2013. augusztus 30., péntek

Templombúcsú és ezüstmise a Lechner téren

Szeptember 1-én, vasárnap tarják a Lechner téri görög-katolikus a templom Búcsú ünnepét. Az ünnepen kerül sor a paróchus 25 éves papságáért való hálaadásra, a téren pedig családi napot rendeznek.




Az ünnepi Szentliturgiát Ivancsó István áldozópap fogja bemutatni, a kántori szolgálatban pedig a Szent Kereszt kórus fog együttműködni. Az Szentliturgia utáni agapét tartanak a templom oldalánál felállított sátoroknál, az ezt kövező ebéd pedig a Megyeháza Csongrád termében lesz. Az eseményre mindenkit szeretettel hív és vár ez egyházközség vezetősége.

Részletes program:
09.00 Utrenye
10.00 Szentliturgia, körmenettel. Agapé
11.30-16.00 Lechner tér családi nap (Csiga Duó együttes, gumivár, játszóház, egészségügyi sátor)




A Szent Rozália kápolna

A Szent Rozália kápolna Szeged történetének több alkalommal átépített és áthelyezett tanúja, ma a szegedi görög katolikus közösség életének központja.
Az első kápolna fogadalmi templomként épült meg: a temesvári kereskedők által 1738-ban behurcolt pestistől megrémült város vezetői megfogadták, hogy ha a város megmenekül a járványtól, akkor a város kápolnát emel a Palánk városrészben. A járvány hamarosan elcsitult, a kápolnát pedig már a következő évben, 1739. augusztus 1-jén felszentelték. Az akkori kápolna a mai Hősök kapuja helyén, a Dömötör-templom előtt állt, homlokzata nyugati irányba nézett.
A Dömötör templom és a régi kápolna. Háttérben a ma is álló szerb-ortodox templom

A búcsú

A Szent Rozália a város életének szerves részese volt. A kis templom búcsújára minden év július 2-án került sor, ilyenkor a összes városrész és Tápé képviselői is megjelentek.
A kápolnában ravatalozták fel a hatalmas szegedi tanyavilág azon polgárait, akik a városban hunytak el, illetve a Szent Rozáliában öltött ünnepi ruhát a csanádi püspök, amikor Szegeden tett látogatást. A kápolna néhány évig zárva volt, amikor II. József császár rendeletére az ország összes kápolnáját bezárták, csak 1805-ben nyitott meg újra. A járványoktól rettegő szegedi lakosok nagy számban keresték fel a kápolnát a 19. század kolerajárványai idején. Az 1879-es nagy szegedi árvízben az épület megsérült, bár össze nem omlott. Az árvíz után a város területét több méterrel megemelték, az épület pedig a több méterrel megemelt Tisza Lajos körút mellett volt, így egyik falát a terület feltöltése szinte teljesen beborította volna. A város úgy döntött, hogy a régi kápolnát lebontja és új, díszesebb épületet emel új helyen.
A Templom tér az árvíz idején. Jobbra a Dömötör templom előtt a régi kápolna

Az új kápolna és a görög katolikusok

Az új kápolna a Dömötör-templomhoz kissé közelebb (a mai Dóm tér árkádjai helyén) épült meg. Az újjáépítési alapból 22.000 forintot szavaztak meg a kápolna újjáépítésére.
Az árvíz után újjáépített kápolna
Az új épület alapkövét 1881. november 20-án helyezték el, egy évvel később a Szent Rozália újra működő templom volt. Felszentelésére 1883-ban került sor. Az újjáépült kis kápolna képezte a határt a Dömötör-templom előtti Templom tér és a Gizella tér között.
Időközben Szegeden egyre jelentősebb csoportot alkottak a Magyarország keleti térségeiből érkező görög katolikusok, akik az első világháború éveiben kezdtek szervezkedni önálló szegedi egyházi szervezet megalapítása érdekében. A leányegyház megalapítására az elhúzódó háborúskodás miatt csak 1921-ben kerülhetett sor. Az újonnan létrejött közösség az egyháztól megkapta a Szent Rozália kápolna használati jogát, azóta az épület a görög katolikus szertartásokat szolgálja.

Költözik a kápolna

Épül a dóm, előtte a Rozália képolna
1924-ben a Fogadalmi templom körüli nagyszabású építkezés miatt a kápolna veszélybe került, mivel területét az új dóm tér kialakítása számára szemelték ki. A kápolna lebontása helyett végül az áthelyezése mellett döntöttek. Az épületet darabokra vágták, a megszámozott darabokat pedig a Lechner térre szállították.
A kápolnát az újjáépítés során kissé bővítették. Átépítették a tetőszerkezetet, illetve egy kereszthajót is építettek. A Lechner téri kápolnát 1929. november 17-én szentelte fel Glattfelder Gyula csanádi püspök, 1939-ben plébániatemplommá nyilvánították. A kápolna pilaszterei és vízszintes fúgái az elmúlt évtizedek felújításai során elvesztek, amiként a homlokzatot díszítő kővázák is. 1969-ben az addig használt lócákat padsorokkal váltották ki, az 1980-as években pedig a bejáratot újították fel teljesen. Az épületet legutóbb 1997-ben tatarozták, a torony tetőszerkezetét 2005-ben renoválták.
A kápolna az eredeti helyén, a Templom téren. Háttérben a mai Boldogasszony sugárút és Alsóváros

2013. augusztus 29., csütörtök

„Van, amire nemet mondok...” – Ganxsta Zolee és a Kartel a SZIN-en

Kicsinek bizonyult a JATE Stage sátra a SZIN-en, amikor Ganxsta Zolee és a Kartel rákezdett. A koncert után a gengszter-rap hazai legjelesebb képviselőjével beszélgettünk a médiáról, a lemezpiacról és egy távoli, európai rendhez szokott szemnek egzotikus országról.
A koncert képei




Nem először jártok Szegeden, de azt hiszem ma igen keveset sikerült látnod a városból.
Nagyon jól látod, talán száznegyvenedszerre lépünk itt fel. Valóban csak annyit láttunk, hogy áááá…. bekanyarodtunk és itt vagyunk. De nagyon jól ismerem, mert az én anyukám szegedi, a gyermekkorom nyarainak kétharmadát itt töltöttem.

Mennyit vesz ki belőled egy ilyen koncert?
Száz százalékot, de ezt másnap visszatöltöm. Én hegylakó vagyok, és nagyon kevés van ebből a típusból… bárki belehalt volna abba, amit én csinálok. Holnap fölkelek délben, kézenállva körbemegyek az Egyenlítőn, utána húzunk le Nyíregyházára, mert ott van dolgom.

És mindezt hogy bírja a család?
Az már egy másik kérdés! Az nehezebb, az nem fizikai, az szakmai kérdés…

Mennyire zavar a bulvárújságírás, azok a nem valós, kitalált, a magánéletedben vájkáló cikkek?
Maximálisan zavar…. már be kellene ezeket tiltani. Én tudom, hogy ezeknek mennyi a valóságtartalma, és ha más emberekről olvasok, ugyanilyen szerencsétlenekről, mint én ilyeneket: ….úúúú összejött…., úúúú eltört a mája…, akkor azonnal elosztom néggyel és utána még kettővel!


A zord külső érző szívet takar…. kutyások vagytok vagy cicások?
Egyértelműen kutyások, és ezen belül harci kutyások… két vödörfejűm van, a Leonka bajnok a testépítésben, a Doncika meg a gyengénhallók bajnokságát nyerte meg.

Ezzel a hülye kérdéssel oda akartam kanyarodni, hogy te is jónéhány reklámban, celebműsorban szerepeltél. Van az a pénz, amiért – ahogy mondani szokták – korpásodik a hajad, vagy azért megvannak a határok, és létezik olyan felkérés, amit nem vállalnál el?
Most is korpás, kéthete nem tudtam megmosni a hajam, mert annyi bulink volt…. A viccen kívül persze van, amire nemet mondok. De ebben az országban az ember rákényszerül arra, hogy olyan dolgokat csináljon, olyan dolgokat vállaljon el, amihez nem feltétlenül fűlik a foga. Mert van nekünk egy zenekarunk, a Kartel, aki letett már valamit az asztalra, van hat aranylemezünk, három platinalemezünk, de ezzel együtt azt kell csinálni, hogy piros durex-ruhában beleugrok seggel egy pocsolyába. Erre nem feltétlenül vagyok büszke…

Mennyire zavar benneteket a lemezpiac válsága?
Maximálisan… a lemezpiac úgy ahogy van, meghalt! Ezt föl kell fogni, hogy olyan, mint lemezeladás már nem létezik. És ebből semmi kiutat nem látok. Át kell strukturálni az egész zeneipart. Most már nem lemezben vagy albumban kell gondolkodni. Bármilyen fáj ezt kimondanom, de Ákos csinálja jól azzal, hogy dalokat csinál, és egy-egy dalból megpróbál fél-egy éveket élni. Ez generál és ez hoz új embereket, új koncerteket, új felkéréseket. Olyan hogy új lemez, új album, mint termék már nincs. Mi csináltunk persze egy ilyet, egy kézzel foghatót, mert ilyen régimódi hülyék vagyunk, de a kutyát nem érdekelte. De nemcsak a miénk, a másé se fogyott. A dalok vannak, ezeket letöltik, hallgatják…

Mi lesz veletek az év hátralévő részében?
A többiekkel mi lesz, fogalmam sincs, én megyek tovább és lehasítom az eget, leszakítom a Holdat, körbeszaladok vele az Egyenlítőm és átdobom a Marsra… de a hülyeséget félretéve, csinálunk egy új klippet a Nincs erő című dalunkhoz. Szeretnénk a nótát a rádiókba is eljuttatni. De ez nagyon nehéz dolog. Mi azért elég rétegzenét csinálunk, és ezt nem feltétlenül kedveli a média. Egyfajta kettősség van körülöttünk: vagyok én, a Zoleeka, akit a nagymama is szeret, kutyái vannak, nagyon aaaaranyos… és van a Kartel zenekar, akik pedig azt képviselik, hogy bandaháború, gyilok, vér, kurvák, kábítószer… Ezt nem nagyon szeretik a médiában.
Ezért van az, hogy Zoli gyere nagyon jó lesz… dobjál már fel egy számot… hűűű ezt nem lehet leadni… Marha nehéz az, amikor azt szeretném, hogy a Kartel zenekar valamilyen szinten meg legyen becsülve a médiában, a rádiók és a tévék játsszák a számokat. Mert ha nem szűk nadrágban ugrálok kislányoknak és nem arról éneklek, hogy fagyi, akkor nem nagyon adják le.


Bár ahogy nézem a Music Channelen a Jay Z 99 Problems klipjét, ahol mindenkit lelőnek, folyik a vér és csak a sittes négerek gyúrnak benne… az lemehet. Ha mi egy ilyet csinálnánk, akkor egyből aaaaaahhhh…  nem engedik, mert nagyon rossz az üzenete. A Telepi gyerek című nótánkat a Hajdú Petinél, aki nekem nagyon jó barátom, be akartuk tenni a műsorába. Felvették az egészet, azután meg a TV2 jogászai azt mondták, hogy nem lehet eladni, mert olyan az üzenete. Pedig nincs is benne csúnya szó, de olyan az üzenete maga, hogy szerintük leadhatatlan.
A világ nagyon rossz felé megy, ez a kurva nagy tolerancia, mindenre vigyázni kell… a néger, juj az nem olyan…, ez nem jó…, juj azokra meg vigyázni kell… nem szabad megsérteni őket… De az sem jó, amikor teljesen elharapózik az erőszak, de ennyire visszafogni, ennyire vigyázni sem jó. A kertek alatt meg olyan megy, hogy le a kalappal, közben meg mutatjuk, hogy virágzanak a rétek… ez nagyon gáz!


Néhány évvel ezelőtt egy nagyon érdekes országban jártál többedmagaddal…
Kazahsztán egy csoda, ott annyira nincs semmi, hogy azt is keresni kell. A horizonton van négy teve, nincs út, az egész ország csak offroad. Ott nincs korrupció a rendőröknél, óriási… de én hamar belerázódtam, nagyon bírom ezt a dél-amerikai tempót, amikor meg kell találni a hangot mindenkivel és lehet mutyizni… én ezt szeretem. Én utálom a rendet… Onnan kurva messziről látszik Magyarország, térben, időben teljesen más világ. De én nagyon hamar beleszokok az ilyenbe, Svájcban nagyon szarul érezném magam… minden bezár időben. Kazahsztánban ha kifizeted, akkor nem zár be a kocsma addig, amíg ott vagy. Mindent meg lehet dumálni, ha van kapcsolatod… bemutatsz egy papírt, amikor téged elvisznek, azonnal haptákba vágják magukat. Átmehetsz olyan területen, ahol hadsereg nem mehet át, mert neked olyan papírod van… vagy olyan hamis papírod…



Vannak korszakaitok? Amikor változik az országban az irány, akkor ti is változtok?
Nekünk csak korszakaink vannak. Egyébként meg nem érdekel, én mindig ugyanazt képviselem. És ebből is vannak konfliktusaink a többiekkel, mert szerintük nem mindig működik ugyanúgy egy dolog. Én nem nagyon szeretek változni, van egy nagyon markáns elképzelésem a világról, a zenéről, a szövegekről és mindig ezekhez tartom magam. Van olyan korszak, ami ezt elfogadja, és van olyan, ami nem.
Az utolsó két évben nagyon feljött a zenekar, van rá kereslet, de széles körben nagyon nem tudják elfogadni. Nagyon cenzúrázva van az a dolog, amit mi csinálunk, viszont ezért van rá nagy érdeklődés underground szinten. Pedig ezt a vonalat át kellene lépnünk, hogy végre játsszanak bennünket a rádiók. És ez nagyon nehéz! Most például egy kaposvári e-mail jött vissza, hogy nagyon szeretnek a szervezők, de a szponzor azt mondta, hogy szó sem lehet róla, hogy a Kartel fellépjen, ott gyerekek is vannak…




„Hallgatják halkan a harmonikát...” – Nyári esték az Agórában

Párizs ege alatt – sanzonest

A Szent-Györgyi Albert AGÓRA Dísztermében 2013. augusztus 30-án a Nyári esték sorozatban ezúttal Orosz Zoltán harmonikaművész előadásában csendülnek majd fel a jól ismert dallamok.



Orosz Zoltán harmonikaművész a hangszer szeretetét édesapjától örökölte, ő volt, aki tehetségére már korán felfigyelt, és az első nyolcbasszusos harmonikát is tőle kapta négy éves korában. A művész három egymást követő évben megnyerte az Országos Harmonikaversenyt felnőtt profi kategóriában. 2000-ben együttese megkapta a Magyar Rádió rangos elismerését az eMeRTon díjat, majd stílusteremtő zenei tevékenységét 2008-ban Artisjus Díjjal ismerték el.

A koncertre 2013. augusztus 30-án 18 órai kezdettel kerül sor a Szent-Györgyi Albert AGÓRA Díszermében. Belépőjegyek 2.500 Ft-ért az előadás előtt a helyszínen válthatók.

2013. augusztus 28., szerda

Kis Zsenik Klubja – Citromerőmű az AGÓRÁ-ban

A Da Vinci Learning TV-csatorna roadshowjának szegedi állomásán a Telekom támogatásával szeptember 6-án igazi citromerőmű fog épülni. A citrom és a fémek kémiai reakcióját korábban számos eszközön kipróbálták már, de ekkora „erőművet” ennyi citromból (350 kg) nem építettek eddig – a Guinness rekorder erőmű most Szegeden, az AGORÁban is felépül és megismerhető egy rendhagyó „fizika előkészítő” természetismeret óra keretében.




Szegeden mutatkozik be a Da Vinci Learning ismeretterjesztő és oktatási csatorna programja, a Kis Zsenik Klubja. Az izgalmas esemény egy rendhagyó, tanévnyitó természetismeret–fizika előkészítő óra, mely elsősorban általános iskolásoknak mutatja be a természettudományok érdekességeit, különös tekintettel a fizikára. Az eseményt a Videotorium online tudományos portál élőben közvetíti, a helyszín a Szent-Györgyi Albert Agóra – Informatorium interaktív természettudományos központ lesz.

Természetismeret óra – kicsit másképp

A bemutató alapkoncepciója a csatorna különleges Guinness rekordjára épül: a Da Vinci Learning a Kis Zsenik Klubjában a citrommal működtetett legnagyobb erőművet hozta létre, ami a szeptemberi tanévnyitón újra megépül a Szegedi Tudományegyetem hallgatóinak bevonásával.
A Kis Zsenik Klubja roadshow szegedi állomásán 1500 db citromból fejlesztenek majd áramot. A citrom és a fémek kémiai reakcióját korábban számos eszközön kipróbálták már, de ekkora „erőművet” ennyi citromból (350 kg) nem építettek eddig – a Guinness rekorder erőmű most Szegeden is felépül és megismerhető a Telekom támogatásával, egy rendhagyó „fizika előkészítő” természetismeret óra keretében.


Videotorium és Informatorium

Ferdinand Habsburg, a csatorna alapító tulajdonosa szerint a Da Vinci Learning csatorna célja, hogy a nézőket játékosan ösztönözze arra, hogy részt vegyenek a felfedezés örömében és az izgalmas válaszok megtalálásában. A citromerőmű építésében való részvétel, valamint a rendhagyó tanóra pontosan ilyen élményt kínál, ezúttal nem a képernyőn keresztül, hanem a Kis Zsenik Klubja keretében.
A citromerőmű bemutatkozása mellett számos érdekes és látványos kísérlet várja az érdeklődőket. A programok 10-14 óráig 45 perces blokkokban, azaz tanórákban zajlanak majd. Az esemény kiemelt partnere a Telekom. A DaVinci Learning szerint a tanulás is lehet szórakoztató, a természettudományok is izgalmasak – remélhetőleg sok szegedi kisdiák részvételével.

Szeged, Szent-Györgyi Albert Agóra 

Informatorium, 2013. szeptember 6., 10-14 óra
(6722 Szeged, Kálvária sgt. 23.)

A szervezők az alábbi elérhetőségeken várják a jelentkezést szeptember 3-ig:
info@mertmarketing.hu
Merényi Tímea – 70-458-4070
Székesi Gábor – 70-930-7670
https://www.facebook.com/davincitv

Döngölt Disznók zúztak a SZINen – a szegedi Rammschwein

Rammschwein
Mészáros Géza - ének és sok minden más (elöl)
hátul balról jobbra
Nyers Dániel - gitár /
Révész Zsolt - basszus
Kiss Zalán - dob /
Lantos Lajos - gitár
A SZINen Ákos gigaprodukciója és a Kiscsillag Tisza Színpados koncertjének  ölelésében, a Medencében lépett fel a szegedi Rammschwein, a hard rockot és az ipari metált elektronikus zenével ötvöző Rammstein Cover Band. A koncert előtti percekben beszélgettünk az együttes énekesével, Mészáros Gézával és basszusgitárosával, Révész Zsolttal.
A Döngölt Disznók
koncertképeit itt tekinthetik meg
.








ITB: Mennyire kell magatokat „felhúzni” egy-egy koncert előtt?
Mészáros Géza: Gyakorlatilag mindig fent van az adrenalin a koncertek előtt. Ez a fesztivál-feeleing olyan, ami mindig teli van rohanással: gyertek, pontosan érkezzetek, haladjatok. 

Mióta működtök így együtt?
Ebben a felállásban fél éve zenélünk, de ez a zenekar már hat éve él. A mostani fiúk viszont nagyon jók, néha jobb az egész, mint az eredeti.

Miért a Rammstein zenekart választottátok ki magatoknak alapként? Hogyan fogadja a közönség ezt a kicsit rideg, pattogós német nyelvet?
Én világ életemben dobos voltam, de többen mondták, hogy külsőre és hangban is nagy a hasonlóság az ő énekesükkel, ezért gondoltam azt, hogy próbáljuk meg. A közönség megvette, hiszen aki szereti a Rammsteint, az már szinte megszokta, hogy nem magyarul szólnak a dalok. De majd meglátod, teli lesz a medence.

Elég feszes, katonás, nagyon tagolt stílusról beszélhetünk. Hogyan látjátok, melyik az a korosztály, amelyik érdeklődik irántatok?
Gyakorlatilag ez kortalan, bár elég rétegzene, bárki eljöhet. Ez a katonás stílus természetes, hiszen németekről beszélünk. Itt nem egy lekerekített dallamvilágról van szó, hanem tulajdonképpen egy kocka az, amiből felépül egy-egy szám.

Az előkészületek során láttunk itt hajfestést, átöltözéseket, különböző kiegészítőket. Mennyire van szabad keze a tagoknak ebben?
Én nem szoktam beleszólni, maximum csak annyit, hogy ne jöjjenek fehér cuccban. Az öltözet hozzátartozik a zenéhez. Persze civilben mindenki éli a normál életét, de a színpad, a buli világa már más. Az egyértelmű, hogy valahogy meg kell jelenni, mégsem mehetünk fel a színpadra farmerban.

Mi az idei programotok?
Van kilátásban jópár buli, de én már a jövő héten Németországba megyek dolgozni. Ezért csak kéthetente tudunk próbálni, de a zenekart nem hagyom belemenni a málnába. Ráadásul már saját számokban gondolkodunk.

Mibe kerül egy ilyen zenekar?
Ez olyan, mint amikor elkezdesz horgászni és először csak kis sneci-botot veszel. Amikor már viszont nagy halakat akarsz fogni, akkor persze többet kel beruházni. De a bakancsom az már nem volt olcsó…

Mennyire segít benneteket az, hogy Szegeden játszotok?
Mivel mi is szegediek vagyunk, sokan eljönnek más bulikra is. Rengetegen megismertek már bennünket az elmúlt hat évben. Most úgy tűnik, a SZIN-en is többen vannak, mint tavaly, ezért biztosan sokan lesznek azok, akik a Rammschweint akarják majd hallgatni.



ITB: Újságíró kollégaként más oldaladról ismerünk. Hogyan keveredtél a rock közelébe?
Révész Zsolt: Én hamarabb zenéltem, mint tévéztem. A nyolcvanas években egy kézilabdaedzés után a Rock Klub mellett mentem el, ahol a kiszűrődő zene azonnal megfertőzött. Édesapám ráadásul nagyon jó zongorista volt és sokat tanítgatott engem is. Belekeveredtem mindenféle formációkba, először folk, jazz, azután egy kis rockzene a Nemtelen Erotikával, majd megint a folk jött. Így volt már némi tapasztalatom. Amikor Géza felhívott, hogy újraéleszti a Rammschweint, azonnal igent mondtam neki, mert az eredeti német banda régóta nagy kedvencem.

Ez a közös hajfestés, ez a feeling honnan ered?
Nyilván pirotechnikában és látványban nem tudjuk visszaadni a Rammsteint, még zeneileg is csak megpróbáljuk őket adni. Ráadásul szeretünk egy kicsit polgárpukkasztó, különleges módon fellépni. Egyébként az öltözet, a kellékek mindig az ipari rockra utalnak, próbálunk egy kicsit gépiesen, robotosan kinézni.

Mennyire tudtok figyelni a közönségre, a reakciókra?
Ha csak arra figyelnék, amit csinálnom kell, csak a zene felé fordulnék, az már régen rossz lenne. Ez azt jelentené, hogy bizonytalan vagy abban, amit így vagy úgy, de megtanultál. Ezért azzal már nem kell foglalkozni, amit játszol, mert tudnod kell az utolsó akkordig, hiszen ezt már a próbákon elsajátítottad. A zenekar a színpadon már együtt van, így innentől kezdve már csak egy dolgunk van: olyan kontaktot kell teremtsünk a közönséggel, hogy ugyanolyan jól érezzék magukat, mint amilyen szeretettel mi adjuk nekik a zenénket.
Általában ki szoktunk nézni magunknak egy-egy pontot a nézőtérről, és ha ott vannak olyan szemek, amik csillognak-villognak, örülnek, hogy itt lehetnek, akkor még jobban ráerősítünk és nekik próbálunk még többet nyújtani. A többiek pedig mindig jönnek utánuk.

Neked könnyű a dolgod, hiszen csak a basszusgitárt kell vinned. Hogyan megy a pakolás buli előtt és utána?
Mi közösen pakolunk mindent, nincs olyan, hogy nekem csak egy hangszerem van. Ugyanúgy megemelem én is a hangfalat, viszem az állványokat, segítek a dobosnak feltenni a cuccot, segítek a beállításban. Nálunk nem úgy működik, mint a szimfonikus zenekarban a pikulásoknál, akik odamennek a koncertre, kinyitnak egy kis dobozkát és nem segítenek a nagybőgősnek, aki szerencsétlen egyedül cibálja a hangszerét.

Mennyire problémás egy-egy ilyen egymás utáni koncerten a beállás, hiszen itt nem sok idő van két buli között?
Ezt azt hiszem már megszoktuk. Egy fesztiválra eleve úgy készülünk fel, hogy az első két-három szám nem úgy fog majd megszólalni, mint egy önálló koncerten. Ezt mindig be kell vállalni. Ezért olyan számokat választunk ki a program legelejére, amivel segítünk a hangmérnöknek. Ennyi idő alatt össze tudja tologatni a zenét úgy, hogy utána jól szóljon. Azt a kis időt pedig, amíg a másik zenekar lejön, azt nagyon tartalmasan próbáljuk meg kitölteni, sőt segítünk nekik is a lepakolásban. Ez ne úgy képzeld el, hogy megfogjuk a cuccukat és letépjük a színpadról. A zenésztársadalom ezen a szinten nagyon összetartó, segítjük egymást mindenben.

Egy-egy ilyen koncert előtt eléggé fel vagytok húzva. Mikor történik meg a leeresztés fejben, lélekben?
A buli után másfél-két óra múlva. Ekkor engedjük azt is, hogy a kritikák megérintsenek. A koncert után nem szeretünk hallani dolgokat, hogy milyen volt, jó volt, ez vagy az nem jött össze. Az utolsó szám után mindenki elmegy a kedveséhez, utána meghallgatjuk a kritikákat, iszunk pár sört.




Rammschwein by Szeged – A Próba

2013. augusztus 26., hétfő

„Aki szép, az reggel is szép...” – az ébredő SZIN

Talán nincs is remekebb dolog a világon annál, mint egy reggel a SZINen. Lesütött szemek, sátorgyűrte hajkoronák, törölközők, toitoi-kutatás, majd a lassan felcsillanó napfényben a fokozatos átalakulás: „Az légy, aki vagy...”




Aki jó helyet szeretne magának fogni a tusolóban, netán nyugodtan szeretne elmélkedni valamelyik még tiszta toitoi-ban, annak bizony nem árt jókorán a reggeli szertartást elkezdeni. Persze ez egy darabig árulkodó nyomokat hagy az arcokon, a „fesztiváljárás” zombiszerű mozdulatain.
Gondosan egymás elé tett lábak, az út legapróbb egyenetlenségeit is felfedezni akaró tekintetek és az egyértelmű cél: a vizesblokk. Visszafelé már kisimultabbak a vonások, biztosabbak a léptek: következhet a reggeli. „Aki szép, az reggel is szép...” – a paparazzi pedig kényelmes kempingszékéből, pálinkázva szemléli fotómasinájával a SZIN-népét.

Újra szólt a SZINmnusz – Magna Cum Laude

Szeged már-már helyi bandájának számító Magna Cum Laude újra hozta a SZINen a megszokott formáját. Mező Misiék értő módon fogták meg a nagyszámú közönséget, az pedig egyként énekelte végig az összes slágert. A szubjektivobjektiv bloggal közös interjúnkra a koncert végén kaptunk lehetőséget.




Illés Réka: Mondhatni, hogy a szegedi közönség már hazavár benneteket. Mennyire szerettek itt zenélni?
Mező Misi: Hihetetlen mód szeretünk itt játszani. Nem szabad elfelejteni, hogy nekünk van egy „SZINmnuszunk”, amit erre a fesztiválra írtunk. Ezt egyébként nagyon imádják az emberek, elég nagy sláger lett, hál’ Istennek. Tudod, amikor nem kell izgulnod amiatt, hogy hova jössz: ha ismeretlen helyen zenélsz, mindig van egyfajta félsz az emberben, hogy mennyire ismerik a dalainkat és mennyire szeretik a zenekart. Ha Szegeden játszunk, és most legyen szó a SZIN-ről vagy akár az IH-ról, akkor van egyfajta garancia, hogy biztosan összeverődik egy nagyon jó közönség, akik tudják értékelni amit csinálunk.
Szabó Tibi: Egyértelmű, hogy imádjuk Szegedet! Valahogy évekkel ezelőtt kialakult ez. Minden várossal úgy szokott lenni, hogy elkezdünk vele megismerkedni, kialakítani a területet. Szeged esetében egyszer csak azt vettük észre, hogy úristen, már kéthavonta játszunk itt! Először azt hittük, hogy ez egy kicsit sok, de végül ez a dolog így kialakult. Egyfajta „szín” fesztivál ez a SZIN: még lélegzik, még van benne valami emberi.

I.R.: A dalaitok pozitív energiát árasztanak, és a zenétekkel boldogságot adtok át a közönségeteknek. Ti honnan veszitek az energiát?
Sz.T.: Hát például a közönségtől. Egymástól ellopkodjuk.
M.M.: Igen, igen! Én egyébként azt szoktam mondani – hogy élhessek egy nagyképű kis mondókával, akkor ez az ars poeticám – „A zenélés nem más mint érzések és energiák ide-oda passzolgatása a közönség és a zenész között.” Én hiszem az, hogy ez így van. Ha valaki jó koncertet csinál, az nem 100%-ig a zenekar érdeme. Nagyon fontos szerepe van ebben az egészben a közönségnek. Ha a közönség nem jó, akkor mindig egy kicsit silány lesz a koncert is.
Sz.T.: Igen, előfordul. Volt már olyan koncertünk, hogy iszonyatosan sokan voltak, de kissé megrekedtek a nézők szintjén. Lehet, hogy éppen pont úgy verődött össze háromezer ember, hogy életükben először hallottak bennünket zenélni. Ilyenkor nincs aktivitás a közönség részéről, és sajnos a zenekaron is lehet érezni, hogy csak úgy magának játszik. De mi azért megpróbáljuk mindig bevonni a közönséget is.

I.R.: A szegedi közönség most milyen volt?
M.M.: Hibátlan! Magáért beszél az, mikor az ember azt kéri a közönségétől, hogy egy kicsit mutassa a zenekar irányába az, hogy élvezi. És azt látni, hogy x ezer ember a keze a magasban van és éneklik a dalainkat, hát hihetetlen érzés. Ha egy kicsit vulgáris szeretnék lenni, akkor azt mondhatni, hogy ez felér egy orgazmussal.

A koncert 72 megapixeles képen
katt a képre


I.R.: A Köszönet című dalotokat hallgatva felmerült bennem, hogy egy szerelmes párról szól vagy inkább egy társaságról szól?
M.M.: Profi vagy!
Sz.T.: Amikor ez a dal íródott, akkor istenigazából még a refrén meg a tartalma nem fedte a valóságot. Aztán én mindenféleképpen addig csűrtem-csavartam azt a szöveget, hogy a társaságról szóljon. A párkapcsolati rész is hozzátartozik, valakinek ezt jelenti. Alapvetően inkább szeretnénk ezt a dalt annak betudni, hogy rólunk szól, a társaságról.
M.M.: Ez egyébként ahány ember annyi értelmezést nyer, de te jól láttad ezt. A dalt lehet egy párra ráhúzni, vagy az élet más területeire, akár egy zenekarra vagy egy közönségre. Teljesen mindegy, hogy ki mit képzel bele ebbe az egészbe. A lényeg az üzenete: ebben a felgyorsult világban az ember nem igazán szokott odafigyelni a másikra, olyan dolgokra, amik igazán fontosak és meghatározóak egy ember életében.

Illés Tibor: Misi, jó ez az új szakáll-stílus, kicsit talán Tom „Számkivetett” Hanks-esre sikeredett.
M.M.: Nagyon jó! Nekem mindig is volt szakállam, és szakállunk is. Szakmán belül mindig úgy hívtak minket, hogy a Szakállas Beatles. Egyébként úgy döntöttem, hogy most növesztem. Van és kész. Lehet, hogy két hét múlva nem lesz. Nem ez a lényeg, hogy ki hogy néz ki, hanem, hogy mit szeretnénk üzenni a világnak.

I.T.: Ez volt a vidámság, de most egy viszonylag komolyabb kérdés: mennyiben érint benneteket a lemezpiac válsága?
M.M.: Van akit érint, van akit nem. Bennünket nem érint. Ha azt nézzük, hogy régen 400 ezer eladott lemez jelentette az aranylemezt, és most ötezer vagy ennek a fel, az egy hatalmas kudarc, de mi nem annak éljük. Mondjuk azt, hogy mostoha lemezeladási statisztikákban is tudjuk hozni azt a dolgot, amit elvárható egy népszerű zenekartól.
Sz.T.: Ez is attól függ, hogy kire nézve: a zenekarra vagy a lemezgyárra? Mert az utóbbinak tuti rossz, de egy zenekarnak majdnem teljesen mindegy.
M.M.: Nézd, az, hogy egy zenekarnak arany vagy platinalemezei vannak, mint például nekünk, az azt jelenti, hogy szerencsések vagyunk. Az nem egy újkeletű dolog, hogy egy zenekar felrakja a honlapjára a komplett lemezanyagát, hogy ingyen letölthetik. Nálunk még nem jött el ez az idő. Mondhatnánk azt, hogy nem érdekel, hogy az emberek a fizikai valójában meg tudják fogni, meg tudják vásárolni a lemezt, hanem inkább felrakjuk az oldalunkra, és inkább az legyen a fontos, hogy hányan jönnek el a koncertjeinkre és nézik meg a videóinkat.
Sz.T.: Nem szeretnénk azért, hogy ez a dolog eljusson idáig. Ez olyan, mint egy könyv, amit az ember a kezébe vesz: meg lehet fogni, látni lehet a szépségét. Nem szeretnénk, ha ez a dolog elveszne.
szubjektivobjektiv: Illés Réka