2017. március 13., hétfő

BorABC: Magyarország borvidékei I.

Bor tér - Szeged

Magyarország Európa tradicionális bortermelő országai közé tartozik. Gyakorlatilag az ország egész területe bortermő vidék. A talajnak és a klímának, illetve ezek változatos voltának köszöntető az a tény, hogy ez a kicsiny kis ország 22 borvidéket mondhat magáénak. Ezúttal a Csongrádi, a Hajós-Bajai, a Kunsági, az Ászár-Neszmélyi, a Badacsonyi, a Balatonfüred-Csopaki, és a Balatonfelvidéki borvidékkel ismerkedhetnek meg.

A változatosság a magyar borok egyik legfőbb erénye. Magyarország azon kevés országok közé tartozik, amely a klasszikus borfajták teljes skáláját átfogja a fehér boroktól kezdve, a testes vörös borokon át a természetes édes borokkal bezárólag. A szőlőfajtákban is nagy változatosság mutatkozik, a magyar és nemzetközi fajták egészséges egyensúlyban vannak a borkészítésben.
Magyarország éghajlata döntően száraz kontinentális, bár néhány helyen érezhető az Atlanti-óceán hatása, Dél-Magyarországon pedig a mediterrán vonások jellemzők. Emiatt a sokszínűség miatt a borvidékek is jelentősen eltérnek egymástól, akár földrajzi közelség esetén is. Magyarországon ma 22 borvidéket tartanak számon. Ezek közül három található a Nagy-Alföldön. Ez a három borvidék teszi ki területnagyság szempontjából a bortermelő vidékek 45 százalékát. Tizenöt borvidék van a Dunántúlon, 4 pedig Észak-Magyarországon. Területük nagyságát tekintve a borvidékek nagyon különbözőek. A két legkisebb, Mór és Somló 1000 hektár alatt vannak, míg a legnagyobb, a Kunság, 25.600 hektáron terül el. A legtöbb borvidék nagysága átlagosan 1000-5000 hektár között mozog.

Csongrádi borvidék

A középkori Csongrád határában a Tisza ártéri gazdálkodásának, haszonvételének részeként szőlőtermelés volt, ami félvad, fákra futtatott szőlőt jelentett. A török időkben kezdték termeszteni a középkori görög „Skuteri” városból származó, albán eredetnek is mondott Kadarkát. A jó homokú talajban kedvező termőképességű és jó minőségű borszőlőket termesztenek. A Kadarka igazi „Hungaricum”. A vörösborok között előkelő helyet foglal el. Szép bíborvörös a színe, bársonyos az illata. Könnyű bor, mely halételekhez, sültekhez igen kellemes ital. És alkalmas étkezés utáni borozgatáshoz is. Sajnos termesztése jelentősen visszaesett, így kevés van a piacon e kitűnő borból. A ma termesztett fajták főleg Kékfrankos, Cabernet Frank, Zweigelt. Kitűnő vörösborok mind, melyek megtalálhatók a legtöbb őstermelőnél éppúgy, mint a nagyobb szőlőtermelőknél. A csongrádi borvidéken a vörösborok mellett fehér borokat is találunk, így a Zöld Veltelini, a Csongrádi Rajnai Rizling, Rizling Szilváni. A borok jól példázzák a világhírű szőlőfajták, a meleg napfényes csongrádi borvidék és az alkotó emberek igazi egymásra találását.

Hajós-Bajai borvidék

A Hajós-Bajai borvidék története a Kunsági és a Csongrádi borvidék történetével egyezik meg, korábban ugyanis e három borvidék együttesen alkotta az Alföldi borvidéket. A szőlőtermesztésre vonatkozó első írásos emlékek 1075-ből származnak. Nagyon sokáig csak fehérbort termesztettek a környéken, a XVI-XVII. századtól azonban a vörösborszőlő fajták termesztése került előtérbe. A XVIII. században német telepesek érkeztek a vidékre. Több neves borosgazda volt közöttük, akik kemény munkával pár éven belül rangot, elismerést és hírnevet szereztek a környéknek. A borvidék 1990-ben Hajós-Vaskúti borvidék néven önállóvá vált. Nem lehet tudni, hogy miért, de 1998-ban a borvidék nevét Hajós-Vaskútiról Hajós-Bajaira változtatták.
A borvidék főbb bortermelő községei: Baja, Császártöltés, Csávoly, Érsekcsanád, Hajós, Vaskút, Nemesnádudvar. A borvidék területe: 1700 ha.
A Csongrádi borvidékhez hasonlóan a szőlőültetvények humuszos homoktalajokon és csernozjom (fekete föld) jellegű homoktalajokon települtek. Napfényben gazdag terület. Csongrád után itt a legmagasabb az éves napsütéses órák száma: 2100 óra. A csapadék éves viszonylatban kevésnek mondható, eloszlása egyenetlen. A nyár forró, a tél enyhe. Aszálykárral csak ritkán, fagykárral viszont gyakran kell számolni.
A szőlőfajtái a következők: Kékfrankos, a Zweigelt, a Cserszegi fűszeres, a Chardonnay, a Cabernet Franc, az Olaszrizling és a Kadarka.
Az itt termelt borok lágyak, extrakt és savtartalmuk alacsonyabb, mint a hegyvidéki boroké.
Borfajták: Bajai Kékfrankos, Hajósi Cabernet Sauvignon, Hajósi Kékfrankos.

Kunsági borvidék

Az alföldi szőlőtermő táj és az ország legnagyobb kiterjedésű és szőlőterületű borvidéke. 68 hegyközségben 32 800 szőlő-és bortermelő hegyközségi tag mintegy 25 000 ha termő szőlőt művel, róla 200 000 tonna körüli szőlőt szüretel és ebből készít bort. A nagy kiterjedés, az egyes területek eltérő adottságai, fajtahasználata, borászati hagyományai és lehetőségei, piaci megjelenési törekvései miatt a borvidék 8 körzetre tagozódik. A körzetek átlagterülete megegyezik az ország borvidékeinek átlagos szőlőterületével. A borvidék jellemző talaja meszes homoktalaj, változó minőségű altalajjal, de jelentős területen található lösz, öntéstalaj és a gödöllői dombság déli nyúlványainak kötött talaja is. Klímájában kedvező, az országos átlagnál nagyobb napfényes óraszám, a könnyen felmelegedő talaj síkvidéki jelleg miatt mind a téli, mind a késő-tavaszi és kora őszi fagyoknak az átlagosnál jobban kitett. A filoxéravész idején a magyar szőlőkultúra átmentésének volt meghatározó bázisa a kiskunsági homok. Ekkor települt ide Kecskemétre Mathiász János méltán világhírű szőlőnemesítő is. Ma Kecskemét-Katonatelep és Miklóstelep a hazai szőlészeti és borászati kutatás fontos központja. A borvidéken 64 szőlőfajta található. Ebből 10 fajta adja az összes szőlőterület kétharmadát.
Szőlőfajták: Izsáki sárfehér, Zalagyöngye, Ezerjó, Kékfrankos, Cserszegi fűszeres, Rizlingszilváni, Kövidinka, Kadarka, Kunleány, Olaszrizling. A nagyobbik hányad asztali borok készítésére alkalmas. Az összes szőlőtermés mintegy 20%-ából készíthető vörösbor. A következő 10 évben telepíteni tervezett fajták: Kékfrankos, Cabernet Suvignon, Cabernet Franc, Zweigelt, Olaszrizling, Rajnai rizling, Cserszegi fűszeres, Chardonnay. A borvidéken termett szőlőből készült bor kétharmada jelenleg asztali és tájborként kerül forgalomba, nagyobb hányada folyóborként. Egyre több borászat palackozza minőségi borait. Híres a borvidék vermutjairól, törköly-pálinkáiról és borpárlatairól is.
A palackozva forgalomba kerülő fehérborok közül kiváló minőségű az Olaszrizling Chardonnay, Rizlingszilváni, Ezerjó, Muskotály, Cserszegi fűszeres, Rajnai rizling.
Vörösborok közül pedig a Kadarka, Kékfrankos, Zweigelt, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon borok méltán közkedveltek és a borvidéki, alföldi borversenyeken is rendre aranyérmes helyezést érnek el. A borvidék nagy kiterjedtsége és a termelt borok széles skálája méltán alapozza meg a borvidék szlogenjét: a kunsági bor a mindennapok bora. Megtalálja itt a fogyasztó a napi étkezéshez, baráti beszélgetésekhez nélkülözhetetlen kiváló minőségű asztali és tájborok széles skáláját.

Ászár-Neszmélyi borvidék

A borvidék területe mára elérte a 2200 hektárt, köszönhetően a folyamatos telepítéseknek, a vállalkozó kedvű beruházóknak és a támogatási lehetőségek kihasználásának. A szőlőültetvények a Bakony, Vértes, Gerecse, Pilis és Visegrádi-hegységet kísérő domboldalakon, lankákon és platószerű területeken, valamint a Kisalföldhöz tartozó Komárom-esztergomi síkság magasabban fekvő részein helyezkednek el. A borvidéket északon a Duna, Nyugaton a Kisalföld határolja, s két körzetre oszlik: az ászári és neszmélyi régióra. Időjárási viszonyai kiegyenlítettek, a kontinentális éghajlat óceáni mérséklő hatása kedvez a szőlőtermesztésnek. A napsütéses órák száma 2200 óra/év, az évi középhőmérséklet 10°C, a csapadékmennyiség 600 mm körüli. Szőlőterületei többnyire 150-300 m tengerszint feletti magasság között találhatók. A lejtés kitettsége szerint leggyakoribb a DNy-i és déli fekvés. A borvidék sajátossága, hogy a viszonylag alacsony hegyek oldalain és hátain az árnyékolás kismértékű, és valamennyi terület szinte egész nap fürdik a napfényben. A borvidék talajképző kőzetei és talajai változatosak. Uralkodó típusai a löszön kialakult barna erdőtalajok gyakran erodált területei. Az Ászár-Neszmélyi borvidék neves borait adó tradicionális fajták mára jórészt kicserélődtek. Az 1970-es évek második felétől egészen napjainkig jelentős fajtaszerkezet-változás állt be. A borvidék ez idő szerinti legjelentősebb fajtái: a Rizlingszilváni, a Chardonnay, a Zöld Veltelini, az illatos bort adó fajták közül az Irsai Olivér, a Cserszegi fűszeres, a Tramini és az Ottonel muskotály. Emellett nagyobb területen megtalálható a Sauvignon Blanc, a Rajnai rizling és a Leányka. A vörösbor szőlők közül a Kékfrankos, a Cabernet Sauvignon és a Pinot noir fajtákkal találkozhatunk.

Badacsonyi borvidék

Ásatások leletei bizonyítják, hogy már 2000 évvel ezelőtt virágzó szőlőkultúra volt Badacsony környékén, de feltehetőleg már a kelták korában is voltak szőlőültetvények a vidéken. A hegy lábánál vezetett a rómaiak egyik híres hadiútja Aquincumba. A nagyobb szőlőtelepítések Probus császár nevéhez fűződnek. Ezekre az időkre emlékeztetnek a szüreti motívumokkal díszített római kori épületmaradványok, sírok, szobrok. A honfoglaló magyarok már ismerték a szőlőt, a bort és ennek megfelelően, mint értéket adományozták a későbbiekben. Ennek során a XIII. században a borvidék jelentős része egyházi kézbe került.
A filoxéravész utáni rekonstrukció során a szőlőtermesztés technológiája e borvidéken is jelentősen megváltozott. Ekkor építették a várfalnak is beillő támfalakat az erózió megakadályozására. A szürke csuhás szerzetesek egy francia eredetű fajta, a Pinot noir, borát helyi különlegessé emelték. Ennek köszönhetően ismerjük ma is e fajtát Szürkebarát néven. Különleges évjáratokban a bogyói betöppednek, sőt aszúsodhatnak is. Ekkor különleges természetes csemegebor készülhet belőle. A másik e termőhelyről elhíresült fajta a Kéknyelű. Ez a fajta tiszta ültetvényben ritkán fordult elő, mert nővirágú, ezért rosszul termékenyül ezért a Budai zöld fajtával ültették vegyesen. A szüretkor nem szedték külön, hanem együtt dolgozták fel bornak, ami a Kéknyelű nevet viselve jelent meg.
Területe 1647 ha, főbb fajtái: Chardonnay, Kéknyelű, Olaszrizling, Ottonel muskotály, Rajnairizling, Sauvignon Blanc, Szürkebarát, Pinot Blanc.
Kiegészítő fajtái: Furmint, Tramini, Rizlingszilváni, Zenit, Hárslevelű, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Pinot Noir.
Ültetvényes fajtái: Cserszegi fűszeres, Badacsony 31., Badacsony 36., Badacsony 38., Ezerfürtű, Ezerjó, Gyöngyrizling, Jubileum 75., Leányka, Pirosszlanka, Sárga muskotály, Semillon, Zalagyöngye, Zöld Veltelini, Zengő, Zefír, Zeusz, Furmint, Lakhegyi mézes, Kecskemét 3., Göcseji zamatos, Karát, Úrréti, Pintes, Kadarka, Zweigelt, Kékoportó, Nektár, Budai. Éghajlatát a Balaton víztükre kedvezően befolyásolja. Különösen a déli, délnyugati lejtők napfényes, védett területein alakul ki kedvező mikroklíma a szőlő számára. A nagy víztömeg meggátolja a hőmérsékleti szélsőségek kialakulását, valamint biztosítja a levegő magasabb páratartalmát. Talaja változatos. A vulkanikus hegyek lejtőit pannonagyag, pannonhomok, helyenként lösz takarja, amelyek a hegy csúcsa felé haladva mindinkább bazalt és bazalttufa törmelékkel keverednek.

Balatonfüred-Csopaki borvidék

A honfoglalás után Karkász törzse vette tulajdonába a területet, majd 1082-ben kelt birtoklási jegyzék szerint a veszprémi püspökre szállt. 1211-ben Balatonfüred a tihanyi apátság tulajdona lett. A papoknak, szerzeteseknek köszönhetően e vidéken a szőlőművelés, a borászat színvonala évtizedekkel megelőzte más tájak fejlődését. A török idők végvári csatározásai valószínűleg itt is meggyérítették a szőlőművelők számát, s egyidejűleg csökkent a szőlőterület is. A XVIII. században újra fellendült a térség fejlődése, a XIX. Század közepére pedig Balatonfüred már a Balaton „fővárosa” lett, ahol a megyei és az országos előkelőségek bálok, ünnepek alkalmával találkoztak, szórakoztak a kiváló fehér borok társaságában. A borvidék területe a szőlő termőhelyi katasztere alapján 6445 ha. Huszonnégy település tartozik a borvidékbe, mely a Balaton északkeleti részén és azzal párhuzamosan húzódó Balatonalmáditól Zánkáig terjedő hegyvonulat lankáin, a hegyek által körülvett völgyek, medencék oldalain terül el. Fontosabb községei között említhetjük még Felsőörsöt, Lovast, Paloznakot, Tihanyt, Balatonszőlőst és Szentantalfát. A bortörvény úgynevezett bortermő helynek ismeri el még a Balaton Veszprém megyei partján a Balatonkenese, Balatonfőkajár és Balatonvilágos környéki szőlőket. A terület klímája szélsőségektől mentes, kiegyenlített. A viszonylag enyhe telet korai kitavaszodás követi, a nyár nem túl forró, utána többnyire hosszú, derűs, száraz ősszel. Gyakran emlegetik a környéken, hogy a Balaton víztükréről visszaverődő fény segíti emelni a szőlő minőségét. Talaja rendkívül változatos. Itt előfordulnak a fillitpalán, permi vörös homokkövön, triászmészkövön, dolomiton, bazalton, bazalttufán, pannonhomokon, márgán és löszön kialakult rendzina és erdőtalajok is. Jellemző látvány, hogy a föld szokatlanul vörös. A borvidék legértékesebb szőlőfajtája az olaszrizling, melynek bora zöldes-sárga színű, rezeda illatú, ízében a fajtára jellemző keserűmandula utóíz dominál, többéves tárolást követően pedig szilvaillatú, másodlagos bukéval gazdagodik. A balatonfüredi olaszrizling általában lágyabb, simább, míg a csopaki olaszrizling savakban gazdagabb, élénkebb ital – amely mintegy másfél évszázada terjedt el, és kiemelkedő minőségével márkanévvé vált. A vidék olyan remek borfajtáknak is otthona, mint például a Chardonnay, Rajnairizling, Sauvignon Blanc, Juhfark, Pinot Blanc, Zenit, Tramini, Szürkebarát, Ottonel muskotály, Rizlingszilváni, Kékfrankos, Merlot és Zweigelt.
Balatonfüred a borvidék központja, amely a Balaton északi partjának egyik legszebb részén található, és 1987 óta a Szőlő és Bor Nemzetközi Városa. A település régi hagyományokat felelevenítő ünnepe a Borhetek, melyet minden év augusztusában rendeznek meg, néhány kényszerű év kihagyásával 1932 óta. A csodálatos szépségű Tagore sétányon a szőlősgazdák a borvidék legjobb borait kínálják, páratlan szépségű panorámában gyönyörködhet az ide látogató. Népi- és iparművészeti kirakodó vásár, s minden este látványos műsorok szórakoztatják a közönséget.

Balatonfelvidéki borvidék

Az egész Balaton környékén nem ritkák a római kor 2000 éves emlékei. Az 1300-as évek elején a veszprémi püspökségnek már kiterjedt szőlőbirtokai voltak itt, de feltehetőleg már a kelták itt is termesztettek szőlőt. Századokon át királyi birtokok és főúri szolok, valamint kisnemesi szőlőbirtokok hirdették ennek a területnek a kiváló borait. Már a középkorban Tirolba és az Alpokon túlra, a dél-német területekre szállítottak erről a területről borokat. Az Esterházy család hercegi és grófi ága a környék legtöbb szőlővel rendelkező birtokosa volt, uradalmaikban rendszeresen készíttettek természetes csemege-borokat. A XVIII. századi dézsmapincéjük még áll Szentbékkállán a templom feletti területen.
A borvidék területe a szőlő termőhelyi katasztere alapján 5344 ha. A borvidékhez, mely a Keszthelyi-hegység és a Dél-Bakony lábánál, a hegyek közötti medencék oldalain, köztük a Káli medence lejtőin terül el, 23 település tartozik. Az eltérő földrajzi, ökológiai és egyéb adottságok miatt a borvidék három körzetre tagolódik, melyek a következők: káli körzet 6 településsel, balatonedericsi-lesencei körzet 7 településsel és a cserszegi körzet 10 településsel. A vidék Balatonra néző szőlőterületeinek klíma-adottságai kiegyenlítettek, más területei védett lankákon helyezkednek el, ezért szélsőséges időjárási hatásokkal nem kell számolni. A domborzatilag gazdagon tagolt tájban kedvező mikroklimatikus viszonyok alakultak ki. Talaja a Badacsonyi borvidékhez hasonló, de annál még változatosabb: dolomiton fekvő pannonagyagon, homokkőmálladékon, löszön és pleisztocén homoktakarón, cerithiumos mészkőn, triászmészkövön, márgán, pannonhomokon, agyagon, bazalttufa-keveréken kialakult rendzina, agyagbemosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek, csernozjom barna erdőtalajok, köves és földes kopárok. Jelenleg mindhárom körzetben telepíthető a fehérborszőlő-fajták közül az Olaszrizling, Chardonnay, Tramini, Rizlingszilváni, Szürkebarát, Cserszegi fűszeres és az Ottonel muskotály, a vörösborszőlő-fajták közül pedig a Zweigelt. Csak a káli körzetben telepíthető a Furmint és a Sárga muskotály, a balatonedericsi-lesencei körzetben a Pinot blanc, a cserszegi körzetben a Nektár. A borvidék borai finom savtartalmúak, zamatgazdagok, elegánsak. A kedvező adottságú dűlők borai teltek, kerekek és harmonikusak.


A borhoz kapcsolódó szakkifejezésekhez tekintse meg a Borlexikonban!

Az előző részben: A bor és az egészség
A következő részben: Magyarország borvidékei II.

BorABC: Magyarország borvidékei II.

Gyakorlatilag az ország egész területe bortermő vidék. A talajnak és a klímának, illetve ezek változatos voltának köszöntető az a tény, hogy ez a kicsiny kis ország 22 borvidéket mondhat magáénak. Ezúttal az Etyek-Budai, a Móri, a Pannonhalma-Sokoróaljai, a Somlói, a Soproni, a Balatonboglári, a Mecsekaljai, és a Szekszárdi borvidékkel ismerkedhetnek meg.




Etyek-Budai borvidék

A terület csak 1990 óta rendelkezik borvidéki ranggal, szőlőtermesztésének évszázados hagyományai vannak. Európa-szerte ismert volt például a Buda-Sashegyi Kadarka, melyet Fekete Kadarkából készítettek. Hasonlóan sok más dunántúli borvidékhez, itt is sok sváb szőlőmunkás telepedett le, kihasználva a Duna nyújtotta szállítási lehetőségeket. A folyópartra épült pincészeteket ekkor még vörösbor töltötte meg, de főleg a filoxéra után, áttértek a fehérbort adó szőlők termesztésére.
Elsősorban pezsgő-alapbort adó vidék. A profilváltást Törley József felismerése hozta, aki kiváló lehetőséget talált a korán szüretelt, magas savtartalmú bogyókban. Pezsgőüzeme világhírűvé tette a borvidéket. A jelenleg Hungarovin Rt. tulajdonában lévő korszerű ültetvényeknek és a rajtuk termett minőségi fajtáknak köszönhetően emelkedett Etyek-Buda borvidéki rangra.
Az Etyek-Budai borvidék az Észak-Dunántúli szőlőtermelő tájba tartozik. Kiváló pezsgő-alapbort termelő vidék, melynek jelenlegi területe körülbelül 1900 hektár. A korábbi területekhez Pest megye nyugati, jó bortermelő helyeit is hozzá csatolták, így alakítva ki jelenlegi arculatát.
A borvidékre jellemző a kis hőingás és a sokféle domborzati elem következtében kialakult változatos mikroklíma. Az évi középhőmérséklet alacsony, fagykárral pedig, ha elvétve is, de számolni kell. Az éves csapadék mennyisége 550-600 mm, melynek eloszlása kedvező, és egyenletes. Jellemző a borvidékre az állandó légmozgás. Talaját a meszes alapkőzeten kialakult barna erdőtalajok adják.
A térség ökológiailag egyaránt alkalmas a magas minőséget adó, és a pezsgő-alapbort adó szőlő termesztésére is, napjainkban azért még ez utóbbi a jellemző. Legnagyobb területeken a Chardonnay-t, az Olaszrizlinget, és a Zöld Veltelinit termesztik, de szorosan mögöttük állnak a Rajnairizling, Szürkebarát, Zenit, Rizlingszilváni, Pinot Blanc és Zalagyöngye fajták is.
A vörösbort adó szőlőt a Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Kékoportó, Merlot, Zweigelt és Pinot Noir fajták képviselik, igaz elenyésző százalékban.

Móri borvidék

A Móri borvidék az Észak-Dunántúli szőlőtermelő tájba tartozik. Viszonylag kis borvidék, melyhez mindössze hat település tartozik. Jelenlegi területe 1000 hektár. Ennek a történelmi borvidéknek a mikroklímájára, uralkodó szélirányára, meglehetősen rányomja bélyegét a Vértes és a Bakony között húzódó Móri árok.
Éghajlata mérsékelten hűvös és mérsékelten száraz. Az éves középhőmérséklet 10°C. A tájat közepes fényviszonyok és 600-650 mm lehullott csapadék jellemzi. A legtöbb eső nyáron, míg a legkevesebb februárban és márciusban esik. Az uralkodó szélirány északnyugati. A már Nagy odafigyelést kíván a növényvédelmi technológiák terén. Talaja többnyire löszön kialakult barna erdőtalaj és oligocén homok.
Az „Ezerjó Hazája”-ként is ismert Móri borvidék nagy múlttal, évszázados hagyományokkal bír. Bizonyított tény, hogy a szőlőtermesztést a rómaiak alapozták meg, így a honfoglaláskor ide telepedő törzsek, itt már virágzó szőlőkultúrát találtak. A borvidék fontosságát bizonyítja, hogy 1080 körül I. László király az egri püspökségnek adományozta a települést, melyet 1327-ben Károly Róbert Csókakő várához csatolt.
Az 1960-as évekre, az ültetvények több mint 90%-át, a fejművelésű Ezerjó adta. Termesztése, illetve a szőlőtermesztés technológiája, az utóbbi negyven évben nagy változáson esett át. Ma már csak elvétve találkozhatunk a hagyományos gyalogszőlővel. Helyét, a széles soros, magasművelésű, huzalos támrendszeren termesztett, kevésbé rothadás- és fagyérzékeny fajták vették át. A jelenleg érvényben lévő, ajánlott fajtajegyzék a következő: Chardonnay, Ezerjó, Királyleányka, Leányka, Ottonel muskotály, Rajnairizling, Tramini. A Móri borvidéken termesztett borok jellegzetessége a magas alkoholtartalom, a tüzesség és a lassú öregedés. Bár a borok erősen savas jellegűek, a nagy test kiválóan kompenzálja ezt. Mór különálló borvidékké nyilvánítása fontos szerepet játszott abban, hogy a tájhoz mindvégig hűséges Ezerjó, továbbra is betölthesse az őt megillető helyet Magyarország szőlőtermesztésében és borászatában.

Pannonhalma-Sokoróaljai borvidék

A Pannonhalma-Sokoróaljai borvidék a Pannonhalmi dombság észak észak-nyugat, dél, dél-kelet irányú vonulatának lejtőin terül el. Szent István király pannonhalmi alapító levele az első írásos emlék, ami utal a bortermelésre. A szelíd lankák, a pannonhalmi apátság impozáns, Győrben is látható épületegyüttese a Kisalföld peremének egyik különlegessége. A szőlőtermesztés elterjesztésében nagy szerepe volt az olasz és francia telepeseknek és a szerzetesrendeknek. A három vonulat mentén a községek részben a domboldalakon, részben a völgyek védelmében helyezkednek el. A térségben a telek enyhék, fagykárok ritkán fordulnak elő. A dombvonulatok kedvező fekvésű termőhelyein mérsékelten meleg és száraz és mérsékelten hűvös mikroklimatikus körzetek alakultak ki, amelyek a szőlőtermesztés számára igen kedvezőek. A csapadék eloszlása viszonylag jó, a csapadék nagyobbik fele a szőlő tenyészidejének első felében hullik le. A szőlőterületek döntő többsége agyagbemosódásos barna erdőtalajokon illetve barnaföldeken található. A domborzati és talajtani sajátosságok miatt eróziós károkkal is számolni kell.
A borvidéken jelenleg csak fehér borszőlőfajtákat termesztenek. A fő fajta az Olaszrizling. A telepíthető fajták száma nagy: Chardonnay, Királyleányka, Rajnai rizling, Szürkebarát, Tramini, Cserszegi Fűszeres, Pinot Blanc, Sauvignon Blanc.
Az itt termelt borok illatosak, zamatosak, testesek. Különösen kiemelkedik az Olaszrizling jelleges szép megjelenése, de a többi fajta is minőségi bort ad.

Somlói borvidék

Az első szőlőket valószínűleg a rómaiak telepítették. A honfoglaláskor a Lél, Szalók, Salamon, Ákus nemzetség telepedett le a környéken. Ők már szőlőt találtak itt. I. István király 1010 körül megalapította Tornán a benedekrendi apácazárdát, amihez szőlőterület is tartozott. A várat és a körülötte virágzó szőlőket 1093-ban I. László király korában kelt okirat említi. 1242-ben IV. Béla király Olaszországból, Moreából hozott be szőlőműveléshez értő szőlőtelepeseket és szőlővesszőt. Valószínűleg ekkor került ide a Furmint. A környék szőlőterületei értékes birtokok voltak. Ezért gyakran cseréltek gazdát. A XV. században a vár tulajdonosváltásai alig követhetők nyomon. A XVI. században olyan nagy becse volt az öreg vulkán oldalában fekvő szőlőknek, hogy 1511-ből származó hegytörvény kimondta, miszerint vidéki szőlőtulajdonos szőlőjét szabadon csak osztatlan atyafiának adhatja el. A várat 3 évi török megszállás után visszafoglalják (1566), s ezután tipikus végvár szerepét tölti be. Zircen 1742-ig nem volt patika, a betegeket somlai borral gyógyították. A somlói borról azt tartották, hogy nászéjszakán fogyasztva fiúgyermek születik. Ezért a „nászéjszakák borának” is titulálják. A XIX. században a vár fokozatosan elenyészett, de a szőlők területe tovább bővült. Híres bor a somlói Furmint és a somlói Juhfark is.
A borvidék területe a szőlő termőhelyi katasztere alapján 1158 ha. A borvidékbe tartozó települések száma kilenc. A Somlói borvidék hazánk legkisebb borvidéke, mivel egyedül a Marcal-medencéből oázisként kimagasló tanúhegy lejtőire korlátozódik.
Éghajlata dunántúlias, kiegyenlített. Viszonylag korán tavaszodik, a nyár mérsékelten meleg, az ősz szintén kellemesen meleg és hosszú. Az évi 650-700 mm csapadék kedvezően oszlik el. A hegy különböző oldalain egymástól jól elkülöníthető mikroklíma alakult ki, és ez lehetővé teszi az északi oldalon való sikeres szőlőtermesztést is. A talajok kialakulásában fontos szerepet játszik a bazalt és a bazalttufa. Ezek málladékain, a rátelepült lösszel együtt, főleg barna erdőtalajokon, Rahmann-féle barnaföldeken folyik a szőlőtermesztés. Helyenként fekete nyiroktalajok és vasas anyagtalajok is előfordulnak.
A borvidéken a filoxéravész előtt mintegy 25-30 fajtát termesztettek: Furmint, Juhfark, Hárslevelű, Sárfehér, Budai zöld stb. A XIX. század második felében jelentek meg más fajták is, mint az Olaszrizling, Rajnai rizling, Szürkebarát, Zöldszilváni stb. Jelenleg minkét körzetben telepíthető a Furmint, Juhfark, Olaszrizling, Hárslevelű, Tramini, Chardonnay, Rajnai rizling, Pinot blanc. Az itt készült borok savban gazdagok, kemény karakterűek, testesek, teltek, diszkrét illatúak. A borok általában lassú fejlődésűek, hosszú ideig érnek és későn öregednek.
A Somlói Borok Házában az érdeklődők megismerkedhetnek a hegy történelmével, a borászati hagyományokkal és az itt termelt borokkal. A táj, a szőlő szeretetét, a hagyományok megbecsülését, a bor hírnevét hivatottak védelmezni a Somlói Borrend tagjai.

Soproni borvidék

Régi, több évszázados borvidékünk a soproni. Hasonlóképpen a Balaton közeli borvidékekhez, ide is szívesen települtek emberek már jóval az időszámításunk előtt. Sopron városát még a kelták alapították, akik már foglalkoztak szőlőtermesztéssel. A rómaiak idején fontos kereskedővárossá nőtte ki magát. Az idők során számos rendelettel kedvezményezték az itt termelt, majd exportált bort. Kedvező fekvésének köszönhetően a XV. és a XVIII. század között az európai borkereskedelem központjává vált.
Az észak-dunántúli szőlőtermelő tájba tartozik hazánk legcsapadékosabb borvidéke. Az Alpok lábánál elterülő soproni borvidéknek két körzete van: a soproni és a kőszegi. Jelenlegi összterületük megközelíti az 1900 hektárt.
Klímájára kedvező hatást gyakorol a Fertő-tó, mely nagy vízfelületének köszönhetően egyenletessé, kiegyenlítetté teszi a környék éghajlatát. A tél itt enyhébb, a nyár viszont hűvösebb a magyarországi átlaghoz képest. Ennek az enyhe télnek köszönhetően a szőlőket még takarás nélkül is elkerülik a komolyabb fagyok. Az évi napfénytartam mindössze 1900 óra, mely a sok csapadékkal (650-700 mm) egyetemben hozzájárul a táj kiváló minőségű, egyedi ízvilágú, savban gazdag borainak létrejöttéhez.
A borvidék szőlőültetvényeinek többsége az enyhe lejtésű domboldalakon, a hidegebb levegőt hozó északi szelektől védve terül el. Talajaik általában löszön kialakult barna erdőtalajok, illetve a Fertő-tó melletti homoktalajok.
Napjainkra nemcsak a termesztéstechnológia, hanem a fajtaválaszték is jelentős változáson ment keresztül. A korábban akár aszú minőséget is produkáló Furmint fajta, mára szinte teljesen eltűnt a borvidékről. Helyébe a Zöld Veltelini lépett, melyet a Leányka, Tramini, Sauvignon és Chardonnay ültetvények színesítenek. A soproni borvidéken 75%-ban vörösbort adó fajták teremnek. Kiemelkedik közülük a Kékfrankos, melyet a Zweigelt, Merlot, Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc követ.

Balatonboglári borvidék

A Balaton déli partvidékén, részben a tihanyi bencés uradalmi és az egykori Festetics-birtokon részben pedig a paraszti termesztői hagyományokon a filoxéra vész után virágzó szőlő és borkultúra alakult ki. Az immunis pannonhomok talajokon telepített szőlők a XIX. század végén a bortermelők ezreit mentette meg a koldusbottól. A borvidék igazi felvirágzását azonban a XX. század derekán végrehajtott szőlőtelepítés jelentette. Az új szőlőültetvények a gazdagabb lösz- és középkötött vályogtalajokon bőven teremnek, és a céltudatosan megválasztott kedvező fajtaszerkezetnek köszönhetően kiváló borokat adnak. A borvidék területe a szőlő termőhelyi katasztere alapján 10391 hektár. Huszonegy település tartozik a borvidékhez. A Balatontól délre elterülő táj klímaviszonyai kiegyenlítettek, a domboldalak szőlőire kedvezően hat a tó közelsége, mely sekélyebb itt, mint az északi parton, így viszonylag gyorsan felmelegszik, s ez kedvező mikroklímát teremt. A szőlőtalajok döntően löszös üledéken képződött különféle erdőtalajok. A szőlők kis része homokon települt. A balatonboglári borvidéken elsősorban a fehérborszőlő-fajták terjedtek el, de vörösborszőlő-termesztésre ugyancsak kiválóan alkalmas a terület. A borvidék borainak fajtaválasztéka igen bőséges. A fehérborok: Olaszrizling, Sárgamuskotály, Irsai Olivér, Királyleányka, Rajnairizling, Chardonnay, Sauvignon Blanc. Borai illatban és zamatban gazdagok, jellegzetesek, savasak. A vörösborok ugyan kisebb mennyiségben készülnek, de minőségben felveszik a versenyt a fehér-borokkal. Jellemzően inkább a „burgundi” jellegű, gyümölcsillatokat, zamatokat adó vörös borok készítésére alkalmas ez a borvidék. Különösen a Balatonboglári Kékfrankos, Cabernet Sauvignon és Merlot kiváló minőségűek. Az utóbbi időben a hazaiak legjobbjaként tartják számon az itt készült pezsgőket.

Mecsekaljai borvidék

Mecsekalja hazánk legkisebb borvidékei közé tartozik. A borvidék szőlőkultúrája a keltákig nyúlik vissza. Pécs már ebben az időben fontos szerepet töltött be. Kereskedelmi útvonalai révén itt került feldolgozásra a Mecsek környéki borok jelentős része. A rómaiak virágzó szőlőkultúrát hoztak létre a környéken, amit a hunok, az avarok, majd a magyarok vittek tovább, s még a török megszállás idején sem hagyták abba a szőlőművelést. Elmondhatjuk, hogy kevés városban van a szőlőművelésnek, a borászatnak olyan hosszú, töretlen múltra visszatekintő és ma is elevenen élő tradíciója, mint Pécsett. A törökök kivonulása után honosodott meg a Kadarka, mely a táj uralkodó szőlőfajtája lett a XIX. század elejéig. Ekkor ugyanis német telepesek érkeztek a vidékre, akik magukkal hoztak Ausztriából egy eddig ismeretlen szőlőfajtát, a Cirfandlit, mely a Kadarkánál is fontosabbá vált. A mai napig kiemelt szerepet tölt be a borvidék életében.
A filoxéra jelentősen visszavetette a környék fejlődését, de pár éven belül sikerült felvirágoztatni a térséget. Az Olaszrizling ekkor jelent meg a borvidéken, egyéb külföldi fajtákkal együtt.
A borvidék három körzetre tagolható: Pécsi, Versendi, Szigetvári. A borvidék legfőbb bortermelő községei: Pécs, Pécsvárad, Mecseknádasd, Kővágószőlős. Cserkút. A borvidék területe: 500 ha.
Talaja rendkívül változatos. A legtöbb helyen vörös homokkő és triász dolomit mészkő borítja a felszínt, míg másutt löszös barnaföld, illetve barna erdőtalaj a jellemző. Klímája szubmediterrán jellegű. A forró és napsütéses nyarat általában enyhe tél követi. Fagykárral csak ritkán, aszálykárral viszont gyakran kell számolni. A napsütéses órák száma megközelíti a 2100 órát. A Mecsek hegység a déli lejtőkön lévő szőlőket megvédi az északi hűvös szelektől.
Érdekesség, hogy Tokaj mellett, itt Mecsekalján fordul még elő, hogy 400 méter tengerszint feletti magasságban is találhatunk szőlőültetvényeket.
Legelterjedtebb szőlőfajtái: Olaszrizling, Furmint, Rajnairizling, Cirfandli, Tramini, Rizlingszilváni és a Chardonnay.
Leghíresebb borfajtái: Pécsi Cirfandli, Mecseki Furmint, Pécsi Olaszrizling, Fehér Burgundi. A borvidék borai általában testesek, lágyak, fűszeresek, és jó minőségűek. Kedvezőbb évjáratokban különleges minőségű borok is készíthetők.

Szekszárdi borvidék

Az egyik legrégibb és leghíresebb borvidékünk, szőlőművelésének története a keltákig vezethető vissza. Akkoriban Alisca település állt Szekszárd helyén, s e település maradványai között találtak egy márvány szarkofágot. Ez az emlék utal a szőlőtermesztés korai kezdetére. A rómaiak idején, majd a honfoglaláskor már kiemelt jelentőséggel bírt a borvidék. Vörösbort adó szőlőfajtáit, melyek világszerte ismertté tették a borvidéket, a törökök elől menekülő rácok hozták erre a területre. A törökök kivonulása után német szőlőművelők virágoztatták fel a környéket.
A virágzás azonban nem tartott sokáig, hiszen a filoxéra ide is elért. A vész elmúltával rövid időn belül újra fellendült a szőlőtermesztés, leginkább a francia fajták betelepítésének köszönhetően.
A borvidék az 1960-as évektől jelentős változásokon ment keresztül. Míg korábban Kadarkát termesztettek túlnyomó többségben, addig mára már leginkább Kékoportó, Kékfrankos, Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc, Merlot és Zweigelt fajtákat találunk, vagyis a térség fő profilja a vörösbort adó szőlőfajták termesztése lett.
A borvidék Tolna megye déli részén Baranya megyéig húzódik két nagy tájegységet, a Dunántúli dombságot és az Alföld határait érintve. A borvidék legfontosabb bortermő területei Őcsény, Sióagárd, Zomba, Decs és Szekszárd. A borvidék területe: 2000 ha. A szőlőültetvények nagy részét 200 méter tengerszint feletti magasságú, löszön kialakult barna erdőtalajjal borított domboldalakra telepítették. Mivel a heves esőzések igen gyakoriak ezen a területen, sok helyen találhatunk teraszosított ültetvényeket, megakadályozva ezzel a víz átfolyását a domboldalakon.
Klímája szubmediterrán jellegű. A tél enyhe, a nyár meleg, nem túl forró. Magas a napsütéses órák száma, ami kedvez a szőlőszemek beérésének. Fagyokkal csak nagyon ritkán kell számolni.
Legelterjedtebb kékszőlőfajtái: Kadarka, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Kékoportó, és a Merlot. Legelterjedtebb fehérborszőlő fajtái: Olaszrizling, Chardonnay, Rizlingszilváni.
Fontos még megemlíteni, hogy ezen a területen foglalkoztak elsőként biotermesztéssel, illetve, hogy Eger mellett Szekszárd használhatja még a Bikavér nevet.
Az itt termelt vörösborok testesek, bársonyosak, fűszeres zamatúak, míg a fehérborok lágyak, harmonikusak.

A borhoz kapcsolódó szakkifejezésekhez tekintse meg a Borlexikonban!

Az előző részben: Magyarország borvidékei I.
A következő részben: Magyarország borvidékei III.

BorABC: Magyarország borvidékei III.


Magyarország Európa tradicionális bortermelő országai közé tartozik. Gyakorlatilag az ország egész területe bortermő vidék. A talajnak és a klímának, illetve ezek változatos voltának köszöntető az a tény, hogy ez a kicsiny kis ország 22 borvidéket mondhat magáénak. Ezúttal a Villányi, a Bükkaljai, a Mátraaljai, az Egri, a Tokaj-Hegyaljai, a Balatonmelléki körzet és a Tolnai borvidékkel ismerkedhetnek meg.


Villányi borvidék

A Villány-Siklósi borvidék Magyarország elsőrendű vörösbortermő vidéke. Feltehetőleg a rómaiak foglalkoztak először szőlőtermesztéssel a környéken. Ezt bizonyítják azok az ásatások, melyet Nagyharsánynál végeztek: egy római ház és gazdaság maradványaira bukkantak, melynek egykori gazdája oltárt állíttatott házi szentélyében a bor istenének, s a felirat szerint mintegy 40 hektárnyi földön telepített szőlőt fiának, Venatusnak. Külön érdekesség, hogy egy szarkofágban még bort is találtak: Egy hálófonatos üveg őrzi a magyar borok legrégibb elődjének maradványait. A rómaiak után a magyarok folytatták a szőlőművelést. A hagyomány szerint ehhez a vidékhez köthető a magyar borászat kezdete. A török megszállás hosszú ideje alatt a délvidéki falvak nagy része elnéptelenedett, csak Siklós várának környéke menekült meg a pusztítástól.
A törökök kiűzése után szláv telepesek érkeztek a környékre, akik magukkal hozták az első vörösborszőlő fajtát, a Kadarkát, mely a balkán félszigetről származik. A 18. század elejei kadarkatelepítés után rövid idő elteltével az ország valamennyi borvidékén ismert lett a Kadarka, ahol vörösbort termeltek. A 18. század végén német telepesek érkeztek a borvidékre. Ők honosították meg a Kékoportó fajtát, amit Ausztriából hoztak magukkal. A filoxéra vész után újabb szőlőtelepítésekbe kezdtek. Ekkor derült ki, hogy a talaj és klímaviszonyok a Kékfrankos számára is kiválóan alkalmasak, s így azóta már ezt a szőlőfajtát is egyre nagyobb területen termesztik. Bár a borvidék elsősorban vörösbortermő vidék, jelentős tradíciója van a fehérboroknak is.
A borvidék két körzetre tagolódik. Villányban vörösborszőlő fajtákat, Siklóson pedig fehérborszőlő fajtákat termesztenek. A borvidék legfontosabb bortermő területei Villány, Villánykövesd, Kisharsány, Nagyharsány és Siklós. A borvidék területe: 1600 ha, talaja változatos. A legnagyobb részén vörös agyaggal és barna erdőtalajjal keveredő lösz borítja a felszínt. Klímája mediterrán jellegű. A nyár forró és száraz, a tél nem túl hideg. A jégesők elég gyakoriak, melyek elég komoly károkat tudnak okozni a szőlőkben. Vörösborszőlő fajták közül: a Kékfrankos, a Merlot, a Bíbor kadarka, a Cabernet Franc és Cabernet Sauvignon, a Kadarka, a Kékoportó és a Zweigelt. Fehérborszőlő fajták közül: az Olaszrizling, az Ottonel muskotály, a Furmint, a Hárslevelű, a Rajnai rizling és a Chardonnay. Villányi Nagyburgundi, Villányi Cabernet, Villányi Kékfrankos, Villányi Kadarka, Villányi Hárslevelű, Siklósi Olaszrizling, Siklósi Chardonnay.
A Villányi vörösborok általában nehezek, testesek, magas alkoholtartalom és különösen magas tannintartalom jellemzi őket, jellegzetes, intenzív bukéjuk miatt könnyen felismerhetők.

Bükkaljai borvidék

A Bükkaljai borvidék Magyarország egyik legfiatalabb borvidéke. Egy 1313-ból való feljegyzésben tesznek először említést a szőlőről, mert a város egyik fő bevételi forrása volt. A középkorban igen fejlett pincehálózat alakult ki Miskolcon. A miskolci pincék olyan híresek voltak, hogy Európa több városából és több magyarországi borvidékről is – többek között Tokajról – szállítottak ide mustot, hogy azokat itt érleljék borrá, majd később külföldön értékesítsék. Mivel az itt termelt borok igen magas savtartalmúak, a 19. század elejétől pezsgő alapbort adó szőlőtermesztéssel kezdtek el foglalkozni, melyhez Olaszrizlinget és Furmintot használtak illetve használnak a mai napig.
Bükkalját csak 1970-ben nyilvánították önálló borvidékké, a kezdetektől fontos szerepet játszott a hazai bortermelésben, s fejlődése a mai napig töretlen.
A borvidék főbb bortermő területei Miskolc, Bükkaranyos, Kács, Tard, Bogács, Cserépváralja. területe: 1100 hektár. Főként rioliton és riolittufán, valamint löszön és nyiroktalajon kialakult barna erdőtalaj borítja a felszínt.
Napfényben gazdag, némileg hűvösebb a déli borvidékeknél, ami sajátos szőlőillatot eredményez, és kedvező hatással van a borok finom savainak alakulására. Az éves csapadékmennyiség 550-600 mm között mozog. Fagykárokkal csak nagyon ritkán kell számolni. A bükk hegység a délkeleti lejtőkön fekvő szőlőültetvényeket védi az északról hideg levegőt hozó szelektől.
 Bükkalja elsősorban fehérbortermő vidék, az utóbbi években mégis egyre nagyobb számban jelennek meg a vörösbort adó szőlőfajták. Fehérbort adó szőlőfajták közül: az Olaszrizling, Leányka, Zöld veltelini, Rizlingszilváni, Chardonnay, Zenit, Zengő és a Cserszegi fűszeres. Vörösbort adó szőlőfajták közül: a Kékfrankos, Kékoportó, Merlot, Cabernet Franc és Cabernet Sauvignon. Az itt termelt borok magas savtartalmúak és különleges illatúak. A borvidék területe mára elérte a 2200 hektát, köszönhetően a folyamatos telepítéseknek, a vállalkozó kedvű beruházóknak és a támogatási lehetőségek kihasználásának. A szőlőültetvények a Bakony, Vértes, Gerecse, Pilis és Visegrádi-hegységet kísérő domboldalakon, lankákon és platószerű területeken, valamint a Kisalföldhöz tartozó Komárom-esztergomi síkság magasabban fekvő részein helyezkednek el. A borvidéket északon a Duna, Nyugaton a Kisalföld határolja, s két körzetre oszlik: az ászári és neszmélyi régióra. Időjárási viszonyai kiegyenlítettek, a kontinentális éghajlat óceáni mérséklő hatása kedvez a szőlőtermesztésnek. A napsütéses órák száma 2200 óra/év, az évi középhőmérséklet 10°C, a csapadékmennyiség 600 mm körüli. Szőlőterületei többnyire 150-300 m tengerszint feletti magasság között találhatók. A lejtés kitettsége szerint leggyakoribb a DNy-i és déli fekvés. A borvidék sajátossága, hogy a viszonylag alacsony hegyek oldalain és hátain az árnyékolás kismértékű, és valamennyi terület szinte egész nap fürdik a napfényben. A borvidék talajképző kőzetei és talajai változatosak. Uralkodó típusai a löszön kialakult barna erdőtalajok gyakran erodált területei. Az Ászár-Neszmélyi borvidék neves borait adó tradicionális fajták mára jórészt kicserélődtek. Az 1970-es évek második felétől egészen napjainkig jelentős fajtaszerkezet-változás állt be. A borvidék ez idő szerinti legjelentősebb fajtái: a Rizlingszilváni, a Chardonnay, a Zöld Veltelini, az illatos bort adó fajták közül az Irsai Olivér, a Cserszegi fűszeres, a Tramini és az Ottonel muskotály. Emellett nagyobb területen megtalálható a Sauvignon Blanc, a Rajnairizling és a Leányka. A vörösbor szőlők közül a Kékfrankos, a Cabernet Sauvignon és a Pinot Noir fajtákkal találkozhatunk. Az itt termelt borok magas savtartalmúak és különleges illatúak.

Mátraaljai borvidék

A Mátraaljai borvidék hazánk egyik legnagyobb kiterjedésű, kötött talajú borvidéke. Szőlőtermesztésének története a keltákig vezethető vissza, akik igen fejlett civilizációt hoztak létre a környéken, s minden erejüket és tudásukat belefektetvén megalapozták Mátraalja szőlőtermesztésének történetét. István király uralkodása idején már összefüggő szőlőbirtokok voltak Mátra napfényes lankáin, az István által alapított egyházi szervezetek munkájának köszönhetően. A török megszállás szerencsére nem vetette vissza a termelést és nem okozott nagy károkat. A vidék borai olyan híresek lettek a gyöngyösi kereskedők révén, hogy a török megszállás alatt II. Mátyás külön kiváltságlevélben biztosított vám és adómentességet a Bécsbe szállított gyöngyösi borok számára. A 19. századi filoxéra vész már nem kímélte a szőlőket, nagy pusztítást okozott, de a helyiek akaratának köszönhetően Mátraalja rövid időn belül visszanyerte eredeti állapotát. A borvidék azóta is szépen fejlődik, s évről évre gyarapodik területe. A 20. század első felében a Károlyi uradalom Debrői Hárslevelűje világhírnévre tett szert, 2002-ben pedig a nagyrédei Szőlőkert Borászati Rt.-t választották az „Év Pincészetévé”.
A borvidék főbb bortermő községei Gyöngyös, Visonta, Gyöngyöstarján, Domoszló, területe 6000 hektár. Talaja változatos. Leginkább meszes barna erdőtalajokkal találkozhatunk, illetve pár helyen köves víztalajok, humuszos homoktalajok borítják a felszínt. Klímája kiegyenlített. A nyár meleg, a tél enyhe. Az északi borvidékekhez képest napfényben gazdagabb terület, mely elősegíti a szőlőszemek beérését. Az éves csapadék mennyisége 600 mm körül alakul, melynek többsége a nyár elején esik.
Borai az Olaszrizling, a Hárslevelű, a Leányka, a Chardonnay, a Tramini, az Ottonel muskotály, a Rizlingszilváni, a Zweigelt és a Kékfrankos, Abasári Rizling, Gyöngyösi Tramini, Kompolti Muskotály, Verpeléti Leányka, Visontai Olaszrizling, Gyöngyösi Merlot, Debrői Hárslevelű.
Az itt termelt borok aromában és illatban gazdagok, magas sav és alkoholtartalmúak.

Egri borvidék

Régi, híres borvidékeink egyike Eger, mely már elég korán, a 10. századtól lakott volt. Eger az István kori államalapítás és egyházszervezés óta püspöki székhely. A várost övező szőlők nagy része az egri püspökök tulajdonában volt, de jelentős szőlőültetvényeik voltak a különféle szerzetesrendeknek is. A francia eredetű ciszterciták magukkal hozták a hazájukban híres szőlőfajtákat, s így rövid időn belül jelentős szőlő és bortermelés bontakozott ki a városban. Ekkortájt építették meg a középkor leghosszabb, 140 km hosszú pincerendszerét, melyet kizárólag bor tárolására használtak. A borvidékre a törökök elől menekülő rácok hozták az első vörösbort adó szőlőfajtát, a Kadarkát, mely sokáig a táj vezető szőlőfajtája volt. A 19. századi filoxéra hatalmas pusztítást okozott, a szőlőültetvények 99%-a elpusztult. A vész elmúltával a fajtaválasztékot leszabályozták, sokáig csak néhány fajta telepítését engedélyezték. Új fajták jelentek meg, s a korábban „népszerű” Kadarka helyét a Kékfrankos vette át. A borvidék világviszonylatban is ismert, márkás bora az Egri Bikavér, mely Magyarország eredetvédett borai közül az első Cuvée bor, azaz több bor házasításával készül. A hegyközség 1997-ben megalkotta a „Bikavér kódex”-et. A Bikavérnél nagyon fontos, hogy legalább három, a hegyközség által kibocsátott listában szereplő borból kell állnia, mely kizárólag száraz lehet. A Bikavér készítéséhez Kékfrankost Kékoportót és Cabernet fajtákat használnak. Nevének eredetét nagyon sokféleképpen magyarázzák. A legelterjedtebb és legismertebb a „Bikavér sztori”, mely ma már szinte legendának számít.
 A legenda szerint a kitartó és egyre hevesebb török támadások hatására a magyar végvári vitézek utolsó erőtartalékaikat is felélték és a várfalon egyre több török katona jelent meg, győzelmüket hirdető kiáltások közepette. Dobó István várparancsnok felmérve a veszélyt, megnyittatta a város alatt lévő pincéket, és a hordókból bort vitetett a hősies, de egyre kimerültebb katonáinak. A jófajta vörösbortól a daliás legények újult erővel verték vissza az ostromló törököket, akik látván a magyaros bajszokon, szakállakon lefolyó vörösbort, pánikszerű menekülésbe kezdtek. Mint később kiderült, a vallásuk által tiltott borról azt hitték, hogy bikából csapolt vér. Úgy vélték, hogy egy, a bikának vérét ivó magyar olyan misztikus erőre tesz szert, mellyel tíz török katonát is képes legyőzni.
Az Egri borvidéket adottságai és szőlőkultúrája két körzetre osztja: az Egrire és a Debrőire. A borvidék fő bortermő községei Eger mellett Somolya, Maklár, Ostoros, Demjén, Egerszalók, Novaj.
A borvidék területe 5000 hektár. Az Egri körzetben agyagbemosódásos és csernozjom barna erdőtalaj található, míg a Debrői körzetben humuszos homoktalajok és barna erdőtalajok fordulnak elő.
Eger hazánk egyik legszárazabb és leghűvösebb borvidéke. Fényellátottsága nem túl jó, de szerencsére a Bükk és a Mátra közelsége miatt elegendő napfény éri a szőlőtőkéket. Az aszályos időszakok gyakoriak, a Debrői körzetben jégveszélytől is gyakran tartani kell.
Fehérborszőlő fajták közül: az Olaszrizling, a Hárslevelű, a Leányka, a Chardonnay és az Ottonel muskotály. Vörösborszőlő fajták közül: a Kékfrankos, a Kékoportó, a Merlot, a Cabernet franc, a Cabernet sauvignon és a Blauburger fajták. Egri Bikavér, Egri Leányka, Debrői Hárslevelű, Egri Muskotály, Egri Medoc Noir.
Az Egri Bikavérben a korábban említett szőlőfajták bora tökéletes harmóniával olvad össze, ezáltal válik sötét, gránit piros vagy rubintvörös színűvé, intenzív illatúvá, sajátos ízű és zamatú testes, kiváló, tüzes, száraz minőségi vagy különleges minőségű borrá.

Tokaj-Hegyaljai borvidék

A Tokaj-Hegyaljai borvidék Magyarország legnevezetesebb és leghíresebb borvidéke. A szőlő művelésének története a keltákig nyúlik vissza. A honfoglalás idején az ide érkező magyarok, majd a 11. század közepén betelepülő francia telepesek nagy szerepet játszottak a vidék fejlődésében. A 13. században a tatárjárás után IV. Béla olasz telepeseket hívott hegyaljára, akik több új szőlőfajtát hoztak hazánkba, többek között a furmintot, mely a mai napig a borvidék leghíresebb szőlőfajtája. A 16. században azonban jelentős fordulat következett be. 1650-ben Sepsi Laczkó Máté protestáns lelkész, Lórántffy Zsuzsanna udvari papja a Tokajt fenyegető harci események miatt novemberre halasztotta a szüretet, melynek következtében a szőlőkben nemes rothadás lépett fel, a szőlőszemek összeaszalódtak, megtöppedtek. Így alakult ki az aszú.
Tokaj fejlődéséhez és hagyományaihoz az ekkor tájt dúló harcok is hozzájárultak. A katonák rengeteg bort igényeltek, ezért a szőlősgazdák nem tarthatták kényelmes pincéikben boraikat, rejtegetniük kellett előlük. Ekkor alakultak ki azok a hegyoldalba vájt, rejtekszerű pincék, úgynevezett „kőlyukak”, melyek nemcsak a bor elrejtésére, hanem tárolására is igen megfeleltek. Ezek – melyek a mai napig megtekinthetők – olyan alacsonyak, hogy csak meghajolva lehetett bejutni a hordócskákhoz. Innen terjedt el az a mondás, miszerint „a tokaji bor előtt meg kell hajolni”. A kis pincékben csak kis hordók fértek be. Így alakult ki a 136 literes gönczi hordó. 1703-ban II. Rákóczi Ferenc aszúval ajándékozta meg XIV. Lajos francia királyt – ismertebb nevén a Napkirályt –, aki a következő szavakkal fejezte ki csodálatát a hegyaljai borok iránt: „Vinium regum, rex vinorum” (A királyok bora, a borok királya).
Így indult el a tokaji bor hódító útjára egész Európában, és vált Nagy Péter, Katalin cárnő, II. Frigyes, Voltaire, Goethe, és Schubert kedvelt italává. Időközben felfedezték az aszú gyógyító, regeneráló hatását is, így „Vinium tokajense passum” néven felkerült a gyógyszertárak polcára is. A 18. században Mária Terézia külön vámjai jelentősen visszavetették a magyar borok versenyképességét külföldön, kivéve a Tokaj-Hegyaljai borokét – a térség bortermelőinek adókedvezményeket nyújtott –, mivel a királynő felettébb szerette az aszú borokat. A 19. században filoxéra pusztított, melynek következtében a tokaji szőlővidék szinte teljesen megsemmisült. A tokaji szőlősgazdák kemény munkával pár éven belül újra felvirágoztatták a környéket. Azóta is töretlen a fejlődés és minőség.
A Tokaj-Hegyaljai szőlőültetvények az abaújszántói Sátor-hegy, a tokaji Kopasz-hegy és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy által behatárolt területen található. A borvidék főbb bortermelő települései: Tarcal, Tállya, Rátka, Mád, Bodrogolaszi, Bodrogkeresztúr, Tolcsva, Sárospatak és Tokaj.
A borvidék területe 5600 hektár, talaja változatos. Vulkáni alapkőzeten és tufán kialakult, lösszel humusszal keveredett, kötött talaj borítja a felszínt. A talaj jó hőelnyelő képességének fontos szerepe van a tokaji bor jellegének kialakulásában. A meleg talaj adja ugyanis a bor tüzét és zamatát. Napfényben gazdag terület. Hazánkban itt a legoptimálisabb a napfénytartalom eloszlása, amely elősegíti a szőlőszemek magas cukortartalmának kialakulását. A nyár meleg, a tél igen hideg, gyakran orkánszerű északi szelekkel is számolni kell. A hűvös őszi reggelek hozzájárulnak a szőlőszemek héjának elvékonyodásához, a meleg napfényes nappalok pedig elősegítik a szemek töppedését. Az aszúsodást az őszi esőzések is elősegítik, melyek megindítják a szőlő nemesrothadását. A három meghonosodott, a tokaji szőlősgazdák által „nagy bor”-nak nevezett, az aszúsodásra kiválóan alkalmas fajta, a furmint, a hárslevelű, és a sárga muskotály, amelyek közül az első kettő teszi ki a hegyaljai szőlő 99%-át. Vörösbort adó szőlőfajtákat nem termesztenek a borvidéken.
Borai a Tokaji aszú, a Szamorodni és a Tokaji aszúeszencia. A Tokaji Aszú esetében a pincék falát vastagon borító nemes pincepenész a cladosporium cellare tevékenysége révén alakult ki az aszúbor sajátos, a friss kenyérre emlékeztető íze, illata, zamata, sötétaranysárga színe és viszonylag magas, általában 14 térfogatszázalék körüli alkoholtartalom.
A Szamorodni aranysárga színű, tükrös tisztaságú, harmonikus ízű és zamatú, legalább 13 térfogatszázalék alkoholtartamú borfajta.
Az Aszúeszencia olyan aszú bor, amelyben a kimagaslóan jó tulajdonságok együttesen megtalálhatók. Minőségi értékét a puttony számmal már nem lehet kifejezésre juttatni, így annak feltüntetése nélkül kerül forgalomba.

Balatonmelléki körzet

1998. január 1-től lett újra külön borvidék. A Pogány dűlő neve és az ott talált leletek alapján valószínűleg már időszámításunk kezdetén is foglalkoztak itt szőlőtermesztéssel. Az első írásos emlék a Kőszeg grófok 1279-es osztálylevele, ahol már szőlőhegyeket említenek. A Királyvölgy szőlői a királyi tulajdonban levő kőszegi vár uradalmához tartoztak. A termelt bort a vár pincéiben tárolták. A hagyomány szerint 1532-ben Szolimán fővezérével, Ibrahimmal együtt a király-szőlők feletti térségről szemlélte katonái rohamát. A függetlenségi harcok idején a kóbor katonák gyakran letarolták a termést, kivágták a szőlőket és dézsmálták a pincék borait. A Rákóczi szabadságharc leverése után elkezdődött a német telepesek beözönlése, így a város hamar talpra állt. Az 1746-ban a szőlőterület 800 katasztrális hold volt. A városi lakosság polgári jellege ellenére tekintélyes volt az őstermelők, szőlőművesek száma.
A szőlők zöme a gazdag városi polgárok, jómódú kispolgárok tulajdonában voltak, bérmunkások dolgoztak rajta. A jobbágyok robottal, dézsmával adóztak a városnak. 1891-ben a filoxéra a szőlők nagy részét kipusztította. A borvidék területe a szőlő termőhelyi katasztere alapján 6383 ha. A borvidékbe tartozó települések száma 26, két körzetben. A balatonmelléki körzet (18 település) részben a Zala-folyó kanyarulatában, részben a Keszthelyi-hegységhez tartozó Vindornyalaki-medencében terül el, valamint a Zalaapáti-hát lankáin húzódik. A Mura-vidéki körzet (8 település) Szlovéniával és Horvátországgal határos területeken, a Mura völgyében található. Éghajlata kiegyenlített különösebb szélsőségektől mentes. Hazánk legcsapadékosabb borvidéke (évi 7-800 mm csapadék). Az aszálykár ezen a vidéken szinte ismeretlen. A folyóvölgyekkel sűrűn behálózott, hullámos felszínű dombvidéket az egykori Pannon-beltenger homokos, agyagos üledékei építik fel. Erre vastagabb-vékonyabb lösztakaró települt, amelyen agyagbemosódásos, barna erdőtalajok vagy barna földek képződtek.
Fő fajtája az Olaszrizling (50%), amit területi aránya alapján a Rizlingszilváni, a Zöld Veltelini, a Chardonnay, és a Zalagyöngye követ. Az illatos bort adó fajták közül említésre méltó a Cserszegi fűszeres, az Ottonel muskotály az Irsai Olivér és a Tramini, a vörösbort adó fajták közül pedig a Kékfrankos, a Zweigelt és az Oportó. A borvidék borai illatosak, aromaanyagokban igen gazdagok, élénk savtartalmúak.
Boronapincék sora bizonyítja, hogy több mint 100 éves borászati hagyományokra tekintenek vissza a zalai dombok. A népi építészet e jellegzetes képviselőivel ma már csak ezen a vidéken találkozhatunk. A boronapincéket szálfákból ácsolták össze, kívül-belül agyaggal tapasztották. Ma már csak mutatóban áll közülük néhány, az elmúlás különös hangulatát árasztva. A terület 1998-as borvidékké válásával ismét remény van arra, hogy az itt található értékek, méltó kezekbe kerülve megőrződjenek.

Tolnai borvidék

A Tolnai borvidék területét 1997-ben jelölték ki a Szekszárdi borvidék korábbi Völgységi körzeteiből, kiegészítve a Tolnai dombság és a Mezőföld néhány további jó bortermő helyével. A két borvidék története tehát nagyon hasonló. A szőlőművelést a rómaiak kezdték el ezen a területen. Nagyon sokáig a fehérbort adó szőlőfajták uralták a tájat. A török hódoltság idején a törökök elől menekülő rácok honosították meg a Kadarkát, mely hosszú időn át a térség legfőbb vörösborszőlő fajtája volt. A törökök kiűzése után német telepesek érkeztek a borvidékre, akiknek a keze alatt ismét fellendült a térség szőlő és bortermelése. A borvidéket 1998-ban önálló borvidéki rangra emelték.
Jelenleg három nagy körzetre tagolódik: Tolnai, Tamási, Völgységi körzet, jelentős bortermelő települései Bonyhád, Mőcsény és Hőgyész. A borvidék területe: 2200 hektár, talaja változatos. A miocén korú Pannon-tó agyagos, homokos üledékeit negyedidőszaki vastag löszréteg borítja, mely a Völgységi körzetekben vékonyabb, Hőgyésznél azonban ez a lösztakaró elérheti a 70 cm-t is. A lankás dombokon többnyire löszön kialakult barna erdőtalaj borítja a felszínt. A Völgység Szekszárdhoz viszonyítva némileg hűvösebb, míg a Mezőföld déli része melegebb, szárazabb, kontinentális jellegű. A tél általában enyhe, a fagykárok nagyon ritkák. A nyár meleg, a napsütéses órák száma 2000-2100 óra között mozog évente. A csapadék mennyisége az egyes körzeteken belül eltérően alakul. Hol több, hol kevesebb csapadék esik.
Fehérbort adó szőlőfajták közül: Chardonnay, Olaszrizling, Zöld Veltelini, Rizlingszilváni, Királyleányka és a Rajnairizling. Vörösbort adó szőlőfajták közül: Kékfrankos, Zweigelt, Merlot, Cabernet Sauvignon, Kékoportó és a Kadarka.
Borfajtái a Mőcsényi Zöld veltelini, a Mőcsényi Chardonnay, és a Paksi Merlot. Az itt termelt borok finom savtartalmúak, aromában és zamatanyagban gazdagok.

Borvidékek

  1. Csongrádi
  2. Hajós-Bajai
  3. Kunsági
  4. Ászár-Neszmélyi
  5. Badacsonyi
  6. Balatonfüred-Csopaki
  7. Balatonfelvidéki
  8. Etyek-Budai
  9. Móri
  10. Pannonhalmai
  11. Somlói
  12. Soproni
  13. Balatonboglári
  14. Mecsekaljai
  15. Szekszárdi
  16. Villányi
  17. Bükkaljai
  18. Egri
  19. Mátraaljai
  20. Tokajhegyaljai
  21. Balatonmelléke
  22. Tolnai

A borhoz kapcsolódó szakkifejezésekhez tekintse meg a Borlexikonban!

Az előző részben: Magyarország borvidékei II.
A BorABC elkészítéséhez felhasznált források: