2013. április 1., hétfő

Nobel-díjas tudós Szegeden – Bert Sakmann az OTDK vendége

A XXXI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia vendégeként városunkba érkezett Bert Sakmann, aki az idei OTDK Orvos- és Egészségtudományi Szekció nyitó előadását tartja meg Az idegsejtek ioncsatornáitól az agykérgi hálózatokig címmel.




A Hotel Soleil elé begördülő autóból frissen szállt ki a Nobel-díjas tudós, akinek személyében Szeged ismét neves tudóst köszönthet. A XXXI. OTDK-ra érkező vendég az újságírói kérdéseket követően elfoglalta szállását. Ezen a héten igen sűrű és gazdag programjában többek között előadást tart az SZTE TIK-ben, több szegedi középiskolát látogat meg, találkozik a város vezetőivel és ellátogat az Ópuszteszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba is.


Bert Sakmann

Stuttgart, 1942. június 12., Nobel-díjas német fiziológus.
Lindauban töltötte gyermekkorát, Stuttgartban végezte el a középiskolát. Leginkább a fizika érdekelte. A legtöbb időt távirányító motoros és vitorlás hajó, valamint repülőgép modellek tervezésével és építésével töltötte. A kibernetikai tanulmányok elbűvölték, arra készült, hogy az élő organizmusokat lehet értelmezni mérnöki szempontból. 1967-től orvosnak tanult Tübingenben, Freiburgban, Berlinben, Párizsban és Münchenben, hogy összekapcsolhassa a fizikát a biológiával.
Orvosi vizsgát München a Ludwig-Maximilian Egyetemen tett, 1968-tól az egyetem orvosi asszisztense. Otto Detlev Creutzfeldt mellett tudományos asszisztensként tevékenykedett a Max-Planck-Intézet Pszichiátriai és Neurofiziológiai osztályán. 1971-ben Londonban az University College Biofizikai Tanszékén Bernard Katz irányítása alatt végzett kutató munkát. 1974-ben a göttingeni egyetemen védte meg orvosi diplomáját. 1979-től csatlakozott a Max Planck Intézet Biofizikai és Kémiai membrán biológia csoporthoz. A heidelbergi Egyetem tanára volt. A Max Planck Institute for Medical Research nyugalmazott munkatársa. 2008-tól a Max Planck Neurobiológiai Intézet nyugalmazott kutatócsoportjának vezetője.
1991-ben kapta Nobel-díját az egyedi ioncsatorna működésének vizsgálatáért. Ez a felfedezés tulajdonképpen egy elektrofiziológiai vizsgálómódszer. Az elektrofiziológia pedig olyan jellegű élettani terület, amelynek hátterében bioelektromos tevékenység, vagyis a sejtmembránon keresztül folyó ionmozgás áll.

2013. március 31., vasárnap

A húsvét – korok és ünnepek

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, de történeti, történelmi érdekességeket is rejt magában.



Az ókori Egyiptomtól ível át évezredeket a tavasz, a termékenység és a húsvét kultusza. Ízisz és Ozirisz ábrázolásánál is megtalálhatjuk már a bősé, és az élet szimbólumait, majd ugyanezt láthatjuk a kis-ázsiai Attisz és Kübelé mítoszában is. De a II. századi perzsiai Mithrász-kultusz – melynek egyik legépebben marad hazai barlangszentélyét Sopron mellett láthatjuk – is a Nap, a fény és a Hold, a sötétség jelképeiből vetíti ki a tavasz, a termékenység vágyát.

Pészachtól a pancilusozásig

A zsidó kultúrkör pészach ünnepe, a zsidóság Egyiptomból való szabadulása vezeti fel a kereszténység legszentebb ünnepsorozatát, ahol már a Megváltó halála idejének megjövendölését is megtalálhatjuk. A keresztény ünnepek is a Biblia, és ezen belül is az Atya-Fiú-Szentlélek hitét futtatják végig a mindennapokon, így az advent, a teremtés, az Atya, a karácsony, a születés és a Fiú jelképe. Nagyböjtkor a felkészülés a Szentháromságra utal, hogy azután a húsvét a feltámadást, és a pünkösd az egyház létrejöttét ünnepelje. Jézus ekkor még mint ember, tanító és főpap volt jelen, majd ezt a főpapi mivoltát ruházta rá az apostolokra, rajtuk keresztül az apostolutódokra, a püspökökre és áldozópapokra.
A későbbiekben alakult ki a nagycsütörtökkel induló szertartásrend, ahol a csonka mise, a passió, vagy épp a szegedi tájon meghonosodott pancilusozás – Szőregen, a mise után ostorpattogtatással tiltakoztak Pilátus tette ellen – és a húsvét köré szőtt mindennapi gondolatkör. Ezek sorába, de már a XVIII. században illesztették be azokat a mára már hagyományosnak számító ételeket – kalács, bárány, sonka, tojás, torma, só –, melyek mind szakrális, mind pedig néphagyományi értelmezésben Jézus, a kereszténység és a tavasz, az élet mottójaként öltenek testet.

Pancilusozás

Pilátusverés, pilátuségetés, szegediesen pancilusozás: játékossá vált nagycsütörtöki szokás. Leginkább az alkonyatkor végzett lamentációkhoz kapcsolódott. A gyermekek (főképpen Szegeden) irgalmatlan pattanásokkal verik a földet, nagypénteken gyékénnyel, és azt mondják, hogy Pilátust verik, ki Urunkat Jeruzsálemben felakasztotta. A szintén Szegeden, nagypénteken a gyermekek a deszkákat avagy földet verik, amint közönségesen szokták mondani: a Pilátust verik, jelenti az anyaszentegyháznak Pilátus ellen fölgerjedett méltó haragját. Csanádapácán nagyszerdán és nagycsütörtökön délután, a Jeremiás siralmait vezető pap a Miserere zsoltár után, annak jeléül, hogy a templom kárpitja Jézus halálakor kettéhasadt, megütötte könyvével az oltár lépcsőjét. A nép erre botokkal nekiesett a padoknak, és egy kis ideig ütötte őket.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon