2012. október 26., péntek

Végleg eltűntek a szegedi fahajók?

Miközben rendületlenül tovább folyik a Szőke Tisza kétkéményes oldalkerekes folyami termesgőzös bontása a tápéi öbölben sokakban felmerülhet a kérdés: nyom nélkül elvesztek a magyar fahajózás emlékei? Tóth János Attila búvárrégész webnaplójából talán választ kaphatunk.




A fahajó kifejezés nem a rakományra vonatkozik, hanem a a hajóépítés nyersanyagára utal. A ladikokat, néhány retro-motorcsónakot és vitorlást leszámítva ma már minden hajó fémből, vagy üvegszálból, műanyagból épül. Nincs ez másként a Kárpát-medencében sem. Mi lett a fahajókkal? Évtizedekkel ezelőtt még a szegedi vármaradvány színház felőli oldalát ékesítette egy kátrányillatú bárka, de ez is rég elhagyta már a várost.

Nincs az országban fahajó

2009-ben egy német filmes kereste meg a búvárrégészt azzal, hogy filmet szeretnének forgatni Magyarországon, és fa dereglyéket keresett ehhez. Felhívta Balogh Tamás hajótörténészt, aki a Monarchia hadihajóival is foglalkozik, de ő sem tudott úszóképes hajót ajánlani.
Nem is olyan régen 60 éve még volt pár fahajó folyóinkon, de hamarosan szétbontották őket. „Milyen hasznos lenne személyesen is tanulmányozni ezeket az ereklyéket” – hangsúlyozza Tóth János Attila. „Mennyivel könnyebben tudnánk értelmezni a régészeti leleteket, különösen a 17-18. századhoz lennének használható párhuzamok.”
Hogy fognak a jövőben olyan történelmi filmeket forgatni mint az Aranyember? A magyar filmesek is külföldre utaznak majd? Pedig milyen látványos turisztikai attrakciók lehetnének!

Néprajzosok, régészek a fahajók nyomában

Szerencsére azért valami nyom mégis maradt utánuk: néprajzosok, sőt még régészek figyelmét is felkeltették az „utolsó mohikánok”. Banner Jánosnak egy 1925-ben írt cikke végigkövette egy szegedi hajó építését, a precíz leírás mellett fotókat is közölve (A szegedi halászbárka. Dolgozatok a Ferenc József Tudományegyetem Archeológiai Intézetéből 1925).
Egy másik fontos emlékcsoportot képeznek a régi fotók. Néhány városunk esetében kedvelt téma a folyópart és a hajók ábrázolása a képeslapokon. Szegedről több századelői kép is ismert, amelyeken dereglyék vannak. Egy 1900-as évek eleji sztereó üveg diapozitívon pedig 3D megjelenítésben is megszemlélhetünk egy fahajót.
A Móra Ferenc Múzeum 2010-ben nyílt állandó helytörténeti kiállításának részeként a tiszai halászok életét bemutatva láthatunk bödönhajó és haltároló dereglye modellt, azonban ez nyilván más érzést kelt a szemlélőben, mintha a folyó hullámain ringatózó fahajó lenne.

Festmények, grafikák

A korábbi korszakokra festmények, grafikák jellemzőek. Ezek esetében viszont számolnunk kell azzal, hogy a művész elhagyott, megváltoztatott bizonyos dolgokat, hiszen nem hajóépítészeti tanulmányt illusztrált, hanem egy városkép, tájkép részét alkotják a hajók. Ezért értelmetlen rekonstrukción törni a fejünket az ábrázolásokra alapozva. Itt bizony a régészet szolgáltatja majd az adatokat. Folyami kulturális örökségünk sajnos mulandó, és nem is a víz a legnagyobb veszélyforrás!



2012. október 23., kedd

Épségben a Szőke Tisza gőzhajó kormányszerkezete

A gőzhajó bontása során először a farészeket távolították el a szerkezetről. A munka során láthatóvá vált a gőzrásegítéses kormányszerkezet, mely egyfajta szervóként végezte a hajó irányítását.




A nyarat idéző napsütésben készült képeken jól látszik, hogy a szerkezet meglepő módon teljes épségben van.
A kormánykerék eltekerésével a szerkezetbe vezetett gőz erejét felhasználva a hajó két oldalán végigfutó lánc-drótkötél-rudazat-drótkötél-lánc vezérléssel mozgatták a hajó végén elhelyezkedő tengely végén lévő kormánylapátot.
A fedélzet vázát alkotó eredeti fémszerkezet jó állapotban maradt meg, azonban a farészeket megette az idő vasfoga és a beszakadt mennyezetekről alácsorgó víz. Az első osztályú étteremben még áll a tükör, felette az intarziás faburkolat viszonylag épen vészelte azokat a hónapokat, amikor a hajó jelentős részét víz borította. A gépház – ugyan alacsonyabb szinten – továbbra is vízben áll, a falon lévő „dőlésmérő” 5 fokos ferdeségbe állva mutatja a Szőke Tisza jelenlegi helyzetét és azt, ahogy a tápéi öböl vize az alsó fedélzetet uralja.


A kormányszerkezetről készített 190 megapixeles óriáskép


2012. október 21., vasárnap

Csongrád megyei mentőcsapatok nemzetközi minősítése

Többek között Koreából, Ausztráliából, az Egyesült Államokból, és Svájcból is érkeztek kutató-mentő szakemberek az október 16-án kezdődött többnapos minősítő gyakorlatra, melyen a HUNOR Hivatásos Katasztrófavédelmi Mentőszervezet és a HUSZÁR Önkéntes Mentőszervezet bizonyította: képes az Egyesült Nemzetek Szervezete által kidolgozott, rendkívül komoly követelményeknek megfelelő kutatási-mentési tevékenység végzésére.



Ez a követelményrendszer az úgynevezett INSARAG (Nemzetközi Kutató és Mentő Tanácsadó Csoport) Irányelv. Ebben nem csak a kutatás-mentés módszereit, eszközeit határozták meg, de a csapat vezetésével, létszámával, képzésével és még igen sok speciális területtel kapcsolatosan fogalmaztak meg követelményeket az ENSZ szakemberei. Katasztrófa-sújtotta területen napjainkban már kizárólag olyan mentőegység végezhet nemzetközi segítségnyújtást, amely minősítő gyakorlaton bizonyította tudását, képességeit, alkalmasságát.

A HUNOR és a HUSZÁR mentőszervezetek is megszerezték a nemzetközi minősítést

A HUNOR Csongrád megyei tagjai
A Hajdúszoboszlón megrendezett gyakorlaton egyszerre két kárhelyszínen, napi 24 órában folyt a munka, melyet a minősítő szakemberek árgus szemekkel figyeltek. Harminchat órai folyamatos, megfeszített munka eredményeként a magyar csapatoknak sikerült megszerezniük a tanúsítványt: a HUNOR Hivatásos Katasztrófavédelmi Mentőszervezet mostantól Nehéz Kategóriájú Városi Kutató-Mentő Csapat, míg a HUSZÁR önkéntesei Közepes Kategóriájú Városi Kutató-Mentő tanúsítványt szereztek.
Csak viszonyításképpen: a HUNOR.hoz (Hungarian Organization for Rescue Services) hasonló, nehéz kategóriájú mentőcsapat az egész világon összesen 20 létezik, és legtöbbjüket nagy országok hozták létre (USA, Oroszország, Németország, stb). Magyarország csapatának minősítését az INSARAG Irányelv szülőatyja, Toni Frisch  úr is megtekintette, és a gyakorlat végeztével rendezett ünnepségen kijelentette, hogy a magyar csapattal bármikor szívesen dolgozna együtt, tudja, hogy erre a csapatra bármikor, bármiben számíthatna.
A mentőcsapatban három Csongrád megyei szakember is helyet kapott: Kálmán Rajmund tű. őrnagy, Balázs Csaba tű. törzszászlós és Fülöp Gábor tű. törzszászlós a kutatás-mentési komponens tagjai, míg Tátrai János tű. alezredes a Csapat vezetésében kapott helyet, mint műveleti tiszt.