílustanácsadó, Kurdics Erika életvezetési tanácsadó. A beszélgetést vezeti Endrei Judit. További részletek a témáról az intereneten olvashatók.

Mezei és Márai titkos szerelme

Mezei Mária színművésznő és Márai Sándor író évtizedeken át titkolt szerelméről írt könyvet Szigethy Gábor irodalomtörténész. A szerző a Somogyi-könyvtárban beszél a regényes kapcsolatról, s a könyvben idézett napló- és levélrészletekről. A Mezei, Márai, Szerelem: egy titkos kapcsolat rejtett dokumentumai című előadás október 10-én, szerdán 17 órakor kezdődik a Somogyi-könyvtár első emeleti folyóiratolvasó-termében. A témáról bővebben itt és itt olvashatnak




Endrei Judit Mártélyon, Csanádpalotán, Csengelén

A televíziós szerkesztő-műsorvezető Endrei Judit több kötet szerzőjeként is ismert az olvasók körében. Anno 2000 – Ezredvégi kaleidoszkóp, Mindörökké nő, Sztárdiéta, Mindörökké férfi, Női aforizmák és bölcsességek, Kemény üzenetek című könyvei keresett olvasmányok. A népszerű szerzővel október 9-én, kedden 11 órakor a mártélyi művelődési házban, 17 órakor a csanádpalotai könyvtárban, október 10-én, szerdán a csengelei könyvtárban találkozhatnak az érdeklődők. Endrei Judit beszélgetőtársa Fodor Mónika könyvtáros.


A meteorológusnak nincsen békája

Ahol az időjárás-jelentés születik
A legutóbbi heves, de gyors lefolyású vihar, az idei rendkívül meleg, aszályos időjárás mindig a meteorológusokat juttatja az emberek eszébe. Ahány tv-csatorna, rádióállomás, újság, internetes portál, annyiféle „jóslat”, előrejelzés születik. A Kutatók Éjszakáján megtekinthette az érdeklődő, aki kilátogatott az Országos Meteorológiai Szolgálat Dél-alföldi Regionális Központjába, azaz a szegedi repülőtér melletti meteorológiai állomásra.

Míg az ősziesen hűvös műszerkert sötétjében Aszalos István meteorológus ismertette meg a közönséggel a hagyományos műszereket, addig a kellemesen meleg házban Tóth Tamás mutatta meg, hogyan lesz az automata és kézi műszerekből bejövő adatokból a nagyközönség számára is érthető időjárás-jelentés.

Káosz az időjárás-jelentések körül

„A meteorológiai piacon káosz uralkodik” – tudtuk meg Tóth Tamás meteorológustól. „Magyarországon több szolgáltatótól lehet időjárási információkhoz jutni, viszont az OMSZ az, amelyik ma az egyetlen hivatalos forrásnak számít, az összes többi pedig magáncég. Az országos szolgálat viszont egyedüliként vállalja is a felelősséget az általa közölt hivatalos adatokért.”
Fokozza még az eltéréseket az is, hogy az egyes időjárásmodellek kiszámításában rengeteg a bizonytalanság, ami az idő előrehaladtával csak növekszik. Jelen ismereteink szerint nagyjából 7-10 napra lehetséges megbízható és viszonylag pontos előrejelzést adni.
„Ki kell azonban azt emelni, hogy az időjárás-előrejelzések soha nem voltak, és soha sem lesznek százszázalékosan pontosak, hiszen a bemenő adatokban is nagyon komoly bizonytalanság van, illetve az úgynevezett prognosztikai egyenletrendszer számításai is csak közelítő pontossággal tudják leírni a légkört.”
Persze a média is fokozza a káoszt azzal, hogy nem meteorológusok is időjárás-jelentést „csinálnak”, vagy épp az adatokból csak a szélsőséges értékeket emelik ki. Sokszor előfordul, hogy az ország nyugati és keleti felében gyökeresen más az időjárás, ennek ellenére a tévében-rádióban, az írott és elektronikus sajtóban országos viharral, vagy épp hőséggel, széllel „riogatják” a nézőket, hallgatókat, olvasókat, holott az adott területen ez egyáltalán nem várható.

Műszerek kertje

Aszalos István, az állomás meteorológusa az úgynevezett műszerkertben ismertette meg az érdeklődőkkel azokat a berendezéseket, eszközöket, melyekkel a levegő, a párolgás, a csapadék, a zúzmara, a különböző szinteken észlelhető hőmérséklet mérhetővé válik.
Látható itt napsugárzás-időtartam mérő, a földfelszíni hőmérséklet mérésére szolgáló berendezés, ruhaszárító kinézetű zúzmara vizsgáló és kis kerti tóra emlékeztető párolgásmérő is. Természetesen a műszerek közül nem hiányozhattak a modern berendezések sem. A különböző földközeli sugárzásokat egy három lábon álló, folytonosan zömmögő-nyögdöső-sóhajtozó készülék méri, míg az óránként felvisító dopplerradar segítségével a nagy magasságokban zajló légmozgásokat tudják nyomon követni.
De szabad szemes észlelést is végeznek, így a felhőfedettséget, az eső kezdetét végét, a csapadék fajtáját is rögzítik, sőt Szegedről – mivel repülőtér is van a közelben – óránként kétszer adnak a központi adatbegyűjtő felé jelentést.

Évi 25 milliós lufieregetés

Az éjszaka talán leglátványosabb elemeként került sor a több mint 35 kilométeres magasságig emelkedő, hidrogénnel töltött meteorológiai ballon felbocsájtására. Magyarországon két helyszínen, Budapesten és a szegedi központban végeznek ilyen vizsgálatokat, amikor minden éjszaka felemelkedik egy-egy ballon, melynek az aljára erősített kis műszercsomag folyamatosan méri, és a földi központba sugározza a légkörben mért adatokat.
„Nem olcsó mulatság ez, de enélkül jóval bizonytalanabbá válnának az előrejelzések” – mondja Aszalos István. „Mivel minden nap felbocsájtunk egy-egy műszercsomagot, nem kis költséggel kell számolni. Nagyjából évente 25 millió repül így el tőlünk, amiben a ballon, a gáz, és az egyszer használatos műszeregység költsége van benne.”
A ballon nem egész másfél óra alatt éri el a 35 kilométeres magasságot, majd nem sokkal később szét is pukkan, és a néhány dekás kis műszer visszaesik a földre. Útközben természetesen minden fontos adatot megmér: a szél irányát, sebességét, a páratartalmon keresztül a hőmérsékletig. Egy tipikus őszi éjszakán például a föld felszínén a műszerek 11 Celsius fokot mérnek, 210 méteres magasságban viszont már 18 Celsius fok van.
„A föld felszíne ilyenkor a napközben begyűjtött hőt visszasugározza a levegőbe” – magyarázta a jelenséget a meteorológus. „Az adatokból látható, hogy 5 kilométeres magasságban már mínusz 5 Celsius fok van. Tíz kilométeren nagyjából mínusz 55-60 fokot várunk.”


Az automaták sem tudhatnak mindent

Általánosabbá válik az a vélemény, hogy egyre kisebb a jelentősége az ember által üzemeltetett meteorológiai állomásoknak, hiszen a számítógépek korszakát éljük. Vannak azonban olyan meteorológiai információk, amelyeket csak és kizárólag az ember tud meghatározni.
„A legfontosabb információk származhatnak a meteorológusoktól” – emelte ki az emberi észlelés jelentőségét Tóth Tamás. „Vannak ugyan kísérletek, hogy sok megfigyelést automatizáljunk, de ez teljes egészében nem lehetséges, így mindig szükség lesz az emberre is.”
Az időjárás aktuális meghatározása egy adott pont felett, a csapadék milyensége, a felhőzet állapota, fajtája, a villámlás intenzitása, fajtája, a látótávolság mind-mind olyan adat, amit jelenleg a legbiztosabban csak az ember tud meghatározni.

Ahol az időjárás-jelentés születik

Szegeden, a repülőtér melletti meteorológiai állomáson hatan dolgoznak, 24 órás szolgálatban, hiszen az időjárás nem alszik. A légkör nagyon bonyolult rendszer, sokszor kiszámíthatatlan, így soha nem lehet tökéletes előrejelzést készíteni. Vannak olyan időjárási helyzetek, amikor azt sem lehet megmondani – még egy napra előre sem –, hogy milyen csapadék fog hullani. Egymástól néhány kilométerre lévő településeken gyökeresen eltérő időjárás is lehet.


Meglesni a mérhetőt

A megfigyeléseket földfelszíni automata műszerekkel végzik (csapadékmérő, légnyomásmérő, hőmérsékletmérők, relatív nedvességmérő, a szél sebességének és irányának mérése, a napsugárzás erősségének, időtartamának rögzítése), melyek minden automata állomáson megtalálhatók. Az országban csak Budapesten és Szegeden végeznek rádiószondás magaslégköri méréseket.
Szabad szemes észlelést is végeznek, így a felhőfedettséget, az eső kezdetét végét, a csapadék fajtáját is rögzítik. Szegedről, mivel repülőtér is van a közelben, óránként kétszer adnak a központi adatbegyűjtő felé jelentést.
Az állomáson található radar segítségével nagy magasságokban is lezajló légmozgásokat követik nyomon. Az így mért és észlelt adatokból alakul azután ki a tévében is látható radarfilm. Azonban a pontos adatok ellenére a televíziókban szereplő „sztármeteorológusoknak” nagyon nehéz a helyzetük, hiszen nekik egy egész országra szóló helyzetképet és előrejelzést kell nagyon rövid idő alatt, közérthető nyelven elmondaniuk.

Vegyünk időjárást

A megfigyeléseken és méréseken kívül különböző megrendelők részére szolgáltatnak meteorológiai adatokat, előrejelzéseket díjazás ellenében. Szegeden például a környezetgazdálkodási kft. részére folyamatosan adnak adatokat, de építési vállalkozások vagy épp rendezvényszervezők, így a Szegedi Szabadtéri Játékok is szerepelnek a megrendelők között. Visszamenőleges adatok is kérhetők, ezek segítségével adott pillanatra megtudható, hogy akkor éppen milyen volt a szél sebessége, a csapadék vagy volt-e villámcsapás az adott időszakban. A rendőrség vagy a biztosítótársaság felé lehet igazolni ezzel az egyes eseményeket befolyásoló tényezőket.




Kaláka a Katolikus Házban

A Katolikus Házban az Őszi Kulturális Fesztivál keretében október 8-án, hétfőn 19 órától Különbéke címmel Szabó Lőrinc est lesz a Kaláka együttes és Rátóti Zoltán színművész előadásában.

A Hangzó Helikon Kaláka – Szabó Lőrinc kötetet, Szabó Lőrinc versmagyarázatai (Vers és valóság), valamint a Horányi Károly és Kabdebó Lóránt szöveggondozásában megjelent Szabó Lőrinc Vallomások című dokumentum-kötet anyagaiból Kőváry Katalin szerkesztette.
Az előadás a szegedi Katolikus Ház Dísztermében (Dugonics tér 12.) október 8-án (hétfő) 19 órai kezdettel tekinthető meg.


Hangzó Helikon

A Hangzó Helikon sorozat CD-mellékletes verseskötetei 2004 óta jelennek meg. Első a Kaláka – Kányádi volt, ezt követte a Sebő – Nagy László, a Cseh Tamás – Ady kiadása. Mindegyik könyv és CD, egy verséneklő és egy költő találkozását örökíti meg. A sorozat előadói között van Sebestyén Márta, Palya Bea, Hobo, Lovasi András, Ferenczi György, a Misztrál, a Szélkiáltó együttes és még sokan mások. A kiadványok nyomán koncertek, irodalmi estek is szerveződtek.
A sorozat huszonnegyedik darabjaként 2011. decemberében jelent meg a Kaláka – Szabó Lőrinc kötet Sajdik Ferenc illusztrációival. A kötet nyomán született meg a Különbéke című est. Az esten a Kaláka az itt megjelentetett Szabó Lőrinc dalokat és műfordításokat énekli. Erre az alkalomra a Kalákához csatlakozik Rátóti Zoltán, az ő előadásában részletek hangzanak el a költő leveleiből, verseihez fűzött kommentárjaiból, és a róla szóló írásokból.

Az est folyamán elhangzó dalok-költemények
Különbéke; Szeretlek; Dsuang Dszi álma; Kortársak; Tücsökzene; Lóci verset ír; Hajnali rigók; Nyitott szemmel, Semmiért egészen, Vezér, A hitetlen büntetése
Közreműködik a Kaláka együttes: Becze Gábor, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Radványi Balázs és Rátóti Zoltán színművész

Belépőjegyek válthatók  az SZTE Kulturális Irodában (Dugonics tér 13.)
elővételben 1.000 Ft, diákigazolvánnyal 800 Ft
a helyszínen 1.200 Ft, diákigazolvánnyal 1.000 Ft


Kertész Edina: Kaláka – Szabó Lőrinc

Mintha a költészet önmagában már kevés lenne. Mintha rásegítés nélkül nehéz lenne verset olvasni. Talán könnyebb érteni a ritmusosan ráncba szedett szavakat, ha a zenész bácsik előértelmezik nekünk a hangulatot, átdöngicsélik magukon a mondanivalót. Vagy a cél egy többdimenziós, sokoldalú élmény létrehozása is lehetett, hogy a kimazsolázott „besztof versek” mellé ráadásként veretes trubadúrok ontsák a szebbnél szebb dallamokat. Ki tudja, mindenesetre a líra és a lant mindig kéz a kézben jártak.
Az általános iskolai irodalomtanítás fogyatékosságaként Szabó Lőrincről leginkább Lóci, illetve anyák napi versként az „Ima a gyermekekért” jut eszünkbe, és emiatt a köztudatban is részben afféle gyerekversköltőként él, mint Weöres Sándor. Sajnos ezt az érzetet erősítik Sajdik Ferenc illusztrációi is, akiről eleve Pom-pom és a Ludas Matyi-karikatúrák ugranak be. Ezek a rajzok egyedül a témájukban kapcsolódnak a versekhez, de véleményem szerint sem hangulatban, sem stílusban nem illenek hozzájuk. Nem Sajdik hibája – ő hozta a formáját, de lehet, hogy mást kellett volna felkérni.
Mivel Szabó Lőrinc nemcsak zseniális versíró, de műfordító is volt, a versei mellett kb. a kötet egynegyedét kitevő fordítás is helyet kapott a lemezen. Milyen jó a költőnek, hogy egy reggeli fürdést, egy tavon futó vízipókot, egy bántó szót is verssé tud fogalmazni, megtisztítani, magaslatokba röpíteni. Egész más szemmel nézünk eztán egy lepkére, mert Dzsuang Dszi álma után biztos eszünkbe jut: lehet, hogy ő álmodik bennünket.

Kultúra-bonbon

Kalákáék az előszóban megvallják a költő fiához fűződő munkakapcsolatukat, ami magától értetődővé teszi, hogy ehhez a könyvhöz ők fognak muzsikálni, nem más. Ha elhagyjuk az összeesküvés-elméletet, akkor is kimondható: lehetett volna mást is találni erre a feladatra – persze hálátlan feladat ezeket a verseket megzenésíteni. Az ihlet kivárása helyett inkább a biztos felszínen korcsolyáztak. Alig néhány dal az, ami kár lett volna, ha nem születik meg.
Merthogy a zene a másik előszóban megvallott, „saját magán végrehajtott élveboncoláshoz” kellene közelítsen, hogy legalább hasonlítson „az emberben lakó elementáris érzelmekről, indulatokról, fájdalomról és gyönyörről” szóló művekhez. Ehelyett lagymatag háttérzenét kapunk a szokásos kalákás vidámsággal megfűszerezve. Még a nyolcéves lányom is megemlítette, hogy az általa elolvasott két vers (az egyik a „Lóci verset ír”) sokkal jobb leírva, mint megzenésítve.
Ez a kis kultúra-bonbon minden eddigi kritika ellenére kiváló lehetőség, hogy az ember odataláljon a 20. századi magyar líra kivételes alkotójához. Csak előbb az olvasás. Aztán meg hallgassunk.
forrás: ekultúra

2012. október 3., szerda

Az IH rendezvényközpont októberi programajánlata

Az IH Rendezvényközpont október hónapban is színes programokkal várja látogatóit. Könnyűzenei koncertek, pályaválasztási napok, új és régi formációk, magyarnóta, operett, színházi előadások kínálatából válogathatunk az ősz második hónapjában.






Október 4-5.
„Merre tovább, melyik úton” –  Pályaválasztási kiállítás és vásár

A Csongrád Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja az idei esztendőben is megrendezi hagyományosan nagysikerű megyei pályaválasztási rendezvényét a 2012/2013. tanévben tanulmányaikat befejező általános és középfokú oktatási intézmények tanulói részére


Október 9. és 10., 19. óra
BÁRcsak: zsebrevü

Bródy János slágereinek felhasználásával, írta Janik László
Bárcsak…Végtelen mennyiségű folytatást tudnánk a szó után írni. Éva és Béla furcsa páros. Évtizedes barátságuk kimagyarázhatatlan. Az egyik precíz, pontos, visszahúzódó, a másik szórakozott, harsány és slampos. Mi köti mégis össze őket? A BÁR. Ahol esténként fellépnek. A BÁR. Ami külön világként súlyosodik az életükre. A BÁR. Ahol elbújhatnak és szem előtt lehetnek, ahol játszhatnak és pihenhetnek, ahol panaszkodhatnak és vigaszt nyernek. Csak a BÁR. Ahol minden sóhaj úgy kezdődik: bárcsak.
Egy felhőtlen este sok szerelemmel, humorral és persze remek zenékkel, amelyek a '80-as '90-es éveket idézik. Éva: Márkus Judit. Béla: Janik László
Belépő: 2000 Ft


8. Fool Moon Nemzetközi A’cappella Fesztivál

A „Fool Moon” Nemzetközi A’cappella Fesztivált – számtalan külföldi verseny és fellépés tapasztalatait hasznosítva - a Fool Moon vokálegyüttes alapította 2004-ben, Szegeden. Jelenleg is ez az első és egyetlen ilyen jellegű rendezvény Magyarországon, amely már az első évben nagy sikernek örvendett: a hazai és külföldi előadók teltház előtt mutathatták meg, milyen régi és új irányzatok születtek a műfajon belül. A fesztivál elmúlt éveiben a közönség megismerkedhetett a magyar acappella éneklés legnagyobbjaival klasszikus és könnyűzenei vonalon egyaránt, és többször is álló ovációval üdvözölte a külföldi a’cappella zene és beatbox kiválóságait. A fesztivál keretein belül a Fool Moon hangsúlyt fektet a műfaj szélesebb körű népszerűsítésére is, az A’cappella Zene Története című filharmóniás előadásuk is bemutatásra került, és kisebb klubkoncertek során a feltörekvő, fiatal együtteseknek is lehetőséget biztosít a bemutatkozásra. A fesztivál utolsó napján a Fool Moon és olasz vendégeik Hódmezővásárhelyen lépnek fel.

Október 11. 20 óra
„Viva la vita!” – A Fool Moon és az á la c’ARTe „Fool Feature” című műsora
Az idén a Muzsikáló Udvarban első alkalommal debütáló produkció a Fool Moon és az á la c’ARTe kórus közös munkája. A „Fool Feature” elnevezés az egész estés filmek világára utal, az érdeklődők számára előrevetítve – ezen az estén filmzenéket hallhatunk. A koncert folyamán a könnyed magyar filmzenék mellett elhangzanak olyan szimfonikus darabok kórus- és a’cappella átiratai is, mint a Gyűrűk Ura, Indiana Jones, Star Wars vagy A Szakasz.
Az á la c’ARTe független professzionális zenei társulás, kamarakórus, kreatív gondolkodó együttes s ezzel hiánypótló szerepet tölt be Magyarország zenei életében. Tagjai fiatal hivatásos énekesek, akik a megszokottól eltérően magas szintű elméleti képzésben is részt vettek, ennek köszönhető az együttes széles repertoárja, mely a klasszikus kórusirodalmon kívül zenekari, vagy hangszeres műveket, filmzenét, könnyűzenét is tartalmaz. Az á la c’ARTe kifejezés hagyományosan az étlapról szabadon választást jelenti, esetükben erre a széles műsortárra utal, melyből a vendég tetszése szerint választhat. Nincsenek előre kitalált A és B menük, vagy lejárt szavatosságú olcsó összetevők. Étlapjukon a világ összes nemzet konyhája és ételkülönlegessége szerepel.

Október 12. 20 óra
„Viva il vino!”
20.00: Sixtones (HU)
21.00: Vivat Bacchus! (HU)

A fesztivál minden évben lehetőséget ad egy-egy új formáció bemutatkozására. A Sixtones 2012 márciusában alakult meg Budapesten. A hat fiatal énekes több stílusirányzat felé indította el együttesét, repertoárjukban megtalálhatók dzsessz-sztenderdek, könnyűzenei feldolgozások, és filmzenei átiratok is. Az együttes művészeti irányainak csak az a’cappella műfaj szab határt.
A mindig vidám hangulatot teremtő Vivat Bacchus a kulturált borfogyasztás és a mulatozás igéjét saját szerzeményű bordalokba öntve lépett be a köztudatba. Hazánk egyik legnépszerűbb és legkedveltebb a’cappella együttesének repertoárjában felfedezhető a népi folklóron kívül sok más stílusirányzat is, mint például jazz, blues vagy rock and roll,- mint bordal! Ez pedig azért lehetséges, mert dalaik túlnyomó része saját szerzemény. Tehetségükre több elismert előadó is felfigyelt: Ákos „Még Közelebb” című dupla platinalemezes alkotásán énekelték a vokál szólamokat és kísérték a zenészt 18 állomásos koncertkörútján. Énekeltek együtt Demjén Ferenccel és a V’Moto-Rock legendás zenekarral, Rúzsa Magdival, St. Martinnal és a Bolyki Brothers-szel is. Lemezeiken közreműködik többek között Ákos, Sasvári Sándor és Pállfy István. A Vivat Bacchus Énekegyüttes mindig vidám és szórakoztató műsoraival mára elengedhetetlen „tartozékává” vált a magyar borkultúrának.
 

Október 13. 20 óra
„Viva l’amore!”
 20.00: Fool Moon (HU)
21.00: Mezzotono (IT)

A Fool Moon vokálegyüttes 2001-ben alakult Szegeden, és azóta - hazánkban egyedülállóan – a popa’cappella, azaz hangszeres kíséret nélküli éneklés popzenei műfaját népszerűsíti Magyarországon. Első lemezük „Csillagok...” (2003, Warner-Magneoton) címmel került a boltokba, melyen magyar slágerek feldolgozásai hallhatók, de a csapat énekel angolul, olaszul, franciául sőt, „A’cappelland” (2008, MDB Records) című nagylemezükön még bantu nyelven is, olyan előadóktól mint Sting, Paul Simon vagy Eric Clapton.
Nyolcéves pályafutásuk alatt felléptek Magyarország legelismertebb előadóival, többek között Presser Gáborral, Szolnoki Péterrel, Malek Andreával vagy Edvin Martonnal, és 2008-ban képviselték Magyarországot Csézyvel a belgrádi Eurovíziós Dalversenyen. Nyugat-Európa fesztiváljainak állandó fellépői, de koncerteztek már Tajvanban és Dél-Koreában is.
2005-ben a Fool Moon első helyezést ért el pop kategóriában a grazi Ward Swingle A’cappella Versenyen, Európa legrangosabb ilyen jellegű megmérettetésén, így a kontinens legjobbjai közé emelkedhetett, 2006-ban pedig a VI. Tajvani Nemzetközi A’cappella Versenyen kapott első helyezést és két különdíjat.
Az „A’cappelland” című lemezen található „Szerelem, szerelem” című népdalfeldolgozás a King’s Singers együttes és más rangos csapatok átirataival együtt kapott jelölést 2008-ban a Nemzetközi CARA díjra legjobb folk/népdal kategóriában.
A vokális zene népszerűsítése céljából 2005-ben életre hívták Szegeden a „Fool Moon” Nemzetközi A’cappella Fesztivált, az első ilyen jellegű rendezvényt az országban, mely a nagy sikerre való tekintettel évente megrendezésre kerül.
A Fool Moon együttes, immár nyolcadik éve, ismét egy nagynevű külföldi előadót mutat be a magyar közönségnek. A Mezzotono az olasz könnyedséget és életvidámságot varázsolja a színpadra, saját dalaikkal, illetve ismert olasz dalok feldolgozásaival. A Mezzotono tagjai az olasz muzsika valódi követei: világszerte több turnén, neves zenei fesztiválon és a’cappella versenyen vettek már részt. Vonzerejük részben repertoárjuknak köszönhető, amelynek fő motívuma az olasz zene sokszínű újraértelmezése. Másrészt pedig eredeti előadásmódjukban rejlik: koncertjeiken a közönséget hamisítatlanul vidám olaszos – sosem – sosem tolakodó – stílusban vonják be az éneklésbe.
A Mezzotono művészete minden korosztályhoz elér, s bármilyen olasz vagy külföldi helyszínen megállja a helyét jazz és klasszikus zenei fesztiválokon is. A Mezzotono csak néhány éve létezik, ám máris több nívós olasz TV-műsorban szerepelt, világszerte több színházban is fellépett és Európa-szerte, valamint több ázsiai országban is több száz koncertet adott már.
A csapat legsikeresebb versenyszereplései között szerepel a 2008-as grazi Ward Swingle a’cappella versenyen kapott aranydiploma és a varesei Nemzetközi „Solevoci” a’cappella fesztiválon szintén 2008-ban elért első helyezés.
Mezzotono, a kis olasz zenekar hangszerek nélkül, most először látogat hazánkba: koncertjük az a’cappella zene, a könnyed humor és az olasz kultúra ízes keverékét ígéri.
Belépő:
csütörtök: 2600 Ft, elővételben 2200 Ft
péntek: 1300 Ft, elővételben 1000 Ft
szombat: 2600 Ft, elővételben 2200 Ft
Délmagyarország hűségkártyával 20% kedvezmény!


Október 14. vasárnap
Hódmezővásárhely, Mozaik Mozi 20 óra
20.00: Fool Moon (HU)
21.00: Mezzotono (IT)
Belépő: 2200 Ft, elővételben 1900 Ft

Október 14., vasárnap 15 óra
Magyarnóta- és operett délután

A Magyar nótaszerzők és Énekesek Dél-magyarországi Egyesületének nótadélutánja. Jegyek válthatók a Cserzy M.u 11. szám alatt 1100 forintos egységáron hétfőtől péntekig 8.00és 15.00 óra között, valamint az előadás előtt egy órával a helyszínen.
Belépő: 1100 Ft

 Október 14., vasárnap 20 óra és október 15., hétfő 19 óra
Színházi esték – Rideg Sándor: Indul a bakterház, vígjáték két részben

A filmvászonról jól ismert Regős Bendegúz kacagtató történtét ezúttal Korognai Károly rendezésében láthatja a közönség.
Belépő: 2500 Ft

Október 17. és 31. 19 óra IH Café
Dr. Rock Klubja

 A közös zenehallgatások házigazdája Pleskonics András (Plesi) alias Dr. Rock várja az egyetemi hallgatókat és az érdeklődőket. A jó hangzás a minőségi zeneélmény feltétele – ennek jegyében szolgálják a zenés estek a „zenehallgatás kultúrájának” igényeit, ami az egyetemi tantárgynak is alapvető jelmondata.
Dr. Rock az elhangzó zenék kapcsán érdekes ismertetőkkel, történetekkel szolgál majd estéről estére. Lesz lehetőség egyes zenedarabok mélyebb elemzésére, a különböző feldolgozások bemutatására, akár a klub látogatóinak saját kedvenceit is sorra véve. Terveink és az igények szerint alkalmanként a bakelit lemezgyűjtők is bemutathatnák féltett kincseiket. Egy évek óta működő zeneorientált baráti kör szélesítése a szándékunk, vidám hangulatú, játékokban bővelkedő estjeinkkel pedig olyan élményeket kínálunk, amelyeket csak közösségben élhet át az ember és amelyekre általában kevés időt fordítunk rohanó életünkben.
A belépés ingyenes!

 2012. Október 18., csütörtök 19 óra, IH Café
Gitárhősök éjszakája
 A minőségi élő zene válogatott produkcióinak sorozatát nyitó esten a hatvanas évek legendás gitárzenekaraira emlékezünk. Még a beatzene nagy robbanása előtt váltak a gitár hőseivé azok a rendkívül dallamos és örök értékű számokat játszó előadók, akik utat és mintát mutattak az utánuk jövő gitáros nemzedékeknek. A svéd The Spotnicks, az egyéni hangú amerikai gitáros, Duane Eddy és a The Ventures, valamint a brit The Shadows még az ötvenes évek végén indultak, hogy tündöklő pályájukat berepüljék a rocktörténet  egén.  Arra, hogy mennyire hallhatatlan szellemet és hangzást hagytak maguk után, az is bizonyíték, hogy napjainkban is rendre alakulnak a rájuk alapozó emlékzenekarok. Csak a Dél-Alföldön, az utóbb években  két zenekar is alakult a nagy előd instrumentális zenekarok hagyatékának  megőrzésére és frissen tartására. Egymástól 60 km-re, Orosházán és Szegeden is alakult egy-egy, többgenerációs zenekar, akik a „vezércsillag”, a Shadows valamelyik számával keresztelkedtek meg.

KON TIKI  (Orosháza)
2010 decemberében alakultak, több zenekar válogatottjaként. Azóta több Békés megyei rendezvényen szerepeltek szép sikerrel.
Az együttes tagjai:
Fehér Béla – gitár
Tóth István – gitár
Kovács Zoltán – billentyűsök
Csizmadia Sándor – basszusgitár
Szőke Szabolcs – dob

THE YOUNG LOVERS
Az idén februárban állt össze a zenekar,  a szintén több zenei  világ szegedi  örökifjú „nagy öregjeiből”
Mottójuk ennek megfelelően:  „A hatvanasok játsszák a hatvanas évek zenéjét!”
Dr. Nagy Péter – gitár
Tárkány Imre - ritmusgitár
Bokor András – basszusgitár
Várnai Szilárd – dob
T. Kiss Szilárd - billentyűk
Várnai Szilárd – dob
Belépő: 1000 Ft


Október 20-21. TOUREX Spa Wellness és Gyógyturisztikai Kiállítás és Természetgyógyász Napok
 Az előző évek sikereire alapozva a már hagyományos kecskeméti helyszín mellett idén először Szegeden is megrendezésre kerül a kiállítás, melynek az IH Rendezvényközpont ad helyet, míg az előadások a szomszédos  Pick Söröző és Étteremben kerülnek megrendezésre.
A Természetgyógyász Napok témája: A rák gyógyítható!
Díszvendég: prof. dr. Dávid Tamás
Előadása címe: CoD™ Orthomolekuláris Rák-Terápia Rendszer®
klinikai orvoslás & holisztikus eljárások – A JÖVŐ ÚTJA!

Bemutatók: gyerekjóga, gyógyító érintés, Mauri-masszázs, nyirok-masszázs, shiatsu (japán masszázs) és do-in önmasszázs gyakorlatok
Állapotfelmérések: biorezonancia, véranalízis, fülkamrás állapot, aura-fénykép, szív-diagnosztika, szív-stressz mérés.
Természetgyógyászok: grafológus, reflexológus, csontkovács, akupunktúra
Egészségügyi szolgáltatók: K.Casa Fortuna – Rekreációs központ, Kecskeméti Fürdő – uszoda, élményfürdő, wellness, Claritas Alapítvány, XENIA Hungary Kft.

Nyitva: szombat 10-18 óra, vasárnap 9-18 óra.
A kiállításra a belépés ingyenes, az előadásokra a napijegy 999 Ft.

Október 24., 19 óra
Dalok a zongora mellől – Tandi Flóra koncertje
 Tandi Flóra fiatal énekesnő neve már ismert lehet a szegedi közönségnek,hisz negyedik alkalommal tartja egész estét betöltő koncertjét az Őszi Kulturális Fesztivál programjaként az IH Rendezvényközpontban. Az igényes könnyűzene hazai képviselőjének idei estje a Dalok a zongora mellől címet viseli, melyen készülő albumának dalai is hallhatóak lesznek. Mint minden évben, különleges vendége is lesz az estének, aki a szegediek nagy örömére idén a Kossuth-díjjal kitüntetett Miklósa Erika lesz. Tandi Flóra mentoraként a művésznő örömmel tesz eleget a meghívásnak, és első közös duettjüket is a koncerten hallhatja majd a közönség. A világhírű koloratúrszoprán 1991-ben az Éj királynője áriájával nyerte meg A varázsfuvola-énekversenyt Szegeden, majd az itteni konzervatóriumból indult a Metropolitanig vezető világkarrierje. A koncertre Másképp címűn albumáról hallható dalokkal készül. Az esten közreműködik Nagy Imre Erikkarmester, zeneszerző, Demeter László operaénekes, Molnár Gábor zeneszerző,a Fool Moon vokálegyüttes tagja és Márton Gergely, a JackDanimalZ zenekar tagja.
Belépő: 2200 Ft, SZTE-s diákigazolvánnyal 1200 Ft

Október 25., 19 óra
Életünk dalai: Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán duettkoncertje
Életünk dalai címet viseli Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán új koncertje, mellyel Szegeden az IH Rendezvényközpontba látható 2012. október 25-én. A műsorba, a címhez hűen a két művész életét meghatározó dalok kerültek, amelyek egy-egy fontos állomásra emlékeztetik őket és természetesen nagyon kedvesek számukra.
A művész-házaspár úgy gondolta, összeszedi azokat a dalokat, amelyek életük egy-egy fontos eseményéhez, pillanatához, gyerekkorukhoz kötődnek. „Van 5-6 olyan dal, amelyet már úgymond elvár tőlünk a közönség, ehhez kerestünk olyanokat, amelyek passzolnak hozzájuk és a musicalszerető közönség is kedvel. Így került a műsorba többek között Katona Klári, V’ Moto Rock, Hungária és Neoton is. A koncerten a saját életünket meghatározó dalokat énekeljük el, melyek között szerepelnek olyanok, amiket szüleinktől kaptunk útravalóul, hiszen mindketten zeneszerető családból származunk.”
A musical duett koncertekhez képest ennek szélesebbek a műfaji határai, Szinetár Dóra például egy Piaf-sanzont is előad majd. „Régebben anyukámmal sokszor elmentem a fellépésére, ő szokott sanzonokat előadni, amelyeket nagyon megszerettem. A jövőre bemutatásra kerülő Edit és Marlene kapcsán pedig az én életembe is bekerült Edit Piaf. Ezen kívül fogunk énekelni Máté Pétertől is, aki pedig Zoli gyerekkorát határozta meg. A dal a Papp László Sportarénában már elhangzott, ahol a technikának köszönhetően Zoli Máté Péterrel énekelte a dalt, most azonban velem adja elő.”
A művészek a már ismert slágerek mellett saját dalaik közül is előadnak párat, például Bereczki Zoltán szólólemezéről, az Álomképről hallhatják majd az eredetileg Tóth Gabival fölénekelt duettet, „A holnap másé már”-t, ezúttal azonban Szinetár Dóra lesz a partner.
Mivel a házaspár rajong a Disney-musicalekért, mesékért, ezúttal sem maradhat ki egy új rajzfilmsláger a műsorból, így az Aladdin, a Tarzan és A Szépség és a Szörnyeteg után most az Egyiptom hercegéből adják elő Whitney Houston és Mariah Carey duettjét, a When you believe magyar változatát, amelynek szövegét Orbán Tamás írta. A szövegírónak más dala is elhangzik a koncerten, többek között A szerelem él, amely a Duett albumon már hallható volt. „Ez egy új utat nyit abba az irányba, amit az Ajándékkal megpróbáltunk elkezdeni. A szerzők Szabó Zé, Sebastian Armand, illetve Johnny K. Palmer, aki az eredeti szöveget írta. Egy új élet új dala ez…” – mondta Bereczki Zoltán.
Az alapvetően duettekből álló műsorban két-két szólószámot is hallhatnak majd a nézők, Szinetár Dóra a Padam mellett egy olyan musical-slágert is előad, amelyet körülbelül tíz éve énekelt utoljára, és már azelőtt is nagyon szerette, mielőtt eljátszhatta a szerepet. „Ehhez a darabhoz kapcsolódik megismerkedésünk Zolival, de ettől függetlenül is nagyon kedves számomra, ha valaki szereti a musicaleket, akkor ez is tetszeni fog neki.” Bereczki Zoltán is két szólóval készül a koncertre, az egyik nem meglepő módon egy Michael Jackson-medley, amit szinte már elvárnak tőle, a másik pedig egy olyan dal, amelyet már ezerféleképpen feldolgoztak, a címe Song for you, a műsorban azonban magyarul fog elhangozni.
Ami pedig az egyes dalok fölkonferálást illeti, nincs könnyű helyzetben Dóra és Zoltán, hiszen csupa olyan zeneszámot választottak, amelyekhez rengeteg emlékük fűződik, és órákon át tudnának mesélni… Izgalmas vállalkozás tehát a műsor, aki teheti, látogasson el Szegedre 2012. október 25-én és ismerje meg a házaspár életének legfontosabb állomásait és az ahhoz fűződő dalokat!
Belépő: 1-15. sorig 3000 Ft, 16-26. sorig 2500 Ft

Október 25., 18 óra (Belvárosi mozi)
Vámos Miklós Rock & Blues Band  koncert és könyvbemutató
A Vámos Miklós Rock & Blues Band megalakulása két véletlennek köszönhető: Bornai Tibor egy szép, vagy inkább egy csúnya napon úgy érezte, hát- és derékfájása erősen akadályozza abban, hogy súlyos hangszerét (keyboard) be- és kiemelje az autó csomagtartójából, ha szóló fellépésre megy. Úgy döntött, megtanulja a számait gitáron, az sokkal könnyebb tárgy.
Vámos Miklós negyvenkét évnyi pengetési szünet után megvette élete első Fender gitárját. Kottatartót akart beszerezni az egyik kisfia számára, de elcsábult.
A kéttagú zenekar repertoárjában a résztvevők együtteseitől (KFT, Gerilla) csupán egy-egy dal szerepel, a többi világszám Elvis Presley, Eric Clapton, Lennon-McCartney, Eric Burdon, Szörényi-Bródy, Tolcsvay-Bródy. Az idegen nyelvű szövegek mindegyike elhangzik a zenekar névadójának fordításában. Haverok. Buli. Mantra. 
Belépő: 2500 Ft, SZTE-s diákigazolvánnyal 2200 Ft

Október 27., 19 óra
Kiscsillag lemezbemutató koncert
„Idáig tudom a történetet” címmel októberben több állomásos turnéra indul a Kiscsillag. A zenekar ezúttal nem csak áthangszereli eddig jól ismert dalait, de Papp Sándor Zsigmond író-újságíró és vendégeik bevonásával egy merőben szokatlan műsorral szeretné meglepni rajongóit.
„Mindenkinek vannak történetei, vagy saját alapanyagból, vagy barátok, ismerősök életéből, jól végződik, rosszul végződik, folyamatban lévők, viccesek, tragikusak, vagy viccesek-tragikusak. Sokszor attól függ, milyenek aznap, hogy hogy kezdjük el, hol hagyjuk abba, kiről és miről, miért és kinek mondjuk. Begyakoroljuk őket, csiszolódnak, tömörödnek, ha nem elég színesek, hozzágondolunk egy másik hasonló sztoriból egy árnyalatot, míg a végén magunk se tudjuk, mikor és hol is volt, kivel történt és pontosan mi is. Illetve tudni véljük, de az már nem lényeges. Ekkor a történet már önmagában áll, levált az életről és lehet akár belőle mese, novella, vers, sőt még dal is. Ezen az estén dalok között, dalokban mesélünk el különböző halmazállapotú történeteket, verseket, novellákat - nem sokat, csak egy párat - amiből dalok születtek,vagy olyanokat, amik dalokról jutottak eszünkbe. És hogy összeérnek-e a szálak valahol? Persze. A végén” – nyilatkozta a turné kapcsán Lovasi András, a Kiscsillag fő dalszerzője.
A kísérletben a koncerteken a zenekar tagjain kívül részt vesz Vedres Csaba zongorista (ex-After Crying) is, aki legutóbb egy koncert kedvéért abban is segédkezett, hogy elkészüljön a Kiscsillag néhány dalának szimfonikus átirata is. Az újszerűség és a meglepetés tehát ezúttal több mint garantált. 
Jegyár: elővételben 1700 Ft, a koncert napján 2000 Ft

Október 31., szerda 19 óra, (Belvárosi mozi)
Quimby Teátrum
A 2011-ben húsz éves Quimby hazánk egyik legnépszerűbb zenekara, a fesztiválok állandó nagyszínpados fellépője, klubkoncertjei, színházas fellépései egyaránt eseményszámba mennek. Olyan formáció melynek lemezeire, zenéire és – ami legalább ennyire fontos – szövegeire nem lehet nem odafigyelni. A Quimby két évtizedes pályafutása alatt kilenc albumot jelentetett meg – ezek közül kettő, az Ékszerelmére és a Kilégzés az év albuma díját nyerte el. A zenekar lemezei többpetéjű ikrek – a szülők azonosak, ám az utódok csak részben hasonlítanak egymásra. Ha az érzékek felől közelítünk: lemezről lemezre más ízek, más zamatok, más fűszerezés, némileg más erők, más vektorok – de ugyanaz az érzékenység és energia.
Az együttes a szigorúan vett könnyűzenei vizeken túl is kalandozik, s bátran megy a horizont mögé, a zene és más művészeti ágak határterületire. Dalai több hazai filmben is hallhatóak, nevéhez köthető két korábbi színházi előadás zenéje - a 2003-ban a Vidám Színpadon bemutatott Ahogy teszik című darabé és az ugyanott évekig játszott Vízkereszt vagy amit akartok című előadásé, utóbbiban a zenekar a színpadon, az előadás részeként, élőben adta elő a dalokat –, Teátrum-fellépésein saját programját is színházi közegbe emeli, néhanapján pedig költőkkel együtt lép színpadra. A Quimby - mely 2009 tavaszán, ötszámos „maxi+”-t adott ki (rajta az Ajjajjaj című sláger), 2009. decemberben pedig a dupla Lármagyűjtögetővel állt elő (melynek egyik lemeze CD, három új számmal és több régi dal átdolgozásával, másik korongja pedig koncert DVD) – 2010. decemberében jelentette meg legújabb stúdióalbumát, a tizenhét számot tartalmazó Kicsi ország című nagylemezt. 
Belépő: 3500 Ft

Novemberi előzetes

November 4.         Magyarnóta- és operett délután
November 5.         A lélek dalai - Meditatív koncert
November 8.         Zorán : Körtánc - Kóló lemezbemutató koncert
November 9-10.    Jazz napok
November 16.       Mentés Másként Trió
November 16.       Halász Judit koncert
November 17.       Depresszió, Alvin és a Mókusok közös turné, 2012.
November 18.       Nemzetközi Wing Tsun Kung Fu Gála
November 26.       Lövölde tér – Kern András koncertje
November 28.       Harcsa Veronika koncert
November 30.       „55 éves jubileum” – a Benkó Dixieland Band koncertje 

Jegyek kaphatók: IH Rendezvényközpont
Szeged, Felső Tisza-part 2. 62/423-638
Belvárosi mozi – Szeged, Vaszy Viktor tér. 3.
További információ: www.ihrendezvenykozpont.hu