2013. január 8., kedd

Janics Natasa Szegeden

Képvideó Janics Natasa 2009-2012. közötti szegedi pillanataiból



2013. január 7., hétfő

Somogyi-könyvtár: Pipás Pistától a trolibuszig

A szegedi Somogyi-könyvtárban január sem múlhat el kulturális programok nélkül. A Szegedi Nemzeti Színház 2013. január 25-én ősbemutatóra készül: a Pipás Pista című tanyawestern kerül színre. A bibliotéka január és február hónapban több rendezvénnyel is kapcsolódik a Szeged környéki történet ősbemutatójához.



Pozsgai Zsolt vidám, zenés darabja a Szeged környéki tanyavilág híres-hírhedt alakjának történetét dolgozza fel. A Szegedi Nemzeti Színház – partner intézményei közreműködésével – az ősbemutató elé-köré kísérő rendezvényeket font annak érdekében, hogy a közönség minél jobban megismerje a címszereplő igaz történetét, valamint a kort, amelyben a darab cselekménye játszódik: kedvet kapjon az előadás megtekintésére. Találkozók, kiállítások keresik a kérdésre a választ: Ki volt ez a nő (vagy férfi?) és mi hajtotta előre végzetét?
A könyvtár- és színházkedvelő nagyérdemű 2013. január 10-én (csütörtökön) 16.30 órai kezdettel a Somogyi-könyvtár első emeleti folyóirat-olvasójában találkozhat a történetet színpadra álmodó szerzővel,  Pozsgai Zsolttal. Pipás Pista – a tanyawestern születése című közönségtalálkozón az íróval Gyüdi Sándor főigazgató beszélget.


Pipás a bűn útján – válogatás az MTV filmarchívumából

2013. január 15-én (hétfőn) 17 órától a MTV Szegedi Stúdiójának archívumából, közkívánatra filmklub extra következik Bubryák István válogatásában Pipás Pista és társai című dokumentumfilmet a Somogyi-könyvtár alagsori klubjában nézhetik meg a történet iránt érdeklődők. Pipás élő személy volt, hírhedt alakja a szegedi tanyavilágnak és nevével ellentétben nem férfi volt, hanem nő. Asszonytársai megbízásából felakasztotta a megunt, vagy elviselhetetlen férjeket. A film az okokat keresi: mi vitte Pipást a bűn útjára, mi indított egyes asszonyokat arra, hogy férjeik ellen bérgyilkost fogadjanak? A több mint másfél órás film rendezője Ember Judit, szerkesztője Bubryák István.

Hóhérasszony férfiruhában – kamarakiállítás

Életében és halálában is legendák övezték a szeged környéki tanyavilág hírhedt bérgyilkosát, aki asszony létére férfiruhában járt, férfi módra dolgozott – és ölt, a családtagok megbízásából. Pipás Pista, azaz Rieger Pálné Fődi Viktória az 1920-as években követte el rémtetteit. A Somogyi-könyvtár második emeletén január 15-től február 28-ig Pipás Pista – hóhérasszony, férfiruhában címmel kamarakiállítás tekinthető meg, amely a korabeli laptudósítások, fotók bemutatásával idézi föl a szegedi tárgyalás eseményeit, s az ügy utóéletét.

Rendező és a színészek

A programsorozat következő rendezvényére a Somogyi- könyvtár első emeleti folyóirat-olvasójában kerül sor 2013. január 22-én (kedden) 16.30 órai kezdettel, ahol az alkotókkal: Kovács Frigyes Jászai Mari-díjas vajdasági rendezővel, a Pipás Pistát alakító Szabó Gabi színművésznővel, valamint Borsos Beáta színművésznővel és Barnák László színművésszel találkozhatnak az ősbemutató előtt az érdeklődők.
Kovács Frigyes, a darab rendezője így vall az előkészületekről: „Ősbemutatót csinálni hatványozottan izgalmas, mert nincs kipróbálva, hogyan működik a színpadon a mű, ez csodálatos érzés. Nagy jövőt jósolok a Pipás Pistának.”

A könyvtár valamennyi rendezvénye ingyenes, mindenkit szeretettel vár a Szegedi Nemzeti Színház és a Somogyi-könyvtár.

Trolibusz a napfény városában – dokumentum- és fotókiállítás

Somogyi-könyvtár földszinti kiállítóterében 2013. január 10. és február 6. között könyvek, sajtóban megjelenő újságcikkek, tájékoztató kiadványok, fotók és gyermekrajzok láthatók a szegedi troliközlekedés történetéből, visszatekintve az 1979. április 29-én beinduló trolivonal megnyitására és megidézve a közeljövő modern trolibuszait is.
A könyvtár Helyismereti-gyűjteményének aprónyomtatványai között megtalálhatók a Szeged város helyi közlekedésének vonalhálózatát ismertető kiadványok a '80-as évek elejétől kezdve. Emellett láthatóak még helyi menetrendek, vonaljegyek, meghívók, trolibuszvezetői tanfolyamról szóló hirdetések és illusztrációk az egyes járműtípusokról.
A Somogyi-könyvtár Internet-terében fotókiállítás várja a bibliotékába betérőket, amelyen pillanatképek idézik fel az első ZIU-trolibuszok megérkezésétől, a Ikarus trolibuszok üzembe helyezésén át  a Škoda trolik, a trolivá alakított Mercedes Citarók  megjelenéséig a Szeged utcáin egykor és napjainkban is közlekedő trolibusz típusokat. Az érdeklődők a fotókon megcsodálhatják a legkorszerűbb, felsővezetéktől függetlenül is közlekedni képes trolibuszt, hiszen az Ikarus-Skoda 187Tr típusú járművekből 13 darab fog 2013-tól Szeged utcáin közlekedni.
A Szegedi Közlekedési Kft. jóvoltából a trolibusz-közlekedést népszerűsítő gyermekrajzok, illetve az új ebus-ról készült plakátok színesítik a tárlatot.

A Szegedi Közlekedési Kft. és a Somogyi-könyvtár közös dokumentum- és fotótárlata 2013. január 10. és február 6. között tekinthető meg Somogyi-könyvtár földszinti kiállítótereiben.

A Szegedi Közlekedési Kft. az Európai Unió Central Europe támogatási programjának keretében uniós támogatást nyert kilenc társszervezettel közösen, „Trolley – Promoting Electric Public Transport” címmel. A pályázatban részt vevő partnerek: Salzburg (Ausztria), Brno (Csehország), Párma (Olaszország), Eberswalde (Németország), Lipcse (Németország), Gdynia (Lengyelország), Gdanski Egyetem (Lengyelország), Trolleymotion szervezet. A program célja az elektromos közforgalmú közlekedésen belül a trolibusz, mint környezetbarát közlekedési eszköz népszerűsítése és fejlesztése. Kiemelkedő célkitűzése a fenntartható fejlődés biztosítása mellett a trolibuszok energiafelhasználásának optimalizálása, közlekedési hatékonyságának növelése, valamint megjelenésének javítása. A program egyik lépéseként kerül minden országban megrendezésre az adott város trolibusz-közlekedésének történetét bemutató kiállítás.

Házak a folyóparton – szegedi élet a Tisza mentén

Szeged talán nem is létezne a Tisza nélkül, bár a folyó több alkalommal is próbára tette a várost. A 2006-os árvíz óta sok üdülőház, úszóház, sőt úgy tűnik, a Partfürdő sorsa is megpecsételődött. Az újra közlekedő sétahajóról kissé árnyaltabb kép rajzolódik ki a folyó partjáról.






Miután a Danuvia motoros a Boszorkánysziget csúcsánál megfordulva, „hegymenetben” elindult felfelé a folyón a belvárosi híd után a Rondella mellett áll a Szabadság úszóház retro-körvonalai tűnnek fel. A sokat látott és megélt csónaktároló és kikötő úszóművét a jelenlegi tulajdonosok – az üzemeltető egyesület tagjai – védetté szeretnék nyilváníttatni, hiszen a Szabadság az egyetlen olyan úszóház Szegeden, amelyet nem alakítottak át, így eredeti állapotában maradt fent.

Egy a jelszónk, a Béke... azaz TiszaDokk

Továbbhajózva a régi Béke, az újrakeresztelt TiszaDOKK modern sziluettje fogadja a fedélzetről bámészkodókat. Jól látható, hogy a víz felé nyitott úszóház a Tiszára helyezi a hangsúlyt, mintegy rávezetve a tekintetet a folyóra. A Bertalan híd felé a szegedi oldalon számtalan kisebb nagyobb úszómű, és a partfal árnyékában megbúvó Tisza River Club Cafe – melyet weboldala a „szórakozás, buli, különleges úszóház, valamint hangulatos étterem tartalmakkal tölt meg – fogadja a hajózókat.

Folyó, ahol tilos a fürdés

A híd alatt átúszva takaros piros házikón akadhat meg a tekintetünk, mely ékes példája annak, hogy a szegedi Tisza-parton is valóságos vízi-város létezhetne, hasonlóan a nyüzsgő Szajna partjához, vagy épp az amszterdami csatornák bohém világához. A Horthy-úszóház csónakkikötője és vendéglője után a hajdani Foka-telep homokos partja tűnik fel, ahol a folyó több szakaszához hasonlóan tilos a fürdés.
Bár kiváló a Tisza vízminősége Szegednél, mégis a fürdőzés rendészeti előírások miatt tiltott a Laposon, a Sárgán és a Fókán is. Az ÁNTSZ még 2008 áprilisában kapta meg a természetes fürdővizek minőségének, a természetes fürdőhelyek kijelölésének és üzemeltetésének ellenőrzési jogkörét. Szegeden a helytörténetileg is jelentős Lapos, Sárga és Foka környezetében vizsgálták a Tisza vizének minőségét, s azt akkor fürdőzésre alkalmasnak találták a szakemberek.
Az utolsó napjait élő Partfürdőn kialakított szabadstrandon kívül mégsem lehet a folyóban megmártózni. A Sárga hajóútban helyezkedik el, a Foka partjai mentén az új híd építését követően még mindig vannak veszélyes műtárgyak a vízben. A Laposon is tiltott a fürdőzés, mert közvetlen a régi híd lábánál van, sőt még a belvárosi elhelyezkedése miatt is tiltott terület.

Sárga, a vityillóváros

A Sárga üdülőtelep a Tisza jobb partján található ártéri területen olyan helyen terül el, melyet nem véd gát, így ha jön a víz, elönt mindent. Az itt épült házak nagyrésze – a két halászcsárda kivételével – mind lábakon áll.
A terület apró telkein szinte egymásba érnek a nagyrészt saját kezűleg épített házikók, vityillók, de láthatunk itt komolyabb épületeket is, sőt nem egy esetben lakóházként funkcionáló nyaralókat is. Nevének eredete a közelmúlt ködébe merül, egyesek szerint a Maros sárgásabb hordalékáról – ami a magasból, repülőről is tisztán kivehető – keresztelték el, mely itt keveredik bele a Tisza vizébe. Egy másik elképzelés szerint mivel az altalaj löszből áll, ennek színéről kapta a nevét.
„A Sárga nevet onnan kapta, hogy van ott egy hatalmas sárga terméskő, amit annak idején a kommunisták vittek oda” – mesélte korábban egy régi „sárgai lakos”. „A legenda szerint ezzel jelölték azt a helyet, ahol az illegális gyűléseiket tartották. A kő ma is ott van valahol, és állítólag rá van írva, SÁRGA.”
Ez a névadási legenda a Horthy korszakra nyúlik vissza, mivel ekkor kezdett kiépülni a terület. Először csak néhány épület készült el, de hamarosan egészen a téli kikötőig – a mai jachtkikötő – szinte ellepték a partot a kisebb nagyobb házak. A hatvanas-hetvenes években sokaknak volt itt „kéglije”, a Sárgán üdülőt birtokolni státuszszimbólum volt. Az építményekhez néhányszor tíz négyzetméter telek is tartozott, de mégsem minősült hivalkodó magántulajdonnak, így az akkori elvtársak is nyugodtan alapíthattak itt maguknak „birtokot”. Ez volt akkoriban a „maximum”.



A kommunizmus lehelete és a modern kor

A korábban gyárakból lopott anyagokból – akkori közkeletű nevén „hulladékokból” – összetákolt épületek nagyrésze ma már más kézen van. Ha valaki elkiáltaná néhány nagy szegedi üzem nevét – Pick, Vidia, Konzervgyár, Kábelgyár, Délép – sok épület „megmozdulna” és elindulna a hajdani telephelyek felé, a jelenlegi tulajdonosok legnagyobb meglepetésére.
A Sárgán ma már nem nagyon akarnak üdülőt venni, szinte minden második építmény eladó. Az ártéren van, az öregek megunták, hogy tavasszal mindig elönti az ár. A folyó jobb partján, a kanyarulatnál, a folyó épít, ráadásul a Maros is ide indítja hordalékát. Árvízkor majd’ egyméternyi iszap rakódik le az üdülőterületen, így a tulajdonosok egész nyáron azzal töltik az idejüket, hogy az ár levonulása után talicskával a partra hordják azt, amit a folyótól kaptak „ajándékba”. Ebbe sokan már belefáradtak, és lassan a varázsát és korábbi értékét is elveszítette.



2013. január 6., vasárnap

Hrisztos se rodi! Vo istinu rodi! – szerb ortodox karácsonyi mise Szegeden

Január 6-án, este ünneplik Krisztus világrajöttét a szerb ortodoxok és ekkor tartják ünnepi szentmiséjüket is. A szegedi szerb közösség a hagyományokhoz híven a Dóm téri templomukban gyűlt össze, hogy megemlékezzen a Megváltó születéséről.






A hagyományos szerb ortodox misét követően – melyen tiszteletét tette Kondé Lajos, a római katolikus Szeged-Csanádi Egyházmegye pasztorális helynöke is – Kaplan Pavle parochus vezetésével a mintegy 150 hívő megkerülte a templomot, és a bandjak tűze előtt emlékezett a Megváltó születéséről.

„Krisztus megszületett! Valóban megszületett!”

„Krisztus azért jött el az emberek közé, hogy őket is átistenítse, átlényegítse, és elhozza nekik azt, amire minden teremtett lény vár, az örök életet” – mondta a bandjak tűzénél Pavle atya. „Itt a karácsonyi tűz körül, a bandjak, a virrasztás fája szentelésekor, örülvén annak, hogy Krisztus áldása révén ennyien vagyunk megoszthatjuk nemcsak a tűz melegét, hanem az örömét is. Úgy tesszük ezt, ahogy valamikor a betlehemi pásztorok is összegyűltek és örültek, hallván az angyalok üzenetét, hogy megszületett a Megváltó.”


Betlehemesek a szerb templomban

Ez a mostani karácsonyi ünnepi mise különleges volt a közösség életében, mert hosszú idő óta – hagyományteremtő szándékkal – először mutattak be gyermekek betlehemes játékot a szertartást követően. A dél-szerbiai vidéken nem ismerik ezt a szokást, de főleg Vajdaságban és a magyarországi szerbek között jónéhány verzióját tartják meg.
„Én hat-hét változatát ismerem ennek a betlehemesnek” – emelte ki Pavle atya. „Így remélem sokáig nem fogjuk majd megunni a gyermekek előadását.”
A szentmisét és a templomi áldást követően a hívek a parókiára mentek, ahol böjti meglepetéssel, vendégasztallal várták őket rajta nemcsak pogácsával, hanem forralt borral és a különleges szerb specialitással, a sumadiai teával, azaz forralt pálinkával.