2013. július 26., péntek

Mi lesz veled Vigadó?

Az újszegedi Vigadó múltja és jelene

Újra a közérdeklődés és a politikai csatározások középpontjába került Szegeden az Erzsébet-liget egyik szégyenfoltjának, a valaha népszerű zenés-táncos szórakozóhelynek, a Vigadónak a sorsa. A több mint 20 éve romokban heverő épület még megmaradt része többször is kiégett.




A korábbi 110 millió helyett 35 millió forintért vásárolhatta volna meg az önkormányzat az újszegedi Vigadót, de az egyik önkormányzati bizottság döntését követően kútba esett az üzlet. Ezt követően a város polgármestere, Botka László felfüggesztette az illetékes bizottság Vigadó-ügyben hozott döntését, és közgyűlési hatáskörbe vitte a döntést.

Az úri közönség kedvelt helye


1883-ban, Halmay Andor tervei alapján épült a Vigadó és egy cukrászda. Az 1890-es évek elején, a rekonstrukció megalapozta liget fejlődése elindul a fénykor felé, tovább folyt a terület feltöltése. A liget valóságos kis paradicsomnak ígérkezett, amelyet Mayer Miklós főkertész ezer rózsavadonccal ültetett be.
A Vigadó és a körönd bérletével változatlanul gond volt, nem volt gazdaságos. A rekonstrukció nagy föllendülése után pangott a város. Gondot okozott a hídon való átkelés, a hídvám, este zavaró volt a sok szúnyog, a Vigadó rossz állapota. 1890 őszén Reininger Jakab lemond a bérletről, 1891-ben negyedik árlejtésre Kun Ignác három évre veszi bérbe a Vigadót, és Halál Ferenc a köröndöt. A Vigadót inkább az úri közönség látogatja, a tánckörönd pedig népi mulató.

Az országos mezőgazdasági vásár

1899-ben a liget a történetének legnagyobb rendezvényére készült. Szeptember 3-tól 10-ig tartották az első országos mezőgazdasági kiállítást a ligetben. Már az év elején megkezdődtek az előkészületek. Nagy díszkaput építettek fából és vasból a híd lejárójával szemben. Tóth Mihály főmérnök készítette el a terveket: két oldalt bejárattal, és egy középső kijárattal, továbbá hírlap- és dohánybódéval összekapcsolva. A kiállítás területére eső fákat ritkították, kivágták. Az utakat kaviccsal járhatóvá tették, az ártézi vízvezetéket bővítették, hogy az állatokat itathassák. Épültek a pavilonok. Szeptemberre a népliget valóságos tündérkertté vált, villannyal világítottak. A Vigadó és cukrászda helyiségeibe légszeszt (gázt) vezettek be.
Az 1900. évet fénypompájában éli meg a liget. A város főkertésze a rózsaligetet több új rózsaalannyal újította föl. Májustól a szokásos térzenével fölváltva két katonazenekar szórakoztatta a közönséget. Új padokat helyeztek el, kavicsos homokkal terítették be az utakat. A főfasoron levő villák, nyaralók előtti kerteket kőkerítéssel építették be.

A Vigadó és tánckörönd bérlője Wessel Manó, majd 1897-től Krampel Viktor, ki április 18-án, húsvét napján Farkas József zenekarával nyitotta meg az évadot. 1899-től ismét Wessel Manó, majd 1901-től Boros Antal a bérlő.

A fatornyos palota

A Közkerti Bizottság 1902-ben rendezni kívánta a ligetet. Egyes területeken oly sűrűn álltak a fák, hogy szinte rengeteget alkottak, a közönség számára áthatolhatatlanná váltak. Azonkívül a magas, sudár nyárfák túlzottan kimagaslottak az apró, fiatal tölgyek közül. Ezért Mayer Miklós főkertész javasolta mintegy ezer fa kivágását, melyből a bizottság csak 178 fa kivágását fogadta el. 1903. telén végezték el a faritkítást.
A Vigadó igen megrongálódott. Padozata kirohadt, tetőzete pusztulóban volt, az eső becsorgott, javítgatták, de hiába. A fatornyos palota 20 éves volt. A lebontás gondolata merült föl, nagy volt a vita a közgyűlésben. A vigadóbizottság bontást javasolt. A mérnökség ezt támogatta, míg Tóth Mihály főmérnök szerint kijavítva még sokáig használható lenne az épület. A közgyűlés határozott. Megbízta a föladat megszervezésével Tóth Mihályt, a munkálatokat Robelly Aladár vállalkozó végezte el. 1904-re a drága költségen helyrehozott Vigadó bérletére nagy volt az érdeklődés. Bérlője Rózsa István, a cukrászdáé Flagler Frigyes, majd 1905-től Árvay Kálmán cukrász. A cukrászda is rozoga állapotban volt, Árvay Kálmán terasszal egészítené ki.

Villamos a hídon – a Vigadó fénykora

Minden bizonnyal e pompás kirándulóhelyet kívánták a város vezetői megközelíthetőbbé tenni a szegedi közönség számára, amikor elhatározták, hogy átvezetik a villamosvasutat a hídon Újszegedre. 1909. áprilisában rakták le a síneket, s a villamos az Erzsébet liget bejárója előtt, majd az újszegedi templom mellett haladt el szép fasor közt a Vigadóig, a végállomása a Temesvári körúton volt. Május 20-30. között nyílt meg az újszegedi vonal.
A Vigadó előtti parkban virágokból ültetett szegedi címer volt látható. Körös-körül tündérszép, ezeregyéjszaka meséi közé való kert terült el. Az Erzsébet ligeti park közepén lévő fasornak a Temesvári körúton túl, egész a holt Marosig terjedő külterületi részét a végleges rendezésig Fő fasornak nevezték el.
A Vigadót a Serfőzde Rt. bérelte már három éve, mikor 1912-ben további három év bérletet kért a tanácstól: az utóbbi három évben nem volt haszna, mert a Vigadót saját költségen berendezte.
A liget életében a századforduló jelentette a fénykort. Az érdem a nagytekintélyű Kállay Albert főispáné, ki minden alkalmat megragadott, hogy az újszegedi liget minél szebb legyen. Sajnos e pompát a közeledő háború és a szerb megszállás rövidesen tönkretette.

Az új Vigadó – a pusztulás

A Vigadó melletti cukrászdát 1927-ben a Klauzál téri cukrászda tulajdonosai, a hírneves Virágh testvérek vették bérbe, majd engedélyt kértek egy korszerű Vigadó építésére. A Berniztky József által tervezett vasbeton építmény 1934-ben hetek alatt elkészült. A szórakozóhely 1960–1980 között élte virágkorát. 1972-ben felújították a komplexumot. Húsz éve az ingatlan magántulajdonba került, a Tiszavirág zónázó és a Bárka vendéglő korábbi bérlője, Marosiné Mucsi Piroska 1992-ben vette meg.
Azóta pusztul; annak ellenére, hogy többször körbekerítették, minden mozdítható részét széthordták. A beköltözött hajléktalanok 2000-ben adták meg a háznak a kegyelemdöfést, amikor felgyújtották. 2003-ban az az ötlet is felvetődött, hogy a Vigadó mögött húzhatnák fel a város 1500 négyzetméteres saját képtárát, ami 300-350 millió forintba kerülne. A városi főépítész azt sem tartotta kizártnak, hogy a Vigadót felveszik a kényszertatarozási listára, vagyis az önkormányzat rendbe hozatja, és a számlát benyújtja a tulajdonosnak, de abból sem lett semmi.


A város próbálkozik

Az utóbbi évtizedben az önkormányzat többször próbált megegyezni a magántulajdonossal, ám nem tudtak megállapodni az adásvételről.2006-ban a város 50 millió forintot ajánlott fel a területért, hiszen abból a szempontból értéktelen, hogy a szabályok szigorúan megkötik a gazda kezét. A tulajdonos vagy helyreállítja az eredeti épületet, vagy ha mást akar létrehozni, legfeljebb 2 százalékban építheti be a védett ligetben lévő telket, ami semmire sem elég. A vételárat a tulajdonos nem fogadta el; az összeg dupláját szerette volna megkapni. Nagyobb beépítési százalékot hiába kért az önkormányzattól, nem kaphatott a terület védettsége miatt.
Az a szegedi építészhallgató is figyelmen kívül hagyta a beépítési szabályokat, aki az Épiteszfórum internetes oldalán bemutatott diplomadolgozatában szőtt terveket a Vigadó újjáélesztésére. Guld Beatrix a régi épületben galériás kávézót képzelt el, amit üvegfalú új résszel egészítene ki, hogy rendezvényhelyszínnek is alkalmas legyen.

Új elképzelés a platánfák alatt


„A koncepció kialakítása során az első és legfontosabb döntésem az volt, hogy a meglévő épületet megtartom, és csak a szükséges mértékben bontok el belőle” – írta diplomamunkájának bemutató cikkében az Építészfórumon Guld Beatrix. „A második fontos dolog az volt, hogy a megmaradt részt folytatni szeretném úgy, hogy az új épülettel egy közös egészet alkosson, de érezhető legyen, hogy mi az új és mi a régi. Mivel a régi részt nagyon szépnek és értékesnek találtam, szerettem volna, ha az marad a hangsúlyos rész.”

A tervező azt írja, hogy a beépítésnél különböző vonalakban megtörő, több hasonló nagyságú tömegre osztva próbálta elhelyezni a funkciókat, de hamar kiderült, hogy ezzel is a régi részről vinné el a hangsúlyt. Ezért lett végül egy egyszerű téglatest, egy „doboz”, melynek a méreteit teljesen meghatározta a régi épület és a környezet. Szélességben és magasságban megtartotta a régi épület kontúrját. A homlokzat kialakításában szintén ügyelt arra, hogy egyszerű, nagy felületek jöjjenek létre, minél kevésbé elaprózva és elvonva ezzel a figyelmet a régi, mozgalmasabb, de kisebb tömegről.
Emellett az egyszerű, nagy tömeg mellett egy kisebb nyári pavilon kapott helyet a telken, melyet több szempontból is fontos lehet. Mivel a telek nagy és nyáron a kertben sok asztal van, így ezek kiszolgálására szükséges még egy pult.
Ez a szándék régen is megvolt, mivel ezen a részen egy kültéri pult volt elhelyezve. További mosdók is szükségesek a nyári látogatók kiszolgálására, mindemellett a telek nincs körbekerítve, de így a két épülettel és a burkolattal érezhetővé válik, hogy mi tartozik a Vigadóhoz.

Így éledne újjá a Vigadó

„Zárt helyiségeket is kapcsolnék a régi épülethez, így kibővítve a használati és nyitvatartási lehetőségeket” – írja a diplomamunkájáról. A régi részben egy nyugodtabb, napközben is működő kávézó kapna helyet, melyben megmaradna a régi vázrendszer. Ennek eredményeként egy zegzugos, intim hangulatú kis kávézó alakulna ki. Mivel a felső szint belmagassága nagyon kicsi, a két szint közötti födém áttörésre kerülne és így galériaként működne az emelet. A régi terasz felé mindkét szinten teljes felületen eltolható üvegajtók kerülnének, ezzel is a régi rész és a kert felé irányítva a figyelmet, ezzel egy nyáron fedett-nyitott teret hozva létre.
Az új rész földszintje csak egyszintes, itt egy flexibilis, többféleképpen használható fogyasztó- és tánctér jönne létre, ami napközben gyermekprogramoknak, felolvasóesteknek, különböző rendezvényeknek is helyet adhatna. Két szerelhető magasságú, elbontható pódium is helyet kapna, ezzel mindig a megfelelő módon kialakíthatóvá téve a teret. Ezt a flexibilitást erősítendő, a homlokzaton is teljesen variálható a zártság-nyitottság állapota.
Minden üvegfelület előtt, eltolható zsalutáblákat kerülnének elhelyezésre, így elérhető, hogy akár nappal is teljesen zárt legyen a „doboz”, ugyanakkor egy 10 méteres szakaszon az üvegfelület teljesen nyitható, ezáltal egybenyithatóvá válna a terem a kerttel.
A pincében a szükséges kiszolgáló blokkok, iroda, gépészet, raktár kapna helyet, valamint a mai kor igényeinek megfelelő DJ-pulttal felszerelt szórakozóhely.
„Mindemellett fontosnak tartottam a kert és az épület kapcsolatát. Az utakat és kültéri fogyasztóteret egyszerű geometrikus rendben tartottam, a túl nagy burkolt felületek elkerülése érdekében pedig padokkal és tűztövis bokrokkal szakítottam meg” – emelte ki Guld Beatrix.


Terv már van…

Amint a fentiekből, a terv bemutatásából is látható, számos új funkcióval, és megújult külsővel ismét a szegediek kedvenc helyévé válhatna a hányatott sorsú újszegedi Vigadó. Persze a megvalósítás nagyon távolinak tűnik, amíg ingatlanspekuláció, és a város tenni nem akarása bénítja meg a felújítást. De más is hiányzik, hiszen Raimondo Montecuccoli (1609–1680) olasz származású császári hadvezér óta nagyon jól tudjuk, hogy nemcsak a háborúhoz, de értelmes ötletek megvalósításához is három dolog kell: pénz, pénz, pénz... Szeged esetében pedig egy negyedik dolog is nagyon fontos: a határozott akarat, hogy ismét városi tulajdonba kerüljön a Vigadó területe.





2013. július 25., csütörtök

94 évvel ezelőtt alakult meg a Nemzeti Hadsereg Szegeden

A Nemzeti Hadsereg megalakulásának 94. évfordulójára, valamint v. nagybányai Horthy Miklósra emlékeznek Szegeden 2013. július 27-én. Az esemény vendége lesz Torgyán József.



Orosházi Ferenc országjáró zarándokútja során a Szent Korona másolatával július 27-én ér Szegedre.
Az emlékező menet a szeged-alsóvárosi Ferences templomban tartott misét követően a Földmíves utcai egykori gazdakör épületét érintve a Hősök kapuján át jut el az Országzászlóhoz. A Kass-szállónál tartott beszédek után a Horthy-csónakháznál fejezik be útjukat, ahol a házigazda, Ótott Ferenc fogadja majd az érkezőket.

Árpád követői

„Majd gondoljuk át, hogy mi maradt volna Magyarországból, ha Árpádnak nem lettek volna későbbi korokban is követői. Olyan követői, akiknek a haza szeretete és a gyermekeinek, unokáinak a jövője itt a Kárpát-medencében volt fontos, s nem az egyelőre jól fizető államokba való elmenekülést, hanem a hazai helytállást választották” – emeli ki az évforduló kapcsán v.Zetényi-Csukás Ferenc, a Horthy István-Mártírok és Hősök Alapítvány vezetője.

Alsóvárosi parasztgazdák fegyverben

Így maradhatott meg magyarnak a jelenlegi gúnyhatárok között élők többsége. Ám ehhez kellettek azok, akikre most július 27-én szombaton fogunk megemlékezni. Ők, a szeged-alsóvárosi önkéntes parasztgazdák aki „csak betakarították a termést”, s a hazáért fogták meg a fegyvert. Emlékezünk majd Horthy Miklós fővezér szervezőkészségére és tekintélyére, Vajas József tüzes és hazafias kiállására. De kellett még a hazamentéshez Zadravecz páter józan meglátása az alkalmas vezető személyét illetően, s kellett Prónay Pál és barátainak a roppant hazaszerető és bátor elszántsága, s végül a magyar vitézségtől való rettegése a környező utódállamoknak.

Alkotmányos jogtudat

„De a legfontosabb az volt, hogy az akkori magyarok még az alkotmányos jogtudat birtokában, könnyen meg tudták ítélni a különbséget a liberális lózungok hazaárulása, a bolsevik terror véres erőszaka, és a darutollas Nemzeti Hadsereg fegyelmezett hazaszolgálata között” – foglalja össze a nap üzenetét v.Zetényi-Csukás Ferenc. „Akkor a Szentkorona állameszme értékeit nem hazudták el politikusok, mint ma!”

A Nemzeti Hadsereg megalakulása

1919. július 27-én Szeged-Alsóvároson a nép egyszerű fiaiból, főként földművesekből, obsitos katonákból alakult meg a Nemzeti Hadsereg. Horthy Miklós a későbbi tábori püspök, Zadravecz István ferences páter segítségével és mások irányításával, lelkesítésével megszervezte a lefegyverzett ország önvédelmét, a totális csőd és káosz legyőzésével törvényes rendet, biztonságot teremtett. Megakadályozta, hogy a környező országok nagyobbat „harapjanak” a magyar földből.
„Ekkor már látszott, hogy hamarosan összeomlik a Tanácsköztársaság, a vörös diktatúra” – hangsúlyozza az akkori eseményekről Bene Gábor, a Magyarok Szövetségének elnöke. „A Budapestre bevonuló román hadsereget ellensúlyozandó alakult meg Szegeden a Nemzeti Hadsereg, mellyel meg tudták oldani, hogy az ország az idegen betolakodóktól megszabadulhasson.”
Történelmi tények bizonyítják, hogy az Antant nem adott engedélyt a román katonai lépésre, viszont nem létezett olyan magyar haderő, mely ezt meg tudta volna akadályozni. Az első világháború frontjáról hazatérő, leszerelt, lefegyverzett, sőt megbélyegzett, megalázott katonákat Horthy Szegedről szervezte olyan kompakt hadsereggé, mellyel a megfelelő válaszlépéseket meg tudták tenni. A Nemzeti Hadsereg magját több mint hétszáz szegedi, köztük 260 alsóvárosi gazda adta, akik részt vettek az első világháborúban is.
„Mi büszkék vagyunk arra, hogy ennek a hadseregnek a megszervezése épp Szegeden kezdődött” – emeli ki a Magyarok Szövetségének elnöke. „Az alsóvárosi gazdák csak azt kérték Horthytól, egy hetet adjon nekik arra, hogy a termést betakarítsák, ezt követően felveszik a fegyvert és önkéntesként harcba indulnak az országért.”

A megszállt Szegedről a fővárosba

Mégis a szerb hadsereg és francia tisztek vezette két századnyi szerecsen szpáhi által megszállt Szeged volt a legalkalmasabb arra, hogy a Nemzeti Hadsereg megalakuljon. Az alsóvárosi gazdakör mellett a későbbi kormányzó többször beszélt Zadravecz István páterrel, aki prédikációiban biztatta a gazdákat az összefogásra. Vajas József a gazdakör elnöke rendkívül jó szónokként szervezte meg a gazdákat, melléállt az ügynek, így 1919. július 27-én 260 gazda újra felesküdött a Szent Koronára. A világháborút megjárt obsitos katonákat nem kellett kiképezni, a fegyverforgatásban jártasak lévén ők alkották az új haderő magját.
„Annak a tiszti karnak, mely ezt a Nemzeti Hadsereget vezette, közel húsz százaléka nemzeti, magyarérzelmű, zsidó származású volt” – hangsúlyozza Bene Gábor. „Ezek az emberek a K.u.K, a Császári és Királyi hadseregben rendkívül komoly rendfokozatokat értek el. A Szegedi Gondolat első és legfontosabb gyakorlati állomása ennek a hadseregnek, ezekkel az emberekkel történő megalakulása volt.”
Az 1200 fős, újonnan alakult sereg – melyet az Antant is elismert – Szegedről előbb Siófokra, majd a főváros felszabadítására indult.

Horthy megítélése nem változott

Bár országszerte, és Szegeden is számos rendezvény, megemlékezés, beszélgetés volt az elmúlt két évben Horthy Miklós életéről, katonai, politikusi szerepéről, a kormányzó széles körű társadalmi megítélése nem sokat változott. „Bár a sajtóban megjelenő nyilatkozatok kevésbé mocskolódóak, azonban ugyanolyan hiteltelenek, mint az elmúlt időszakban” – mondja Bene István. „Történelemhamisítás van bennük, tényeket ferdítenek el. Az ország évtizedeken keresztül bolsevik-hamisított történelmet tanult, melyben Horthy is szerepel, és ebből ő sem tud kikeveredni. A domborművét sem helyezhetjük vissza a hajdani gazdakör falára. Nem is értem, milyen város, milyen városvezetés ez. Amennyit a kormányzónak köszönhet Szeged, büszkének kellene lenniük rá!”
Bene Gábor szerint nagyon kevés pozitívum van, de egy kicsivel jobb a helyzet, mely nagyrészt az ő munkájuknak köszönhető. Többen ismerik Horthy Miklós nevét, többeket érdekel az élete, de nem teljesen elégedett ezzel. „Még többet, még jobban kell dolgozzunk azon, hogy a helyzet megváltozzon, és elfoglalhassa végre azt a helyet, mely őt a történelem palettáján megilleti” – hangsúlyozza a Magyarok Szövetségének elnöke.

Egy megroppanó ország vezetésére vállalkozott

Amikor 1918 őszén az ötvenéves Horthy Miklósnak jutott az a dicstelen feladat, hogy sikeres parancsnokként a háború elvesztése után a flottát a jugoszlávoknak kellett átadnia, élete mélypontjára került. Bécsben jelentette a királyának, hogy nincs többé flotta, majd hazatért Kenderesre, ahol a telet és a tavaszt töltötte. Egy élete teljében lévő katona, aki emberek ezreinek, hajók seregének parancsolt, órákon belül – az akkori viszonyok közt szinte „azonnal” – tudta, éppen mi a helyzet Londonban vagy Bécsben, Isztambulban, egy a világtól távoli, aprócska településre zárkózott be.
Budapesten kaotikus állapotok uralkodtak: a román hadsereg kelet felől támadt, északon a csehek, délen a szerbek mozgolódtak, Szegedre pedig néhány száz francia gyarmati katona érkezett.
1919 májusában Károlyi Gyula hívására Horthy Szegedre érkezett, ahol felkérték a hadügyminiszteri posztra. Egy hét gondolkodás után visszatérve, azt mondta, hogy nem hallgathatja a kenderesi fák – más források szerint a kenderesi fű – zúgását, miközben a haza porban fekszik, és vállalta a feladatot.

Zadravecz páter és Horthy

Szegeden találkozott az „ellenforradalmi” szervezkedés embereivel, akik részben olyan katonatisztek voltak, akik világháborús tapasztalatokkal rendelkeztek. Ugyanakkor megismerkedett a szegedi városvezetéssel, amely értelmes szegedi polgárokból – polgármesterből, főispánból, hivatali tisztviselőkből, ügyvédekből, vállalkozókból – állt. Tőlük különféle információkat szerzett, amelyek egymásnak igencsak ellentmondóak lehettek, hiszen ki-ki a maga szemszögéből, a hatalomhoz való viszonyából értékelte az eseményeket.
Horthyt Szegeden egy másik fontos hatás is érte: a páter Zadravecz Istvánnal való találkozás. A szerzetes az alsóvárosi ferences kolostor vezetője, a szegedi szellemi élet meghatározó egyénisége volt, egy több nyelven tudó, intelligens, művelt ember. Amikor 1914-ben a rendi elöljárói a Mátyás téri kolostorba küldték, igencsak szétzilált viszonyokat talált. Néhány év alatt rendet teremtett, felújította a kolostort, a templomot, de ami a lényeg, hogy a több ezres alsóvárosi parasztpolgárságnak, ennek a nagyon öntudatos színmagyar, katolikus, paprika- és egyéb mezőgazdasági termelésből élő gazdatársadalomnak a vezéregyénisége lett. Ő tanult tőlük, azok tanultak tőle, és mindannyian egyre inkább azt látták, hogy rossz irányba fordul az ország sorsa. Kiváltképp, amikor 1919 elején a kommün hatására Szegeden is ki akarták kiáltani a tanácsköztársaságot. Akkor az alsóvárosi gazdákkal együtt Zadravecz nekiállt, hogy a megszervezze az ellenük való föllépést.
Zadravec páter emléktáblája
a szeged-alsóvárosi Ferences templom kvadrumában
Zadravecz páter pontosan tudta: a magyar társadalomnak olyan vezéregyéniségre volna szüksége, aki képes lenne annak élére állni és rendet teremteni. Amikor Horthy Miklós Szegedre érkezése után pár napon belül bemutatták őket egymásnak, akkor a páter úgy látta, hogy ő lehet a megfelelő ember.
Forrás:
Zombori István:
Páter Zadravecz, a „szegedi Kapisztrán”

Katolikus Tábori Püspökség Katonai Ordinariátus

 

 

A Horthy-korszak eredményei

Az évtizedeken át méltatlanul gyalázott és kárhoztatott Horthy-korszak fölszámolta a vörös-pusztítást, megindította az életet a trianoni trauma után, s néhány éven belül konszolidálta és fölvirágoztatta az ipart. Versenyképes, világhírű gyárak alakultak, a mezőgazdaságban az önellátáson túl minőségi exportra is termeltek. Az akkori pengő Európa egyik legstabilabb valutája lett, a külkereskedelmi mérleg pedig 1930-tól kezdve mindig pozitív volt. Számos munkalehetőség teremtődött, bevezették a gyes, a társadalombiztosítás és a nyugdíj rendszerét. Fellendült az oktatás, új egyetemek, főiskolák, több ezer tanyasi iskola jött létre. Az klinikák, kórházak épültek, igazságosabb, színvonalasabb sajtó- és kultúrviszonyokat teremtett, többek között létrejött a Magyar Könyvhét, számos színház alakult és elindult a magyar filmgyártás is.
Utak, vasútvonalak épültek, sőt az első európai földalatti villamos is az országban létesült, a hírközlésben a világ első telefonközpontja és hírmondója, majd a rádióadók felállítása következett. Az egész ország emelkedő pályára állt, és hihetetlen gyorsasággal felzárkózott a kontinens fejlettebb államaihoz. Történt ez annak dacára, hogy Magyarországot a háborús jóvátételi kötelezettségek, és a világválság is sújtotta.
Horthy megszervezte az országos cserkész- és levente-mozgalmat, valamint következetes kitartásának, szívósságának köszönhetően visszaszerezte az elorzott, magyar többségű országrészek zömét is.
Ebben az időszakban a gazdaság folyamatosan évi 0,8-1,2 %-os növekedést mutatott, a lakosság közel kétmillióval gyarapodott. Szigorúan felléptek a bűnözés, a korrupció, a harácsolás, az anarchia valamint a szélsőséges megnyilvánulások minden formájával szemben. Egészében persze nem volt minden tekintetben tökéletes a rendszer, de a hibák, és a visszásságok ellenére is az egyik legdinamikusabb, legélhetőbb fejezetét jelentette a magyar történelemnek.

Ki kell alakulnia egy Horthy-képnek


„Vitéz nagybányai Horthy Miklós szellemi hagyatékát úgy tudjuk erősíteni, hogy az emberek számára a korhű és történelmi dokumentumokat feltárjuk” – foglalja össze céljukat v.Zetényi-Csukás Ferenc, a Horthy István – Mártírok és Hősök Alapítvány elnöke. „De mindenképpen ez egy nagyon nehéz szélmalomharc. Én mindig azt kérem a baloldali történészektől, hogy üljünk le és ütköztessük a két oldal érveit, és alakuljon ki végre egy olyan Horthy-kép, melyet Magyarország elé tudunk tárni. De ők ezektől a vitáktól elzárkóznak és tovább hajtogatják azokat a dolgokat, melyet hetven éven keresztül tanulhattunk.”
Jól nyomon követhető ez az „ellenállás” a közvéleményben, hiszen sokan ennek az elmúlt hetven évnek a történelemhamisító frázisait puffogtatva fasisztának, zsidóüldözőnek, doni halálvezérnek, az országot a németek karjaiban vetőnek kiáltják ki Horthyt. Ez pedig szobrok festékkel való leöntésében, makacs városvezetői ellenállásokban, értelmetlen nyilatkozatokban csúcsosodik ki.


2013. július 23., kedd

Besenyei Péter hídugrása Szegeden

A szegedi Sárkányhajó VB megnyitó-ünnepségének fénypontja Besenyi Péter műrepülő-bemutatója volt.



Este hétkor Besenyei Péter műrepülő-világbajnok Extra 300-asával a Belvárosi híd alatti merész áthúzással hagyott tátott szájakat maga után, majd váltott ki elismerő-álmélkodó morajt a több ezres tömegből és a felsorakozott versenyzőkből.



A légibemutató számtalanszor csalt ki vastapsot a közönségből, miközben rakéta módra tört az égbe gépével, hogy aztán hulló falevélként bukjon alá, nemegyszer orsók sorával kombinálva a produkciót, melynek végén még futotta pár áthúzásra a Belvárosi híd alatt és felett, majd szárnybillegtetve megköszönte a népes és hálás publikum odafentről is jól látható elismerését.
MTI
Besenyi Péter és repülőgépe – panorámakép

Főzzünk kukoricát!

Annyira egyszerűnek tűnik, mégis sok bonyodalmat szokott okozni, mert sokan sokféleképpen főzik a kukoricát. Keressük a legjobb recepteket! A nyertes vendégünk egy adagra.




Kezdjük a legelején: a vásárlásnál inkább a kisebb, zsenge csöveket vegyük meg, amik teljesen bele vannak burkolva a héjukba. Egy kis részénél nyissuk meg, és ha tejszerű lé jön ki a szemekből, akkor jó a kukorica. Sokszor lehet hallani olyat, hogy van aki órákon keresztül főzi. Teljesen felesleges, mert ha nem főtt meg a forrástól számított 20 perc alatt, akkor bizony másfél óra múlva sem lesz puhább.

Főtt kukorica

Alapanyagok: víz, kukorica (csöves), ízlés szerint só
A kukorica külső leveleit és bajszát leszedjük, majd az egyik felét egy lábas aljára tesszük. Erre helyezzük rá a kukoricákat, majd a maradék héjakkal lefedjük, annyi vízzel öntjük fel, amennyi ellepi. Lefedjük. Forrástól számítva 15-20 percig főzzük, csípjünk le egy szemet, így ellenőrizhetjük, hogy megfőtt-e már.
Lefedve hagyjuk 10 percig és hagyjuk is a vízben addig, míg el nem fogynak a kukoricák. Amennyit szeretnénk megenni, annyit szedjünk ki a lábosból és csak utána sózzuk.

Ön másként csinálja?
Küldje el nekünk: szegedpanorama @ gmail.com