Az utolsó bevetés – Horthy István emlékezete

Az, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós Szegedről indulva teremtett meg egy új országot már tagadhatatlan történelmi tény. Nem véletlen az sem, hogy fia, az orosz fronton repülőszerencsétlenségben meghalt Horthy István és katonai parancsnoka, barátja, Zetényi Csukás Kálmán vk. repülő alezredes – a 2. Repülődandár vk. főnöke – épp a szegedi repülőtéren kapta meg a kiképzést több géptípusra és itt tanultak meg igazán repülni is.

A kormányzóhelyettes tragédiája

1942. augusztus 20-án hajnali 5 óra 7 perckor, röviddel a felszállás után Re.2000 Héja típusú repülőgépével Horthy István repülő főhadnagy lezuhant és életét veszítette. Halálával nem csupán egy kiváló pilótát veszített el a Magyar Királyi Légierő, de elveszítette az ország a kormányzó helyettesét, Magyarország második rangú vezetőjét.
Balesete után halálának okához számos legendát és találgatást fűztek, melyekre mind a mai napig nem sikerült megerősítő bizonyítékot felmutatni. Sokan és sokféleképpen foglalkoztak az idők során a tragédiával. Baleset történt? Merénylet volt? A pilóta hibázott?

Ifjú évek

Horthy István 1904. december 9-én Pólában látta meg a napvilágot, Horthy Miklós és Purgly Magdolna harmadik gyermekeként. Elsőszülött fiúként a család kétszáz esztendős hagyományai szerint az István nevet kapta. A nagybányai Horthy-nemzetségben ő volt a nyolcadik István. A családalapító néhai Horthy István 1635-ben szerzett nemesi címet, amelyet Kolozs vármegyében 1657-ben hirdettek ki. Gyermekkorát Pólában és Isztambulban töltötte, majd édesapja szárnysegédi kinevezése után Bécsben és Badenben tanul, de minden tanév végén Pozsonyban magyar osztályvizsgát tett.
A családi katonai hagyományok alapján – édesapja az „ottrantói hős”, nagybátyja Horthy István, az első világháború lovassági tábornoka – 1918-ban felvételt nyer a fiumei tengerészeti akadémiára, de a Monarchia széthullása után az iskola bezár, a flotta idegen kézbe kerül. Ezt követően a budapesti Toldy Ferenc Főreáliskolában folytatta tanulmányait. A beiratkozási lapon az apa foglalkozásánál ez szerepelt: altengernagy, a Nemzeti Hadsereg fővezére, lakása I. kerület, Gellért szálló.

Érettségi után felvételt nyert a József Nádor Műszaki Egyetem Gépészmérnöki karára. Egyetemi évei alatt aktív részese lett a Műegyetem Sportrepülő Egyesületének munkájában, autóversenyeken, motorversenyeken indult és elnöke volt a Műegyetem Atlétikai és Futball Klubjának. Tanulmányait 1926-ban megszakítja, hogy önkéntes katonai szolgálatra jelentkezzen a légierő keretein belül, mint pilóta, hiszen civil életében is a legnagyobb szenvedélye a repülés volt. 1928-ban, végzett gépészmérnökként Horthy Jenő nagybátyjával Afrikába utazott, bejárták Ugandát, Kenyát, Belga-Kongót, ahol vadászatokon vettek részt és megismerkedhettek a neves magyar Afrika-kutatóval, Kittenberger Kálmánnal.
1929-ben repülő hadnaggyá avatják és ez év júniusában, a Magyar Állami Vas-, Acél és gépgyárak csepeli üzemében helyezkedik el, mint üzemmérnök. Szakmai fejlődése érdekében 1929 őszén az Egyesült Államokba, a Ford gyár dearborni üzemébe kerül: „A magyar államfő fia úgy élt a telepen, mint a nagyüzem többi alkalmazottja” – írja róla a Pesti Hírlap. Ezután Detroitba került, ahol már mérnökként alkalmazták a vállalat, tervező osztályán. A Ford gyár az egyik autótípusánál fel is használta Horthy István autókarosszéria felfüggesztési találmányát, amit napjainkig is használnak.

Munka és hivatás – a vasútfejlesztő

1930-ban haza tér és a Mávag főmérnöke lesz, majd 1937-től a cég igazgatója. Ebben az időszakban akadtak bizonyos rétegek, akik Horthy István és öccse, Miklós életvitelével kapcsolatban a legkülönbözőbb híreszteléseknek adtak hangot, mely szerint a fivérek az éjszakába nyúlóan tivornyáztak, kétes hírű nők társaságát élvezték és autóikkal a városban száguldoztak. A két fiúról szóló híresztelések jobbára minden alapot nélkülöztek, csupán a kormányzó gyermekeiként kaptak nagyobb figyelmet és irigy vádakat. Istvánt sokkal inkább a sport, a repülés, a mérnöki munka kötötte le, legendás volt munkafegyelme és precizitása.
1940. április 26-án feleségül veszi Edelsheim-Gyula Ilona grófnőt, akitől majd 1941. január 17-én fiúgyermeke születik, aki a keresztségben az István nevet kapja. 1940. június 1-től az ország legnagyobb ipari vállalatának a MÁV-nak lesz kinevezett elnöke. Szakmai munkájának és kitartásának köszönhetően a magyar vasutak korszerűvé válnak és soha sem látott fejlődésen mennek keresztül. Horthy István elnökségének idejét a „MÁV legszociálisabb idejének nevezték”.

Horthy István, a „kiskormányzó”

1941. június 26-án felségjelzés nélküli repülőgépek bombázták Kassát. Bárdossy miniszterelnök már másnap közölte az országgyűléssel, hogy Magyarország hadiállapotban áll a Szovjetunióval. Június 27-én a magyar légierő „megtorlásul” galíciai városokat bombázott, a hadsereg 28-án átlépte a szovjet határt, Magyarország belépett a 2. világháborúba. Horthy Istvánnak is lépnie kellett!

Politikai nézeteit soha sem rejtette véka alá, németellenessége mögött sokkal inkább náciellenesség és brit és amerikai diplomáciai orientáció mutatkozott meg. 1941-től államtitkári kinevezést kapott. A 40-es évek elején Horthy Miklós betegeskedése miatt a politikai elitet ekkor már nyomasztotta a kormányzói hely utódlásának kérdése. A kormányzóhelyettesi intézmény bevezetéséről szóló 1942. II. törvénycikk elfogadása után, négy nappal később, közfelkiáltással választották meg Horthy Istvánt. Az országban a „kiskormányzó” igen nagy népszerűségnek örvendett, angolbarát politikája egyedülálló volt a térségben. Politikai munkája mellett gazdasági és társadalmi szervezetekben is vezető szerepet vállalt. Így lett a Műegyetem Sportrepülő Egyesület elnöke, a Magyar Autómobil Egyesület alelnöke, a Magyar Polo Club elnöke, a Cserkész Szövetség társelnöke, a Magyar Aero Szövetség elnöke, a Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap elnöke, és még megannyi más feladatkör és tisztség betöltője.

A katonai repülős kiképzés

Kormányzóhelyettessé választása óta sok támadás érte szélsőjobboldali körökből, hogy közjogi méltósága mögé bújva ki akar bújni a tényleges katonai szolgálat alól. A választ 1942. május 1-jén adta meg, mikor is tartalékos főhadnagyként bevonult a legendás szolnoki repülőkhöz, mint vadászpilóta.
A szolnoki 1. vadászosztály parancsnoka, Csukás Kálmán vk. őrnagy volt, Horthy régi barátja, aki a pilótákat a Reggiane Re-2000 Falco I.(Héja) típusú vadászgépek repülésére képeztette ki.
A Héja az egyik legkorszerűbb olasz repülőgép volt, de a konstrukció a kiforratlanság jegyeit mutatta, más típusokhoz képest rosszabbak voltak a repülési tulajdonságai és számos műszaki probléma is mutatkozott nála. Erről tanúskodik az is, hogy a pilóták számára kiadott kézikönyvben külön felhívták a figyelmet a leggyakoribb hibákra.
A Pesti Hírlap tudósítója 1942. május 16-án Szolnokon járt, hogy riportot készítsen a kormányzóhelyettes vadászrepülő kiképzéséről. Először a repülőtér parancsnokát kérdezte Horthy István katonaéletéről. Csukás Kálmán őrnagy elmondta, hogy Horthy ugyanolyan katona, mint a többiek, semmilyen kivételezésben nem részesül és rendfokozatának megfelelő beosztást kapott, és közölte, hogy rövidesen indulnak a frontra, amit az újságíró nagy meglepetéssel vett tudomásul.

Irány a front

1942. július 1-én indul az 1. vadászrepülő osztály a 2. magyar hadsereghez a keleti frontra, ahová Debrecen, Kolomea, Kijev, Konotop, Sztarij-Oszkol útvonalon július 2-án érkeznek meg. Nagy sajtó visszhangot keltett a frontra érkezésük, melynek oka, a kormányzóhelyettes tényleges első vonalbeli katonai szolgálata. Az első harctéri feladatot július 4-én hajtják végre, mely légtérbiztosítás volt Sztarij-Oszkol térségében.
Újságírói kérdésre Horthy a következőt mondta: „…nehezen tudok szebbet elképzelni, mint háborúban vadászrepülőnek lenni!” A következő sajtó hír arról számol be, hogy augusztus 6-án Horthy István főhadnagy gépét több találat érte, és az összecsapáson megszerezte az első légi győzelmét is. A harctéren azonban semmilyen kivételezésben nem részesült, ugyanúgy részt vett a bevetéseken, mint az osztály többi pilótája.
Augusztus 16-án értesítették a 2. magyar hadsereg parancsnokát, Jány Gusztáv vezérezredest, hogy a kormányzóhelyettes szolgálati feladatköre megváltozik, azaz Horthy István repülő szolgálata augusztus 19-én véget ér, és ezután már csak, mint kormányzóhelyettes lesz jelen a fronton. Délután Horthy megjelent Jány vezérezredesnél, aki tudatta vele, hogy vadászrepülő csapatszolgálata aznaptól befejeződött, majd átadta a további feladataira vonatkozó utasításokat.

A tragédia napja

Miután a főhadnagy kézhez kapta a parancsot hosszasan sétálgatott a hadseregparancsnokkal a reptéren, és beszélgettek. Valószínűleg ekkor kért engedélyt Horthy István még egy utolsó bevetésre, hiszen 24 ellenség feletti repülésen vett részt és ezután következett volna a jubileumi, 25. repülés. Jány vezérezredes az engedélyt valószínűleg megadta, bár a vadászosztályhoz augusztus 20-a délelőttjéig semmilyen hivatalos értesítés nem érkezett, hogy a főhadnagy repülő szolgálata véget ért, és a Katonai Iroda a földi alakulatok látogatását rendeli el számára.
Horthy István augusztus 19-én este érkezik vissza a vadászosztály táborába. A pilóták ezen az estén parancsot kaptak arra, hogy biztosítsák két géppárral két közelfelderítő gép útját. Csukás Kálmán vk. őrnagy kérdésére, hogy kik a soron következő géppárok, Szabó Mátyás százados jelentette, hogy Horthy főhadnagy, Nemeslaki őrmester, Bánlaky főhadnagy és Szabó őrmester a sorosak. Az őrnagy eligazítást tartott a vadászoknak, majd az indulást 4:55-re tűzte ki.

A végzet

Másnap augusztus 20-án hajnalban a szokásoknak megfelelően nagy köröket leírva közelítették meg a Heinkel-46-os felderítő gépek bázisát a vadászok. A felderítők felszállása után Horthy István egy nagy balkört leírva akart a közelfelderítő közelébe kerülni, de a kis sebességen alacsonyan 300 méteren, végrehajtott túl szűk fordulóban a gépe megbillent, dugóhúzóba került és 5 óra 7 perckor lezuhant. A kiömlő benzin hatására a gép kigyullad, a kormányzóhelyettes a helyszínen azonnal az életét veszítette.
Kora délutánra Jány Gusztáv vezérezredes személyesen is a baleset helyszínére érkezett. Pontos tájékozódás után, első dolga volt részvét táviratot küldeni Horthy Miklósnak, a gyászoló apának. A Kormányzó válasza így szólt: „Drága fiam veletek érzett, gondolkozott és harcolt! Bajtársatok volt. Köszönöm!”

Jány vezérezredes a felravatalozott koporsó mellett, katonai tiszteletadással állt a hős előtt. Mögötte katonai rangsorban a többiek. Kettesével, adtak díszőrséget a bajtársak. Csukás vk. őrnagy és Szabó vezérőrnagy kezdte meg a sort. Őket pilótatisztek követték, majd a törzs tisztjei. Másnap reggelig tartott a díszelgés…

 

A vizsgálat

Jány ténykedésének második része, a sajnálatos esemény kivizsgálását célozta meg. Itt kezdődtek a bajok! Nem volt felelőse Horthy István halálának. András Sándor vk. alezredes elhárítja a felelősséget, Szabó Mátyás pedig Csukásra mutogatott.
Egyáltalán, hogy kerülhetett sor a felszállásra, hiszen csapatszolgálatának felfüggesztését már napokkal korábban minisztertanácsi döntés született és Jány vezérezredes is befejezettnek nyilvánította a kormányzóhelyettes repülő szolgálatát? Kállay miniszterelnök visszaemlékezéseiben arról ír, hogy Horthy István a hadseregparancsnoktól ugyan megkapta a határozatot, amely a visszarendeléséről szólt, ő azonban elmulasztotta feletteseinek átadni, talán azért, hogy utoljára még felszállhasson.
András Sándor vk. alezredes naplója kuszálta össze a dolgokat, mert egyszer azt írja, hogy Horthy István a földi csapatszolgálat mellett tovább folytatná a repüléseket, ám később naplójába pótlapot tesz be, melyben leírja, hogy Horthy nem közölte vele, hogy Jány vezérezredes erre az engedélyt megadta-e. Voltak olyan vélemények is, hogy a vadászosztálynál tudtak a repülést tiltó parancsról, de a kormányzóhelyettes unszolására beleegyeztek az utolsó bevetésbe. Mások Csukás Kálmán vk. őrnagy felelősségét vitatják, állítják ő járta ki barátjának a jubileumi repülés lehetőségét, azonban ezt minden forrás határozottan cáfolta.
Szóba került a baleset kapcsán Horthy István esetleges ittassága, és egy németek által kitervelt szabotázsakció is. A tényadatok alapján a baleset leginkább elfogadható magyarázata vagy a vadászgép műszaki hibája, vagy a pilóta végzetes hibája.
A Horthy-baleset kivizsgálását rövid úton lezárták. Konkrét ítélet, elmarasztalás, nem történt. András Sándor vk. alezredes repülőcsoport parancsnokot 1942. november 1-től a Légierő Parancsnokság vezérkari főnökévé nevezi ki, Csukás Kálmán, a 2. repülődandár vezérkari főnöke lett, majd november 1-től vk. alezredessé nevezik ki. Október 15-én, Szabó Mátyás századost visszavezényelték Magyarországra, és részben Szolnokon, de legfőképpen a Honvédelmi Minisztériumban teljesített szolgálatot. Ebben az időben egy másodrendű kitüntetést adtak át számára a hadiszolgálatáért. Kérdésére, egy vezérkari ezredes barátja közölte, hogy a döntésre hivatott HM osztályvezető az eredetileg neki szánt Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét indoklás nélkül kihúzta. Ebből Szabó arra következtetett, hogy bár sem írásban, sem szóban Horthy haláláért senki nem tette őt felelőssé, azért mégiscsak „feketebárányként” kezelik.

A temetés

Horthy István temetésére 1942. augusztus 27-én került sor. A gyászszertartás után koporsóját Kenderesre szállították és a családi sírboltban helyezték örök nyugalomba. A parlament november 7-én törvénybe foglalta a kormányzóhelyettes emlékét (1942. XX tc.).
Sok esztendőn keresztül Horthy István emlékezete méltatlanul háttérbe szorult, pedig példaértékű az élet, amelyet élt. A hazaszeretet, a kötelességtudat, az önfeláldozás példája. Horthy István özvegye, Ilona asszony így jellemezte a férjét: „..annyira szerette az igazságot, hogy szinte túlzásba ment.”
Fontos, hogy Horthy István alakját ne a különböző politikai irányzatok szemüvegein át lássuk, hanem a maga teljes valójában. El kell foglalnia a helyét a magyar történelem nagyjai között, hogy „Örökké láthassuk daliás alakját a magyar égbolton” és örökké példaként szolgáljon számunkra és következő nemzedékek számára.

A történelem nem ismeri a „ha” és a „volna” fogalmait

A száraz és szenvtelen tények alapján „Horthy István repülőgépe egy teljes bedöntésű balfordulóból egy pillanat alatt jobbra átperdült, egy pillanatra hátrahelyzetbe került és onnan orrát leadva bal dugóhúzóba perdült. A gép körülbelül másfél fordulatot perdült gyors ütemben, majd egy felet már lassabb ütemben, amelynek a végén a perdülés csaknem megszűnt. Ezután hozzávetőleg 70 fokos szögben a gép a földnek ütközött és felrobbant…”

A repülőszerencsétlenség után legendák keltek szárnyra: az alkoholos befolyásoltságáról szóló pletykákat elsősorban a nácik terjesztették, de bajtársai, közöttük Csukás vk. alezredes – aki az eseményt követő napokban személyesen utazott Gödöllőre a Horthy-családhoz – határozottan cáfolták az állítást. Az ittasságot, tehát biztosan kizárhatjuk.
A pilótahiba és a vadászgép meghibásodása merült fel még a lehetséges tényezők között. A Héja-repülőgép hiányosságait minden vadászpilóta ismerte, ezek között volt az is, hogy szűk kanyarban könnyen „megcsúsznak”. Ez már előzőleg Horthy Istvánnal is megtörtént, de akkor a 4000 méteres magassága lehetővé tette a veszélyes manőver kivédését. Ráadásul a főhadnagy számos világkörüli és nehéz repülésen vett részt civilként és a Héja vadászgéppel is neki volt az egyik legmagasabb repülési óraszáma.
A műszaki hiba a repüléstechnikában sohasem elhanyagolható konstans, de a magyar repülőszemélyzet, akik a „kiskormányzó” gépének kipróbálásával és karbantartásával voltak megbízva, a legjobb szerelők egységéből állt. A V-421-es számú vadászgépen felszállás előtt semmilyen repülést befolyásoló műszaki hibát nem talált Bodnár József hangármester, sem pedig Tóth János főtörzsőrmester.
A tragédia kapcsán a német szabotázs lehetőségét is emlegetik. A vélekedés szerint Horthy István kormányzó helyettes – akiről tudvalevő volt az angolszászokkal való szimpátiája és nyílt titokként ismert náciellenessége – a németek által kitervelt és végrehajtott merénylet áldozatává vált.

Egy valami bizonyos! Sokan – még a repüléskutatók közül sem mindenki – nem ismerik azokat a tényeket, melyek szerint Horthy István Héjája 1942. július. 31-én repülőbevetés közben több lövést kapott német pilóták „öntüzéből.” A „szövetségesek” magyarázata szerint a főhadnagy gépét, összetévesztették egy orosz Ratával. Bocsánatkérések közepette tisztázták magukat a fegyvertársak. Augusztus 8-án viszont ismét magyarázkodásra kényszerültek, hiszen Horthy főhadnagy vadászrepülőjét ismét támadás érte. Nyolc találatot kapott a szövetségesektől.
A történelem nem ismeri a „ha” és a „volna” fogalmait. De mégis érdemes eljátszadozni a gondolattal: „ha” az 1944. októberi kiugrási kísérlet során Horthy István kormányzó helyettes az édesapja mellett lehetett „volna”, vagy külföldről segíthette „volna” hazánk érdekeit, akkor – és ezen minél jobban eltöprengünk, annál inkább biztosabbak lehetünk abban –, hogy valószínűleg másképpen alakul a 2. világháborúból való „kiugrásunk” forgatókönyve és eredményessége.

Pákh Imre, a műgyűjtő és az ember

Pákh Imre a kárpátaljai Munkácson született, Magyarországon keresztül vezetett az útja az Egyesült Államokba, ahol magas üzleti- és diplomáciai körökben dolgozott.

Életútja nemcsak egy interjút, de talán egy egész kötetet is meg tudna tölteni. Bár 1974-ben az akkori pártállami vezetés belügyesei – saját megfogalmazása szerint – „kirúgták” az országból és hosszú évek óta távol él, mégis magyarnak vallja magát, alapítványai segítségével támogatja a kárpátaljai magyarságot, és a hazai kulturális életet.


– Tartalmas életútja mindig egy nagyon fontos gondolat mentén haladt.

– A sors nemcsak engem, hanem egész családomat, szüleimet vert. Apám megjárta a Gulágot, anyám is nehéz életet élt az akkori Szovjetunióban. Ma már bárki előtt ismert tény, hogy milyen nehéz volt a 40-es, 50-es években magyarként élni Munkácson. Életem legnagyobb tanulságát a szüleimtől tanultam: bármi történik veled, bármilyen borzasztóan is néz ki a sorsod, az Úristen tudja, hogy mit csinál, és oda vezet, ahová predesztinálva vagy. Hiába gondoljuk azt, hogy mi csináljuk, mi tevékenykedünk, mégis mindez fenti vezérléssel történik. Én mindig hittem és bíztam abban, hogy bármi történik, a másik oldalon biztosan jobb lesz.
Amikor nekem 48 óra alatt el kellett hagynom Magyarországot, azt életem legtragikusabb napjának tartottam. Mai szemmel azt mondom, talán meg kellene köszönni ezt azoknak a belügyeseknek, akik kirúgtak engem az országból, mert ha itt maradok, nem biztos, hogy Munkácsy-gyűjtő lett volna belőlem. Úgyhogy hiszek a sorsban.

– Sikeres üzletemberként sokszor megfogalmazta már, hogy nem lehet mindig csak az üzletnek élni.

– Az biztos, hogy a pénz önmagában nem boldogít. Ezt tudjuk jól, hiszen nálam sokkal gazdagabb emberek sem boldogak igazából. A pénz csak akkor boldogít, ha jól tudjuk felhasználni. Ha az ember nemcsak a saját szűk körére, a saját szűk családjára költi a pénzét, ha van lehetősége és tud segíteni, akkor segítsen. Az boldogítani fogja. Ezt is a szüleimtől tanultam meg, akik húsz éven keresztül egészen halálukig egy alapítványt kezeltek Munkácson, ahol betegeknek, szegényeknek nyújtottak támaszt és segítséget. Ez az alapítvány, mely apám nevét viseli, most is működik és nyolcvan embernek adunk havi apanázst. Segítjük a magyar szervezeteket, foci-akadémiát alapítottunk, magyar kulturális klubot tartunk fenn. Ez az életünk.

– Bár 2000-ben eladta partnerének részesedését a cégében, mégsem szakadt el teljesen az üzleti világtól, sőt élénken érdeklődik a biotechnológia, és ezen belül az őssejt-kutatások iránt.

– Az őssejt-kutatás az orvostudomány jövője. Amikor egy Nobel-díjas biológus professzort a Stanfordi Egyetemen megkérdeztem erről, azt mondta, hogy a 21. század első felében jobban fogja befolyásolni az életünket, mint a számítógépek a 20. században tették. Azt gondoltam, ha egy ilyen okos embernek ez a véleménye, akkor nekem ebbe be kell szállnom. Később pedig már saját családomon tapasztaltuk azt a hihetetlen gyógyító erőt, amit ez a terápia nyújtani tud, hiszen apám azért élt 104 évig, mert egy súlyos betegsége során őssejttel kezeltettük.

– Az üzleti élet, az őssejt-kutatások után kanyarodjunk vissza szenvedélyéhez, Munkácsyhoz. Az első képet örökölte, de hogyan jött a többi, hogyan lett ebből gyűjtemény?

– Én mindig elmondom, hogy akkoriban nem voltam profi gyűjtő, ami persze rányomta a bélyegét a gyűjteményemre is: nagyon sok olyan képet nem vettem meg, ami nekem személy szerint nem tetszett. Ami viszont megtetszett, azt azonnal megvettem, és ez egy ideig jól is működött. Egy profi gyűjtő viszont nem ezt nézi, hanem azt, hogy mi illik be a gyűjteménybe és kikéri mások, a hozzáértők véleményét. Most már én sem vásárolok a szakma véleménye nélkül képet.
Eleinte azért vásároltam képeket, hogy csak én nézem őket, de ez ma már nem így van, hiszen a képeim nagyobb részt már nem otthon vannak, hanem múzeumokban mutatjuk be őket és nem valószínű, hogy egyhamar hazakerülnek. Ezért át kellett gondolni a gyűjtési koncepciómat és most már szakszerűbben állok hozzá.

– Tagja az 1920-ban, Horthy Miklós által alapított Vitézi Rendnek is.

Nagy tisztelettel vagyok a kormányzó úr által felállított Vitézi Rend tagja. Apám volt az érdem szerzője, a Rongyos Gárdában tevékenykedett kárpátalján a 30-as években. Ekkor a visszacsatolás előtt és után a csehek még ott garázdálkodtak és ebben az interregnum időszakban működött ez a csapat, védte a lakosságot, segítette a menekülőket. Én apám érdemei után, várományosként lettem vitéz. Aktívan részt veszek a rend életében, Amerikában központi törzskapitány vagyok. Most szeptember 16-án épp vitézavatás lesz nálunk. Rendkívül összetartó a csapatunk, ami 180-200 emberből áll.
Nagyon sokáig a Vitézi Rend Magyarországon be volt tiltva, így büszkén mondhatom, hogy olyan idős embereket ismerek még, akik nemcsak a Rendet, hanem a rendi hagyományokat is táplálták és életben tartották külföldön. A Vitézi Rend a 90-es évek elején visszajöhetett Magyarországra, mint társadalmi szervezet, és azóta nagyon aktívan, több ezer taggal működik. Amikor mi Amerikában két embert avatunk, itthon kétszázat avatnak.
A Rend nálunk belekapcsolódott mindenféle társadalmi munkába. Van egy különleges századunk, ami sok eseményen részt vesz. Itt nemcsak hagyományőrzésről beszélek, hanem például árvízvédelemben is segédkezünk. Ezen túlmenően neveljük a fiatalokat, a vitézi hagyományokat pedig tiszteljük.

Pákh Imre életútja

• 1950-ben született Munkácson a volt Szovjetunióban
• 1972-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait arab szakon Szentpéterváron (akkor Leningrád)
• 1973-ban ismerkedett meg az egyetemen első – amerikai származású – feleségével, rövidesen Magyarországra költözött
• 1974-ben kivándorolt az Egyesült Államokba
• 1979-ben szerzett a New York Egyetemen közgazdász diplomát
• 1980-tól előbb egy áruházlánc ügyintézői és beszerzői feladatait látta el, majd átkerült egy nyersanyagok kereskedelmével foglalkozó céghez. Nem sokkal később egy partnerrel saját vállalatot alapított, amely elsősorban Közép- és Kelet-Európában vásárolt nyersanyagokat – főleg fémeket – és műtrágyát
• 1994-ben ismerte meg második feleségét, akit 1996-ban vett el feleségül, és akitől két gyermeke – Natália Erzsébet és Sándor – született
• A ’90-es évek közepétől gyűjti Munkácsy Mihály alkotásait
• 2000-ben eladta partnerének részesedését a cégében, azóta a családjának és befektetéseinek él
• 2006-ban Magyarországon Parlamenti Aranyéremmel tüntették ki
• 2006-ban a Magyar Köztársaság Érdemrendjének tisztikeresztjével tüntették ki
• 2008-ban Ukrajnában az Ukrán Nagykereszttel tüntették ki a „művészeti értékeink széleskörű megismertetéséért, a kultúra önzetlen támogatásáért”
• 2009-ben Munkács díszpolgárává avatták
• 2010-ben létrehozta a Munkácsy Mihály Alapítványt
• Tagja a Szent István lovagi rendnek és a Vitézi Rendnek

A Munkácsy Mihály Alapítvány

Munkácsy Mihály (1844–1900) festményeinek számát a szakértők 650-re becsülik, ám ma ezeknek csupán a felét ismerjük. Pákh Imre azzal a céllal hozta létre a Munkácsy Mihály Alapítványt, melynek alapító elnöke, hogy az utókornak legyen lehetősége felkutatni, megismerni és méltó módon kezelni a legnagyobb magyar festő hagyatékát. Az ismert Munkácsy-alkotások egy része a világ különböző múzeumainak tulajdonában van, de a többség magánemberek gyűjteményeit ékesíti. Ma Pákh Imre rendelkezik a legnagyobb magángyűjteménnyel, 43 festmény van a birtokában. A Pákh-gyűjtemény több darabja is tárlatokon tekinthető meg Magyarország különböző városaiban.
Az alapítvány tervei között szerepel a Munkácsy kulturális központ létrehozása, Munkácsy hagyatékának, többek között az 1000 levélből álló magánlevelezésének feldolgozása, Munkácsy-monográfia kiadása, lappangó képek felkutatása és bemutatása, kiállítások szervezése Magyarországon és külföldön, határon túli partnerszervezetek felkutatása, valamint fiatal kortárs művészek támogatása.

Illés Tibor

Film a Horthy-kor tanúival

Két „koronatanú” – özv. Horthy Istvánné, gróf Edelsheim Gyulai Ilona és ifj. Horthy István – is megszólal Koltay Gábor 2006-ban készült filmjében. A rendező többórás beszélgetést folytatott Horthy Miklós családtagjaival, de az anyagnak természetesen csak töredéke kerülhetett a filmbe.

Korszerű, valóságos Horthy-képet szeretett volna felmutatni, amelyre szerinte már régóta nagy szükség van. Úgy véli, sohasem fogjuk megérteni a mai világ gyötrelmes ellentmondásait, ha nem tárjuk fel a magyar történelem, főleg a közelmúlt, a 20. század eseményeit.

„Gondoljunk csak bele, generációk egész sora, következésképp ma Magyarországon több millió ember Horthy-fasizmusról hallott, olvasott, tanult. Felbecsülhetetlen az a szellemi károsodás, amelyet nemzettudatunkban ez a tudatos hazugság, ferdítés okozott, s amellyel nap mint nap ma is találkozunk a sajtóban és a közbeszédben” – jelentette ki Koltay Gábor.

A film előkészületeiben nagy szerepet vállalt Nemeskürty István irodalomtörténész, akinek Búcsúpillantás című könyvét Koltay Gábor tíz évvel ezelõtt a Szabad Tér Kiadó vezetőjeként gondozta. A könyv őszinte és reális képet rajzol a két világháború közötti Magyarországról és kormányzójáról. A Búcsúpillantás szellemisége, gondolatisága nagymértékben hatott a filmre is. A rendező munkáját számos szakemberen, közéleti személyiségen kívül Raffay Ernő történész és Takaró Mihály irodalomtörténész is segítette.

A filmet két részletben tekinthetik meg a Szeged Panoráma portálon

94 évvel ezelőtt alakult meg a Nemzeti Hadsereg Szegeden

A Nemzeti Hadsereg megalakulásának 94. évfordulójára, valamint v. nagybányai Horthy Miklósra emlékeznek Szegeden 2013. július 27-én. Az esemény vendége lesz Torgyán József.

Orosházi Ferenc országjáró zarándokútja során a Szent Korona másolatával július 27-én ér Szegedre.
Az emlékező menet a szeged-alsóvárosi Ferences templomban tartott misét követően a Földmíves utcai egykori gazdakör épületét érintve a Hősök kapuján át jut el az Országzászlóhoz. A Kass-szállónál tartott beszédek után a Horthy-csónakháznál fejezik be útjukat, ahol a házigazda, Ótott Ferenc fogadja majd az érkezőket.

Árpád követői

„Majd gondoljuk át, hogy mi maradt volna Magyarországból, ha Árpádnak nem lettek volna későbbi korokban is követői. Olyan követői, akiknek a haza szeretete és a gyermekeinek, unokáinak a jövője itt a Kárpát-medencében volt fontos, s nem az egyelőre jól fizető államokba való elmenekülést, hanem a hazai helytállást választották” – emeli ki az évforduló kapcsán v.Zetényi-Csukás Ferenc, a Horthy István-Mártírok és Hősök Alapítvány vezetője.

Alsóvárosi parasztgazdák fegyverben

Így maradhatott meg magyarnak a jelenlegi gúnyhatárok között élők többsége. Ám ehhez kellettek azok, akikre most július 27-én szombaton fogunk megemlékezni. Ők, a szeged-alsóvárosi önkéntes parasztgazdák aki „csak betakarították a termést”, s a hazáért fogták meg a fegyvert. Emlékezünk majd Horthy Miklós fővezér szervezőkészségére és tekintélyére, Vajas József tüzes és hazafias kiállására. De kellett még a hazamentéshez Zadravecz páter józan meglátása az alkalmas vezető személyét illetően, s kellett Prónay Pál és barátainak a roppant hazaszerető és bátor elszántsága, s végül a magyar vitézségtől való rettegése a környező utódállamoknak.

Alkotmányos jogtudat

„De a legfontosabb az volt, hogy az akkori magyarok még az alkotmányos jogtudat birtokában, könnyen meg tudták ítélni a különbséget a liberális lózungok hazaárulása, a bolsevik terror véres erőszaka, és a darutollas Nemzeti Hadsereg fegyelmezett hazaszolgálata között” – foglalja össze a nap üzenetét v.Zetényi-Csukás Ferenc. „Akkor a Szentkorona állameszme értékeit nem hazudták el politikusok, mint ma!”

A Nemzeti Hadsereg megalakulása

1919. július 27-én Szeged-Alsóvároson a nép egyszerű fiaiból, főként földművesekből, obsitos katonákból alakult meg a Nemzeti Hadsereg. Horthy Miklós a későbbi tábori püspök, Zadravecz István ferences páter segítségével és mások irányításával, lelkesítésével megszervezte a lefegyverzett ország önvédelmét, a totális csőd és káosz legyőzésével törvényes rendet, biztonságot teremtett. Megakadályozta, hogy a környező országok nagyobbat „harapjanak” a magyar földből.

„Ekkor már látszott, hogy hamarosan összeomlik a Tanácsköztársaság, a vörös diktatúra” – hangsúlyozza az akkori eseményekről Bene Gábor, a Magyarok Szövetségének elnöke. „A Budapestre bevonuló román hadsereget ellensúlyozandó alakult meg Szegeden a Nemzeti Hadsereg, mellyel meg tudták oldani, hogy az ország az idegen betolakodóktól megszabadulhasson.”
Történelmi tények bizonyítják, hogy az Antant nem adott engedélyt a román katonai lépésre, viszont nem létezett olyan magyar haderő, mely ezt meg tudta volna akadályozni. Az első világháború frontjáról hazatérő, leszerelt, lefegyverzett, sőt megbélyegzett, megalázott katonákat Horthy Szegedről szervezte olyan kompakt hadsereggé, mellyel a megfelelő válaszlépéseket meg tudták tenni. A Nemzeti Hadsereg magját több mint hétszáz szegedi, köztük 260 alsóvárosi gazda adta, akik részt vettek az első világháborúban is.
„Mi büszkék vagyunk arra, hogy ennek a hadseregnek a megszervezése épp Szegeden kezdődött” – emeli ki a Magyarok Szövetségének elnöke. „Az alsóvárosi gazdák csak azt kérték Horthytól, egy hetet adjon nekik arra, hogy a termést betakarítsák, ezt követően felveszik a fegyvert és önkéntesként harcba indulnak az országért.”

A megszállt Szegedről a fővárosba

Mégis a szerb hadsereg és francia tisztek vezette két századnyi szerecsen szpáhi által megszállt Szeged volt a legalkalmasabb arra, hogy a Nemzeti Hadsereg megalakuljon. Az alsóvárosi gazdakör mellett a későbbi kormányzó többször beszélt Zadravecz István páterrel, aki prédikációiban biztatta a gazdákat az összefogásra. Vajas József a gazdakör elnöke rendkívül jó szónokként szervezte meg a gazdákat, melléállt az ügynek, így 1919. július 27-én 260 gazda újra felesküdött a Szent Koronára. A világháborút megjárt obsitos katonákat nem kellett kiképezni, a fegyverforgatásban jártasak lévén ők alkották az új haderő magját.
„Annak a tiszti karnak, mely ezt a Nemzeti Hadsereget vezette, közel húsz százaléka nemzeti, magyarérzelmű, zsidó származású volt” – hangsúlyozza Bene Gábor. „Ezek az emberek a K.u.K, a Császári és Királyi hadseregben rendkívül komoly rendfokozatokat értek el. A Szegedi Gondolat első és legfontosabb gyakorlati állomása ennek a hadseregnek, ezekkel az emberekkel történő megalakulása volt.”
Az 1200 fős, újonnan alakult sereg – melyet az Antant is elismert – Szegedről előbb Siófokra, majd a főváros felszabadítására indult.

Horthy megítélése nem változott

Bár országszerte, és Szegeden is számos rendezvény, megemlékezés, beszélgetés volt az elmúlt két évben Horthy Miklós életéről, katonai, politikusi szerepéről, a kormányzó széles körű társadalmi megítélése nem sokat változott. „Bár a sajtóban megjelenő nyilatkozatok kevésbé mocskolódóak, azonban ugyanolyan hiteltelenek, mint az elmúlt időszakban” – mondja Bene István. „Történelemhamisítás van bennük, tényeket ferdítenek el. Az ország évtizedeken keresztül bolsevik-hamisított történelmet tanult, melyben Horthy is szerepel, és ebből ő sem tud kikeveredni. A domborművét sem helyezhetjük vissza a hajdani gazdakör falára. Nem is értem, milyen város, milyen városvezetés ez. Amennyit a kormányzónak köszönhet Szeged, büszkének kellene lenniük rá!”
Bene Gábor szerint nagyon kevés pozitívum van, de egy kicsivel jobb a helyzet, mely nagyrészt az ő munkájuknak köszönhető. Többen ismerik Horthy Miklós nevét, többeket érdekel az élete, de nem teljesen elégedett ezzel. „Még többet, még jobban kell dolgozzunk azon, hogy a helyzet megváltozzon, és elfoglalhassa végre azt a helyet, mely őt a történelem palettáján megilleti” – hangsúlyozza a Magyarok Szövetségének elnöke.

Egy megroppanó ország vezetésére vállalkozott

Amikor 1918 őszén az ötvenéves Horthy Miklósnak jutott az a dicstelen feladat, hogy sikeres parancsnokként a háború elvesztése után a flottát a jugoszlávoknak kellett átadnia, élete mélypontjára került. Bécsben jelentette a királyának, hogy nincs többé flotta, majd hazatért Kenderesre, ahol a telet és a tavaszt töltötte. Egy élete teljében lévő katona, aki emberek ezreinek, hajók seregének parancsolt, órákon belül – az akkori viszonyok közt szinte „azonnal” – tudta, éppen mi a helyzet Londonban vagy Bécsben, Isztambulban, egy a világtól távoli, aprócska településre zárkózott be.
Budapesten kaotikus állapotok uralkodtak: a román hadsereg kelet felől támadt, északon a csehek, délen a szerbek mozgolódtak, Szegedre pedig néhány száz francia gyarmati katona érkezett.
1919 májusában Károlyi Gyula hívására Horthy Szegedre érkezett, ahol felkérték a hadügyminiszteri posztra. Egy hét gondolkodás után visszatérve, azt mondta, hogy nem hallgathatja a kenderesi fák – más források szerint a kenderesi fű – zúgását, miközben a haza porban fekszik, és vállalta a feladatot.

Zadravecz páter és Horthy

Szegeden találkozott az „ellenforradalmi” szervezkedés embereivel, akik részben olyan katonatisztek voltak, akik világháborús tapasztalatokkal rendelkeztek. Ugyanakkor megismerkedett a szegedi városvezetéssel, amely értelmes szegedi polgárokból – polgármesterből, főispánból, hivatali tisztviselőkből, ügyvédekből, vállalkozókból – állt. Tőlük különféle információkat szerzett, amelyek egymásnak igencsak ellentmondóak lehettek, hiszen ki-ki a maga szemszögéből, a hatalomhoz való viszonyából értékelte az eseményeket.
Horthyt Szegeden egy másik fontos hatás is érte: a páter Zadravecz Istvánnal való találkozás. A szerzetes az alsóvárosi ferences kolostor vezetője, a szegedi szellemi élet meghatározó egyénisége volt, egy több nyelven tudó, intelligens, művelt ember. Amikor 1914-ben a rendi elöljárói a Mátyás téri kolostorba küldték, igencsak szétzilált viszonyokat talált. Néhány év alatt rendet teremtett, felújította a kolostort, a templomot, de ami a lényeg, hogy a több ezres alsóvárosi parasztpolgárságnak, ennek a nagyon öntudatos színmagyar, katolikus, paprika- és egyéb mezőgazdasági termelésből élő gazdatársadalomnak a vezéregyénisége lett. Ő tanult tőlük, azok tanultak tőle, és mindannyian egyre inkább azt látták, hogy rossz irányba fordul az ország sorsa. Kiváltképp, amikor 1919 elején a kommün hatására Szegeden is ki akarták kiáltani a tanácsköztársaságot. Akkor az alsóvárosi gazdákkal együtt Zadravecz nekiállt, hogy a megszervezze az ellenük való föllépést.

Zadravec páter emléktáblája
a szeged-alsóvárosi Ferences templom kvadrumában

Zadravecz páter pontosan tudta: a magyar társadalomnak olyan vezéregyéniségre volna szüksége, aki képes lenne annak élére állni és rendet teremteni. Amikor Horthy Miklós Szegedre érkezése után pár napon belül bemutatták őket egymásnak, akkor a páter úgy látta, hogy ő lehet a megfelelő ember.

Forrás:
Zombori István:
Páter Zadravecz, a „szegedi Kapisztrán”
Katolikus Tábori Püspökség Katonai Ordinariátus

 

 

A Horthy-korszak eredményei

Az évtizedeken át méltatlanul gyalázott és kárhoztatott Horthy-korszak fölszámolta a vörös-pusztítást, megindította az életet a trianoni trauma után, s néhány éven belül konszolidálta és fölvirágoztatta az ipart. Versenyképes, világhírű gyárak alakultak, a mezőgazdaságban az önellátáson túl minőségi exportra is termeltek. Az akkori pengő Európa egyik legstabilabb valutája lett, a külkereskedelmi mérleg pedig 1930-tól kezdve mindig pozitív volt. Számos munkalehetőség teremtődött, bevezették a gyes, a társadalombiztosítás és a nyugdíj rendszerét. Fellendült az oktatás, új egyetemek, főiskolák, több ezer tanyasi iskola jött létre. Az klinikák, kórházak épültek, igazságosabb, színvonalasabb sajtó- és kultúrviszonyokat teremtett, többek között létrejött a Magyar Könyvhét, számos színház alakult és elindult a magyar filmgyártás is.
Utak, vasútvonalak épültek, sőt az első európai földalatti villamos is az országban létesült, a hírközlésben a világ első telefonközpontja és hírmondója, majd a rádióadók felállítása következett. Az egész ország emelkedő pályára állt, és hihetetlen gyorsasággal felzárkózott a kontinens fejlettebb államaihoz. Történt ez annak dacára, hogy Magyarországot a háborús jóvátételi kötelezettségek, és a világválság is sújtotta.
Horthy megszervezte az országos cserkész- és levente-mozgalmat, valamint következetes kitartásának, szívósságának köszönhetően visszaszerezte az elorzott, magyar többségű országrészek zömét is.
Ebben az időszakban a gazdaság folyamatosan évi 0,8-1,2 %-os növekedést mutatott, a lakosság közel kétmillióval gyarapodott. Szigorúan felléptek a bűnözés, a korrupció, a harácsolás, az anarchia valamint a szélsőséges megnyilvánulások minden formájával szemben. Egészében persze nem volt minden tekintetben tökéletes a rendszer, de a hibák, és a visszásságok ellenére is az egyik legdinamikusabb, legélhetőbb fejezetét jelentette a magyar történelemnek.

Ki kell alakulnia egy Horthy-képnek

„Vitéz nagybányai Horthy Miklós szellemi hagyatékát úgy tudjuk erősíteni, hogy az emberek számára a korhű és történelmi dokumentumokat feltárjuk” – foglalja össze céljukat v.Zetényi-Csukás Ferenc, a Horthy István – Mártírok és Hősök Alapítvány elnöke. „De mindenképpen ez egy nagyon nehéz szélmalomharc. Én mindig azt kérem a baloldali történészektől, hogy üljünk le és ütköztessük a két oldal érveit, és alakuljon ki végre egy olyan Horthy-kép, melyet Magyarország elé tudunk tárni. De ők ezektől a vitáktól elzárkóznak és tovább hajtogatják azokat a dolgokat, melyet hetven éven keresztül tanulhattunk.”
Jól nyomon követhető ez az „ellenállás” a közvéleményben, hiszen sokan ennek az elmúlt hetven évnek a történelemhamisító frázisait puffogtatva fasisztának, zsidóüldözőnek, doni halálvezérnek, az országot a németek karjaiban vetőnek kiáltják ki Horthyt. Ez pedig szobrok festékkel való leöntésében, makacs városvezetői ellenállásokban, értelmetlen nyilatkozatokban csúcsosodik ki.