BorABC: Magyarország borvidékei I.

Bor tér - Szeged

Magyarország Európa tradicionális bortermelő országai közé tartozik. Gyakorlatilag az ország egész területe bortermő vidék. A talajnak és a klímának, illetve ezek változatos voltának köszöntető az a tény, hogy ez a kicsiny kis ország 22 borvidéket mondhat magáénak. Ezúttal a Csongrádi, a Hajós-Bajai, a Kunsági, az Ászár-Neszmélyi, a Badacsonyi, a Balatonfüred-Csopaki, és a Balatonfelvidéki borvidékkel ismerkedhetnek meg.

A változatosság a magyar borok egyik legfőbb erénye. Magyarország azon kevés országok közé tartozik, amely a klasszikus borfajták teljes skáláját átfogja a fehér boroktól kezdve, a testes vörös borokon át a természetes édes borokkal bezárólag. A szőlőfajtákban is nagy változatosság mutatkozik, a magyar és nemzetközi fajták egészséges egyensúlyban vannak a borkészítésben.
Magyarország éghajlata döntően száraz kontinentális, bár néhány helyen érezhető az Atlanti-óceán hatása, Dél-Magyarországon pedig a mediterrán vonások jellemzők. Emiatt a sokszínűség miatt a borvidékek is jelentősen eltérnek egymástól, akár földrajzi közelség esetén is. Magyarországon ma 22 borvidéket tartanak számon. Ezek közül három található a Nagy-Alföldön. Ez a három borvidék teszi ki területnagyság szempontjából a bortermelő vidékek 45 százalékát. Tizenöt borvidék van a Dunántúlon, 4 pedig Észak-Magyarországon. Területük nagyságát tekintve a borvidékek nagyon különbözőek. A két legkisebb, Mór és Somló 1000 hektár alatt vannak, míg a legnagyobb, a Kunság, 25.600 hektáron terül el. A legtöbb borvidék nagysága átlagosan 1000-5000 hektár között mozog.

Csongrádi borvidék

A középkori Csongrád határában a Tisza ártéri gazdálkodásának, haszonvételének részeként szőlőtermelés volt, ami félvad, fákra futtatott szőlőt jelentett. A török időkben kezdték termeszteni a középkori görög „Skuteri” városból származó, albán eredetnek is mondott Kadarkát. A jó homokú talajban kedvező termőképességű és jó minőségű borszőlőket termesztenek. A Kadarka igazi „Hungaricum”. A vörösborok között előkelő helyet foglal el. Szép bíborvörös a színe, bársonyos az illata. Könnyű bor, mely halételekhez, sültekhez igen kellemes ital. És alkalmas étkezés utáni borozgatáshoz is. Sajnos termesztése jelentősen visszaesett, így kevés van a piacon e kitűnő borból. A ma termesztett fajták főleg Kékfrankos, Cabernet Frank, Zweigelt. Kitűnő vörösborok mind, melyek megtalálhatók a legtöbb őstermelőnél éppúgy, mint a nagyobb szőlőtermelőknél. A csongrádi borvidéken a vörösborok mellett fehér borokat is találunk, így a Zöld Veltelini, a Csongrádi Rajnai Rizling, Rizling Szilváni. A borok jól példázzák a világhírű szőlőfajták, a meleg napfényes csongrádi borvidék és az alkotó emberek igazi egymásra találását.

Hajós-Bajai borvidék

A Hajós-Bajai borvidék története a Kunsági és a Csongrádi borvidék történetével egyezik meg, korábban ugyanis e három borvidék együttesen alkotta az Alföldi borvidéket. A szőlőtermesztésre vonatkozó első írásos emlékek 1075-ből származnak. Nagyon sokáig csak fehérbort termesztettek a környéken, a XVI-XVII. századtól azonban a vörösborszőlő fajták termesztése került előtérbe. A XVIII. században német telepesek érkeztek a vidékre. Több neves borosgazda volt közöttük, akik kemény munkával pár éven belül rangot, elismerést és hírnevet szereztek a környéknek. A borvidék 1990-ben Hajós-Vaskúti borvidék néven önállóvá vált. Nem lehet tudni, hogy miért, de 1998-ban a borvidék nevét Hajós-Vaskútiról Hajós-Bajaira változtatták.
A borvidék főbb bortermelő községei: Baja, Császártöltés, Csávoly, Érsekcsanád, Hajós, Vaskút, Nemesnádudvar. A borvidék területe: 1700 ha.
A Csongrádi borvidékhez hasonlóan a szőlőültetvények humuszos homoktalajokon és csernozjom (fekete föld) jellegű homoktalajokon települtek. Napfényben gazdag terület. Csongrád után itt a legmagasabb az éves napsütéses órák száma: 2100 óra. A csapadék éves viszonylatban kevésnek mondható, eloszlása egyenetlen. A nyár forró, a tél enyhe. Aszálykárral csak ritkán, fagykárral viszont gyakran kell számolni.
A szőlőfajtái a következők: Kékfrankos, a Zweigelt, a Cserszegi fűszeres, a Chardonnay, a Cabernet Franc, az Olaszrizling és a Kadarka.
Az itt termelt borok lágyak, extrakt és savtartalmuk alacsonyabb, mint a hegyvidéki boroké.
Borfajták: Bajai Kékfrankos, Hajósi Cabernet Sauvignon, Hajósi Kékfrankos.

Kunsági borvidék

Az alföldi szőlőtermő táj és az ország legnagyobb kiterjedésű és szőlőterületű borvidéke. 68 hegyközségben 32 800 szőlő-és bortermelő hegyközségi tag mintegy 25 000 ha termő szőlőt művel, róla 200 000 tonna körüli szőlőt szüretel és ebből készít bort. A nagy kiterjedés, az egyes területek eltérő adottságai, fajtahasználata, borászati hagyományai és lehetőségei, piaci megjelenési törekvései miatt a borvidék 8 körzetre tagozódik. A körzetek átlagterülete megegyezik az ország borvidékeinek átlagos szőlőterületével. A borvidék jellemző talaja meszes homoktalaj, változó minőségű altalajjal, de jelentős területen található lösz, öntéstalaj és a gödöllői dombság déli nyúlványainak kötött talaja is. Klímájában kedvező, az országos átlagnál nagyobb napfényes óraszám, a könnyen felmelegedő talaj síkvidéki jelleg miatt mind a téli, mind a késő-tavaszi és kora őszi fagyoknak az átlagosnál jobban kitett. A filoxéravész idején a magyar szőlőkultúra átmentésének volt meghatározó bázisa a kiskunsági homok. Ekkor települt ide Kecskemétre Mathiász János méltán világhírű szőlőnemesítő is. Ma Kecskemét-Katonatelep és Miklóstelep a hazai szőlészeti és borászati kutatás fontos központja. A borvidéken 64 szőlőfajta található. Ebből 10 fajta adja az összes szőlőterület kétharmadát.
Szőlőfajták: Izsáki sárfehér, Zalagyöngye, Ezerjó, Kékfrankos, Cserszegi fűszeres, Rizlingszilváni, Kövidinka, Kadarka, Kunleány, Olaszrizling. A nagyobbik hányad asztali borok készítésére alkalmas. Az összes szőlőtermés mintegy 20%-ából készíthető vörösbor. A következő 10 évben telepíteni tervezett fajták: Kékfrankos, Cabernet Suvignon, Cabernet Franc, Zweigelt, Olaszrizling, Rajnai rizling, Cserszegi fűszeres, Chardonnay. A borvidéken termett szőlőből készült bor kétharmada jelenleg asztali és tájborként kerül forgalomba, nagyobb hányada folyóborként. Egyre több borászat palackozza minőségi borait. Híres a borvidék vermutjairól, törköly-pálinkáiról és borpárlatairól is.
A palackozva forgalomba kerülő fehérborok közül kiváló minőségű az Olaszrizling Chardonnay, Rizlingszilváni, Ezerjó, Muskotály, Cserszegi fűszeres, Rajnai rizling.
Vörösborok közül pedig a Kadarka, Kékfrankos, Zweigelt, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon borok méltán közkedveltek és a borvidéki, alföldi borversenyeken is rendre aranyérmes helyezést érnek el. A borvidék nagy kiterjedtsége és a termelt borok széles skálája méltán alapozza meg a borvidék szlogenjét: a kunsági bor a mindennapok bora. Megtalálja itt a fogyasztó a napi étkezéshez, baráti beszélgetésekhez nélkülözhetetlen kiváló minőségű asztali és tájborok széles skáláját.

Ászár-Neszmélyi borvidék

A borvidék területe mára elérte a 2200 hektárt, köszönhetően a folyamatos telepítéseknek, a vállalkozó kedvű beruházóknak és a támogatási lehetőségek kihasználásának. A szőlőültetvények a Bakony, Vértes, Gerecse, Pilis és Visegrádi-hegységet kísérő domboldalakon, lankákon és platószerű területeken, valamint a Kisalföldhöz tartozó Komárom-esztergomi síkság magasabban fekvő részein helyezkednek el. A borvidéket északon a Duna, Nyugaton a Kisalföld határolja, s két körzetre oszlik: az ászári és neszmélyi régióra. Időjárási viszonyai kiegyenlítettek, a kontinentális éghajlat óceáni mérséklő hatása kedvez a szőlőtermesztésnek. A napsütéses órák száma 2200 óra/év, az évi középhőmérséklet 10°C, a csapadékmennyiség 600 mm körüli. Szőlőterületei többnyire 150-300 m tengerszint feletti magasság között találhatók. A lejtés kitettsége szerint leggyakoribb a DNy-i és déli fekvés. A borvidék sajátossága, hogy a viszonylag alacsony hegyek oldalain és hátain az árnyékolás kismértékű, és valamennyi terület szinte egész nap fürdik a napfényben. A borvidék talajképző kőzetei és talajai változatosak. Uralkodó típusai a löszön kialakult barna erdőtalajok gyakran erodált területei. Az Ászár-Neszmélyi borvidék neves borait adó tradicionális fajták mára jórészt kicserélődtek. Az 1970-es évek második felétől egészen napjainkig jelentős fajtaszerkezet-változás állt be. A borvidék ez idő szerinti legjelentősebb fajtái: a Rizlingszilváni, a Chardonnay, a Zöld Veltelini, az illatos bort adó fajták közül az Irsai Olivér, a Cserszegi fűszeres, a Tramini és az Ottonel muskotály. Emellett nagyobb területen megtalálható a Sauvignon Blanc, a Rajnai rizling és a Leányka. A vörösbor szőlők közül a Kékfrankos, a Cabernet Sauvignon és a Pinot noir fajtákkal találkozhatunk.

Badacsonyi borvidék

Ásatások leletei bizonyítják, hogy már 2000 évvel ezelőtt virágzó szőlőkultúra volt Badacsony környékén, de feltehetőleg már a kelták korában is voltak szőlőültetvények a vidéken. A hegy lábánál vezetett a rómaiak egyik híres hadiútja Aquincumba. A nagyobb szőlőtelepítések Probus császár nevéhez fűződnek. Ezekre az időkre emlékeztetnek a szüreti motívumokkal díszített római kori épületmaradványok, sírok, szobrok. A honfoglaló magyarok már ismerték a szőlőt, a bort és ennek megfelelően, mint értéket adományozták a későbbiekben. Ennek során a XIII. században a borvidék jelentős része egyházi kézbe került.
A filoxéravész utáni rekonstrukció során a szőlőtermesztés technológiája e borvidéken is jelentősen megváltozott. Ekkor építették a várfalnak is beillő támfalakat az erózió megakadályozására. A szürke csuhás szerzetesek egy francia eredetű fajta, a Pinot noir, borát helyi különlegessé emelték. Ennek köszönhetően ismerjük ma is e fajtát Szürkebarát néven. Különleges évjáratokban a bogyói betöppednek, sőt aszúsodhatnak is. Ekkor különleges természetes csemegebor készülhet belőle. A másik e termőhelyről elhíresült fajta a Kéknyelű. Ez a fajta tiszta ültetvényben ritkán fordult elő, mert nővirágú, ezért rosszul termékenyül ezért a Budai zöld fajtával ültették vegyesen. A szüretkor nem szedték külön, hanem együtt dolgozták fel bornak, ami a Kéknyelű nevet viselve jelent meg.
Területe 1647 ha, főbb fajtái: Chardonnay, Kéknyelű, Olaszrizling, Ottonel muskotály, Rajnairizling, Sauvignon Blanc, Szürkebarát, Pinot Blanc.
Kiegészítő fajtái: Furmint, Tramini, Rizlingszilváni, Zenit, Hárslevelű, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Pinot Noir.
Ültetvényes fajtái: Cserszegi fűszeres, Badacsony 31., Badacsony 36., Badacsony 38., Ezerfürtű, Ezerjó, Gyöngyrizling, Jubileum 75., Leányka, Pirosszlanka, Sárga muskotály, Semillon, Zalagyöngye, Zöld Veltelini, Zengő, Zefír, Zeusz, Furmint, Lakhegyi mézes, Kecskemét 3., Göcseji zamatos, Karát, Úrréti, Pintes, Kadarka, Zweigelt, Kékoportó, Nektár, Budai. Éghajlatát a Balaton víztükre kedvezően befolyásolja. Különösen a déli, délnyugati lejtők napfényes, védett területein alakul ki kedvező mikroklíma a szőlő számára. A nagy víztömeg meggátolja a hőmérsékleti szélsőségek kialakulását, valamint biztosítja a levegő magasabb páratartalmát. Talaja változatos. A vulkanikus hegyek lejtőit pannonagyag, pannonhomok, helyenként lösz takarja, amelyek a hegy csúcsa felé haladva mindinkább bazalt és bazalttufa törmelékkel keverednek.

Balatonfüred-Csopaki borvidék

A honfoglalás után Karkász törzse vette tulajdonába a területet, majd 1082-ben kelt birtoklási jegyzék szerint a veszprémi püspökre szállt. 1211-ben Balatonfüred a tihanyi apátság tulajdona lett. A papoknak, szerzeteseknek köszönhetően e vidéken a szőlőművelés, a borászat színvonala évtizedekkel megelőzte más tájak fejlődését. A török idők végvári csatározásai valószínűleg itt is meggyérítették a szőlőművelők számát, s egyidejűleg csökkent a szőlőterület is. A XVIII. században újra fellendült a térség fejlődése, a XIX. Század közepére pedig Balatonfüred már a Balaton „fővárosa” lett, ahol a megyei és az országos előkelőségek bálok, ünnepek alkalmával találkoztak, szórakoztak a kiváló fehér borok társaságában. A borvidék területe a szőlő termőhelyi katasztere alapján 6445 ha. Huszonnégy település tartozik a borvidékbe, mely a Balaton északkeleti részén és azzal párhuzamosan húzódó Balatonalmáditól Zánkáig terjedő hegyvonulat lankáin, a hegyek által körülvett völgyek, medencék oldalain terül el. Fontosabb községei között említhetjük még Felsőörsöt, Lovast, Paloznakot, Tihanyt, Balatonszőlőst és Szentantalfát. A bortörvény úgynevezett bortermő helynek ismeri el még a Balaton Veszprém megyei partján a Balatonkenese, Balatonfőkajár és Balatonvilágos környéki szőlőket. A terület klímája szélsőségektől mentes, kiegyenlített. A viszonylag enyhe telet korai kitavaszodás követi, a nyár nem túl forró, utána többnyire hosszú, derűs, száraz ősszel. Gyakran emlegetik a környéken, hogy a Balaton víztükréről visszaverődő fény segíti emelni a szőlő minőségét. Talaja rendkívül változatos. Itt előfordulnak a fillitpalán, permi vörös homokkövön, triászmészkövön, dolomiton, bazalton, bazalttufán, pannonhomokon, márgán és löszön kialakult rendzina és erdőtalajok is. Jellemző látvány, hogy a föld szokatlanul vörös. A borvidék legértékesebb szőlőfajtája az olaszrizling, melynek bora zöldes-sárga színű, rezeda illatú, ízében a fajtára jellemző keserűmandula utóíz dominál, többéves tárolást követően pedig szilvaillatú, másodlagos bukéval gazdagodik. A balatonfüredi olaszrizling általában lágyabb, simább, míg a csopaki olaszrizling savakban gazdagabb, élénkebb ital – amely mintegy másfél évszázada terjedt el, és kiemelkedő minőségével márkanévvé vált. A vidék olyan remek borfajtáknak is otthona, mint például a Chardonnay, Rajnairizling, Sauvignon Blanc, Juhfark, Pinot Blanc, Zenit, Tramini, Szürkebarát, Ottonel muskotály, Rizlingszilváni, Kékfrankos, Merlot és Zweigelt.
Balatonfüred a borvidék központja, amely a Balaton északi partjának egyik legszebb részén található, és 1987 óta a Szőlő és Bor Nemzetközi Városa. A település régi hagyományokat felelevenítő ünnepe a Borhetek, melyet minden év augusztusában rendeznek meg, néhány kényszerű év kihagyásával 1932 óta. A csodálatos szépségű Tagore sétányon a szőlősgazdák a borvidék legjobb borait kínálják, páratlan szépségű panorámában gyönyörködhet az ide látogató. Népi- és iparművészeti kirakodó vásár, s minden este látványos műsorok szórakoztatják a közönséget.

Balatonfelvidéki borvidék

Az egész Balaton környékén nem ritkák a római kor 2000 éves emlékei. Az 1300-as évek elején a veszprémi püspökségnek már kiterjedt szőlőbirtokai voltak itt, de feltehetőleg már a kelták itt is termesztettek szőlőt. Századokon át királyi birtokok és főúri szolok, valamint kisnemesi szőlőbirtokok hirdették ennek a területnek a kiváló borait. Már a középkorban Tirolba és az Alpokon túlra, a dél-német területekre szállítottak erről a területről borokat. Az Esterházy család hercegi és grófi ága a környék legtöbb szőlővel rendelkező birtokosa volt, uradalmaikban rendszeresen készíttettek természetes csemege-borokat. A XVIII. századi dézsmapincéjük még áll Szentbékkállán a templom feletti területen.
A borvidék területe a szőlő termőhelyi katasztere alapján 5344 ha. A borvidékhez, mely a Keszthelyi-hegység és a Dél-Bakony lábánál, a hegyek közötti medencék oldalain, köztük a Káli medence lejtőin terül el, 23 település tartozik. Az eltérő földrajzi, ökológiai és egyéb adottságok miatt a borvidék három körzetre tagolódik, melyek a következők: káli körzet 6 településsel, balatonedericsi-lesencei körzet 7 településsel és a cserszegi körzet 10 településsel. A vidék Balatonra néző szőlőterületeinek klíma-adottságai kiegyenlítettek, más területei védett lankákon helyezkednek el, ezért szélsőséges időjárási hatásokkal nem kell számolni. A domborzatilag gazdagon tagolt tájban kedvező mikroklimatikus viszonyok alakultak ki. Talaja a Badacsonyi borvidékhez hasonló, de annál még változatosabb: dolomiton fekvő pannonagyagon, homokkőmálladékon, löszön és pleisztocén homoktakarón, cerithiumos mészkőn, triászmészkövön, márgán, pannonhomokon, agyagon, bazalttufa-keveréken kialakult rendzina, agyagbemosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek, csernozjom barna erdőtalajok, köves és földes kopárok. Jelenleg mindhárom körzetben telepíthető a fehérborszőlő-fajták közül az Olaszrizling, Chardonnay, Tramini, Rizlingszilváni, Szürkebarát, Cserszegi fűszeres és az Ottonel muskotály, a vörösborszőlő-fajták közül pedig a Zweigelt. Csak a káli körzetben telepíthető a Furmint és a Sárga muskotály, a balatonedericsi-lesencei körzetben a Pinot blanc, a cserszegi körzetben a Nektár. A borvidék borai finom savtartalmúak, zamatgazdagok, elegánsak. A kedvező adottságú dűlők borai teltek, kerekek és harmonikusak.


A borhoz kapcsolódó szakkifejezésekhez tekintse meg a Borlexikonban!

Az előző részben: A bor és az egészség
A következő részben: Magyarország borvidékei II.

BorABC: Magyarország borvidékei II.

Gyakorlatilag az ország egész területe bortermő vidék. A talajnak és a klímának, illetve ezek változatos voltának köszöntető az a tény, hogy ez a kicsiny kis ország 22 borvidéket mondhat magáénak. Ezúttal az Etyek-Budai, a Móri, a Pannonhalma-Sokoróaljai, a Somlói, a Soproni, a Balatonboglári, a Mecsekaljai, és a Szekszárdi borvidékkel ismerkedhetnek meg.

Etyek-Budai borvidék

A terület csak 1990 óta rendelkezik borvidéki ranggal, szőlőtermesztésének évszázados hagyományai vannak. Európa-szerte ismert volt például a Buda-Sashegyi Kadarka, melyet Fekete Kadarkából készítettek. Hasonlóan sok más dunántúli borvidékhez, itt is sok sváb szőlőmunkás telepedett le, kihasználva a Duna nyújtotta szállítási lehetőségeket. A folyópartra épült pincészeteket ekkor még vörösbor töltötte meg, de főleg a filoxéra után, áttértek a fehérbort adó szőlők termesztésére.
Elsősorban pezsgő-alapbort adó vidék. A profilváltást Törley József felismerése hozta, aki kiváló lehetőséget talált a korán szüretelt, magas savtartalmú bogyókban. Pezsgőüzeme világhírűvé tette a borvidéket. A jelenleg Hungarovin Rt. tulajdonában lévő korszerű ültetvényeknek és a rajtuk termett minőségi fajtáknak köszönhetően emelkedett Etyek-Buda borvidéki rangra.

Az Etyek-Budai borvidék az Észak-Dunántúli szőlőtermelő tájba tartozik. Kiváló pezsgő-alapbort termelő vidék, melynek jelenlegi területe körülbelül 1900 hektár. A korábbi területekhez Pest megye nyugati, jó bortermelő helyeit is hozzá csatolták, így alakítva ki jelenlegi arculatát.
A borvidékre jellemző a kis hőingás és a sokféle domborzati elem következtében kialakult változatos mikroklíma. Az évi középhőmérséklet alacsony, fagykárral pedig, ha elvétve is, de számolni kell. Az éves csapadék mennyisége 550-600 mm, melynek eloszlása kedvező, és egyenletes. Jellemző a borvidékre az állandó légmozgás. Talaját a meszes alapkőzeten kialakult barna erdőtalajok adják.
A térség ökológiailag egyaránt alkalmas a magas minőséget adó, és a pezsgő-alapbort adó szőlő termesztésére is, napjainkban azért még ez utóbbi a jellemző. Legnagyobb területeken a Chardonnay-t, az Olaszrizlinget, és a Zöld Veltelinit termesztik, de szorosan mögöttük állnak a Rajnairizling, Szürkebarát, Zenit, Rizlingszilváni, Pinot Blanc és Zalagyöngye fajták is.
A vörösbort adó szőlőt a Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Kékoportó, Merlot, Zweigelt és Pinot Noir fajták képviselik, igaz elenyésző százalékban.

Móri borvidék

A Móri borvidék az Észak-Dunántúli szőlőtermelő tájba tartozik. Viszonylag kis borvidék, melyhez mindössze hat település tartozik. Jelenlegi területe 1000 hektár. Ennek a történelmi borvidéknek a mikroklímájára, uralkodó szélirányára, meglehetősen rányomja bélyegét a Vértes és a Bakony között húzódó Móri árok.
Éghajlata mérsékelten hűvös és mérsékelten száraz. Az éves középhőmérséklet 10°C. A tájat közepes fényviszonyok és 600-650 mm lehullott csapadék jellemzi. A legtöbb eső nyáron, míg a legkevesebb februárban és márciusban esik. Az uralkodó szélirány északnyugati. A már Nagy odafigyelést kíván a növényvédelmi technológiák terén. Talaja többnyire löszön kialakult barna erdőtalaj és oligocén homok.

Az „Ezerjó Hazája”-ként is ismert Móri borvidék nagy múlttal, évszázados hagyományokkal bír. Bizonyított tény, hogy a szőlőtermesztést a rómaiak alapozták meg, így a honfoglaláskor ide telepedő törzsek, itt már virágzó szőlőkultúrát találtak. A borvidék fontosságát bizonyítja, hogy 1080 körül I. László király az egri püspökségnek adományozta a települést, melyet 1327-ben Károly Róbert Csókakő várához csatolt.
Az 1960-as évekre, az ültetvények több mint 90%-át, a fejművelésű Ezerjó adta. Termesztése, illetve a szőlőtermesztés technológiája, az utóbbi negyven évben nagy változáson esett át. Ma már csak elvétve találkozhatunk a hagyományos gyalogszőlővel. Helyét, a széles soros, magasművelésű, huzalos támrendszeren termesztett, kevésbé rothadás- és fagyérzékeny fajták vették át. A jelenleg érvényben lévő, ajánlott fajtajegyzék a következő: Chardonnay, Ezerjó, Királyleányka, Leányka, Ottonel muskotály, Rajnairizling, Tramini. A Móri borvidéken termesztett borok jellegzetessége a magas alkoholtartalom, a tüzesség és a lassú öregedés. Bár a borok erősen savas jellegűek, a nagy test kiválóan kompenzálja ezt. Mór különálló borvidékké nyilvánítása fontos szerepet játszott abban, hogy a tájhoz mindvégig hűséges Ezerjó, továbbra is betölthesse az őt megillető helyet Magyarország szőlőtermesztésében és borászatában.

Pannonhalma-Sokoróaljai borvidék

A Pannonhalma-Sokoróaljai borvidék a Pannonhalmi dombság észak észak-nyugat, dél, dél-kelet irányú vonulatának lejtőin terül el. Szent István király pannonhalmi alapító levele az első írásos emlék, ami utal a bortermelésre. A szelíd lankák, a pannonhalmi apátság impozáns, Győrben is látható épületegyüttese a Kisalföld peremének egyik különlegessége. A szőlőtermesztés elterjesztésében nagy szerepe volt az olasz és francia telepeseknek és a szerzetesrendeknek. A három vonulat mentén a községek részben a domboldalakon, részben a völgyek védelmében helyezkednek el. A térségben a telek enyhék, fagykárok ritkán fordulnak elő. A dombvonulatok kedvező fekvésű termőhelyein mérsékelten meleg és száraz és mérsékelten hűvös mikroklimatikus körzetek alakultak ki, amelyek a szőlőtermesztés számára igen kedvezőek. A csapadék eloszlása viszonylag jó, a csapadék nagyobbik fele a szőlő tenyészidejének első felében hullik le. A szőlőterületek döntő többsége agyagbemosódásos barna erdőtalajokon illetve barnaföldeken található. A domborzati és talajtani sajátosságok miatt eróziós károkkal is számolni kell.
A borvidéken jelenleg csak fehér borszőlőfajtákat termesztenek. A fő fajta az Olaszrizling. A telepíthető fajták száma nagy: Chardonnay, Királyleányka, Rajnai rizling, Szürkebarát, Tramini, Cserszegi Fűszeres, Pinot Blanc, Sauvignon Blanc.
Az itt termelt borok illatosak, zamatosak, testesek. Különösen kiemelkedik az Olaszrizling jelleges szép megjelenése, de a többi fajta is minőségi bort ad.

Somlói borvidék

Az első szőlőket valószínűleg a rómaiak telepítették. A honfoglaláskor a Lél, Szalók, Salamon, Ákus nemzetség telepedett le a környéken. Ők már szőlőt találtak itt. I. István király 1010 körül megalapította Tornán a benedekrendi apácazárdát, amihez szőlőterület is tartozott. A várat és a körülötte virágzó szőlőket 1093-ban I. László király korában kelt okirat említi. 1242-ben IV. Béla király Olaszországból, Moreából hozott be szőlőműveléshez értő szőlőtelepeseket és szőlővesszőt. Valószínűleg ekkor került ide a Furmint. A környék szőlőterületei értékes birtokok voltak. Ezért gyakran cseréltek gazdát. A XV. században a vár tulajdonosváltásai alig követhetők nyomon. A XVI. században olyan nagy becse volt az öreg vulkán oldalában fekvő szőlőknek, hogy 1511-ből származó hegytörvény kimondta, miszerint vidéki szőlőtulajdonos szőlőjét szabadon csak osztatlan atyafiának adhatja el. A várat 3 évi török megszállás után visszafoglalják (1566), s ezután tipikus végvár szerepét tölti be. Zircen 1742-ig nem volt patika, a betegeket somlai borral gyógyították. A somlói borról azt tartották, hogy nászéjszakán fogyasztva fiúgyermek születik. Ezért a „nászéjszakák borának” is titulálják. A XIX. században a vár fokozatosan elenyészett, de a szőlők területe tovább bővült. Híres bor a somlói Furmint és a somlói Juhfark is.

A borvidék területe a szőlő termőhelyi katasztere alapján 1158 ha. A borvidékbe tartozó települések száma kilenc. A Somlói borvidék hazánk legkisebb borvidéke, mivel egyedül a Marcal-medencéből oázisként kimagasló tanúhegy lejtőire korlátozódik.
Éghajlata dunántúlias, kiegyenlített. Viszonylag korán tavaszodik, a nyár mérsékelten meleg, az ősz szintén kellemesen meleg és hosszú. Az évi 650-700 mm csapadék kedvezően oszlik el. A hegy különböző oldalain egymástól jól elkülöníthető mikroklíma alakult ki, és ez lehetővé teszi az északi oldalon való sikeres szőlőtermesztést is. A talajok kialakulásában fontos szerepet játszik a bazalt és a bazalttufa. Ezek málladékain, a rátelepült lösszel együtt, főleg barna erdőtalajokon, Rahmann-féle barnaföldeken folyik a szőlőtermesztés. Helyenként fekete nyiroktalajok és vasas anyagtalajok is előfordulnak.
A borvidéken a filoxéravész előtt mintegy 25-30 fajtát termesztettek: Furmint, Juhfark, Hárslevelű, Sárfehér, Budai zöld stb. A XIX. század második felében jelentek meg más fajták is, mint az Olaszrizling, Rajnai rizling, Szürkebarát, Zöldszilváni stb. Jelenleg minkét körzetben telepíthető a Furmint, Juhfark, Olaszrizling, Hárslevelű, Tramini, Chardonnay, Rajnai rizling, Pinot blanc. Az itt készült borok savban gazdagok, kemény karakterűek, testesek, teltek, diszkrét illatúak. A borok általában lassú fejlődésűek, hosszú ideig érnek és későn öregednek.
A Somlói Borok Házában az érdeklődők megismerkedhetnek a hegy történelmével, a borászati hagyományokkal és az itt termelt borokkal. A táj, a szőlő szeretetét, a hagyományok megbecsülését, a bor hírnevét hivatottak védelmezni a Somlói Borrend tagjai.

Soproni borvidék

Régi, több évszázados borvidékünk a soproni. Hasonlóképpen a Balaton közeli borvidékekhez, ide is szívesen települtek emberek már jóval az időszámításunk előtt. Sopron városát még a kelták alapították, akik már foglalkoztak szőlőtermesztéssel. A rómaiak idején fontos kereskedővárossá nőtte ki magát. Az idők során számos rendelettel kedvezményezték az itt termelt, majd exportált bort. Kedvező fekvésének köszönhetően a XV. és a XVIII. század között az európai borkereskedelem központjává vált.
Az észak-dunántúli szőlőtermelő tájba tartozik hazánk legcsapadékosabb borvidéke. Az Alpok lábánál elterülő soproni borvidéknek két körzete van: a soproni és a kőszegi. Jelenlegi összterületük megközelíti az 1900 hektárt.
Klímájára kedvező hatást gyakorol a Fertő-tó, mely nagy vízfelületének köszönhetően egyenletessé, kiegyenlítetté teszi a környék éghajlatát. A tél itt enyhébb, a nyár viszont hűvösebb a magyarországi átlaghoz képest. Ennek az enyhe télnek köszönhetően a szőlőket még takarás nélkül is elkerülik a komolyabb fagyok. Az évi napfénytartam mindössze 1900 óra, mely a sok csapadékkal (650-700 mm) egyetemben hozzájárul a táj kiváló minőségű, egyedi ízvilágú, savban gazdag borainak létrejöttéhez.
A borvidék szőlőültetvényeinek többsége az enyhe lejtésű domboldalakon, a hidegebb levegőt hozó északi szelektől védve terül el. Talajaik általában löszön kialakult barna erdőtalajok, illetve a Fertő-tó melletti homoktalajok.
Napjainkra nemcsak a termesztéstechnológia, hanem a fajtaválaszték is jelentős változáson ment keresztül. A korábban akár aszú minőséget is produkáló Furmint fajta, mára szinte teljesen eltűnt a borvidékről. Helyébe a Zöld Veltelini lépett, melyet a Leányka, Tramini, Sauvignon és Chardonnay ültetvények színesítenek. A soproni borvidéken 75%-ban vörösbort adó fajták teremnek. Kiemelkedik közülük a Kékfrankos, melyet a Zweigelt, Merlot, Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc követ.

Balatonboglári borvidék

A Balaton déli partvidékén, részben a tihanyi bencés uradalmi és az egykori Festetics-birtokon részben pedig a paraszti termesztői hagyományokon a filoxéra vész után virágzó szőlő és borkultúra alakult ki. Az immunis pannonhomok talajokon telepített szőlők a XIX. század végén a bortermelők ezreit mentette meg a koldusbottól. A borvidék igazi felvirágzását azonban a XX. század derekán végrehajtott szőlőtelepítés jelentette. Az új szőlőültetvények a gazdagabb lösz- és középkötött vályogtalajokon bőven teremnek, és a céltudatosan megválasztott kedvező fajtaszerkezetnek köszönhetően kiváló borokat adnak. A borvidék területe a szőlő termőhelyi katasztere alapján 10391 hektár. Huszonegy település tartozik a borvidékhez. A Balatontól délre elterülő táj klímaviszonyai kiegyenlítettek, a domboldalak szőlőire kedvezően hat a tó közelsége, mely sekélyebb itt, mint az északi parton, így viszonylag gyorsan felmelegszik, s ez kedvező mikroklímát teremt. A szőlőtalajok döntően löszös üledéken képződött különféle erdőtalajok. A szőlők kis része homokon települt. A balatonboglári borvidéken elsősorban a fehérborszőlő-fajták terjedtek el, de vörösborszőlő-termesztésre ugyancsak kiválóan alkalmas a terület. A borvidék borainak fajtaválasztéka igen bőséges. A fehérborok: Olaszrizling, Sárgamuskotály, Irsai Olivér, Királyleányka, Rajnairizling, Chardonnay, Sauvignon Blanc. Borai illatban és zamatban gazdagok, jellegzetesek, savasak. A vörösborok ugyan kisebb mennyiségben készülnek, de minőségben felveszik a versenyt a fehér-borokkal. Jellemzően inkább a „burgundi” jellegű, gyümölcsillatokat, zamatokat adó vörös borok készítésére alkalmas ez a borvidék. Különösen a Balatonboglári Kékfrankos, Cabernet Sauvignon és Merlot kiváló minőségűek. Az utóbbi időben a hazaiak legjobbjaként tartják számon az itt készült pezsgőket.

Mecsekaljai borvidék

Mecsekalja hazánk legkisebb borvidékei közé tartozik. A borvidék szőlőkultúrája a keltákig nyúlik vissza. Pécs már ebben az időben fontos szerepet töltött be. Kereskedelmi útvonalai révén itt került feldolgozásra a Mecsek környéki borok jelentős része. A rómaiak virágzó szőlőkultúrát hoztak létre a környéken, amit a hunok, az avarok, majd a magyarok vittek tovább, s még a török megszállás idején sem hagyták abba a szőlőművelést. Elmondhatjuk, hogy kevés városban van a szőlőművelésnek, a borászatnak olyan hosszú, töretlen múltra visszatekintő és ma is elevenen élő tradíciója, mint Pécsett. A törökök kivonulása után honosodott meg a Kadarka, mely a táj uralkodó szőlőfajtája lett a XIX. század elejéig. Ekkor ugyanis német telepesek érkeztek a vidékre, akik magukkal hoztak Ausztriából egy eddig ismeretlen szőlőfajtát, a Cirfandlit, mely a Kadarkánál is fontosabbá vált. A mai napig kiemelt szerepet tölt be a borvidék életében.
A filoxéra jelentősen visszavetette a környék fejlődését, de pár éven belül sikerült felvirágoztatni a térséget. Az Olaszrizling ekkor jelent meg a borvidéken, egyéb külföldi fajtákkal együtt.
A borvidék három körzetre tagolható: Pécsi, Versendi, Szigetvári. A borvidék legfőbb bortermelő községei: Pécs, Pécsvárad, Mecseknádasd, Kővágószőlős. Cserkút. A borvidék területe: 500 ha.
Talaja rendkívül változatos. A legtöbb helyen vörös homokkő és triász dolomit mészkő borítja a felszínt, míg másutt löszös barnaföld, illetve barna erdőtalaj a jellemző. Klímája szubmediterrán jellegű. A forró és napsütéses nyarat általában enyhe tél követi. Fagykárral csak ritkán, aszálykárral viszont gyakran kell számolni. A napsütéses órák száma megközelíti a 2100 órát. A Mecsek hegység a déli lejtőkön lévő szőlőket megvédi az északi hűvös szelektől.
Érdekesség, hogy Tokaj mellett, itt Mecsekalján fordul még elő, hogy 400 méter tengerszint feletti magasságban is találhatunk szőlőültetvényeket.
Legelterjedtebb szőlőfajtái: Olaszrizling, Furmint, Rajnairizling, Cirfandli, Tramini, Rizlingszilváni és a Chardonnay.
Leghíresebb borfajtái: Pécsi Cirfandli, Mecseki Furmint, Pécsi Olaszrizling, Fehér Burgundi. A borvidék borai általában testesek, lágyak, fűszeresek, és jó minőségűek. Kedvezőbb évjáratokban különleges minőségű borok is készíthetők.

Szekszárdi borvidék

Az egyik legrégibb és leghíresebb borvidékünk, szőlőművelésének története a keltákig vezethető vissza. Akkoriban Alisca település állt Szekszárd helyén, s e település maradványai között találtak egy márvány szarkofágot. Ez az emlék utal a szőlőtermesztés korai kezdetére. A rómaiak idején, majd a honfoglaláskor már kiemelt jelentőséggel bírt a borvidék. Vörösbort adó szőlőfajtáit, melyek világszerte ismertté tették a borvidéket, a törökök elől menekülő rácok hozták erre a területre. A törökök kivonulása után német szőlőművelők virágoztatták fel a környéket.
A virágzás azonban nem tartott sokáig, hiszen a filoxéra ide is elért. A vész elmúltával rövid időn belül újra fellendült a szőlőtermesztés, leginkább a francia fajták betelepítésének köszönhetően.
A borvidék az 1960-as évektől jelentős változásokon ment keresztül. Míg korábban Kadarkát termesztettek túlnyomó többségben, addig mára már leginkább Kékoportó, Kékfrankos, Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc, Merlot és Zweigelt fajtákat találunk, vagyis a térség fő profilja a vörösbort adó szőlőfajták termesztése lett.
A borvidék Tolna megye déli részén Baranya megyéig húzódik két nagy tájegységet, a Dunántúli dombságot és az Alföld határait érintve. A borvidék legfontosabb bortermő területei Őcsény, Sióagárd, Zomba, Decs és Szekszárd. A borvidék területe: 2000 ha. A szőlőültetvények nagy részét 200 méter tengerszint feletti magasságú, löszön kialakult barna erdőtalajjal borított domboldalakra telepítették. Mivel a heves esőzések igen gyakoriak ezen a területen, sok helyen találhatunk teraszosított ültetvényeket, megakadályozva ezzel a víz átfolyását a domboldalakon.
Klímája szubmediterrán jellegű. A tél enyhe, a nyár meleg, nem túl forró. Magas a napsütéses órák száma, ami kedvez a szőlőszemek beérésének. Fagyokkal csak nagyon ritkán kell számolni.
Legelterjedtebb kékszőlőfajtái: Kadarka, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Kékoportó, és a Merlot. Legelterjedtebb fehérborszőlő fajtái: Olaszrizling, Chardonnay, Rizlingszilváni.
Fontos még megemlíteni, hogy ezen a területen foglalkoztak elsőként biotermesztéssel, illetve, hogy Eger mellett Szekszárd használhatja még a Bikavér nevet.
Az itt termelt vörösborok testesek, bársonyosak, fűszeres zamatúak, míg a fehérborok lágyak, harmonikusak.

A borhoz kapcsolódó szakkifejezésekhez tekintse meg a Borlexikonban!

Az előző részben: Magyarország borvidékei I.
A következő részben: Magyarország borvidékei III.

BorABC: Borlexikon - nem csak borivóknak

Összeállításunkban a legfontosabb kifejezéseket gyűjtöttük össze, melyek a bor világában történő eligazodást segítik.

Animális illat

Főleg vörösborokban felfedezhető nehéz illatjelleg, amely az idősebb borok sajátja. Emlékeztethet élő és feldolgozott bőrre, szőrmeárura, tejtermékekre és más állati eredetű anyagra. Ide sorolható a fokhagymára emlékeztető illat is.

Aroma

Főleg a szőlőfajtából származó illat, amelyet a bor szaglásakor, vagy kóstoláskor érezhetünk. Illékony anyagokból tevődik össze.

Aromatika

A bor ízvilágában mindannak az összefoglaló neve, amely kívül esik a sav/édesség viszonyban emlegetett tényezők csoportján. Az aromatika része a gyümölcsösség, talaj íz, kesernyésség is. Egyszóval mindaz, ami a bor dekorációját adja, de nem befolyásolja az alapvető értékmérők rendszerét, az íz egyensúlyt. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy itt az aroma szó – eredeti jelentésével – csak átvitt értelemben mutat rokonságot.

Aszú

A világ egyik legjobb adottságokkal rendelkező nemes édes bora. A tőkén aszúsodott (nemespenésztől – botrytis cinerea) a szüretkor külön szedett szőlőszemekből tésztaszerű masszát készítenek, amelyet musttal öntenek föl. A meglévő törvények szerint cukor és a cukormentes vonadékanyag alapján 3-6-ig terjedő puttonyszámos aszúként hozhatják forgalomba.

Aszúeszencia

Az aszúk között a legmagasabb minőségi borkategória. Minimum 6 puttonyos aszúnak felel meg beltartalmi értékei, de általában jóval magasabbak.

Aszútészta

Tésztaszerű, péppé feldolgozott aszúsodott szőlő, amelyet az aszúkészítés folyamán mustba vagy borba áztatnak.

Avinálás

Borpárlat, vagy szesz hozzáadásával a bor alkoholtartalmának növelése.

Bacchus

A római kultúrában a termékenység és a bor istene.

Barrique

Franciaországból elterjedt szivar formájú tölgyfahordó, melynek mérete 225 liter.

Barrique-érlelés

A magyar nyelvben az új, kis hordókban történő érlelés a megfelelője. Ilyenkor a bor érlelése (esetleg már erjesztése is) új, vagy legfeljebb egyszer-kétszer töltött, kb. 225 literes tölgyfa hordókban történik. A boron érződik a fának, valamint a hordó kiégetésének íze. Csak zamatgazdag, testes borok alkalmasak újhordós érlelésre.

Biológiai savbomlás

Almasav bomlása, baktérium hatására. A bor ízének szelídüléséhez vezet, amely sok esetben kívánatos folyamat. Elsősorban a vörösborok esetében ajánlatos, de bizonyos fehér boroknál is előnyös.

Borbetegség

A bor olyan káros elváltozása, melyet többnyire mikroorganizmusok okoznak.

Borbírálat

A borok színének, illatának és ízének vizsgálata érzékszerveink segítségével.

Borbíráló

Az a személy, aki a borok érzékszervi (szenzorikus) vizsgálatát végzi.

Borhiba

A bor olyan káros elváltozása, amely kémiai és fizikai hatások miatt jön létre.

Borkő

Általában színtelen, vagy fehér kristályok, melyek a must erjedése során a borkősavból válnak ki. Jelenléte nem hiba a borban, inkább a minőség jele.

Borpárlat

A bor lepárlásakor nyert magas alkoholtartalmú ital.

Buké

A borok illatának és zamatának összhangját illetjük ezzel a kifejezéssel.

Cefre

Zúzott, esetleg erjedő vagy erjesztésre előkészített szőlő vagy más gyümölcs.

Cserzőanyag

A vörösborok fontos alkotóeleme. Fő fajtája a tannin. A száj teljes felületén az összehúzás érzetét kelti. Ízként fanyarnak, túl sok tannin esetén keserűnek jellemezhetjük. Hatásának idegen szóval adstrigencia a neve.

Csúcs (fejlődési csúcs)

Az az állapot, amelyben a bor már teljesen érett a fogyasztásra és minden lehetséges érzékszervi értékét élvezhetjük. A csúcs magassága is fontos – ez volna a bor értékmérője, csak hát nincs mértékegysége. Szoktak viszont a csúcsidőszak alakjáról beszélni. A sokáig élvezetes bor értékeit egy grafikonon ábrázolva a csúcs egy vízszintes vonalszakasszá, platóvá alakul. A gyakorlatban ez (nagy vörösboroknál) éveket is jelenthet. A csúcs után a bor lassú vagy gyors hanyatlásnak indul, elsősorban frissességét veszti el és egészében nem olyan élvezetes már. Legvégül a bor ízeiben szétesik.

Cukorfok

A szőlő cukortartalmának mérésére használt mérték. Általánosságban elmondható, hogy minél magasabb a cukorfok, annál magasabb a bor minősége.

Cuvée (küvé)

Különböző szőlőfajták, düllok, évjáratok mustjainak vagy borainak házasítása egy jobb minőség érdekében.

Dekantálás

Magyarul nem mást, mint áttöltést jelent. Az idősebb boroknál a palack alján keletkezett üledék eltávolítására használjuk. A fiatalabb vörös és fehér (ritkán) borok esetében levegőztetés céljából használjuk, így több oxigénhez jut a bor, és jobban „kinyílik” a fogyasztó felé.

Dugó íz

Kellemetlen szagú és ízű borhiba, ilyen esetben azt szoktuk mondani a borra, hogy „dugós”, egyes felmérések szerint minden tizedik bor dugós. A dugó legkülönbözőbb hibái okozhatják.

Dűlő válogatás (dűlő-szelektált bor)

Csak egy meghatározott fekvésből, egyetlen dűlőből származó bor. Egy dűlő nagysága változhat 1 hektártól akár 100 hektárig.

Édes

A magyar bortörvény szerint az a bor, melyben a maradék cukortartalom 45 gramm/liternél magasabb.

Édesség

A bornak csak szimbolikusan értelmezhető tulajdonsága. Ugyanis, ha a borok ízegyensúlyát vizsgáljuk, még a teljesen száraz borban is (amikor a must minden cukrát elforrta) felfedezhetünk úgynevezett extraktédességet. A cukor, az alkohol és az említett extraktanyagokból származó édesség képezi a savak ellenpólusát az ízegyensúlyban. A cukorédesség érzete a szájban nem olyan tartós, mint az extraktanyagok kiváltotta édesérzet. Az alkohol 13 térfogatszázalék feletti szinten már szintén édes érzetet kelt, vagy azt fokozza. Egyben ellensúlyozza is a savas ízhatást. Néhány érték: 10% alatt gyenge az alkoholtartalom. 11,5% tekinthető átlagosnak – elsősorban fehér borokra vonatkozóan – vörös boroknál magasabb az átlagérték. 12,5% felett magas alkoholtartalomról beszélünk. 14% körül van az alkohol felső határa, amelyet csak különleges feltételek mellett lehet (természetes erjedésnél) meghaladni.

Egyensúly

A fehér borokban a savak és az édes érzetet adó ízkomponensek (cukor, alkohol, glicerin), valamint vörös borokban még a harmadik tényező, a tannin jó arányait értjük. A kiegyensúlyozott bort nem pontos, de általánosan használt kifejezéssel harmonikusnak nevezzük. A harmónia azonban valójában az ízek harmóniája, az egyensúly pedig a sav-édesség-tannin megfelelő aránya. Ez utóbbi hármat ki kell ragadni az ízek közül és egymáshoz való viszonyukat külön kell tárgyalni.

Érzet

Az ízek – édes-sós-keserű-savanyú – mellett érezhető a hőfok, a fanyarság, a csípősség stb., melyeket érzetnek nevezünk.

Etikett

A borospalackon lévő címke.

Extrakt (vonadékanyag)

A bor szárazanyag-tartalma, mely mérhető cukorral vagy cukor nélkül. Íz tekintetében ez a bor fontos jellemzője. A magas extrakttartalmú borokat többnyire testesség, teltség és ízgazdagság jellemzi. Természetesen találkozhatunk olyan borral, melynek például 30 gramm/liter (magasnak mondható) az extraktja, de ez ízlelésnél nem feltétlenül tűnik fel.

Fajtaíz

A bort adó szőlőfajtára jellemző, többnyire növényi, ritkábban ásványi jellegű íz.

Félédes

A magyar bortörvény szerint az a bor, melyben a maradék cukortartalom 12,1 és 45 gramm/liter között van.

Félszáraz

A magyar bortörvény szerint az a bor, melyben a maradék cukortartalom 4 és 12 gramm/liter között van.

Folyóbor

A hordókból vagy tartályokból palackozás nélkül forgalomba kerülő, gyors fogyasztásra szánt bor.

Filoxéra

Másnéven szőlőgyökér tetű. A XIX. század végén a filoxéra óriási pusztítást okozott egész Európában, így hazánkban is.

Gönci hordó

Tokaj-hegyalján évszázadok óta használt 136 literes tölgyfából készült hordó.

Házasítás

Két vagy több bor kiválasztása, majd összekeverése a jobb minőség elérése céljából. A házasítás akkor eredményes, ha a borok kedvező tulajdonságai összegződnek, a hátrányosak pedig csökkennek.

Hektár

Földterület mérésére használt mérték. 1 hektár = 10.000 m2

Illat

A bor szaglás után megismerhető jellemzője (mely gyakran felfedi az esetleges borhibákat is). Egészséges, jól kezelt borok esetén az illat kifejezhető valamilyen hasonlattal (például hársfavirág). A megnevezett anyaghoz azonban a bor nem hasonlít, csak emlékeztet rá.

Iskolázás

A borok kezelése a szőlőfeldolgozástól a fogyasztásig – különös tekintettel az érlelési módra.

Ízek

A borok ízleléssel vizsgált tulajdonságai. Vannak friss, üde, gyümölcsös ízek, vagy nehéz, érett ízek (például aszaltgyümölcs). A bor íze és annak változásai főképp a bor korával, érésével és hanyatlásával függenek össze. A fehér borok ízkomponensei fehér húsú gyümölcsök (körte, őszibarack, banán), a vörös borok a piros bogyós gyümölcsök (cseresznye, málna) idézik.

Ízharmónia

A bornak a sav-édesség-tannin egyensúlyi viszonyain túlmutató érzékszervi tulajdonsága. Pontos meghatározása igen nehéz. Viszont negatív példával jól érzékeltethető, milyen a nem harmonikus bor. Például az illata többet ígér, mint amennyit ízben nyújtani tud. Vagy hanyatló óborok (többnyire vörös óborok) megmentésére alkalmazott eljárás: a borhoz fiatalabb évjáratú bor keverése. Ilyenkor egyszerre vannak jelen a fiatalos és az érett ízjegyek – ettől a bor ízharmóniája elvész.

Jánosáldás

A búcsúzás előtt elfogyasztott utolsó pohár bor.

Kapszula

Az üveg nyakát beborító ón, alumínium vagy műanyag védőfólia.

Karaffa

Hasas áttetsző színű, üveg korsó, amelybe egyes borok dekantálásra kerülnek.

Karamellizált ízek (pörkölés jellegű ízek)

Ilyen gyakran előfordul a borokban. Érzékeny kóstolók fehér borokban is észreveszik őket, vörös borokban viszont gyakoribbak és feltűnőbbek. Leginkább a szemes kávé illatát vagy a nyers, de pörkölt kávészem ízét idézik. Ez származhat a barrique (esetleg nagyobb) hordók készítésekor szokásos belső felületi égetéstől, származhat a cefreáztatás vagy a palackérlelés folyamatából. Német megfelelője a „Röstaromen”. A fogalom magyarba nehezen ültethető át, de nélküle képtelenség bizonyos borokat leírni (például egyes aszúk).

Kerek

Az a bor, amely a szájban kellemes, sima érzetet ad, fogyasztásra ösztönző, ízképe harmonikus.

Lecsengés

A korty lenyelése idején szánkban tapasztalható, lassan halványuló benyomások (ízek és érzetek) összessége. Ennek keretein belül ismerjük meg a bor struktúráját és utóízét. Az utóbbinál fontos annak intenzitása és hossza.

Magnum

A szabvány méret (0,75 liter) duplája, tehát 1,5 liter űrtartalmú borospalack. Ezekben a palackokban lassabban érik a bor, ezért általában jó évjáratoknál használják.

Must

A szőlő friss, még erjedés előtti leve.

Mineralitás

Ásványi jelleg. Az őskőzeten (például kristályos pala), illetve vulkáni talajon termett borok sajátsága. A bor mind illatban, mind ízben mattnak tűnik. Ezt a szokatlan hasonlatot a gipszhez, krétához, meszeléshez, vakolathoz, sárhoz fűződő emlékeink, illetve gondolattársításaink segítenek megérteni. Sokszor tűnik az ilyen bor sósnak – de itt ne a konyhasóra gondoljunk, hanem a valamikor véletlenül a szánkba került homoknak, zeolitos gyógyszereknek, sós fogkrémnek az ízére.

NLH (Noble Late Harvest)

A késői szüretelésű, nemespenészes édes bor. Nemzetközi megjelölés. Hegyalján egyre jobban terjed az ilyen borok készítése. A nemzetközi piacon keresettek, azonban kevesen tudják, hogy Tokaj-Hegyalja e tekintetben is rendkívüli minőséget kínál.

Növényi (vegetális) illat

virágra, gyümölcsre nem emlékeztető, de növényi eredetű illat (például levél, szár, fű).

Oxidatív bor

A levegő jelenlétében érlelt bor (például az aszú és a sherry). A levegő vagy a hordó fájának pórusain vagy a szándékosan nyitva hagyott dugónyíláson át hatol be. E bortípusban kevesebb eredeti gyümölcsösséget találunk, mint a reduktív borokban. Élettartalmuk általában hosszabb, mint a reduktív boroké.

Palackbuké

A palackba töltött bor érlelése során kialakult összetett illat.

Potenciál

A bor fejlődési képessége. Ez abban az értelemben jelent értéket a bor számára, hogy egy (nehezen definiálható) minőségi szinten felszálló vagy leszálló ágban van jelen. A potenciál egyik jó indikátora a levegőállóság.

Reduktív bor

A levegő kizárásával érlelt bor. Ilyenek a szőlő gyors (hűtött) feldolgozásával készített, üdeséget és a gyümölcs illatát, ízét megtartó borok. Ezek legjobban légmentesen záródó acéltartályokban készíthetők.

Savérzet

A borok savai mennyiségük és minőségük szerint hatnak az ízlelőszerveinkre. Például az almasav éles, húzós, a tejsav lágy érzetet kelt.

Savhangsúly, savtúlsúly

A bor egyensúlyában a savasság irányába történő eltérésnek kisebb, illetve nagyobb mértékének jelölésére használatos.

Savtartalom

Alacsony savtartalomról beszélünk, ha a literenként (titrálható) savtartalom 5 gramm alatt van, átlagosnak mondható fehér boroknál a 6 gramm körüli érték, a 7 gramm literenként már magas savtartalomnak számít. A vörös borok átlag 10%-kal kevesebb savat tartalmaznak, mint a fehérek. Jó tudni, hogy a tokaji aszúk 9-12 gramm körüli savtartalma sem kellemetlen.

Seprő

A borok üledéke, amely általában élesztőt és borkövet tartalmaz.

Sommelier

A borpincér francia neve. Szerepe a vendégek szakmai informálása, bor ajánlása és felszolgálása. Ezen kívül a borválaszték összeállítása és annak szakszerű tárolása.

Struktúra

A bornak a szájban „tapintással” érezhető tulajdonságairól adott összefoglaló vélemény. Beszélünk bársonyos, selymes, sima, érdes és durva struktúráról.

Száraz

A magyar bortörvény szerint az a bor, melyben a maradék cukortartalom 4 gramm/liter alatt van.

Színárnyalat

A bor színének a színképben meghatározható helye, a gyakorlatban egy hasonlat, mely értelmezi a színt. Például a sárga lehet szalmasárga, aranysárga, borostyánsárga stb.

Színintenzitás

Az árnyalattal megadott szín erősségét jelzi (halvány, sötét stb.).

Talajíz (sok esetben mineralitás)

Egy adott táj minden borában meglevő jellegzetes íz, mely a termőtalaj sajátos ásványianyag-tartalmától függ.

Tannin

A borban előforduló cserzőanyagok legfontosabbja. Számottevő mennyiségben a vörös borokban található. A száj teljes felületén kelti az összehúzottság érzetét. Ez különbözteti meg a savérzettől, mely csak a nyelvszélekre korlátozva jelentkezik. Enyhe esetben fanyarságként, extrém esetben keserű íznek ismerjük fel. A vörösbor kiegyensúlyozottságában a tannin mennyisége játszik szerepet, az ízharmóniában pedig érettsége.

Templomablak jelenség

A bor „koronája”. A pohárban megmozgatott bor először vékony rétegben a pohár falához tapad, majd vékony csíkokban, íveket képezve lecsorog. Többek szerint gótikus ablaksorokra emlékeztető nyomot hagy.

Törköly

A szőlőfürtök vagy bogyók kipréselése után visszamaradt szilárd szár, héj és mag részek. A vizes törköly lepárlásával nyert pálinkát nevezzük törkölypálinkának. Olaszországban Grappa névre hallgat.

Utóíz

A lecsengés része, annak során tapasztalhatjuk. Ez a bor lenyelése után a szájban megmaradó íz, melyet egy „késői” illatérzés is kísérhet. Tartóssága fontos értékmérő.

Üledék

A borospalack alján leülepedett részecskék összessége. Ez általában nem jelenti a bor hibáját.

Forrás

users.atw.hu/iboksz

www.bor.specia.hu

www.borocska.hu

bor.wyw.hu

„Magánember nem tud fröccsöt keverni”

Illés Réka Gabriella

Idén harmadik alkalommal startolt el a Dóm téren a Bor tér, ahol a látogatók 60 pincészet boraiból kóstolgathatnak. A rendezvény központi témája a fröccskészítés volt.

Csütörtökön délután még elég szerény volt az érdeklődés a fesztivál iránt, a standok fele még ki sem nyitott, a többiben pedig csak unottan üldögéltek.  Az emberben felmerülhet a kérdés: kellett ez ide? Hiszen Szegednek van már egy Borfesztiválja májusban, a Szeged Napja rendezvény időpontja körül. Azt a fesztivált a Széchenyi téren rendezik, ahol körülbelül 120 borászat képviselteti magát, az ország összes borvidékének ízvilágát felsorakoztatva. A standokat ilyenkor több tízezren látogatják, ízlelgetve-kóstolgatva a borokat. Az őszi, szerényebb fesztivál azonban több más okból kerül megrendezésre.

A Bor tér – szakrális környezetben

„A cél a kultúra összekapcsolása a borfogyasztással” – foglalta össze a Dóm téri fesztivál lényegét Licsicsányi Ilona, a Szegedi Városkép Kft. ügyvezető igazgatója. „Vannak boros beszélgetések is, ahol más szegmensből mutatják be a bor világát. Az a lényeg, hogy az emberek ne csak egyenek-igyanak, hanem akit igazán érdekel a boros kultúra, az kapjon egy kis információt a borokról.”
A Bor téren érződik, hogy egy lényegében más fesztivált kapott ezzel Szeged. Ehhez nagyban hozzájárul a Fogadalmi templom által teremtett bensőséges hangulat is. A Dóm téren a fesztivál egy szakrális környezetben van, ahol sokkal inkább a tartalom és a kulturális szórakozás a hangsúlyos, mintsem a céltalan lerészegedés.

A rendezvénynek évről-évre más a központi témája: idén a fröccs került a középpontba. Kisfröccs, nagyfröccs, viceházmester, sóher... mind egy fröccsfajtát jelöl. Bárhogy is isszuk, a legfontosabb, hogy igazán jó fröccsöt csak hamisítatlan szikvízből, szódavízből – amelynek készítését Jedlik Ányos 1826-ban találta fel – lehet készíteni. A másik titok a szakértelem, hiszen ahogy Márai Sándor is leírta: „Magánember nem tud fröccsöt keverni”. A téren, a zenélő óra alatt még egy kisebb kiállítást is berendeztek a szódakészítés eszközeiből.

Csőrös üvegek a kuplerájban?

Tartja egy szóbeszéd, hogy a régi szódásüvegek díszes csőrének valódi funkciója volt, nem csak esztétikai. A bordélyházakban ugyanis a kéjhölgyek aktus után a savassága miatt szódavízzel „öblítettek”, majd rendesen visszatették az asztalokra az üvegeket. A cirádás, kiálló részekkel tarkított csőröket pedig nehezebb, fájdalmasabb kihúzni. Ugyan ezt a szóbeszédet eddig egyetlen szódás sem erősítette meg, mégis időről időre elmesélik.

Borban az igazság?

A téren az árakat nézelődve adódik egy újabb kérdés: mennyit áldoz a magyar a borokra a válsághelyzetben? Szombaton késő délután körülnézve megállapíthatjuk, hogy a tér tömve van, de mégis más a helyzet, mint a Széchenyi téren.
„Az tuti, hogy nem itt fogok berúgni” – mondta egy középkorú, szakállas férfi egy másiknak, miközben a poharát szorongatva ácsorgott egy asztal mellett. „350 Ft egy deciért? Egy vagy két bort megkóstolok, bőven elég lesz ez mára. Meg egy fröccs.”

Igen, a tér árai nem az átlagzsebre vannak szabva, ugyanakkor elmondható, hogy az ilyen fesztiválok remek alkalmat adnak arra, hogy az emberek találkozzanak rég nem látott barátaikkal, rokonaikkal. Ilyenkor hajlandóbbak többet áldozni a szórakozásra, esetleg még meg is hívják egymást egy-egy pohárra. És valóban, senki sem ácsorog-ücsörög üres kézzel a téren. Ki-ki műanyag- vagy üvegpohárból szürcsölgeti a különféle borokat. A poharak tartalmáról elmondható, hogy az utóbbi években újra divatba jött a roséfogyasztás, míg korábban a vörösborok voltak „trendik”.

Rosé, szürkebarát...

„Egyre többen keresik a rosé borokat” – árulta el Licsicsányi Ilona. „Volt egy tendencia, mikor mindenki vörösbort ivott. A szárazabb fehérborra fel kell nőni, ki kell finomodnia az érzékeknek.”
És valóban sokan tartották túl savanyúnak, száraznak a fehérborokat szombaton is. Anett, a Tokajicum Borház sommelier-je az idei eladásokról és a borok iránti keresletről beszélt.
„A szürkebarát elég népszerű nálunk. Viszont van egy borunk, aminek palackja 6900 Ft. Meglepő, de abból is vittek már, igaz, főleg külföldiek. Volt, hogy két ilyen palackkal el is fogyasztott az asztalnál egy közepesen nagy társaság. De nem ez a jellemző. A középkategóriás, minőségibb borokat kóstolgatják főleg. Átlagban 300 forintot áldoznak a bor decijére az emberek, amiből egyszerre nem vesznek sokat, inkább több helyet látogatnak végig. Természetesen, ha komolyan érdeklődnek a borok iránt, egy-két kortynyi kóstolót szoktunk adni ajándékba, hogy el tudják dönteni, melyikből érdemes vásárolniuk.”

Részeg elvétve se akadt

A téren még az este közeledtével sem látni túl sok részeg embert. Valóban nem ez a hely, ahol gazdaságosan le lehet részegedni. A közönség is mintha más lenne. Az őszi fesztivál megrendezésének egy újabb oka, hogy ilyenkor a város ismét megtelik egyetemistákkal, akik még érzik a nyarat és a fesztiválok hangulatát. Szívesen jönnek ki barátaikkal egy kicsit szórakozni, kikapcsolódni, esetleg az ösztöndíjukból költeni.
Összességében elmondható, hogy a Bor térnek biztosan van jövője a tavaszi Borfesztivál mellett is, hiszen célközönsége más, hangulata sokkal kevésbé tükrözi a vurstlik és vásárok hangulatát.

Képgaléria
katt a képre

BorABC: A bor és az egészség

A magyar borok közül a somlói és a tokaji is szerepel a gyógyszerkönyvekben. A patikákban ma is láthatók olyan régi porcelán tégelyek, melyeken olvasható a nevük. A bor gyógyító hatásáról már az ókorban könyveket írtak.

Az ókor orvosai a bort sebkezelésre, fejfájás ellen, gyomor-bajok gyógyítására is használták. Hippokratész, az orvostudományok atyja is hasznosnak ítélte, és ajánlotta. Plinius egy könyvet szentelt a gyógyboroknak. A középkorban a bor volt a legfőbb fertőtlenítő szer. Kolostorokban és kórházakban mindig tartottak bor erre a célra.
Mátyás király füveskönyvében leírt kúrák szerint a bort gyógyfüvekkel együtt alkalmazták. A 18. században Erdélyben megjelent Pax corporis (Pápai Páriz Ferenc munkája) is gyógynövény-kivonattal – csipkebogyó, zsálya, ánizs, rozmaring, bodza – készített bort ajánl. A tokaji bor vérképző és erőnlét fenntartó hatását külföldön is felismerték. Louis Pasteur, a mikrobiológia megalapozója a bort a legegészségesebb italnak tartotta.

„Borban az igazság…” – de mi van még benne?

Az orvosok a mai napig ajánlják a borfogyasztást, többek között emésztést serkentő, vizelethajtó hatása, valamint ásványi só tartalma miatt. A polifenolok baktericid hatása régóta ismert.
A bor ásványi anyagai közül kiemelkedik a kálium, amelynek a fehérborok vizelethajtó hatása köszönhető, de az ital vasat és kalciumot is tartalmaz. Bórtartalma a szervezet kalciumvesztését fékezi. A bor vitaminjai, a C-vitamin, a tiamin, a riboflavin, a niacin is kedvező hatással vannak testünkre.
Az italban emellett olyan vitaminnak tekinthető anyagok is fellelhetők, amelyek elősegítik a C-vitamin hatásának kifejtését, és növelik a vérerek falának ellenálló képességét. A P-vitamin faktoroknak elnevezett anyagok nélkül a szervezet C-vitamin igénye akkora lenne, hogy azt normális táplálkozással nehéz volna kielégíteni.
A bor egészségvédő tulajdonságaiért elsősorban mégsem a vitaminok, hanem az úgynevezett polifenolos vegyületek felelősek. Ezek az anyagok különböző mennyiségben vannak jelen a fehér- és a vörösborban. A fehérborokat hagyományosan a szőlőszem héjának felhasználása nélkül készítik, a vörösbort viszont a gyümölcs héjával együtt érlelik.
A héj nemcsak a vörösbor színét adja meg, hanem antioxidánsokban gazdag polifenolokat is nagy koncentrációban tartalmaz. E vegyületek a bor karakterének, testességének aromájának, élettartamának kialakításában is részt vesznek, és egyben felelősek a vörösbor fanyar ízéért. Csökkentik a vér káros koleszterinszintjét, megakadályozzák, hogy a szabad gyökök elváltozásokat okozzanak a szervezetben, jótékonyan hatnak a véralvadási folyamatokra és így csökkentik a trombózis kialakulásának veszélyét.

Egészség testnek és léleknek

A bor emellett görcsoldó hatással rendelkezik, az alacsony vérnyomást is megemeli egy kissé. Az ital az étvágyra, az emésztésre és a bélműködésre is jótékony hatást gyakorol, fokozza az emésztőnedvek termelődését, javítja az étvágyat.
Egy pohárka bor a gyomorsavhiányban szenvedőkön is segít: nekik elsősorban a nagyobb savtartalmú, száraz borokat ajánlják, s ezek a zsíros ételek emésztését is segítik.
A vörösbor a fertőzés okozta emésztőszervi megbetegedések népi ellenszere, csersavtartalma pedig csökkenti a fokozott bélműködést. Az ital jótékony hatása azonban csak akkor érvényesülhet, ha mértékkel élvezzük a „hegy levét”. Kiegyensúlyozott étkezés mellett egy-két pohárkával megihatunk naponta, ám ezt semmiképp ne tetézzük meg a harmadik, vagy a „sokadik” pohárral.
A kulturált borfogyasztás szabályai egyébként sem engedik meg, hogy önuralmunkat veszítsük az isteni nedűtől – tartsuk hát be ezeket! A megfigyelések szerint az alkoholisták általában nem a bort, hanem a töményebb, égetett szeszeket részesítik előnyben, a kulturált borfogyasztásra való áttérés tehát közvetve az alkoholizmus terjedését is visszafoghatná. Magyarországon ma még jelentős mennyiség fogy sörből és égetett szeszből, de – igaz, lassú ütemű – örvendetes aránynövekedés figyelhető meg a bor javára. Ezzel párhuzamosan a májbetegek száma is csökken.

Energia a pohárban

Az ókoriak szerint a bor a lélek és a test tápláléka: „A kenyér és a bor képezi az ember erejét”– tartja az ókori mondás. Homérosz hősei borba mártott kenyérrel táplálkoztak, és ez hosszú ideig biztosított számukra elegendő energiát. A bor könnyen asszimilálható anyagokat tartalmaz: cukrokat, savakat, glicerint, cserzőanyagot, észtereket, aldehideket, fehérjéket, aminosavakat, vitaminokat, sókat.
A borban lévő szőlőcukor energiaforrásként lehet hasznos. A savak – borkősav, almasav, citromsav, borostyánkősav – segédkeznek az emésztésben, főleg a szénhidrátok és a zsírok lebontásában. A tanninok nyálkahártyát összehúzó hatásúak, csökkentik a fokozott bélműködést. A bor vitaminokat: A-provitamint, B-vitaminokat, C-vitamint, valamint nyomelemeket: vasat, kalciumot stb. tartalmaz. A glicerintartalom javítja a szervezet zsír- és nitrogénháztartását. A bor táplálék-kiegészítőnek is tekinthető, mivel 1 liter 10 fokos bor 3000 kJ-t tartalmaz.

A borhoz kapcsolódó szakkifejezésekhez tekintse meg a Borlexikonban!

Az előző részben: Vinotéka otthon
A következő részben: Magyarország borvidékei I.

BorABC: Vinotéka otthon

Ha vendéget fogadunk, akkor a lakóhelyünkre, de legalább a hazánkra jellemző bort illik az étkezéshez, köszöntéshez vagy a beszélgetéshez ajánlani. Ehhez otthon egy kisebb borkészletet kell tartanunk, amit vinotékának nevezünk. A bor a palackban tovább érik. Ezért az érési folyamatok ismerete szükséges az otthoni vinotéka kialakításához, fenntartásához.

Amikor a házi vinotékába a borokat elkezdjük beszerezni, érdemes vele párhuzamosan nyilvántartás vezetésébe is belefogni. Eleinte még egyszerű boraink között tájékozódnunk, de ha komolyan foglalkozunk gyűjtéssel, el fog érkezni az idő, hogy nem emlékszünk a korábban vett borainkra, vagy egyszerűen nem tudjuk merre mi található. A regisztráció másrészt gyors és egyszerű választást tesz lehetővé, ha alkalomhoz illő italt akarunk prezentálni baráti társaságunknak. Ez a lista a kóstolási jegyzettel segít karbantartani vinotékánkat, hogy borainkat a megfelelő időben fogyaszthassuk.

Vinotéka otthon

Több-kevesebb ideig kívánjuk borainkat tartani, így a kedvező tárolási körülmények igen fontosak. A borok élő anyagok a palackban is továbbfejlődnek. Ennek megfelelően a vinotékának stabilan alacsony hőmérsékletűnek kell lennie. Ideális lenne a „pincehőmérséklet” (nagyjából 11-13°C), de ez gyakran nem oldható meg. Ha egy kicsit melegebb is a tárolóhely, ügyeljünk arra, hogy a hőmérséklet minél stabilabb legyen, mert a hőtágulás miatt változó térfogatú bor szinte szivattyúként működve szívja, nyomja a levegőt a dugón keresztül. Ez kedvezőtlen oxidációs elváltozásokhoz vezethet. Több levegő juthat a palackba, ha a dugó kiszárad, összezsugorodik. Ezt akadályozzuk meg a palackok fektetett tárolásával.
A borok nem fénystabilok. Fokozottan igaz ez a vörös borokra és az oxidatívan érlelt idős fehér borokra. Ilyenkor fokozottabb színanyag kiválással kell számolnunk. Pezsgőknél újabban beszélnek a „fény-íz”-ről. Ezt az ízt okozó vegyületek a fény hatására képződnek. Borainkat tároljuk lehetőleg sötét helyen, de mindenféleképpen a direkt napfénytől védetten.

Borok eltarthatósága

A borok eltarthatóságát a tárolási körülmények mellett összetételük is meghatározza. Egy bor annál tovább tartható el, minél több benne az alkohol, a sav és a szárazanyag. Ez utóbbiban a cukortartalom is benne van. Az alkohol egyértelműen gátolja a mikrobiológiai folyamatokat. Az érés során a savtartalom csökken. Savak egyrészt a bor élvezeti értékében játszanak nagy szerepet, másrészt az alacsony pH is szabályozza a borban lejátszódó kémiai és biológiai folyamatokat. A szárazanyag-tartalom ugyancsak fontos a bor harmóniájának kialakításában. Általában egy reduktív, üde száraz bort kevesebb ideig tudunk eltartani, mint egy oxidatív édes bort. Ez nem csak a bortípus függvénye, hanem az alapanyagé is, hiszen az oxidatív kezelést sem bírta volna a bor, ha az eltartásért felelő paraméterei nem megfelelőek.

Borkészlet

Lehetőleg kevesebb borféleséget, de tételenként több palackot helyezzünk el a vinotékánkban. Legsokrétűbbek a rozé és a száraz fehér borok. Ezeket az aperitiftől kezdve a második fogásig is tudjuk ajánlani a legtöbb esetben. Természetesen vörös bort is kell tartanunk, mert főleg a második fogásnál fordulnak elő olyan ételek melyekhez szükséges. Esetleg az étkezést megkoronázó desszerthez érdemes valamilyen illatos, édesebb fehér bort tartanunk. Ezekből a borokból tételenként legalább 4 palack szükséges. Egy a megismeréshez, egy a későbbi ellenőrzéshez, ismeret felfrissítéséhez, és persze legalább kettő az étkezésekhez, főleg ha vendégeket fogadunk. Pezsgőből kevesebb mennyiségre van szükség, hiszen az a köszöntések, ünnepek itala. Hasonló alkalmakkor kerülhetnek elő borkülönlegességek, ritkaságok, melyekből értékük és egyediségük miatt nem tartunk jelentősebb mennyiséget.

Borkiegészítők

A borozgatásnál jó szolgálatot tesznek a különféle bor kiegészítők, hogy a bor és a bor fogyasztás valóban örömöt okozzon. Szükség lehet dekanterre, poharakra, cseppőrre, borhűtőre, dugóhúzóra, a boros üveg nyakán lévő fóliavágóra, borhőmérőre és, hogy még mire, azt a boros kiegészítők között mind-mind megtalálható.

Mi legyen a maradék borral?

Mit tegyünk egy nagyszerű baráti beszélgetés, vacsora után megmaradt itallal? Különösen az alacsony alkoholtartalmú italok tárolására érdemes gondot fordítani, hiszen például egy „darabon maradt” fél üveg borból később már nem szívesen iszunk, hiszen veszít élvezeti értékéből, és felveszi a különféle szagokat környezetéből.
A vendégség után megmaradt bort nem mindig kívánjuk még aznap elpakolás, mosogatás közben elfogyasztani. Ha még másnap sem tartja kedvünk újra a pohár fenekére nézni, a jégkockatartóba öntve fagyasszuk le a maradék bort, így a későbbiekben zacskóba rakva, felcímkézve várja a dermedt nedű az ötletes hasznosítást.
A kockára fagyasztott fehérbort salátákba, vaníliakrémbe, savanyú levesbe, francia hagymalevesbe, káposztás ételekbe, párolt zöldségbe és fehér húsokhoz ajánljuk. A vörösbor kockáknak a pörköltben, húsokhoz készült mártásokban vesszük hasznát – így legalább nem kell megbontani egy egész üveget. Mindkét fajtát tehetjük bóléba, teába, meleg nyári estéken pedig hűsítő fröccsöt készíthetünk belőlük egy kis szódával.

Borospince nélkül ér valamit az élet?

A jó bor igazi kincs, ezért kezelése kellő körültekintést igényel. Aki igazán kedveli a nemes nedűt, a palackok tökéletes tárolására is gondot fordít. Persze nem mindenki tudja az üvegeket valódi borospincébe rejteni, ahol a levegő páratartalma és az állandó hőmérséklet megóvja az italt a romlástól. Mégsem kell elcsüggedni, néhány évig otthon is érlelhető a kedvenc, ha betartunk néhány szabályt.

Válasszunk egy sötét sarkot, mert a bor nem viseli el a közvetlen fényt – sem napét, sem lámpáét. A legjobb, ha ablaktalan helyiségbe helyezzük őket, legmegfelelőbb erre természetesen a spájz. Jobb híján az üvegek letakarhatók sötét anyaggal. Északi fekvésű szoba is megfelelő, ahol ritkán melegszik fel túlzottan a levegő és kevesebb a fény. Tökéletes tárolóhelyet persze nem fogunk találni, de néhány évig így is megfelelő minőségű marad az ital.
A dugó lélegzik, ezért a kiválasztott szobában nem szabad erős illatoknak szállni a levegőben. Óvni kell a bort az ételszagtól, parfümillattól, festékszagtól. A mostanában kedvelt illóolajok és füstölőpálcák illatát is magába szívhatja a palack.

A palackokat fektetve kell tárolni, különben kiszárad a dugó, és a beáramló levegő gyorsan öregíti a nedűt. Egy állva felejtett üvegben néhány hónap alatt szinte biztos, hogy megromlik még a legnemesebb ital is. A bornak nyugalomra van szüksége, ezért a polcokat stabil helyre kell tenni, és nem szabad állandóan rendezgetni őket, elég, ha 3-4 havonta óvatosan fordítunk rajtuk egyet. Felbontáskor sem szabad rázni a palackot, mert a lerakódott borkőnek az üveg alján kell maradnia.
Ha a lakáshoz pince is tartozik, körülbelül 70 százalékos legyen ott a páratartalom, hogy a dugó ne tudjon kívülről kiszáradni. Ha túl száraz a levegő, néhány tálkába vizet kell tenni az üvegek mellé. Ez utóbbi a lakásban is jó szolgálatot tesz.


A borhoz kapcsolódó szakkifejezésekhez tekintse meg a Borlexikonban!


Az előző részben: A vörösbor és a rozé
A következő részben: A bor és az egészség