Házak a folyóparton – szegedi élet a Tisza mentén

Szeged talán nem is létezne a Tisza nélkül, bár a folyó több alkalommal is próbára tette a várost. A 2006-os árvíz óta sok üdülőház, úszóház, sőt úgy tűnik, a Partfürdő sorsa is megpecsételődött. Az újra közlekedő sétahajóról kissé árnyaltabb kép rajzolódik ki a folyó partjáról.

Miután a Danuvia motoros a Boszorkánysziget csúcsánál megfordulva, „hegymenetben” elindult felfelé a folyón a belvárosi híd után a Rondella mellett áll a Szabadság úszóház retro-körvonalai tűnnek fel. A sokat látott és megélt csónaktároló és kikötő úszóművét a jelenlegi tulajdonosok – az üzemeltető egyesület tagjai – védetté szeretnék nyilváníttatni, hiszen a Szabadság az egyetlen olyan úszóház Szegeden, amelyet nem alakítottak át, így eredeti állapotában maradt fent.

Egy a jelszónk, a Béke... azaz TiszaDokk

Továbbhajózva a régi Béke, az újrakeresztelt TiszaDOKK modern sziluettje fogadja a fedélzetről bámészkodókat. Jól látható, hogy a víz felé nyitott úszóház a Tiszára helyezi a hangsúlyt, mintegy rávezetve a tekintetet a folyóra. A Bertalan híd felé a szegedi oldalon számtalan kisebb nagyobb úszómű, és a partfal árnyékában megbúvó Tisza River Club Cafe – melyet weboldala a „szórakozás, buli, különleges úszóház, valamint hangulatos étterem tartalmakkal tölt meg – fogadja a hajózókat.

Folyó, ahol tilos a fürdés

A híd alatt átúszva takaros piros házikón akadhat meg a tekintetünk, mely ékes példája annak, hogy a szegedi Tisza-parton is valóságos vízi-város létezhetne, hasonlóan a nyüzsgő Szajna partjához, vagy épp az amszterdami csatornák bohém világához. A Horthy-úszóház csónakkikötője és vendéglője után a hajdani Foka-telep homokos partja tűnik fel, ahol a folyó több szakaszához hasonlóan tilos a fürdés.

Bár kiváló a Tisza vízminősége Szegednél, mégis a fürdőzés rendészeti előírások miatt tiltott a Laposon, a Sárgán és a Fókán is. Az ÁNTSZ még 2008 áprilisában kapta meg a természetes fürdővizek minőségének, a természetes fürdőhelyek kijelölésének és üzemeltetésének ellenőrzési jogkörét. Szegeden a helytörténetileg is jelentős Lapos, Sárga és Foka környezetében vizsgálták a Tisza vizének minőségét, s azt akkor fürdőzésre alkalmasnak találták a szakemberek.
Az utolsó napjait élő Partfürdőn kialakított szabadstrandon kívül mégsem lehet a folyóban megmártózni. A Sárga hajóútban helyezkedik el, a Foka partjai mentén az új híd építését követően még mindig vannak veszélyes műtárgyak a vízben. A Laposon is tiltott a fürdőzés, mert közvetlen a régi híd lábánál van, sőt még a belvárosi elhelyezkedése miatt is tiltott terület.

Sárga, a vityillóváros

A Sárga üdülőtelep a Tisza jobb partján található ártéri területen olyan helyen terül el, melyet nem véd gát, így ha jön a víz, elönt mindent. Az itt épült házak nagyrésze – a két halászcsárda kivételével – mind lábakon áll.

A terület apró telkein szinte egymásba érnek a nagyrészt saját kezűleg épített házikók, vityillók, de láthatunk itt komolyabb épületeket is, sőt nem egy esetben lakóházként funkcionáló nyaralókat is. Nevének eredete a közelmúlt ködébe merül, egyesek szerint a Maros sárgásabb hordalékáról – ami a magasból, repülőről is tisztán kivehető – keresztelték el, mely itt keveredik bele a Tisza vizébe. Egy másik elképzelés szerint mivel az altalaj löszből áll, ennek színéről kapta a nevét.
„A Sárga nevet onnan kapta, hogy van ott egy hatalmas sárga terméskő, amit annak idején a kommunisták vittek oda” – mesélte korábban egy régi „sárgai lakos”. „A legenda szerint ezzel jelölték azt a helyet, ahol az illegális gyűléseiket tartották. A kő ma is ott van valahol, és állítólag rá van írva, SÁRGA.”
Ez a névadási legenda a Horthy korszakra nyúlik vissza, mivel ekkor kezdett kiépülni a terület. Először csak néhány épület készült el, de hamarosan egészen a téli kikötőig – a mai jachtkikötő – szinte ellepték a partot a kisebb nagyobb házak. A hatvanas-hetvenes években sokaknak volt itt „kéglije”, a Sárgán üdülőt birtokolni státuszszimbólum volt. Az építményekhez néhányszor tíz négyzetméter telek is tartozott, de mégsem minősült hivalkodó magántulajdonnak, így az akkori elvtársak is nyugodtan alapíthattak itt maguknak „birtokot”. Ez volt akkoriban a „maximum”.

A kommunizmus lehelete és a modern kor

A korábban gyárakból lopott anyagokból – akkori közkeletű nevén „hulladékokból” – összetákolt épületek nagyrésze ma már más kézen van. Ha valaki elkiáltaná néhány nagy szegedi üzem nevét – Pick, Vidia, Konzervgyár, Kábelgyár, Délép – sok épület „megmozdulna” és elindulna a hajdani telephelyek felé, a jelenlegi tulajdonosok legnagyobb meglepetésére.
A Sárgán ma már nem nagyon akarnak üdülőt venni, szinte minden második építmény eladó. Az ártéren van, az öregek megunták, hogy tavasszal mindig elönti az ár. A folyó jobb partján, a kanyarulatnál, a folyó épít, ráadásul a Maros is ide indítja hordalékát. Árvízkor majd’ egyméternyi iszap rakódik le az üdülőterületen, így a tulajdonosok egész nyáron azzal töltik az idejüket, hogy az ár levonulása után talicskával a partra hordják azt, amit a folyótól kaptak „ajándékba”. Ebbe sokan már belefáradtak, és lassan a varázsát és korábbi értékét is elveszítette.