2012. augusztus 31., péntek

Nyílt Nap a Százszorszép Gyermekházban


Nyílt napot tartottak a Százszorszép Gyermekházban Szegeden. Péntek délután az érdeklődők számos izgalmas programon vettek részt: kézműves foglalkozások, táncbemutatók és fizikai kísérletekre épülő játékok várták őket a Kálvin téren. A nyílt nap keretében a résztvevők ízelítőt kaphattak abból, milyen érdekességekkel találkozhatnak majd Szeged új tudományos, oktatási és kulturális intézményében, a Szent-Györgyi Albert AGORÁ-ban.





Nyílt napon látták vendégül az érdeklődőket a szegedi Százszorszép Gyermekházban. A péntek
délutáni programok között mindenki talált számára kedvére valót. A kézműves foglalkozások körében az ékszerkészítés és a divattervezés egyaránt sokakat vonzott, de nagy népszerűségnek örvendett a kötélugró, a modern tánc, a hip-hop, valamint a bábcsoport bemutató is. A vállalkozó kedvű résztvevők ki is próbálhatták magukat a porondon, őket néptánc tanítással szórakoztatták a Kálvin téren.
A tudomány ifjú megszállottjai izgalmas játékokkal, fizikai törvényekre épülő kísérletekkel ismerkedhettek meg a délután folyamán. A nyílt nap tökéletes alkalomnak bizonyult arra, hogy a résztvevők ízelítőt kapjanak abból, milyen érdekességekkel találkozhatnak majd Szeged új tudományos, oktatási és kulturális intézményében, a Szent-Györgyi Albert AGORÁ-ban.
A Szent-Györgyi Albert AGORA munkálatai a tervek szerint haladnak, így várhatóan szeptember közepére átadják az épületet. A szegediek által elnevezett Szent-Györgyi Albert AGORA új tudományos és kulturális központja lesz Szegednek, hiszen ebbe a létesítménybe teszi át székhelyét a Százszorszép Gyermekház; a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság által gondozott, az öthalmi úti volt szovjet laktanyában őrzött méltán világhírű informatikatörténeti gyűjtemény.
Továbbá itt alakítják ki a Szegedi Tudományegyetem Informatorium nevű interaktív kiállító terét és a Szegedi Biológiai Központ (SZBK) látványlaboratóriumát is. A létesítményt várhatóan 2013-ban vehetik birtokba a tudomány és a kultúra kedvelői. A Szent-Györgyi Albert AGORA kivitelezését a KÉSZ Építő Zrt. végzi.



Az AGÓRA projekt keretében megépülő
Szent-Györgyi Albert AGÓRA Intézményt
a kedvezményezett Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata
az alábbi európai uniós pályázatok segítségével valósítja meg
„AGÓRA SZEGED PÓLUS – A KÖZMŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN”
TIOP-1.3.3.-08/2-2009-0007.
ERFA támogatás összege: 1.562.390.000 Ft


Vendégekre vár a 16. Szegedi Halfesztivál

Még nagy a sürgés-forgás a Tisza-parton, de az éhes gyomornak már sok helyen tudnak halászlevet adni. Az Algyői Csárdánál már megfôtt két jókora bogrács hallé, a Fehértói Csárda óriás sátrának hűsében pedig sokan merítik kanalukat a tányér mélyére. Lassan minden elkészül, jöhetnek a vendégek!

További képek az előkészületekről - kattinson ide

Sülthal illata száll a Tisza partján

Aki a Széchenyi tér felől közelíti meg a folyópartot, csak az orra után kell mennie! A Tisza part irányából fújó szél frissensütött hal illatával csábítja a vendégeket a 16. Szegedi Halfesztiválra. A
hétvége most a halételeké a városban.

Megújult a tiszaszigeti Mélypont emlékhely


A Tiszasziget mellett található Mélypont emlékhely néhány éve közel 7 millió forintból újult meg.
A Délmagyarország tudósítása szerint „egyre kevesebbet foglalkoznak a hellyel”, így az lepusztult, tönkrement. Egy baráti társaság azonban ingyen munkával, saját pénzből és a falu anyagi segítségével rendbe tette a területet.



Csákvári László és barátai hét éve, minden ősszel egy hétvégét a mélyponton töltenek, persze nem mély hangulatban. Amikor olvasták a híreket, azonnal felhívták Ferenczi Ferencet, a település alpolgármesterét és felajánlották a segítségüket az emlékhely rendbetételéhez.
„Nagyon örültünk, amikor Laciék jelentkeztek, mivel a falu lehetőségei igencsak beszűkültek”
 mondta az alpolgármester. „Minden segítségre szükségünk van, és ez a hely megérdemli a törődést.”
A tiszaszigeti önkormányzat közel 200 ezer forintot fordított a munkákra, a baráti társaság pedig mintegy 40 ezret költött el néhány nap alatt anyagra, eszközökre, festékekre. Tizenöt lelkes fiatal reggeltől késő délutánig csavarozott, ácsolt, festett, gyomlált. Kitisztították a kis dísztavat, a régi kerékpártároló megrongálódott nádtetejét cserépre cserélték, az emlékhely környezetében levágták a gazt.
„Azonnal felajánlottuk a segítségünket, amikor megtudtuk, hogy milyen állapotba került a terület” – mondta Csákvári László, aki „civilben” mentősként is az emberek segítségére siet. „Senkit sem kellett noszogatni, hogy jöjjön. Itt mindenki ingyen és önként dolgozik. Minden évben itt ünnepeljük a társaság tagjainak születésnapját, így természetes volt, hogy eljövünk ide dolgozni. A munka fáradalmait pedig egy szép környezetben tudjuk majd kipihenni. Ennyi mindenkinek jár, aki egész évben másokért dolgozik.”

Maradjon (sz)ép a Mélypont

A két napon át tartó munkálatok során megújult a széttöredezett kerítés, új léceket és festést kaptak a megrongált padok, asztalok. Megtisztult az emlékhely környezete is, hogy méltóképpen fogadhassa az idelátogatókat. Persze a társaság nem csak most törődik a mélyponttal, továbbra is segítik a települést.
„Arra kérjük azokat, akik ide kilátogatnak, vigyázzanak a területre” – hangsúlyozta Csákvári László. „Érezze mindenki magáénak, ne rongálja, ne törje szét a berendezéseket, hiszen nemcsak nekünk fontos ez a hely, hanem az országnak is az.”
A munka végeztével még arról is gondoskodtak, hogy a kopjafára és az emlékkőre új nemzetiszínű szalag kerüljön.
„Mindenkit szívesen látunk” – emelte ki Ferenczi Ferenc tiszaszigeti alpolgármester. „Bárki telefonálhat a polgármesteri hivatalba, kinyitjuk a vizesblokkot, sőt még el is kalauzolom a vendégeket, mesélek a településről és a környék látnivalóiról. Remélem, a most elvégzett munka mások számára is szebbé tette a Mélypont emlékhelyet, és a jövőben jobban fognak majd rá vigyázni.”

2012. augusztus 29., szerda

A szegedi ferencesek

„Testvéreket adott mellém az Úr”

Szeged történelmétől elválaszthatatlanok a szegedi ferencesek, a Mátyás téri Havas Boldogasszony templom és a mellette lévő rendház. Építésének és működésének történetét számos legenda, történet övezi, melyekben felbukkan Mátyás király, Dózsa György levágott feje vagy éppen a hírös szögedi paprika.






„A testvérek semmit se sajátítsanak ki, se házat, se földet, se más egyebet.
És mint zarándokok és jövevények, akik szegénységben és alázatosságban
szolgálnak e világon az Úrnak, menjenek bizalommal alamizsnát gyűjteni,
és nem kell szégyenkezniük, mert az Úr is szegénnyé lett értünk ezen a földön”
                                                                                                        (2Reg 6,1-2)
                                                                                                         Assisi Szent Ferenc

Városunk legősibb, még fennmaradt építészeti emléke, a benne élő ferences testvérek története évszázadokat ível át. Sorozatunkban a hamarosan megújuló alsóvárosi rendház és a templom építését, az országra és Szegedre gyakorolt jelentős kulturális, társadalmi hatásait mutatjuk be.
A szegedi ferences templom és rendház építésének és legendáriumának kialakulását egyrészről a történelmi homályban, az évszázadok messzeségében kell keresnünk. A másfélszáz esztendős török megszállást követően a szögedi népek „nagyotmondása” már tizenhét templomról szólt. A zűrzavaros török kort követően a gazdátlan földek újraosztását számtalan hiteles tanúval próbálták az újsütetű nemesek igazolni, melyhez akkoriban igen könnyen partnerre leltek a közemberek körében. Persze maga Szeged is így akarta fényét ragyogóbbá tenni.
Szeged katonai látképe a templomokkal - bal szélen a Szent Péter templom
„Szeged városa oly híres és nagy város volt, hogy Dorozsmát és Szent Mihályt is magában foglalta, s tizenhét szép nagy roppant templomok voltak a városban” – olvasható a korabeli krónikákban. A szegedieknek kétség kívül hízelgett ez a mese a sok nagy templomról és a város óriási terjedelméről. Ma már biztosan tudjuk, a város területén soha nem volt négy-ötnél több templom egyszerre.

Mariánusok a Palánkban

A Palánk
Reizner János, a századelő legnagyobb lokálpatriótája monográfiájában úgy véli, a ferencrendi barátoknak már 1301-ben volt kolostoruk és templomuk Alsóvároson. A későbbi kutatásokból azonban tudható, hogy csak 1316-ban keletkezhetett a mariánusok első kolostora, de nem ott, hanem a Palánknak nevezett városrészben, valószínűleg a Demeter templom közelében. A valamikori Templom tér – jelenleg egy részén a Dóm teret találjuk – délnyugati sarkán volt ugyanis a körülkerített Palánknak az a kapuja, melyen keresztül Alsóváros felé közlekedtek. Ezt a kaput még egy 1751-ben készült térkép is Kloster-türl-nek, azaz Kolostor-ajtócskának nevezi. A kapuelnevezés nem lehetett XVIII. századi eredetű – mert akkor ott már nem létezett kolostor –, és joggal lehet feltételezni, hogy a mariánusok közeli rendházáról kaphatta a nevét, ami a mostani püspöki palota és a Kémiai Intézet helyén állhatott.
A mariánusok kolostora 1526-ban pusztult el, amikor a szegediek idemenekültek a Pest felől visszavonuló törökök elől. Itt próbálták életüket és vagyonukat megmenteni, de a török a kolostort elfoglalta, az életben maradt lakosokat foglyul ejtette, és a kolostor a várossal, azaz a Palánkkal együtt felégette.
Szeged török ostroma

„Új” ferencesek érkezése Szegedre

A ferencesek obszerváns ága – a rend szabályait szigorúan megtartók –, a salvatoriánusok vagy ahogyan a nép nevezte, a cseribarátok, már régóta le akartak telepedni Szegeden. A fatalpú sarut viselő ferenceseket vörhenyes, cserfakéreg színű csuhájuk alapján nevezhette így a nép, de újabb magyarázat szerint a Temesvár melletti Cseri községben 1366 és 1478 között működött kolostoruk, amiről a nevüket kapták.
1444-ben Cesarini Julián pápai legátus a bogumil és huszita eretnekség elleni küzdelem végett nekik ítélte a palánki rendházat és templomot, amit azonban a mariánusok nem adtak át.
A folytonos perlekedésnek az lett a vége, hogy a salvatoriánusok az alsóvárosi romos Szent Péter templomot kérték, s kapták meg a szegedi néptől, a mariánusok pedig a közben helyreállított kolostorukat 1542-ben elhagyták és végleg elvonultak a városból.
Saját templomuk nem lévén az elhagyott palánki épületet még sokáig használták a salvatoriánusok, még az 1458. és az 1465. évi országgyűléseket is itt tartotta Mátyás király.


A Szent Péter templom átépítése

A Mátyás tér
Az alsóvárosi rész kialakulásának fontos dokumentuma egy 1359-ben keletkezett oklevél, amelyben Balaki Benedek özvegyétől, Ilona asszonytól Szeged alsó részének polgárai – nem a későbbi Alsóváros, hanem a suburbium, Alszeged polgárai – földet vásároltak, amely nem lehetett máshol, mint a Ballagi-tó környékén, és amelyet később házhelyként értékesítettek. E városrészben, az akkori város szélén építették fel a Szent Péter ispotály és templomát.
A Mátyás tér
A salvatoriánusok számára könnyű szívvel átadott templom 1444-ben már egy ideje erősen romos állapotban volt. A nép örült, hogy a barátok nekifogtak az átépítésének, és azért is, mert ismét lelki élettel telhetett meg a hely. A Havi Boldogasszonynak szentelt ferences templom elkészültének idejét sokáig – Mátyás heti piacot engedélyező okleveléből eredeztetve – hibásan 1459-ben határozták meg. Azonban semmiféle hiteles bizonyíték nem található arra nézve, hogy ezt a piacot épp Alsóvárosra kellene elhelyeznünk, annál is inkább, mivel a templom mellett kiterjed temető feküdt, ami történetesen nem egyeztethető össze egy piaccal, sőt magának a piacnak és z ott lévő mészárszékeknek elsősorban a vár népét kellett kiszolgálniuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy ekkoriban ne fogtak volna neki a salvatoriánusok a Szent Péter templom átépítésének, és rendházuk felépítésének.
A Mátyás tér
A régi templom újjáépítésének befejezését 1468-ra keltezhetjük, a kolostor tekintetében pedig a korabeli háztörténet nyomán Ordinansz Konstantin 1831-ben írja: „II. Ulászló alatt többnyire az ájtatos és vagyonosabb szegedi polgároknak, valamint a szomszéd helységeknek istenes költségével mind a templom, mind a klastrom 1503-ban tökéletességre vitetett.”

Mátyás király temploma a népé

Mátyás király
Így a máig ható hiedelmekkel ellentétben nem Mátyás király gazdag adományából épült fel a templom, hanem a város és a vidék népe adta a rávalót. A kőműves mesterségben is igen élen járó ferencesek – rendjük eszméjéhez híven – még a téglákat is úgy koldulták össze. „János barát százféle szedett-vedett téglából, másodlagos, sőt harmadlagos beépítésű faragott kőből emelte ezt a gyönyörű műemléket. Ez maga is a művészet egyik csodája” – írja Péter László a Szegedi ferencesek című könyvében. A késő gótika elemeit magán viselő templom és rendház „testvéreit” Kolozsváron és Nyírbátorban találjuk meg. Mindhárom templom bizonyos János testvér kezenyomát, ötleteit viseli magán, ami ugyanakkor nem meglepő, hiszen a ferencesek maguk igencsak lelkes és hozzáértő mesteremberek lévén többféle kétkezi munkával is bírtak, sőt híres építőiskolát is fenntartottak az országban.
A nagylelkű királyi adományról szóló tévhit egyenes következményeként 1880-ban magát a teret is Mátyás térre keresztelték, sőt gyakran magát a templomot is Mátyás templomnak nevezik. Erre még ráerősített az, hogy 1931-ben az oldalfalon elhelyezték Mátyás bautzeni domborművének másolatát. Pedig az épület számos ponton mutatja, hogy igencsak szegényes anyagokból – a nemesebbeket számtalan ötlettel helyettesítve – a ferences lelemény tette ilyenné, s nem a királyi adomány. Erről a következő részben olvashatnak.




Az előző részben: A ferencesek
A következő részben: A ferences templom építése és a látogatóközpont


A templom (ekkor még torony nélkül), a kolostor



2012. augusztus 28., kedd

Régészeti feltárások - mit rejt a föld mélye?


Törvény írja elő, hogy minden beruházásnak – ami esetlegesen régészeti lelőhelyeket érint –, lehetőleg el kell kerülnie a leletek megbolygatását. A gyakorlatban sok esetben ez nem megoldható, ezért a régészeti lelőhelyet a munkák megkezdése előtt fel kell tárni. 


Hamarosan két jelentősebb területen kezdődnek meg majd a munkálatok, ezek közül is régészeti szempontból kiemelkedő jelentőségű a partfalprojekt lesz, mely érinti a hajdani várat is, illetve az M43-as Makótól az országhatárig vezető szakasza is tartogathat még meglepetéseket. Sajnos a szegedi vártemplom ásatási munkálatai az anyagi nehézségek miatt egyelőre teljesen bizonytalannak tűnnek.

A partfalprojekt feltárási munkái

A szegedi partfal-rekonstrukció során a szivárogtató rendszer és a résfal két ponton is keresztezni fogja a középkori várfal nyomvonalát, illetve a vízi bástyánál gyakorlatilag át is vágja. Mivel a szegedi vár kiemelten védett régészeti műemlék – attól függetlenül, hogy a föld alatt van, és nem látható –, a falait szétrombolni, szétverni, elpusztítani nem lehet. Ezért a projekt során a Móra Ferenc Múzeum régészei és a kivitelezést előkészítők egyedi konstrukcióban gondolkodnak, mely szerint az érintett pontokon feltárást végeznek, ezt követően pedig olyan résfalat és szivárogtató rendszert kell tervezni és kialakítani, ami a feltárt falrészeket magába foglalja, de abba bele nem bont, nem bolygatja meg.

A szegedi vár falai

A hajdani várfalat több ponton megásták, a régészek jól ismerik a helyét, de a valamikori építéstechnika megismerésének szempontjából rendkívül fontos a feltárás. A jelenlegi ügyészség – a korábbi Juhász Gyula Művelődési Ház – pincéjében már évekkel ezelőtt megtalált bástya és falak, a Stefánián, valamint a múzeum előtt végzett feltárások jól behatárolták a falak helyzetét. De lényeges, hogy minél több ponton, minél nagyobb felületen megismerjék a várfal szerkezetét, azok arányait.
A vár szabálytalan, az ötszöghöz közelítő alakú építmény volt, de minden falszakasza más-más hosszúságú és irányú volt. Az egykori ábrázolások egymáshoz való viszonyítása, illetve a korábbi várbontásokból megmaradt fotók és leírások alapján nagyjából ismeretes a várfal nyoma. De ez mindig alakulhat egy kicsit, hiszen egy-egy faltörést nem mindig lehet jól érzékelni, vagy éppen rosszul ábrázolták azt. A mai földmérési technika mellett is érdekes, hogy az 1880-as évekből olyan rajzok maradtak fenn, amit ha ráillesztünk a ma meglévő várfalmaradványra, azt látjuk, hogy teljesen eltérő helyen jelenítik meg a falakat. A hely néhány métert csúszik, a szögek nem úgy törnek, olyan támfalakat rajzoltak be, amik a valóságban nincsenek ott. Valószínűleg a régi mérnökök lemértek néhány szakaszt, majd ezt egy sematikus rendszerre felvetítve készítették el az akkori rajzokat, és nem vették figyelembe az egyes falszakaszokon végzett átalakításokat, átjárókat.
Amikor az 1879-es árvíz után a szegei várat elbontották, a valamikori középkori, XV-XVI. századi járószint már jóval – a mostani járószintet alapul véve –, mintegy három méterrel mélyebben volt, ezért amit mi a vár alapjának gondolunk, az tulajdonképpen lejjebb található. De ugyanezen a szinten találhatók a XVII. századi, a Tiszába kimenő háromméteres átmérőjű, boltíves csatornák is. Ezeket viszont rendszeresen összekeverik nem létező kazamatákkal. A hajdani csatornákat vagy feltöltötték, vagy pedig a szennyeződés temette őket.


Rózsa Sándor „szökése” a váralagúton – bombatalálatok nyomában

Híres – azonban teljesen alaptalan – történet, hogy Rózsa Sándor a várból kiinduló, a Tisza alatt húzódó „alagúton szökött meg” rabságából. Amikor a második világháború idején Szegedet az amerikai légierő bombázó kötelékei is elérték, a várost több ponton is súlyos találat érte.
Kanyó Ferenc szegedi helytörténész összeállítása szerint az 1944. június 2-án kezdődött stratégiai bombázás az angol-amerikai „Operation Frantic” hadművelet a június 6-i normandiai partraszállás részét képezte. Ennek volt nyitánya a város bombázása is, amikor 100-120 kilométer széles sávban Közép- és Kelet-Magyarországot (Szeged-Szolnok-Hatvan-Debrecen-Miskolc vonalban) támadták az amerikai bombázókötelékek. Céljuk az volt, hogy a vasúti-közlekedési csomópontok rombolásával megakadályozzák a német erők átcsoportosítását a keleti frontról a nyugatira. Az amerikai Consolidated B-24 „Liberator”, stratégiai bombázógépek több hullámban, napokon keresztül támadták Szegedet.
Egy bomba a közúti híd vízmércéje mellett a Tiszában robbant, megrongálta a híd pillérét, de a detonáció súlyos károkat okozott a múzeum épületében is. Az utolsó, sorrendben hatodik amerikai légitámadás szeptember 3-án 10 óra 45 perckor érte Szegedet, ekkor 42 gép 130 rombolóbombát dobott le. Hatását és következményét tekintve ez volt a legpusztítóbb bombázás, főként a bombatalálatok pontossága miatt. A vasúti híd ekkor pusztult el: a hidat 8 bomba-telitalálat érte, és a 2. és a 3. pillér közötti részen a Tiszába omlott. Elpusztult a Gyermekklinika is, amelyből előző napokban költöztették ki a beteg gyermekeket.
A Tisza partjára hulló bombák robbanásaikkal „feltárták” a barokk kori csatornarendszert, mely több ponton megnyílt. Az 1950-es évek elejére tömködték be ezeket a lukakat, de az „alagutakat” a szegediek megpróbálták valahogy megmagyarázni, és így keletkezhetett Rózsa Sándor várbeli szökésének históriájára is.

A vár „sarkalatos” pontja

A vár többi falának, illetve a hiányzó saroktorony helyzete azonban továbbra is csak a régi rajzok alapján határozható meg, mivel a város felé eső torony valahol a Vár utca-Deák Ferenc utca környékén vagy épp a Kass Galéria alatt lehet. A Dégáz gázvezeték cseréje során sajnos csak csekély mélységre ástak, korábbi gázvezeték árkokat nyitnak meg, így szinte kizárt volt, hogy a várfalak előkerüljenek. Régészeti feltárásra ebben az esetben nem volt mód, de a múzeum részéről úgynevezett régészeti megfigyelést végeztek.


Autópálya-feltárások

Az M43-as autópálya építkezés nem áll le, mivel a Makó és az országhatár közötti szakasz előkészítő munkái javában folynak. Paluch Tibor régész tájékoztatása szerint a régészeti feltárások 2010 októberében indultak, de sajnos az időjárási viszonyok következtében november végén be kellett fejezni a munkát.
A régészek 2011 március-április hónapban viszont ismét nekiláttak, hogy az autópálya-nyomvonal teljes hosszában elvégezzék a leletmentést. Ez pedig a Csongrád megyét érintő, eddigi legnagyobb régészeti-ásatási terület, mely nagyobb, mint az M5-ös és az M43-as első szakasza.
A Maros mentén húzódó terület viszonylag gazdagon ellátott volt egykori vízfolyásokkal, és ezek mentén jelentős számban lehettek települések is. Az előzetes adatok alapján 33 területen kell régészeti feltárást végezni, aminek a nagysága hat-hétszázezer négyzetméterre tehető. Itt az újkőkortól, az időszámításunk előtt 7000-től egészen az Árpád-korig minden korszakból igen intenzív lelőhelyek kerülhetnek elő.

A nyomvonaltól a leletmentésig

Az autópálya nyomvonalának kijelölésével majdnem egy időben régészeti hatástanulmány készült, mely során az összes, erről a területről fellelhető írott anyagot összegyűjtötték, illetve régészeti terepbejárást végeztek. Sajnos az elmúlt 7-800 év földművelése már erősen megbolygatta a területet, és mindaz, ami a földben volt, sok esetben már felszínre került. Ezen nyomok alapján kerültek kijelölésre a feltárási pontok is.
Nagy segítséget jelent a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal adattára, ahol óriási nyilvántartást vezetnek az országban található lelőhelyekről. Ebben a nyilvántartásban a jelenlegi Magyarország területén 150-200 ezer ismert lelőhelyet regisztráltak, de vannak olyan pontok, melyek az egyes építkezések során kerülnek elő, ezért ez a szám nagyságrendileg 6-700 ezerre is tehető.
A régészeti feltárás és leletmentés során az „első jó időtől” kezdve egészen decemberig földmunkagépekkel távolítják el a felső 20-30, időnként 50 centiméteres humuszréteget, ami egyben a feltárások legnagyobb költségét is jelenti. Az így kirajzolódó régészeti pontokat már kézi erővel bontják tovább. Itt azután előkerülhet a síroktól kezdve a településekig sok minden.

ELI lézerprojekt és az öthalmi homokbánya

Az előzetes információk alapján a lézerközpont építése során az öthalmi területen, mely a régészeti lelőhelyet érinti, a tervezők – igen okosan – zöld területet jelöltek ki, így a jelenlegi adatok ismeretében itt nem kell feltárást végezni. A korábbi homokbányában – ahol honfoglalás kori aranyleletek kerültek elő – nem folytatódik a feltárás, pedig még sok értékes és tanulságos leletanyagot rejthet a föld mélye.



A jövő: Nabucco, M9, déli gyorsforgalmi út?

Az elkövetkezendő évek tervei között szerepel a Bajai út felújítása, szélesítése, illetve a Mórahalmot elkerülő szakasz. A Nabucco gázvezeték Csongrád megyét majdnem teljes hosszában érintheti, Arad irányából Nagylaknál léphet be az országba, eljöhet Makóig és ott fordulhat északi irányba, majd Szentes után hagyja el a megyét.
De érkeztek már hírek az M9-es autópályáról is, ahol a tíz éve Szekszárdnál elkészült hídtól megépült Sükösdig az út, és a régészek Bács-Kiskun megyei feltárásokon dolgoztak. Ez a beruházás is előbb-utóbb érinteni fogja megyénket. A Szerbia irányába tartó út tervei is érlelődnek, ami az Algyői híd után menne át a Maroson. Ezek azonban csak tervek, de az elkövetkezendő tíz évre a régészeknek biztosan lesz elég munkájuk.

Mégsem lesz vége a világnak 2012-ben?


Az idei 2012-es világvége történet nagyon hasonlít az utóbbi évtizedek forgatókönyveire: a Jupiter-effektusra vagy az X-bolygóra, a Niburu bolygó feltűnésére és még sorolhatnánk a végtelenségig. Pedig 2012-nek akadnak régészeti alapjai is, ezek egyike az úgynevezett mexikói „Monument 6”, melyet maja naptárként tartanak számon.

A tévedhetetlen maja naptár

A hatalmas kőtáblára egy ismeretlen eredetű romban bukkantak rá egy dél-mexikói útépítés munkálatai során. A terület nagy részét már leburkolták, a táblát pedig széthordták. A lelet érdekessége, hogy ami megmaradt belőle, az a 2012-es dátummal foglalkozik. A feliratok valamilyen 2012-ben bekövetkező eseményről regélnek, aminek köze van Bolon Yokte, a rejtélyes maja istenhez, akit egyaránt társítanak a háborúhoz és a teremtéshez.
Hogy vége lesz-e a világnak, vagy sem, a maják tévedtek, vagy csak a "hálás" utókor értelmezi félre a dél-amerikai népet megtudhatjuk a szegedi Partiscum Csillagászati Egyesület összeállításából. A cikkhez kattintson a linkre!

2012. augusztus 27., hétfő

A Fehértói Halászcsárda

Szegedikum már a Duna partján is

A méltán híres és ország-világ szerte kedvelt Fehértói Halászcsárda teraszán a halételekről és a szegedi emberek halfogyasztásáról Frank Sándorral beszélgettünk, természetesen egy jó adag haltepertő mellett.

– Magyarországon hogyan áll a népesség halfogyasztása?
– Tizenhat évvel ezelőtt rendeztük meg az első Halfesztivált Szegeden. Akkoriban 2,7 kg volt az egy főre jutó évi halfogyasztás a városban, de az országos átlag is hasonlót mutatott, miközben ez Európában 27 kg volt! 2010-11-ben már Szeged környékén elértük az évi 10 kg-ot, ami mindenképpen szép eredménynek lehet tekinteni. Egyre többen nemcsak vendéglőben, nemcsak karácsonykor, hanem otthon, hétköznap is fogyasztanak különféle halételeket. Ez bizonyos mértékben a Halfesztiválnak, és környék halászcsárdáinak is köszönhető.

– Honnan ered a haltepertő? Valóban szegedikum?
– Az 1930-as években egy Nyári Pál nevű intéző találta ki itt, a Fehértói Halgazdaságban, ahol még akkoriban nem volt csárda sem. Ez az étel azóta is igen népszerű a vendégeink körében, előételként, sörkorcsolyaként fogyasztják. A zsűri is azt értékelte benne, hogy roppant könnyen és gyorsan elkészíthető, beszélgetések, borozgatások remek kísérőétele, de előételként vagy főételhez is kapcsolható, akár menüsorba illeszthető. És nem utolsó sorban igazi szegedi kuriózum, szegedikum, ha szabad ezt mondani. Bármerről is jönnek a vendégeink ide, vagy a budapesti éttermünkbe, mindig keresik a haltepertőt. És hogy még kedveltebbé tegyük, hegedűformájú fatálon tálaljuk, hiszen nemrég derült ki, hogy a haltepertő Dankó Pista egyik kedvenc étele volt.

– Hogyan került egy szegedi halászcsárda Pestre, a Duna partjára?
– Egyik fővárosi vendégem ajánlotta ezt a Belgrád rakparti éttermet, ami akkoriban be volt zárva. Nem nagyon akartunk mi Szegedről máshová menni, de amikor megláttam az ottani panorámát, az Erzsébet híd és a Lánc híd közötti partszakaszt a nemzetközi hajóállomás tőszomszédságában, azonnal beleszerettem. Az esti Gellért hegy, a kivilágított hidak látványa egy olyan csodálatos környezetet teremtett, ahová valóban érdemes betérni. Lassan két éve nyitottuk meg a Szegedi Halászcsárdát, szépen növekszik a betérők száma.
Ott is az a célunk, hogy a jófajta szegedi halételeket megkedveltessük a vendégeinkkel. Érdekes, hogy sok szegedi is bejön hozzánk és próbálják összehasonlítani az ottani halászlevet a fehértóival. Sokan mondják, hogy a pesti jobb, mint az itthoni, pedig ugyanazokból az alapanyagokból, ugyanúgy fehértói halból készítjük, mint itthon.
A Szegeden tenyésztett hal méltán világhírű. Nagyon jó, szikes talajú, iszapmentes vízből kerül ki a tisztaízű hal, amit ráadásul folyamatosan ellenőriznek is. Én azt gondolom, hogy ez sokkal tisztább és egészségesebb, mint a tiszai, vagy a dunai hal.

– Mindig van egy kis „vita”, szurkapiszka a bajai és a szegedi halászlevekkel kapcsolatban. Mi az igazság, melyik az igazi, a jó halászlé?
– Persze mi, szakácsok állandóan viccelődünk egymással, azonban egyet előre kell bocsájtani: az igazi, az ősi recept az a bajaiaké. Amikor az alapléhez nem paszírozzák a halat, nem filéznek, az ősi halász vízparti módszerével készítik el a hallevet. Ez ugye egyszerű, gyorsan elkészül, míg a szegedivel több a munka. Ráadásul levesként fogyasztják, tésztával, zöldségekkel, a halat pedig külön eszik meg, kenyérrel.
A szegedit viszont már a gyerekek is ehetik, hiszen szálkamentes, filézett halból készül, sűrűbb, töményebb a leve. Együtt főzzük-tálaljuk a halhússal, belsőséggel, és csak nagyon kevés zöldség, főleg hagyma, esetleg néhány karika paradicsom kerül bele a végén, mert ennek savtartalma nem engedi „szétdőlni” a halat.
Az országban tulajdonképpen három helyen készítenek halászlevet, így a tiszai és a dunai mellett természetesen a Balaton partján is nagy hagyománya van ennek az ételnek. Mindegyiknek megvan a maga jól bevált receptje, amin vétek lenne változtatni. Persze folyóvizek és tavak mellett jobban ki tudott alakulni a halételek kultúrája, hiszen a hal igen kényes, régen élve nem tudták nagy távolságra szállítani. Manapság már a feldolgozott hallal messzebbre is el lehet jutni, olyan helyekre, ahol a halételek korábban nem voltak meghonosodva.

– Mit kínálnak Szegeden a hagyományosan jó hírű halászcsárdákban?
– Aki a halászlevet kedveli, az szívesen elmegy a szegedi halászcsárdákba, ahol egy hallevet túróscsuszával, puha házikenyérrel 2500 forint körül meg tud kapni, és jól is lakik vele. Nálunk ráadásul igen bőséges bográccsal adjuk, ami még két embernek is elegendő. Lehet, hogy ez is a titka a csárdák népszerűségének, nagyobb látogatottságának. A külföldiek, és a hazai turisták szívesen fogyasztanak halételeket a városban, de szabadtéri előadás előtt, vagy ünnepi alkalmakkor is betérnek hozzánk.

– A Fehértói Halászcsárda csapatával sok nagy, országos rendezvényen is lehetett találkozni.
– Mi csak olyan helyekre megyünk el, ahol meghatározzák, hogy hány adagot kell elkészíteni. Azt szoktam mondani, hogy elkészítünk tíz, húsz, ötven adagot is, de ezer, kétezer adag sem akadály. Tavaly egy nagyvállalat rendezvényére hívtak minket, ahol 12 ezer adag babgulyást főztünk, és 12 ezer lángost kellett megsütnünk. Innen Szegedről egy 45 fős busszal mentek a beöltözött szakácsok és gond nélkül megoldottuk ezt a feladatot is. Ilyenkor a Hansági Ferenc Vendéglátóipari iskola tanulói is szívesen segítenek nekünk, velük évek óta jó kapcsolatot ápolunk.
A tavalyi szegedi kajak-kenu vb-n pedig a versenyzőknek öt ökröt sütöttünk, ami igen nagy sikert aratott a gálavacsorán. Persze ennek az ételnek is megvan titka, szinte olyan, mint a kebab, ahogy sül, úgy faragjuk a szép, finom, porhanyós húst. Szerettünk volna hatot sütni, mert a hat ökör mégiscsak jobban hangzott volna.

– Ha itt, a Fehértói Halászcsárdába ki kelle emelni egy ételt a sok közül, melyiket választaná?
– Egy saját receptemet ajánlanám, a Boszorkányszigeti batyus halászlevet, aminek a vendégek között is nagy sikere van. Egy nagyon finom filézett ponty- és harcsahallébe, mivel sokan kedvelik a halbelsőséget, a haltejet és az ikrát belerakjuk egy kis tésztakockába, aminek a négy sarkát batyuszerűen összenyomjuk. Ezt tesszük bele a halászlébe, ami a fővés közben szépen megnő és felúszik a tetejére, ott lebeg.


Szegedi haltepertő, makói ropogós hagymakarikával

Hozzávalók 10 adaghoz:
ponty filé 2kg
só, őrölt fekete bors
őrölt szegedi pirospaprika
finomliszt
zsemlemorzsa, olaj vagy mangalicazsír
hegyes erőspaprika
vörös- és lilahagyma
A ponty „hasaalját” kisujjnyi vékony csíkokra daraboljuk, sózzuk, borsozzuk és letakarva legalább egy órát hagyjuk állni a hűtőben. A pácolt halcsíkokat beleforgatjuk a lisztes zsemlemorzsás és őrölt paprikás elegybe, majd forró zsíradékban kisütjük. A sütést követően szalvétára tesszük, hogy ne szívja magába az olajat vagy zsírt. Ezt követően a lisztes keverékben megforgatott vöröshagymakarikákat nagyon forró olajban kisütjük, és a mártással, valamint lilahagymakarikákkal, erőspaprika szeletekkel tálaljuk.

Remulade mártás
Hozzávalók 10 adaghoz:
tojás sárgája 3db
olaj 0,6 l
mustár 3 dkg
tejszín 2 dl
csemegeuborka 10 dkg
őrölt bors, só, frissen facsart citromlé
kapribogyó, snidling, lilahagyma
petrezselyemzöld, tárkony
A tojássárgáját elválasztjuk a fehérjétől, majd hozzáadjuk a mustárt és vékony sugárban, állandó kevergetés mellett hozzáengedjuük az olajat. Sózzuk, borsozzuk és a citromlevet is belekeverjük. A többi nyersanyagot nagyon apróra összevágjuk és hozzákeverjük a mártáshoz, majd két-három órára hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek.

2012. augusztus 26., vasárnap

A ferencesek

Pax et bonum – Béke és jóság
Szeged történelmétől elválaszthatatlanok a szegedi ferencesek, a Mátyás téri Havas Boldogasszony templom és a mellette lévő kolostor. Városunk legősibb, még fennmaradt építészeti emléke, a benne élő ferences testvérek története évszázadokat ível át. Sorozatunkban a megújult alsóvárosi rendház és a templom építését, az országra és Szegedre gyakorolt jelentős kulturális, társadalmi hatásait mutatjuk be.





A ferences rend (franciskánusok, ferencesek) egy római katolikus szerzetesrend, melyet Assisi Szent Ferenc (1182. január 12. – 1226. október 4.) alapított 1209-ben. Neve latinul: Ordo Fratrum Minorum (Kisebb Testvérek Rendje), kolduló rend. Ferenc 1209-ben határozta el, hogy apostoli szegénységben folytatja életét és durva csuhában, mezítláb kezdett a megtérésről prédikálni. Miután egyre többen csatlakoztak hozzá, a rend 1209-ben szóban, majd 1223-ban írásban nyert megerősítést III. Ince pápától. Az új rend, amely szigorú szabályai folytán nagy hatással volt a kor szellemére, óriási arányokban terjedt az ismert világrészekben.

A ferences rend

„A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát, és éljenek engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban.”
                   (2Regula 1,1)
                   Assisi Szent Ferenc

A rend alapszabályainak szigora idővel nagy belső viszályoknak lett okozója, és emiatt a rend több ágra szakadt. Már az alapító életében Cortonai Illés – akit Ferenc távolléte alatt a rend vezetésével megbízott – megkísérelte a szabályoknak szigorát enyhíteni, de a rend tagjainál ellenzésre talált. Ismételt kudarcok után sem hagyott fel szándékával, így a rend két nagy ágra oszlott, az obszervánsokra és a minoritákra. A viszályok hosszú sora után, a szigorú fegyelem hívei (az obszervánsok – a szabályt megtartók) kerültek nagy többségbe, ezért a végleges kiegyezés alkalmával, 1517-ben X. Leó pápa az obszervánsoknak adta a rend házait.

Ferences testvérek még Assisi Szent Ferenc életében, már 1225-26 körül érkeztek Magyarországra. Az első rendtartomány, melyet Esztergomi vagy Magyarországi Provinciának neveztek, 1232-ben vagy 1233-ban vált önállóvá. A tatárjárást a megerősödés évtizedei követték. A testvérek a korai időktől kezdve főként lelkipásztori munkával foglalkoztak.
A terjesztésben kiváló része volt a rend első tartományfőnökének, Jánosnak, aki IV. Béla kegyeletében részesült, majd a király a rendből választotta gyóntatóját, és a rend esztergomi kolostorába temettette el magát feleségével és ifjabb fiával együtt.
Obszerváns testvérek Bosznián keresztül is érkeztek hazánkba, és viszonylag gyorsan megtelepedtek a királyság minden részében. A Bosnyák vikáriát 1447-ben osztották külön Bosnyák- és Magyar Vikáriára. A testvérek ezidőtájt igen szegény és imádságos életet éltek. A tartomány 1454-es nagy reformja Fr. Igali Fábián nevéhez fűződik, majd 1517-ben a tartomány a rend szigorúbb, obszerváns ágához csatlakozott.

A rend terjedése

A szerzetesek nagy sikerrel térítették a bosnyák félhitűeket és bogumilokat, ezért IV. Béla áttelepítette őket az Al-Duna vidékére is, ahol különösen az 1363-ban felállított bolgár bánságban működtek sikeresen. Ellenben sikertelenül fáradoztak a szörényi, bánsági, Krassó- és Hunyad megyei oláhok megtérítésén, habár éppen ezért Cseriben (Lugostól, Krassó-Szörény vármegye székvárosától nem messze), Orsován, Karánsebesen és Hátszegen kolostorokat alapítottak számukra. Később az Alvidéken birtokos vagy tisztviselő főurak áttelepítették őket az ország minden részére (Boros-Jenő, Nagy-Bánya, Sárospatak). 1444-ben egy időre, majd 1447-ben végleg elszakadtak a bosnyák ferencrendi tartománytól, és külön magyar rendtartományt alakítottak.

1523-ban a két szerzetes család új nevet kapott: A Magyarországi Reformált Provinciát ettől kezdve Szűz Máriáról Nevezett (Mariánus) Provinciának, a Magyar Vikáriát pedig a Legszentebb Üdvözítőről Nevezett (Szalvatoriánus) Provinciának hívták. Mindkét rendtartomány életében nagy törést jelentett a török megszállás és a reformáció: a kolostorok nagyobb része elpusztult, és igen sok szerzetes vértanúságra kényszerült. A török által megszállt területeken mégis a kisebb testvérek voltak az egyedüliek, akik a híveknek gondját viselhették. A hagyomány szerint a nép ezért kezdte barátoknak nevezni őket. A hódoltság idején az ország a törökök által elfoglalt területen így csak a ferencesek végezték a lelkipásztori munkát, ezért létszámuk jelentősen nőtt.
A rendnek a középkortól fogva több rendtartomány (mariánus, szalvatoriánus, stefanita, ladiszlaita, kapisztránus) működött Magyarországon, amelyek részben területileg különültek el, részben a rend különböző ágaihoz (obszerváns, reformált, sarutlan, rekollektus) tartoztak.

A háborús időszak elmúltával a testvérek és a házak száma is gyarapodásnak indult. Ekkor a Mariánus Rendtartományból a Szent László Királyról Nevezett (Ladiszlaita) Provinciát, a Szalvatoriánus Tartomány házaiból az erdélyi Szent István Király (Stefanita) Provinciát, majd 1757-ben a Bosnyák-Bányavidéki Provincia hazánkba érkező testvéreinek magyarországi házaiból a Kapisztrán Szent Jánosról Nevezett (Kapisztránus) Provinciát állították fel. Ekkoriban a lelkipásztori munkán túl már az oktatói munka is nagyobb hangsúlyt kapott a testvérek életében.

A ferencesek rendek egyesülése és az „új” idők

„És óvakodjanak attól, hogy kifelé szomorúak és komor tekintetű képmutatók legyenek, hanem mutassák meg, hogy az Úrban örvendeznek, vidámak és illően kedvesek”
(1Reg 7,16).
Assisi Szent Ferenc

1897-ben XIII. Leó pápa egyesítette a rend különféle ágazatait Kisebb Testvérek Rendje néven, s jelentős szervezeti és a szerzetesi élet mindennapjait átalakító bullát adott ki „Felicitate quadam” kezdettel. A magyarországi provinciák kezdetben úgy gondolták, hogy ezek a rendelkezések a gyakorlatban nem vagy kevésbé fogja érinteni őket, de az új generális, P. Lauer Alajos 1897. október 15-én életbe léptette a bullát követő konstitúciót.
A rend a XIX. század végén XIII. Leó pápa szorgalmazására ismét megújuláson ment keresztül, melynek részeként a közösség több ága ismét egységre lépett a Kisebb Testvérek Rendjében. Közben 1900-ban a Magyarország határain belül létező öt provinciából hármat alakítottak ki: a Mariánust, az újraalapított Kapisztránust és Erdélyben a Stefanitát. Az első világháború befejeztével ezekből csupán kettő, a Mariánus és a Kapisztránus maradt meg Magyarországon. A két világháború között a provinciák történetét új alapítások, egyre növekvő lelkipásztori tevékenység, más korszerű kezdeményezések, valamint a hivatások örvendetesen nagy száma jellemezte.
A trianoni békeszerződés nyomán több kolostoruk a határon kívülre került. A két világháború között számos új alapítás és jelentős létszámbeli növekedés ellensúlyozza a veszteségeket. 1925-ben 18 rendházban 180 rendtagot számláltak, míg 1950-ben 26 rendházban 350 rendtagot.

A kommunizmus gyötrelmes évei és a megújulás

A kommunista államhatalom 1950-ben tiltotta be a szerzetesi életet. Tizennyolc házuk bezárása után 1950 és 1989 között a Mariánus testvérek szétszóratásban, közös élet nélkül, mint világi papok, vagy civil munkások éltek, 15 szerzetest pedig bebörtönöztek. A Kapisztránusok – szintén komoly létszámkorlátozással és 32 testvér bebörtönzése mellett – három közösségben, két gimnáziumot fenntartva és vezetve „legálisan” élhettek. 1944-54 között a két tartományban heten szenvedtek vértanúhalált.
A változás éveivel, 1989-től lehetőség nyílt arra, hogy a tartományok ismét szabadon végezhessék munkájukat. Az elvett ingatlanok egy részének visszaigénylésével a rendházak száma ismét tíz fölé emelkedett. A rend legfőbb vezetése a Mariánus és a Kapisztránus Provinciából 2006. június 24-én létrehozta a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartományt, mint a Kisebb Testvérek Rendjének egyetlen jogi egységét Magyarországon.
A rendnek Magyarországon jelenleg Budán, Budapest-Rózsadombon, Budapest-Pasaréten, Szentendrén, Esztergomban, Szeged-Alsóvároson, Szécsényben, Gyöngyösön, Mátraházán, Mátraverebély-Szentkúton, Nagyszőlősön, Pesten, Zalaegerszegen, Szombathelyen és Sümegen van kolostora.

Pillanatok a ferencesek történelméből

• az 1209-ben Itáliában alapított Ferences Rend már 1225-ben megjelent Magyarországon
• IV. Béla segítőiként szolgálták az újjáépítést, a török megszállás idején a nép körében segítettek
• a török elleni küzdelmekben jeleskedő Kapisztrán Szent János Szent Ferenc követője volt
• legrégebbi magyar könyvünk, a XV. századi Jókai-kódex Assisi Szent Ferenc életéről szól
• a ferencesek gyógyszertárakat üzemeltettek a szegények javára, és ápolták a pestises betegeket
• a reformkor és a szabadságharc idején kiálltak a magyar nép törekvései mellett
• Kazinczy a Ferenciek terére járt szentmisére
• Liszt világi ferences, „confrater” volt
• az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost a ferencesek temették el pesti rendházukban, a tiltás ellenére
• a XX. sz. elején a ferencesek gyógyszertárakat, játszótereket, kultúrházakat, mozikat építettek a köz szolgálatára
• a II. világháborúban bújtatták az üldözötteket, segítették a hadikárosultakat
• intézményeikben ma mintegy 2 000 gyermeket és fiatalt oktatnak és nevelnek, Gyöngyösön országosan egyedülálló Autista Segítő Központot tartanak fenn

A következő részben: A szegedi ferences rendház


Szeged régen és ma

Egy város képe, építészeti értékei folyamatosan változnak, azonban a jelenben mindig benne van a múlt. Tekintse meg, hogy néhány mai épület a századfordulón hogyan is nézett ki