A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egyetem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egyetem. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. augusztus 26., szerda

Szegedikumok - A szegedi paprika


Kolumbusztól a ferenceseken át a világégésig
Négy fontos tényező határozza meg a piros paprika fűszer hungarikumból speciálisan szegedikummá válását: a termesztéshez a legmegfelelőbb tiszai öntés talaj, annak kitűnő tápanyaga és vízháztartása, továbbá az évi 2500 óra napsütés, amely e tájra éghajlati tényezőként jellemző. A másik kettő a természeti tényezők után az emberi oldal: egyrészt a szakértelemmel végzett szelekció, illetve nemesítés és fajta-kitenyésztés, másrészt pedig az a sok évszázados tapasztalat, amely a feldolgozás minden fázisában érvényre jut mai technológiában is.

A magyar paprika


A paprika egészen új jövevény nálunk. Ükanyáink konyháján még félelmesen nagy volt a fűszerek bősége. Ha előveszünk egy régi magyar szakácskönyvet, például a Tótfalusi K. Miklós-félét (Kolozsvár, 1695.) minden lapon csakúgy hemzseg a sok fehér bors, fekete bors, szerecsendió-virág, fahéj, gyömbér, vöröshagyma, foghagyma – és még folytathatnánk a sort a végtelenségig –, a paprikának azonban sehol semmi nyoma.
Legrégebbi írásos adat Hangay Oktáv monográfiájában – A paprikáról, Székes-Fehérvár, 1887 – található. Itt leírja, hogy ő először Csapó József Új füves és virágos magyar kertjében (Pozsony, 1775.) talál adatot e fűszer használatáról. A régi magyar botanikus szerint „a Capsicum annuum Linné hosszú, piros gyümölcsét a paraszt emberek porrá törik és vele borsozzák eledeleiket. Igen erős eszköz ez és az ember vérét igen meghevíti.” Gróf Gvadányi József 1787-ben írta az Egy falusi nótáriusnak budai utazását, melyben részletesen bemutatja, hogyan főzött a hortobágyi gulyás egy bogrács húst; de csak „megborsolta”.
Ennél fogva a paprika rendszeres termesztése és fűszernövényként való felhasználása csak az 1700-as évek végétől válik igazán elterjedtté az országban.
Hogy paprika egyáltalán van a világon, csak 1831-ben, a nagy kolera idejében tudták meg sokan, amikor a járvány ellen „paprikás pályinkával” éltek némelyek. Mindez arra mutat, hogy a paprika kezdetben parasztfűszer volt, és az úri asztalokra csak a XIX. század közepe táján került. A Balkánról vándorolt hozzánk, legelőször az Alföldre, és Szegedre.
Porrá törése is magyar dolog, mert Szerbiában és Bulgáriában főképpen zölden, töltve eszik, a szárított változatát pedig darabonként főzik az ételbe. Asztalon, a só mellett, nem igen látni a Balkán országaiban, pedig sokan termesztik és fogyasztják. A törött paprikának a használata is tőlünk származott vissza a déli szláv népekhez, és Szeged volt az a központ, ahonnan a „magyar bors” országhódító útjára indult.

A paprika, és a szegedi ferencesek

A paprikát, azaz a Capsicum nemzetséget a burgonyafélék (Solanaceae) családjába soroljuk. Tudományos neve a termése csípős ízére utal (capsis = „csípés”). A nemzetség valamennyi faja Közép-, illetve Dél-Amerikából származik, de mára a mérsékelt és a trópusi égövben szerte a világon termesztik őket.
A termesztés, felhasználás során sehol a világon nem futott be akkora karriert, mint hazánkban. Eleinte a paprika főúri kastélyok virágoskertjeit díszítette. Már 1570-ben díszlett vörös törökbors néven Zrínyi Miklós nevelőanyjának, Széchy Margitnak a növényi ritkaságokat gyűjtő kertjében.
Az anekdota szerint az egyszerű emberek azt tapasztalták, hogy a papok, akik akkoriban tanítók és orvosok is voltak, elkezdték terjeszteni, meghonosítani a kertjeikben a paprika növényt. Hasznosságát, jó ízét bizonyítandó megpróbálták megenni is. Mivel azonban a paprika igencsak erős volt, és aki azt elfogyasztotta, annak bizony elkezdett folyni a könnye, mint aki sír-rí bánatában. Így alakulhatott ki a „pap-ríkató” szóból a paprika. Persze ebben a történetben annyi igazság mindenesetre van, hogy a szegedi ferences kolostor kertje az, ahonnan elterjedt egész Magyarországon ez a nemes növény.
Ha a nevét kutatjuk a valóság máshol rejlik. A paprika szláv-szerb eredetű szó, amely pepr azonos a latin piper (bors) szóval, ebből lett a szláv kicsinyítő képzővel peperke, piperka, majd a paprika.
Régen a megszárított paprikát törték. Erre különböző speciális eszközöket gyártottak. Ilyen a külü, amely egy nagyméretű, lábbal hajtott famozsár volt.

Szeged és a paprikatermesztés

Mivel a paprikának, mint növénynek a szabadföldi termesztés során a legjobban az úgynevezett fekete homokföld kedvezett, így hamarosan Szeged és környéke a paprikatermesztésének valóságos melegágya lett. A dohánnyal szemben a paprika termesztése nemhogy elsorvadt, hanem általa Szeged neve az egész világon elhíresült.
Igen érdekes szokások és hagyományok is kapcsolódnak a paprikához. A népi orvosságok között szerepel a vad paprika (Vincentoxicum lacum), amelynek szárított gyökerét pálinkába áztatva gyomor, máj és lép bántalmakra használták.
A XIX. század első felében kofaasszonyok hordták a jó hírű szegedi paprikát Horvátországtól Debrecenig és Nagyváradig a vásárokra. Ám híre és termesztésének méretei a monarchia korszakban növekedtek igazán. A két világháború közötti időben azonban a külföldi piacokon értékesítési nehézségek léptek fel. A szegedi paprika más államokon kívül Franciaországba, Oroszországba, Romániába, Bulgáriába, sőt Latin-Amerikába is eljutott.
A paprikát az alsóvárosi feketeföldeken, majd később a tanyavilágban is 5000-6000 holdon több mint 5000 család termesztette. Ahol a vetésforgóba a paprikát is beillesztették, ott a földek igen jó termőképességűek maradtak. A paprikaültetést vagy -rakást a palántanevelés után Antal-napig (június 13.) fejezték be. A paprikaföldet háromszor kapálták, a „szödést” pedig Kisasszony-nap (szeptember 8.) után kezdték. A leszedett paprikát az eresz alá vagy az udvarra terítették szikkadni, majd füzérekbe fűzték, és a házak falára függesztették száradni, majd az őrlés következett. A paprika termesztésével foglalkozó családok, akárcsak a makói hagymások, főképp a monarchia idején kiemelkedő jövedelemre tettek szert, és a paraszti polgárosodás élén jártak. A táj terményei közül a paprika és az őszibarack már ekkor jelképet és hírnevet adó terményei lettek a város mezőgazdaságának.

A szegedi határban a legfontosabb paprikatermelő terület Alsóvároson, Röszkén, Szentmihályon, Feketeszélen, Nagyszéksóson, Kiskundorozsmán voltak. Főként a harmincas években Felsővároson, Átokházán, Csórván, Domaszéken, Mórahalmon, Királyhalmon, Zákányon is jelentőségre tett szert a paprikakultúra, kisebb mértékben pedig Felsőtanyán, Gyálán, Tápén és Újszegeden is megjelent. Az 1920-as években a paprikatermesztés Szeged környékén az átmenetileg növekvő exportigények hatására jelentősen föllendült.

A világháborútól a nemzetközi védettségig 
A szegedi paprika sorsára a gazdasági válságok és a nagy világégések éppúgy hatással voltak, mint a szocializmus éveinek gazdaságpolitikája. Mégis napjainkig megőrizte egyedi megjelenését, különlegességét, amit 2010-ben a nemzetközi oltalommal világszerte is elismertek.

A termelés és értékesítés az 1920-as években sem volt teljesen zavartalan. Kedvezőtlen időjárás miatt nem ritkán adódott gyengébb termés. 1925-ben az árakban egyenesen zuhanásszerű visszaesés következett be. A korabeli szakirodalomban „hegyomlás”-nak nevezett árcsökkenés valójában az eladhatatlan készletek felhalmozódása nyomán jött létre, ami végül is a kistermelők százait temette maga alá.

A gazdasági válság évei

A katasztrofálissá vált helyzetből való kilábalás megkönnyítésére az akkori kormány hárommilliárd inflációs korona rövid lejáratú kölcsönt folyósított a szegedi paprikatermelők és kikészítők számára. A Szeged című napilap 1925. február 21-i számában arról tudósított, hogy mintegy 300 személy vette igénybe a hitelt, s nagyon valószínű, hogy a rendelkezésre bocsátott összeg kevésnek bizonyul. Ami a külföldi értékesítési lehetőségeket illeti, fokról fokra rosszabbodtak a feltételek.
Ugyanekkor a paprikanemesítés egyik legfontosabb eszköz volt a külföldi versenytársak visszaszorításában. A kormányzat 1920 áprilisában Szegeden mintegy 25 holdnyi területen Paprika- és Gyógykísérleti Telepet létesített, melynek célja új, a korábbinál jobb paprikatörzsek kifejlesztése volt.
Az 1930-as évek gazdasági krízise természetszerűleg a paprikatermesztésben is éreztette hatását, nagy nyomorba sodorva a termelők egy részét. A termelők és kikészítők szervezetlen tömegétől eltérően a kereskedők egységesen tudtak fellépni. Nem került nagy fáradságukba a piaci árak alakítása, irányítása, akkor vásároltak, amikor az számukra a legelőnyösebb volt.
Az értékesítési válságot elmélyítette, hogy fokozódott a konkurenciaharc a két fő termelési körzet, Szeged és Kalocsa között, ami egyes esetekben már-már a termelés biztonságát, minőségét is veszélybe sodorta. Mindezek következtében a paprikaárak hallatlan mértékben lecsökkentek, a külföldi kivitel pedig megbénult.
A paprikatermelőknek a II. világháború elején nagyon kedvezett az általánosan jelentkező fűszerhiány. 1940 nyaráig Trieszten és Genován át még sikerült a nyugati piacok megőrzése, ezt követően azonban szinte kizárólag a tengelyhatalmak részére szállítottak. A legfontosabb változást az a rendelet jelentette, amely megszüntette a minősítés hosszú időn át bevált rendszerét. Mindössze kétféle minőséget engedélyeztek, előírva, hogy mindkét fajta csípős legyen.

A paprika új útja a II. világháború után

A szegedi mezőgazdaság szerves részét képezték a mezőgazdasági szövetkezetek. A két világháború között kialakult szövetkezetek a háborús körülmények hatására jórészt felbomlottak.Szegeden 1945-ben leginkább a helyi kisgazda szervezet aktivizálódott, képviselői nagy számban voltak jelen a szövetkezetek igazgatóságaiban. Az 1930-as évek óta működő Szeged és Szegedvidéki Paprikatermelők és Kikészítők Termelő és Értékesítő Szövetkezetének újjáalakításában aktívan részt vett a kisgazdapárt helyi szervezetének vezetője. A vállalkozás feladatát képezte a szegedi paprikakörzetben őrölt paprika beváltása és forgalomba hozatala.
A szegedi mezőgazdaság szocialista átszervezése 1948–1953 között nem hozott átütő társadalmi és gazdasági változásokat. A helyzetet némileg javította, hogy a szegedi termelő-szövetkezeti csoportok fő profilját adó kertgazdálkodás, zöldség- és paprikatermesztés nem igényelt nagyobb gépi munkaerőt.
Az egyéni parasztság kereskedelmi tevékenysége nehézségekbe ütközött, a szegedi növénytermesztési ágazat viszont megkövetelte a kereskedést. Az alsóvárosi paprikatermesztő gazdaságok nem saját szükségletre termeltek, termékeiket országosan terítették, ezért őket különösen sújtották a korlátozó rendeletek, mivel a paprika ekkor már jövedéki áru volt. Sok gazda vállalta azonban a kockázatokat, és paprikaőrleményeiket a fővárosban próbálták értékesíteni, így ellenük sok esetben indult büntetőeljárás.

A tsz-ek megalakulása

Az 50-es évek elejének gazdaságpolitikai változásai az egyéni gazdaságok lehetőségeit is javították. A szegedi mezőgazdaság legjövedelmezőbb ágazatát jelentő paprikatermesztésben a termelési szerződést kötő egyéni gazdaságok száma két év alatt mintegy 20%-kal, 7500-ról 8925-re nőtt.
A szegedi mezőgazdasági szövetkezetek növénytermesztési lehetőségei viszonylag jónak bizonyultak, és a hatvanas években kialakult vetésszerkezet megfelelő jövedelmeket biztosíthatott a tsz-tagoknak, így Szeged hagyományos növénytermesztési kultúrái ebben az új gazdálkodási környezetben is fennmaradhattak. A Felszabadulás és a Haladás Tsz-ek fő ágazata a növénytermesztésben a zöldségtermesztés lett, míg az Új Élet és az 1964-ben a Táncsics és Dózsa Tsz-ek egyesüléséből létrejött Móra Ferenc Tsz a fűszerpaprika termesztésére szakosodott.
Az államhatalom a hetvenes évek közepén jelentős módosítást hajtott végre agrárpolitikájában, és nagy kedvezményeket kezdett biztosítani a háztáji és kisegítő gazdaságok számára. A paradigmaváltás bizonyos lehetőségeket nyújtott a szegedi mezőgazdasági egységek számára az eredményeik növelésére. Jelentősen erősítette háztáji területeit az Új Élet Tsz, amely zöldségféléket, elsősorban fűszerpaprikát termesztetett, amihez a szerves- és műtrágyát, a fóliát, a növényvédő szereket, valamint kerti traktorokat a szövetkezet biztosította. Hasonlóan szervezte meg kisegítő tevékenységét a Móra Ferenc Tsz, amely tagjainak elsősorban a palántanevelésben és értékesítésben nyújtott jelentős segítséget.

A szegedi paprika védettsége és feldolgozása

Az Európai Bizottság 2010. november 3-án bejegyezte a „Szegedi paprika” elnevezést az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába. A „szegedi paprika” kifejezés mellett külön regisztrálták – ugyanebben a bejegyzésben – a pontosabb meghatározást tartalmazó „szegedi fűszerpaprika-őrlemény” elnevezésű terméket is. A Bizottság jelenleg 945 bejegyzett elnevezést tart nyilván, amelyek között mindössze kilenc fűszer, ezen belül a szegedivel együtt négy fűszerpaprika szerepel. A nyilvántartásba vétel, azon túl, hogy védelmet biztosít az elnevezés használatával való visszaélések ellen, az azonos közösségi szimbólum révén beazonosíthatóvá és a köztudatban is egyenértékűvé teheti a hazai termékeket más tagállamok olyan híres termékeivel, mint a szardíniai sáfrány (Zafferano di Sardegna), a cseh kömény (Český kmín), vagy az espelette-i paprika (Piment d’Espelette).Évi 2500 óra napsütés, tápanyagokban gazdag talaj, genetikailag nemesített vetőmag, és a 250 éves tapasztalat. Ez a négy hozzávaló kell a világhírű szegedi paprikához, mely a szabadalmi hivatal által hivatalosan bejegyzett védjegy. Így kizárólag a hagyományos tájkörzeten belül termesztett fűszert hívhatják, hiszen csak ezen a területen érvényesülnek a paprika termesztéshez kedvező időjárási feltételek. Ilyen a 2500 napsütéses óra, ami garantálja a nagy színtartalmat, amitől a paprika szép piros lesz. A megérett termést hagyományosan szeptember második felében kezdik el szüretelni, mégpedig teljes egészében kézzel.
A leszüretelt paprikákat megmossák és felfüggesztve szárítják körülbelül három hétig, ami egyben az utóérlelés is. Ezt követi a fertőtlenítés, majd a porrá őrlés.
A minőség titka a paprika színanyaga, az úgynevezett kapszantin. Másik fontos élvezeti szempont, hogy a paprika csíp-e vagy sem. Ez az 1930-as évekig nem lehetett kérdés, ugyanis eredetileg mindegyik tő csípős volt, de a század elején találtak egy genetikailag eltévedt, nem csípős palántát, amit továbbnemesítettek. Az összes mai édes ízű palánta ennek az egykori különleges tőnek a leszármazottja. Ma már ebből fogy a legtöbb, így tízből kilenc csomag ételízesítő nem csípős.
És, hogy az őshonos paprika minek köszönheti erejét? A kapszaicin nevű anyagnak, ami kizárólag a zöldség erezetében található. Tehát ha ezt kivágjuk, a paprika édessé varázsolható.

Szent-Györgyi Albert és a paprika

A szegedi paprika valószínűleg akkor vált igazán világhírűvé, amikor Szent-Györgyi Albert a C-vitamin utáni kutatásai során ezt a növényt is megvizsgálta. A későbbi Nobel-díjas tudós érdekes körülmények között jött rá arra, hogy a szegedi zöldpaprika sokkal többet tartalmaz ebből az anyagból, mint a citrusféle gyümölcsök. A legendák szerint utálta a paprikát, és amikor egyik este a felesége a vacsora mellé egy darab paprikát is odatett, rutinos, és higgadt férjként, veszekedés, vitatkozás helyett egy óvatlan pillanatban a köpenye zsebébe dugta, elfogyasztotta a vacsoráját, majd lement a laboratóriumába, és mivel sok más zöldség és gyümölcs után, amiket addig sikertelenül kipróbált, veszíteni valója nem lévén elővette a vacsoráról kimenekített paprikát, és munkához látott. Állítólag aznap éjjel a kezében volt a megoldás. Tudta, hogy megtalálta a C-vitamin aranybányáját. A korábbi apró, jelentéktelen mennyiségek után egyszeriben több kilónyit tudott előállítani. A környék zöldségesei nem tudták ekkor még, hogy hová tolja talicskaszám a piacokon megvásárolt paprikát, és, hogy mihez kezd vele.


A paprika és a magyar konyha

A magyar konyhát teljesen átalakította a paprika. A magyar paprika leghíresebb leveseink –halászlevek és gulyások –, továbbá párolt ételeink – pörköltek, tokányok – nélkülözhetetlen fűszere. A hidegkonyha is előszeretettel alkalmazza a paprikát bekeverve vagy az ételre szórva. Az ételek „utánerősítésének” lehetősége – Erős Pista, cseresznyepaprika, szárított erős paprikák – megfelelő kompromisszumot kínál a csípős ételeket kedvelők és az azt kerülők számára.

Felhasznált irodalom
Reizner János: Szeged története
Blazovich László: Szeged rövid története
Szeged története 1-5




Címkék: , , , , , , ,

2013. február 16., szombat

Húsz éves a kommunikáció szakos képzés Szegeden

A rendszerváltás előtt Magyarországon nem volt lehetőség sem egyetemi, sem főiskolai keretben kommunikáció szakon tanulni, ám már létezett ilyen oktatás – mondta Szajbély Mihály, a Szegedi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének vezetője, az egyetem oktatója. 1993-tól indult az első kommunikáció szakos évfolyam Szeged mellett Budapesten és Pécsen, azóta a képzés folyamatosan zajlik.



„A hír az, hogy a vélemény szabad” – ez volt a mottója a pénteken a Szent-Györgyi Albert Agóra Informatóriumában megrendezett ünnepségnek és kerekasztalbeszélgetésnek. A meghívott vendégek között voltak Szabó Gábor, az SZTE rektora és Csernus Sándor, a Bölcsészettudományi Kar dékánja mellett a szakon végzett, karriert befutott, a médiában vagy annak peremterületein dolgozó egykori diákok is – a teljesség igénye nélkül. A kérdezők Veiszer Alinda, egykori kommunikáció szakos hallgató, és Rózsa Péter voltak. Rózsa Péter már a kezdetektől fogva a szakon tanított. A vendégek meséltek egyetemi tapasztalataikról és arról, manapság mivel foglalkoznak és hogyan jutottak el az iskolapadból odáig.
Szabó Gábor rektor elmondta, hogy a társadalomtudományoknak ugyanúgy létjogosultsága van a természettudományok mellett, ám egy társadalomtudósnak is valamilyen szinten értenie kell az utóbbihoz is. Példaként hozott fel egy olyan helyzetet, mikor egy új atomerőmű építéséről kell megkérdezni az embereket – ha valaki nem ismeri annak előnyei mellett környezetszennyező hatásához, könnyelműen bólinthat rá a dologra.

Egyedi szegedi

Veiszer Alinda fontosnak tartja a különbséget a szegedi és más egyetemeken folyó kommunikáció szakos képzés között. Véleménye szerint Szegeden az elméleti képzés mellett erős gyakorlati tapasztalatokat is szerezhet egy diák, ami fontos éles helyzetekben – például nem csak megtanulja az itteni hallgató, hogy hogyan kérdezzen és viselkedjen egy interjú közben, de többször élesben is kipróbálhatja magát. Rózsa Péter szerint manapság könnyen gondolhatja magáról bárki, hogy újságíró, hiszen mindennaposnak számít az olyan technikai eszközök használata, mint az okostelefon vagy egy tablet, ám a tudás, amit egy egyetemi oktatás keretében tud elsajátítani a hallgató, már nem jár melléjük.
Manapság a kommunikáció szak nem tartozik a felsőoktatási politika kedvencei közé, mondhatni mostohagyermek. Szajbély Mihály kiemelte, hogy a bölcsészdiploma igenis rentábilis, keresett, így kommunikáció szakos diplomával is sikeresen el lehet helyezkedni.
Szöveg, fotó: Illés Réka Gabriella


Címkék: , , ,

2012. október 16., kedd

Lézer és a szegedi ELI projekt – múlt, jelen, jövő

Az ELI látványterve
A szegedi ELI-projekt kapcsán politikusok és gazdasági szakemberek sokat nyilatkoztak, azonban magának a tényleges tudományos projektnek, a lézerekkel kapcsolatos tudnivalóknak jóval kisebb a publicitása. Cikkünkben Szabó Gábor akadémikusnak, az SZTE rektorának, valamint az SZTE Fizikus Tanszékcsoportjának segítségével a lézerekről és az ELI-ről gyűjtöttük csokorba a tudnivalókat.



„A sikeres kutatáshoz nem kell mindent tudnod.
Elég egyetlen dolgot, azt, ami korábban ismeretlen volt.”
A. Schawlow 

A felfedezéstől a nappali szobáig


A lézer szó az angol LASER (Light Amplification by Stimulated Emission of Radiation – fényerősítés kényszerített fénykibocsátás útján) betűszóból ered. A lézer egy olyan fényforrás, amely indukált emissziót használ egybefüggő fénysugár létrehozására. Ekkor valamilyen gázt, folyadékot, vagy szilárd anyagot energia befektetésével gerjesztett állapotba hozunk.
Az atom alapállapotba való visszatérésekor a gerjesztett atomból egy foton repül ki és ennek a fotonnak pontosan akkora energiája van, mint amekkora energiakülönbség volt a gerjesztett és az alapállapotú atom között.Az anyagok elektromos kisülésekkel, kémiai úton, illetve fény- vagy egyéb elektromágneses impulzusokkal hozhatók gerjesztett állapotba.
Az első rubinlézer
A kényszerített emisszió során keletkező erősödő fénynek négy alaptulajdonsága van: terjedési iránya, hullámhossza, rezgési fázisa és rezgési síkja azonos az erősítőbe belépő nyalábéval. Az eredmény egy tökéletesen rendezett nyaláb, amelyet koherens nyalábnak is szoktak nevezni.
A koherens nyaláb széttartása rendkívül kicsi. A Földtől közel 380 ezer km-re lévő Holdra juttatott lézernyaláb átmérője például alig lesz nagyobb, mint ötven méter. A nyaláb másik kedvező tulajdonsága, hogy a lézer energiája egy megfelelő lencsével nagyon kis foltra – nagyjából egy tízmilliomod mm2-re – is fókuszálható. A lézerek energiája kis térrészben koncentrálódik, ezért a lézerfény teljesítménysűrűsége a megszokott fényforrásokénak sokszorosa lehet.

A lézer múltja: „…nevetségesen egyszerű…”


Theodore Maiman
A lézer létrejöttében nagy szerepe volt a II. világháborúnak, melyet a mondás szerint a radar nyert meg és az atombomba fejezett be. Ekkor a technikának már igen nagy és jelentős szerep jutott, a lézerkutatásnak pedig mintegy előszobája volt a Manhattan-projekt, ahol sok helyen, sok tudós munkálkodott egy azon cél érdekében. A 40-es évek végére a mikrohullámú területen nagy sikereket értek el, melyek további munkára ösztönözték a kutatókat. 1954-ben az USA-ban Townes, Gordon, Zeiger alkotta meg az első „maser”-t – mikrohullámok segítségével –, majd az optika felé fordult a fejlesztés. A működési elvet leíró első szabadalom Gould nevéhez fűződik, az ő jegyzetlapján olvasható először a „laser” szó. Sajnos – ironikus módon – 30 évig pereskedett szabadalmáért. De Moszkvában is sikeres kísérleteket folytattak, így tulajdonképpen csak a szerencsének köszönhető, hogy ki jelentette be elsőként a felfedezést.
A lézer több mint fél évszázados múltra tekint vissza, hiszen 1960. május 16-án az amerikai Theodore H. Maiman írta le először az általa megalkotott impulzus üzemű rubinlézer működését. Eleinte Maiman szomorú volt, hogy találmányát „halálsugárnak” nevezték, miután egy újságíró tévedésből a sci-fi felfedezéseként tette közzé. „Nem tudok olyan esetet, amikor a lézer embert ölt volna, ráadásul véletlenül” – mondta később, miután módszere már széles körben elterjedt. „Ennek ellenére több olyan embert is ismerek, akit lézerrel gyógyítottak meg.”
A laser első leírása
Maiman 1960. május 16-án, a kaliforniai Hughes Research Laboratory épületében – miután fogott egy villanólámpát, valamint egy rubinkristályt – kiáltotta azt, hogy „heuréka”, az eredményül kapott találmányt pedig „nevetségesen egyszerűnek” titulálta. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy a rubinrúd merőlegesre csiszolt végeit beezüstözte, és a rudat villanólámpával – közkeletűbb nevén vaku – gerjesztette. Azt vette észre, hogy a kibocsátott fény spektrumában az egyik vonal – szín – kierősödött, sokszorosára nőtt az intenzitása egy másik közeli vonalhoz képest. Ez a fizikusok számára már egyértelmű jele volt a ma már lézernek nevezett folyamatnak.
Ezt követően a kutatások felgyorsultak, a laboratóriumból „kilépett” a lézer. Arthur L. Schawlow rubinlézere, Peter Sorokin kalcium-fluor lézere után Javan W. Bennet megalkotta a hélium-neon lézert, mely az első közforgalmú lézernek is tekinthető.


A lézer jelene: a távirányítótól a lézervezérlésű bombáig


A laboratóriumok, kutatóintézetek mellett ma már az élet szinte minden szegletében találkozhatunk a lézerrel: a CD-lemezjátszótól, az áruházi vonalkód-leolvasóig, a rendőrségi sebességmérő kamerától, az internetvonalakig ott van mindennapjainkban, a boltokban és a raktározás során a vonalkód-leolvasókban is megtalálhatók. Az anyagmegmunkálás során 10 W teljesítményű ipari lézereket alkalmaznak, a haditechnikában lézeres irányítású bombákat használnak, de a bűnüldözésben sokszor a lézer segít szinte láthatatlan ujjlenyomatok felismerésében, vagy lézeres gázdetektor „elektronikus orr”-ként ismeri fel a szagnyomokat, az irodákban pedig lézernyomtatók dolgoznak.
Az orvostudományban manapság már természetesnek számítanak a lézerszikék, melyekkel akár egytized milliméteres pontossággal tudnak hajszálerekkel sűrűn ellátott szerveken is – agy, máj, szem – beavatkozásokat végezni, mert a pontosság mellett ezeket a vékony erecskéket a lézer hője le is zárja. A mikroelektronikában mindinkább tért hódít az alkalmazása, de az autóipar számos területén jelölnek, vágnak, hegesztenek vele.

A lézer jövője


A lézer ötven éves történetében viszonylag rövid utat tett meg a laboratóriumi asztaltól a nappali szobánkig, vagy épp az orvosi rendelőig. Maiman „halálsugara” az 1960-as években még megoldás volt egyes problémákra, de a mai kérdések már mások. A miniatürizálás a „nanovilág” felé mozgat bennünket, ahol a molekuláris elektronika vagy a számítástechnikai nanoszerkezetek csak a lézer megfelelő teljesítmény-sűrűségével válhatnak valóban működőképessé.
Az orvostudomány egyre újabb igényekkel lép fel, az ipar is mind kifinomultabb, energiatakarékosabb megoldások felé törekszik. Számos nagy kísérletet folytatnak már a fúziós energiaforrások területén, ahol a lézer lehet a kulcs a jövő energiájához. 

Az ELI látványterve
 „A legszebb amit átélhetünk, a dolgok titokzatossága.”
Albert Einstein 

Minden határon túl


Szegedi szemmel nézve a nagyenergiájú lézer kutatási területe szinte karnyújtásnyira került. Bor Zsoltnak, az SZTE fizikus professzorának – a lézerfizika és a femtoszekundumos optika neves kutatójaként a piko- és femtoszekundumos lézer spektroszkópia tárgykörében született – felfedezései és Szabó Gábor akadémikus – a pikoszekundumos impulzusok előállítása területén végzett – munkássága alapozta meg az ELI -projektet, melynek egyik eleme városunkban fog megépülni.
A nagyenergiájú lézerkutatás valóban minden határon túl kíván lépni. Olyan lézerekkel kísérleteznek, melyek teljesítménye akár 1TW-os is lehet (1 terawatt = 1012W), ami egy atomerőműével vetekszik. Ráadásul ezt még igen kis pontra is be tudják sűríteni, elérve ezzel a 1018 W/cm2 teljesítménysűrűséget, akár az ólom százszoros sűrűségét meghaladva óriási nyomást és hőmérsékletet létrehozva.

 

Az atto-tudomány és azon túl


Ezek a hihetetlen energiák, hőmérsékletek és sűrűségek azonban csak néhány pillanatig figyelhetők meg, vizsgálatukhoz – Bor Zsolt professzor femtoszekundumos optika kutatásaival megalapozva – az attoszekundumok világába kell lépni. Ha egy rúdugrót például csak úgy tudunk megfigyelni, hogy csak azt látjuk, ahogy a rudat fogja, majd ezt követően már csak a matracon fekve, nem tudhatjuk, hogy átugrotta, vagy épp leverte-e a lécet.
A lézerkutatásokban egyre elengedhetetlenebb a gyors események és jelenségek minél részletesebb megfigyelése. Az attoszekundumos (10-18 s), azaz a másodperc billiomod részének milliomod része alatti vizsgálatokkal már olyan jelenségek is érdemben kutathatóak, melyek eddig rejtve maradtak a tudósok számára. Azt mondhatjuk tehát, hogy a kísérletileg érdekes időskálából még 9 nagyságrend „meghódítása” hátra van.

ELI, a lézerkutatás nagyágyúja

Az ELI-projekt egy rendkívül rövid impulzusidejű (attoszekundumos), a jelenleg létező legnagyobb lézernél nagyságrendekkel nagyobb teljesítménysűrűségű, rendkívüli tudományos jelentőségű kutató szuperlézer megépítését célozza összeurópai összefogással.Az ELI lesz a világon első olyan berendezés, mellyel a fény és az anyag kölcsönhatását a legnagyobb intenzitással, az úgynevezett ultra-relativisztikus tartományban lehet majd vizsgálni. Kaput nyit a fizika új területeire, és olyan új műszaki fejlesztéseket alapoz meg, mint a relativisztikus mikroelektronika és a kisméretű lézeres részecskegyorsítók. Az ELI jelentős hatást fog gyakorolni az anyagtudományok, a gyógyászat és a környezetvédelem számos területére is. Az Extreme Light Infrastructure Attosecond Light Pulse Source (ELI-ALPS) kutatási nagyberendezés elsődleges küldetése az, hogy a nemzetközi tudományos közösség felhasználói köre számára ultragyors fényforrások széles skáláját tegye elérhetővé.
A 2008 és 2010 közötti előkészítő szakaszban megvizsgálták az ELI építési körülményeit és az együttműködési feltételeket is kidolgozták. A kutatóközpontot eredetileg egy helyszínen tervezték megépíteni 2011-2014 között, mintegy 480 M€ összköltséggel, a jelentősebb bővítésig tervezett 20 éves üzemidő alatt üzemeltetési költségét évente mintegy 50 M€-ra tervezték.
Magyarországon iskolateremtő tradíciókkal megalapozott, nemzetközileg jegyzett lézeres kutatások folynak, melyek számos esetben hoztak világszínvonalú eredményeket. A mintegy 150 lézeres kutató intézményes együttműködésekkel is megalapozott, nemzetközileg jól beágyazott tudományos közösséget alkot.
A berendezés építési helyszínéért folyó versenyben Magyarországon kívül Csehország, Franciaország, Nagy-Britannia és Románia indult. Végül az előkészítő projekt vezetése 2010. október 1-én úgy döntött, hogy az ELI három helyszínen épüljön meg némileg eltérő, egymást kiegészítő tudományos programokkal:
  • Csehországban, Prágában lézertechnológiai és lézeralkalmazási központ
  • Magyarországon, Szegeden rövidimpulzusos lézertechnológiára és ennek alkalmazására koncentráló központ
  • Romániában, Bukarest mellett fotonukleáris technológiára és ennek alkalmazásaira fektetik a hangsúlyt.
Az ELI látványterve


Az ELI és a Szegedi Tudományegyetem

Szabó Gábor akadémikus, lézerfizikus, az SZTE rektora – akinek igen komoly szerepe volt abban, hogy az ELI egyik helyszíne Szeged lett – mind az ország, mind pedig a város és az egyetem szempontjából nézve is nagy jelentőségűnek látja a projektet.„Minden komoly lézerberendezés fejleszthető és fejlődő. A kiindulópontot kell nagyon pontosan megtervezni, ennek a pontnak kell olyannak lenni, hogy a világon egyedülálló kísérletekre adjon lehetőséget” – mondta el az ELI-projektről. „Miután megépül a központ, öt-tíz évig lesznek olyan kísérletek, amit csak Szegeden lehet majd elvégezni.”
Az ELI három helyszínén, így a szegediben sem kizárólag az alapkutatásokra helyeződik majd a hangsúly. Már a korai fázisban olyan vizsgálatokkal is foglalkoznak, melyek igen hamar bekerülhetnek az alkalmazott tudományba, s ezáltal a mindennapi életünkbe is. Így a szegedi berendezés is egyfajta „szerszámnak” is tekinthető, mellyel nagyon sokféle „munka” elvégezhető.
„Maga a központ nagyon sok szempontból alapkutatásokat fog végezni, de már a kezdetektől alkalmazott kutatások is lesznek az ELI-ben” – hangsúlyozta az SZTE rektora. „Azt kell világosan látni, hogy itt nem elsősorban a lézerfizikusok fognak kutatni, hanem a felhasználók, biológusok, orvosok, kémikusok is használni fogják. Ezeknek a kutatásoknak egy része már az elejétől fogva gyakorlati céllal fog megtörténni.”
De az ELI a megépülését követően nem csak a kutatóké lesz, hanem folyamatosan továbbfejlődik, hiszen újabb és újabb igények, felfedezések követelik majd meg ezt a folyamatot. Az egyetem számára pedig egyedülálló kutatási-képzési lehetőségként is fog szolgálni.
„A kísérletezés közben más lézerközpontokhoz hasonlóan továbbfejlesztés is folyik” – folytatta az akadémikus. „Mindig itt lesz egy néhány tucat emberből álló csapat, akik a berendezés további fejlesztésén dolgoznak majd. A szegedi Egyetem Fizika Tanszékcsoportja a jó értelembe vett kiszolgálásban és nem utolsó sorban pedig a szakemberképzésben tud nagyon komoly részt vállalni. Azt, hogy karnyújtásnyira van egy ilyen központ, nagyon jól ki lehet a képzésben használni, hiszen tudományos értelemben ugyanaz, mint amikor nyári gyakorlatra el lehetne küldeni az Egyesült Államok vezető kutatóhelyeire egy-egy hallgatót. Úgy gondolom, hogy Magyarország egyáltalán eséllyel tudott indulni a központ létesítéséért folyó versenyben, a magyar lézerfizika sikerének is tekinthető, és ebben a sikerben Szeged alapvető és meghatározó szerepet játszott.”
Forrás:
Címkék: , , , , , ,

2012. szeptember 24., hétfő

Kutatók éjszakája Szegeden - Kis kutatókat is várnak

A Kutatók Éjszakája rendezvénysorozathoz az idén is kapcsolódtak a szegedi tudományos élet szereplői, így az MTA Biológiai Kutatója valamint az SZTE számos tanszéke nyújt izgalmas programokat 2012. szeptember 28-án, pénteken. Ismét várják a kis kutatókat a Százszorszép Gyermekházba, a Kálvin tér 7. szám alá.

A gyermekházba pénteken 17.00-20.00 között várják az apróságokat. Azoknak, akiket érdekel a tudomány, a Százszorszép „tudós csoportjai” mutatják be kutatásaikat.

Játszunk tudományt!

A szakkör segítségével mindenki elkészítheti saját szivárványát, zeneszerszámát. Megtekinthető lesz az Informatikatörténeti Gyűjtemény vándorkiállítása, valamint a rádiózás , rádiótechnika iránt érdeklődők belehallgathatnak a világűr hangjaiba. Kipróbálható lesz egy igazi adó-vevő készülék és egy rádió adóállomás is. A legkisebbek számára a Játéksziget tartogat meglepetéseket, ahol trükkös játékokkal várják akár még a szülőket is.

Utazás a Naprendszerbe

A Partiscum Csillagász Szakkör bemutatóján a csillagászat iránt érdeklődők egy virtuális túrát tehetnek szűkebb kozmikus hazánk, a Naprendszer bolygóira. Egy távcsőbemutatón a gyerekek megtudhatják milyen volt Kepler távcsöve, hogy néz ki Jack Sparrow kapitány tengerészeti látcsöve, milyen egy modern csillagászati távcső A két alkalommal – igény esetén pótelőadással – megtartott bemutatók időpontja 17.30 és 19.00.

Minden rendezvény belépődíj nélkül látogatható. Információ:
Százszorszép Gyermekház, Szeged, Kálvin tér 6. tel.: 62/425-647



Mindenki előtt nyitott a tudomány

A nagyobbak számára az MTA Biológiai Kutató Központja, a Szegedi Tudományegyetem tanszékei és a Füvészkert is várja az érdeklődőket. A részletes programot lentebb olvashatják, illetve a Kutatók Éjszakája 2012 weboldaláról is tájékozódhatnak.



MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont

Biofizikai Intézet, 1. emelet 136-os labor
Biofizikai Intézet, 3. emelet 338. terem
Biofizikai Intézet, 3. emelet 342-es labor
Biofizikai Intézet, 3. emelet 344-es labor
Biofizikai Intézet, 3. emelet 348. Labor
Központi épület, 1. emeleti tárgyaló
Szegedi Tudományegyetem
ÁOK Orvosi Biológia Intézet, Hallgatói Laboratórium, földszint



ÁOK–TTIK Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet
Bolyai Intézet, Bolyai terem
Bolyai Intézet, Haár terem
Bolyai Intézet, Kerékjártó terem
Bolyai Intézet, Reisz terem
Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar
Egyetemi Füvészkert
Gazdaságtudományi Kar
JGYPK Díszterem, zárt udvar, Technika Tanszék előadók és laborok
JGYPK Főépület
JGYPK Interaktív Természetismereti Tudástára, II.emelet
JGYPK Kémiai Informatika Tanszék, Kémia laboratórium
18:00-22:00

Országos Meteorológiai Szolgálat Dél-alföldi Regionális Központ
Szegedi Csillagvizsgáló, Újszeged
TTIK Ásványtani Tanszék I.emelet Grasselly terem
TTIK Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék I.emelet
TTIK Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék III.emelet
TTIK Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék; III. emelet, Marczell György-terem;
TTIK Embertani Tanszék
TTIK I.emelet
TTIK Növénybiológiai Tanszék, Aula
TTIK Növénybiológiai Tanszék, Új Nagyelőadó
TTIK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék I.emelet Teleki terem
TTIK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, I. emelet, Hallgatói laboratórium
TTIK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, I.emelet
TTIK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, I.emelet Dendológiai laboratórium
TTIK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék,indulás: I.emelet
TTIK, Kísérleti Fizikai Tanszék, Budó Ágoston terem, I.emelet
Címkék: , , , , , , ,
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)