2015. december 16., szerda

A Kárpátok Géniusza – A Ceausescu-rezsim és bukása

1989. december 22-én ezrek gyűltek össze Bukarest főterén, és amikor Ceaușescu az elnöki palota erkélyéről szólni próbált, beléfojtották a szót és kifütyülték. A diktátor ezután helikopteren elmenekült, de elfogták. Rendszere megbukott, a kormány lemondott. Romániából ezt megelőzően tízezrek menekültek külföldre, Magyarországra és Szegedre. Az ő életük, sorsuk szorosan összefonódott a miénkkel. De ki is volt valójában a „Kárpátok Géniusza”, Nicolae Ceaușescu?
FIGYELEM! A cikk megrázó képeket és videókat tartalmaz, 16 éven aluliaknak nem ajánlott!!!



... a semmiből jöttél..., s a Semmivé lettél ! ...
... ai venit de nicăieri , şi au evaporat !...

A diktátor eredetileg egy, a Római Köztársaság alatt bevezetett tisztség volt. Viselőjét a szenátus ruházhatta fel teljhatalommal, kizárólag katonai vészhelyzet esetén. A történelem egyik legemlékezetesebb diktátora Camillus volt, a leghírhedtebb a fél arisztokráciát legyilkoltató Sulla, s talán a legnagyobb Julius Caesar. Ők még büszkén viselték ezt a címet, ám az újkori diktátorok szívesebben hívták magukat államfőnek, elnöknek, netán pártjuk főtitkárának.

Út a hatalomba

„Ceau” 1918-ban született egy Isten háta mögötti kis Olt megyei faluban Scorniceștiben, egy részeges pásztor és egy egyszerű parasztlány gyermekeként. Apja, Andruță Ceaușescu (1886-1969), Polovragiból (Vrancea megye) származó pásztor volt. Elég gyakran megverte a feleségét és a gyerekeit] Miután Scorniceștibe költözött, egy szerény házban élt családjával. Támogatta a Nemzeti Parasztpárt színeiben politizáló Ion Mihalachet, aki egy ideig Scornicești polgármestere volt.
Nicolae alig végzett el néhány elemit, azt is csak bukdácsolva, majd 11 éves korában Bukarestbe ment, és cipészinasként vállalt munkát. 1932-ben belépett a Román Kommunista Pártba, mely akkoriban illegális szervezetnek számított. Részt vett az Antonescu-rezsim elleni harcban. Többször is letartóztatták kommunista eszmék terjesztéséért. 1936-ban bezárták a Doftána börtönbe. Szabadulása után nem sokkal, 1940-ben ismét letartóztatták és bebörtönözték. 1943-ban átszállították a zsilvásárhelyi börtönbe, ahol Gheorghe Gheorghiu-Dej cellatársa és védence volt.

Elena a diktátor-hitves

A II. világháború alatt már az Ifjú Kommunista Szövetség vezetőjévé választják, és a háború végén veszi feleségül a később szinte nála is hírhedtebbé vált Elena Petrescu-t, akivel 1939-ben ismerkedett meg. Három gyerekük született, Valentin Ceaușescu (1948–), Zoe (Zoia) Ceaușescu (1949–2006) és Nicu Ceaușescu (1951–1996).
Elena, a diktátor-hitves
Ceaușescu a béke első éveiben többféle, egyre magasabb funkciót kap. Kétszer is volt miniszterhelyettes, majd Ghiorghiu-Dej alatt már az ország második embere lett. Dej halála után 1965-ben hamar főtitkárrá választják, és innentől kezdve évtizedeken át minden magán viseli „keze nyomát”. Hamar megmutatja, hogy független „Nagy Romániát” akar, képes kivonni magát a Varsói szerződés alól, és azzal vágódik be a nyugatnál, hogy elítéli Csehszlovákia 1968-as megszállását. Azt pedig, hogy őt „jó kommunistának” tartsák a fejlett országok, azzal sikerült végképp elérnie, hogy visszafizette Románia teljes államadósságát, és nem érdekelte az sem, hogy ezzel a teljes csődbe taszította az országot. Sokáig szállóige volt az országban a „diktátorné”, Elena kijelentése, amely szerint akkor is megfizetik a tartozást, „ha a nép füvet eszik.”
És a nép valóban kis híján füvet evett, a jegyre adott jelentéktelen fejadagokon kívül semmit nem lehetett kapni az országban. Románok és magyarok együtt éheztek-fáztak, a közös szenvedést csak a szisztematikusan felszított magyargyűlölet törte meg.

Börtönből a csúcsra

1944-ben megszökött a börtönből, majd a Kommunista Ifjúsági Szövetség titkára lett. 1947-ben mezőgazdasági, 1950-54 közt honvédelmi miniszterhelyettes, Gheorghiu-Dej alatt a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára volt, majd a párthierarchia második embere lett. 1965-ben, Gheorghiu-Dej halála után, követte őt a kommunista párt élén, mint titkár, majd főtitkár. 1967-től az Államtanács elnökévé, államfővé is megválasztották. Független, nacionalista politikájával nagy népszerűséget szerzett. 1958-ban elérte a szovjet csapatok Romániából való kivonását, az 1960-as években pedig gyakorlatilag megszüntette a román részvételt a Varsói Szerződés katonai szövetségében.
Elítélte az 1968-as csehszlovákiai bevonulást és az 1979-es afganisztáni szovjet beavatkozást. 1974-ben a köztársasági elnöki hivatal létrehozásával tovább növelte centralizált, diktatórikus hatalmát. Korlátozta a szólás- és sajtószabadságot, elnyomta az ellenzéket, ellenfeleit a hatalomból kiszorította. Gazdaságpolitikai céljaként az ország hatalmas külföldi adósságainak visszafizetését tűzte ki. A cél megvalósítása drasztikus élelmiszer-, üzemanyag-, energia- és gyógyszerhiányhoz vezetett, az ország az éhínség közelébe, a gazdaság az összeomlás szélére került.

A személyi kultusz

Nixon és Ceaușescu
Az 1970-es években meghirdetett homogenizálási programja a nemzetiségek asszimilációját, a teljes elrománosítást célozta. Település-szisztematizálási programja is részben a magyar nemzetiségű lakosság gyökereinek felszámolására irányult. Széles körű személyi kultuszt épített ki, Conducatornak (Vezérnek), a Kárpátok Géniuszának neveztette magát, feleségét, Elenát miniszterelnök-helyettessé tette meg, s 400 rokonukat helyezték magas párt- és állami tisztségekbe.
Ceaușescu, miközben „páholynak játszott” nyugat felé, Nixonnal parádézott, és tüntetően küldöttséget menesztett a Szovjetunió által bojkottált 1984-es Los Angeles-i Olimpiára, gyilkos indulattal romboltatta a főleg magyarlakta falvakat, igyekezett az erdélyi magyarságot és történelmüket is eltüntetni. Jaj volt annak, aki csak egy szóval is panaszkodott ez ellen, a nép körében rengeteg mendemonda terjengett a Securitate által titkos kamrákban, bunkerekben halálra vert áldozatokról, akiknek minden bűne az volt, hogy szidni merte a Vezért. Ebben nem tett különbséget népe és az általa oly erősen gyűlölt magyarság között, egyformán hurcoltatta el, gyilkoltatta meg az ellene szót emelőket.
Feleségével, az ország tudományos életét irányító Elena Ceaușescu együtt számos nyugati egyetem díszdoktorává avatták, Elenát például jeles vegyésznek kiáltották ki, ám köztudott, hogy semmilyen felsőfokú tanintézményt nem végzett el. Számtalan könyv, vers, film, festmény készült a mindenható diktátor és felesége magasztalására, sőt még az iskolai tankönyvekben is szerepelnie kellett a képének. Ezek ellenére saját népe körében leírhatatlan gyűlölet övezte, amit még a sokszor a sztálini mintát is túlszárnyaló személyi kultusz sem tudott minden esetben palástolni.
Személyes kezdeményezése volt a „Megéneklünk, Románia” (Cîntarea României) fesztiválok szervezése. Abból a célból, hogy a román népet ismét naggyá tegye, megtiltotta a fogamzásgátlók használatát. Ennek eredményeképp nyomorúságos árvaházak teltek meg a nem kívánt gyermekekkel, illetve sok gyermek megfertőződött az AIDS-szel. A 80-as években már olyan törvényt hoztak, hogy a hetvenévesnél idősebb betegek nem részesülhettek kórházi vagy háziorvosi kezelésben.



Minden hivatalos román újság, rádióadó, televízió nap mint nap megemlítette és dicsérte az ő és felesége nevét. Minden román könyvesboltban, de még kisebb könyveket is árusító standokon ott voltak a művei. A neki tulajdonított életmű több száz különféle terjedelmű könyvből, esszéből, iratból és egyéb más írásokból állt, amelyekben „igazolni” próbálták mindenki előtt, hogy mély erkölcsiséggel bír, humanista, emberszerető, tudása egekbe törő, hihetetlen a realitásérzéke, bölcs és tévedhetetlen. Valószínűtlen azonban, hogy ennyi könyvet képes lett volna ő vagy akár felesége megírni. Odáig mentek mindezzel, hogy a könyveket programszerűen több nyelvre lefordíttatták és külföldön is terjesztették, hogy a külső közvéleményt is igyekezzenek megtéveszteni.
A Ceaușescu házaspár a saját születésnapjából nemzeti ünnepet csinált, amely más diktátoroknál is jellemző volt. Ilyenkor pompázatos lakomákat tartottak, hatalmas vendégsereggel, miközben emberek tömegei éheztek, mert a mezőgazdasági termékeket az államadósság csökkentése érdekében mind külföldre vitték, holott a havasalföldi terület Európában is egyedülállóan termékeny talajjal rendelkezik.

A Ceaușescu-házaspár és az angol királyi család

Diktátori pompa és a nép

„Ceau” és családja a nép számára mesebeli, felfoghatatlan pompában élt. Nem csak környezetében pazarolt esztelenül – rezidenciájában még a wc is aranyból volt ”, de az országot is tékozlásba taszította. Miközben népe éhezett, addig „hőn szeretett vezére” grandiózus, ugyanakkor hihetetlenül giccses és ízléstelen építkezéseket rendelt el országszerte, kiváltképp a fővárosban, Bukarestben. Komolyan gondolta, hogy nagy, meghatározó országgá teszi Romániát, semmilyen ellenérvet nem hallott meg. Tervei között szerepelt az is, hogy bankot alapít arab tőkével a harmadik világ számára, de egyik napról a másikra azt is kitalálta, hogy az egész főváros napi élelmezését megoldja egyetlen hatalmas menzával. Az épület el is készült, de hasznosításába már közbeszólt a forradalom.
Ceaușescu palotája – ma a román parlament épülete

A hetvenes években külön luxusvonatot készíttetett magának és feleségének, az akkori teljes komforttal és kényelemmel, valamint teljes felszereltséggel. Maga a vonat szerkezete csak sejteti, mekkora anyagi erőfeszítéseket öltek mindebbe bele, amikor az országban már elmélyülőben volt a nyomor. A diktátor paranoiáját tükrözi vissza, hogy milyen pontos, aprólékos biztonsági felszerelésekkel látták el a vonatot, amelyben soha nem látott méretű volt a luxus. A többi politikusnak és az újságíróknak ugyan nem tartottak fenn ilyen részleget, ám a nekik készült kocsik is megfeleltek az egyszerűbb luxusvonatoknak, amelyek Nyugaton közlekedtek.

„A Kárpátok Géniusza”

Nicolae Ceaușescu minden vitán felül életében a leggyűlöltebb, ma már – érthetetlen módon – ismét az egyik legnépszerűbb román politikus. Uralma rendkívül hosszan tartott, és mára szinte hihetetlen módon folyt, legendákkal és mendemondáktól övezve. Igaz, ugyanakkor maga a való is leginkább rémmesébe illő volt „az utolsó román király” idejében.
Ceaușescu személyi kultusza túltett mindenen, már a paródiánál is több volt: tragédia. Az írni-olvasni is alig tudó, egy-két elemi osztályt elvégző házaspárt szinte naponta tüntették ki valamilyen címmel, ilyen-olyan fokozattal. Elena Ceaușescu, aki környezete szerint nem csak gonoszságban, de műveletlenségben is felülmúlta férjét, számlálatlanul kapta a tudományos címeket, kitüntetéseket, míg élete párja megelégedett a „Kárpátok Géniusza” elnevezéssel. Hőstetteiről és személyéről se szeri, se száma ódáknak, verseknek, még opera is szólt a nagy Ceaușescu házaspárhoz. Példaértékű volt „Megéneklünk, Románia” címet viselő fesztiválsorozata is, amelynek lényege a román népzene és a román néptudat volt nevetségesen giccses keretek között. Nagy Románia eszményének a népesség növelése is része volt, így betiltotta a fogamzásgátlókat és az abortuszt is, ezzel dugig tömve az ország árvaházait.

Az állami- és pártvezetésben

Miután Romániában a kommunisták hatalomra kerültek, 1947-ben először mezőgazdasági, majd 1950–54 közt honvédelmi miniszterhelyettes lett, Gheorghiu-Dej alatt a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára volt, majd a párthierarchia második embere lett.
1965-ben, Gheorghiu-Dej halála után követte őt a kommunista párt élén, mint titkár, majd főtitkár. 1967-től az Államtanács elnökévé, államfővé is megválasztották. Független, nacionalista politikájával nagy népszerűséget szerzett. Az 1960-as években gyakorlatilag megszüntette a román részvételt a Varsói Szerződés katonai szövetségében.
Ceaușescu és Gorbacsov
Legnagyobb népszerűségét akkor érte el, amikor a keleti tömb országai közül egyedüliként elítélte Csehszlovákia 1968-as megszállását. Augusztus 21-én Bukarestben százezres népgyűlésen bírálta a bevonulást, a belügyekbe való beavatkozást, ugyanakkor hitet tett amellett, hogy a szocialista országok tárgyalások útján fogják rendezni a helyzetet. Ezzel a gesztusával elnyerte a nyugati országok szimpátiáját.
A román diktátor egyike volt a keleti blokk azon kevés politikusainak, akiket nyugaton a „jó kommunisták” közé soroltak. Külföldi népszerűségét egyrészt az ország államadóssága visszatörlesztésének (amivel végképp nyomorba taszította országát, mert minden elképzelhető megtermelt dolgot a visszafizetésre fordítottak, és ez alapvető cikkek megvonását jelentette a lakosságtól), másrészt pedig annak köszönhette, hogy a szocialista országok közül Jugoszlávia és Kína mellett Románia is küldött sportolókat a Szovjetunió által bojkottált 1984-es Los Angeles-i olimpiára.

Magyarellenesség, falurombolás

1988. április 29-én Ceaușescu bejelentette, hogy az ezredfordulóig végrehajtják a település-szisztemalizálási tervet. Ez a „szisztemalizálás” nemcsak a falvakat, hanem az erdélyi városokat és a magyarlakta falvakat is érintette. Június 27-én Budapesten 40-50 ezren tiltakoznak a Hősök terén a tervezett falurombolás ellen. Másnap válaszként Bukarest – egyoldalú döntésként – bezárta a kolozsvári magyar konzulátust. Végül augusztus 28-án Aradon találkozott Grósz Károly és Ceaușescu, de a több mint 8 órás megbeszélés nem hozott eredményt.


Nagyszabású építkezések – az adósság nélküli ország

Ceaușescu országa kilátástalan gazdasági helyzetét figyelmen kívül hagyva, nagyszabású építkezésekbe kezdett a fővárosban, hogy saját megalomán ízlése szerint formálja át: a város központjában egész kerületeket dózeroltatott el, hogy helyükbe a diktatúrának kedves szocialista-realista stílusú épületeket emeljen. Miközben az ország népe éhezett, Ceaușescu egy mesterséges dombon márványpalotát építtetett magának, melyet a párizsi Champs-Élyséesnél pár méterrel szélesebb sugárút köt össze a városközponttal. Hasonló stílusban építtette felesége számára a Tudományos Akadémiát és a Nemzeti Könyvtárat is, bár az utóbbi átadását már elsöpörte az 1989-es forradalom. A román fővárosra mind a mai napig rányomja bélyegét a diktátor építészeti stílusa, bár az utóbbi években komoly beruházások indultak a város korszerűsítésére.
Ceaușescu tervei között szerepelt, hogy a város lakóinak napi élelmezését központilag, a Nagy Bukaresti Menzán bonyolítsa le. Ez sem valósulhatott meg, de a 20 emeletes szerkezetkész Menzát csak a közelmúltban bontották le.
Miután Románia 1989 tavaszán teljes mértékben visszafizette a külföldi adósságát, a diktátor azt tervezte, hogy bankot alapít a harmadik világ országainak, főleg arab tőke felhasználásával, megkerülve így a kizsákmányolónak tartott nemzetközi pénzügyi intézményeket. Erről a tervéről a diktátor testvérének, Marinnak (aki a bécsi kereskedelmi képviseletet vezette 17 éven át) a lánya számolt be egy interjúban.
Paradox módon utódai vívták ki számára népe szeretetét. Mára Románia sokat felejtett, sokan tartják ma is jó vezetőnek, nagy politikusnak. A vállalatok is hasznot húznak belőle, reklámoztak már arcával édességet, mobiltelefont, sőt gumióvszert is.

A forradalom

Az 1980-as évek második felében tömegbázisát, külső és belső támogatását egyaránt elvesztette, hatalmát csak a Securitate, a biztonsági szolgálat rémuralma tartotta fenn. 1989. december 16-án Temesvárott a lakosság megakadályozta Tőkés László ellenzéki református lelkész letartóztatását. A következő napokban ezrek tüntettek, követelve Nicolae Ceaușescu állampárti vezető lemondását. A tüntetések átterjedtek Bukarestre és az ország többi vidékére is.
A megmozdulásokból pár nap alatt felkelés lett, majd az események forradalommá szélesedtek. December 22-én ezrek gyűltek össze a fővárosban, s amikor Ceaușescu az elnöki palota erkélyéről szólni próbált, beléfojtották a szót és kifütyülték. A tömeg elfoglalta a televíziót, a kivezényelt katonaság átállt az oldalukra, és ezután több városban tűzharcot vívtak a Securitate-val. A diktátor ezután helikopteren elmenekült, de elfogták. Rendszere megbukott, a kormány lemondott, s a volt pártmunkás, Ion Iliescu vezetésével megalakult a Nemzeti Megmentési Front.

A bíróság

A korábban mindenható diktátor hatalma órák alatt semmivé foszlott és feleségével együtt helikopteren menekült el Bukarestből. A forradalom oldalára átállt hadsereg légi irányítása azonban légtérzárat rendelt el, ezért le kellett szállniuk. Gyalog indultak a közeli Târgoviște városába, ahol egy kutatóállomáshoz nyitottak be. A vállalat emberei értesítették a rendőrséget, akik elfogták és a helyi laktanyába szállították őket.
Ion Iliescu, a Bukarestben hatalomra került Nemzeti Megmentési Front elnöke december 24-én rendeletet adott ki egy rögtönítélő katonai bíróság felállításáról, melynek feladata a Ceaușescu-pár perének lefolytatása volt. A sebtében felállított rögtönítélő bíróság december 25-én a párt a román nép ellen elkövetett bűneiért és a nemzetgazdaság tönkretételéért halálra ítélte, és azonnal ki is végezte őket az épület udvarán. A pert a pár nappal korábban öngyilkosságot elkövetett Vasile Milea helyére maga Ceaușescu által kinevezett, de a forradalom pártjára állt honvédelmi miniszter, Victor Atanasie Stănculescu tábornok részvételével folytatták le. A bíróság tagja volt még Gelu Voican-Voiculescu (aki a Nemzeti Megmentési Front alelnöke lett), Virgil Măgureanu (aki az 1990. márciusi marosvásárhelyi események után újjáalakuló titkosszolgálat főnöke lett), és mások.

A kivégzés

A kivégzés olyan gyorsított menetben történt, hogy a tárgyalás egészét rögzítő tévéstábnak nem maradt ideje áramellátást biztosítani a külső helyszínen. Bár egy kamerával így is rögzítették a kivégzés pillanatait, az utóbb nyilvánosságra került felvételekről mintegy öt perc, maga a kivégzés és az utána következő percek hiányoztak – e körülmény utóbb mindenféle spekulációkat és legendákat szült. A kivégzés után másfél évvel a hiányzó részlet ugyancsak nyilvánosságra került.
A holttesteket álnéven temették el egy bukaresti temetőben, nehogy meggyalázzák őket; ma azonban már valódi nevük szerepel a sírkövön.

A kivégzés (16 éven aluliaknak nem ajánlott!)




Ceaușescu után

A Ceaușescu névből több romániai párt próbált politikai tőkét faragni. A Ceaușescu-házaspár gyerekeit, Zoet és Valentint többször felkérték, hogy a nevük miatt csatlakozzanak valamelyik párthoz. Emellett több reklámügynökség is felhasználta képét: „reklámozott” már mobiltelefon-társaságot, rumos csokoládét, gumiabroncsot, állatvédő egyesületet, sőt, óvszert is.
A forradalom óta eltelt több mint 20 év után a Ceaușescu-kultusz újra hódít Romániában. A romániai Soros Alapítvány 2007-es felmérése szerint a román állampolgárok egynegyede Nicolae Ceaușescut tartja az eddigi legjobb román politikusnak. Egy 2009-es CURS-felmérés szerint a románok 83%-a úgy tartja, hogy Ceaușescu nem volt rossz vezető. Az egykori államelnök, diktátor tehát jó eséllyel indulna a romániai elnökválasztáson. 2010 júliusában gyermekeik kérésére kihantolták a Ceaușescu-házaspár feltételezett sírját, hogy DNS-vizsgálattal azonosítsák a maradványokat.

A klozett-elmélet

A mai napig nem tudható biztosan, mikor, ki és hogyan döntött Ceauşescuék kivégzéséről. Az egyik szemtanú Mihai Montanu, aki a Nemzeti Megmentési Front kötelékében tűnt fel 1989-1990 fordulóján, állítja: már a diktátor-házaspár pere előtt eldőlt, hogy Ceauşescuéknak meg kell halniuk.
A döntés nem akárhol született: az 1989. december 22-én, szintén máig tisztázatlan körülmények között elhunyt honvédelmi miniszter, Vasile Milea irodája mögött: a wc-ben. Montanu azt állítja, hogy a kivégzésről itt egyeztetett Gelu Voican Voiculescu, Silviu Brucan, Ion Iliescu, Victor Stănculescu és Virgil Măgureanu.
A fülkébe kettesével vonultak el a tanú visszaemlékezései szerint az érintettek, és az egyeztetés alatt végig hangosan zubogva folyt a víz. A wc-ítélet körülményeit megerősíti Gelu Voican Voiculescu:
„December 24-e volt a döntő pillanat. Kettesével léptünk be Milea fürdőjébe, suttogva vitatkoztunk a vízcsobogás hangjai mögé bújva. Én azt javasoltam, csendben és gyorsan végezzük ki Ceauşescuékat, és hantoljuk is el úgy, mint Zelea Codreanut” – idézi a résztvevő szavait Grigore Cartianu a Sfârşitul Ceauşeştilor (Ceauşescuék vége) című munkájában, amely a December 89 bizottság jegyzőkönyveit is tartalmazza.

A törvényes látszat fenntartása

Gelu Voican Voiculescu gyors eljárásra vonatkozó javaslatát a döntéshozók végül csak részben fogadták el, a törvényes látszat fenntartását fontosnak tartották. Ezért december 24-ről 25-re virradóan az ítélethozó testület toborzásával telt az éjszaka. December 25-e reggelén egy teljes bírói testület összeállt, védőügyvédekkel egyetemben, a sebtében összeterelt emberek Târgoviştere indulnak: itt tartották őrizetben Nicolae és Elena Ceauşescut.
Öt óra telik el, mire a per elkezdődhet, 13 órakor helikopter szállítja a törvényszék tagjait a tetthelyre. A tárgyalás előtt 13 óra 10 perckor orvosi vizsgálaton esnek át Ceauşescuék, az ellenőrzést szintén a Stănculescu által verbuvált szakértők végzik. A látlelet gyorsan elkészül, 13 óra 20 perckor kezdetét veszi, majd 14 óra 30 perckor véget is ér a tárgyalás.
Az ítélet szintén rekordidő alatt születik: 14 óra 40 perckor már ismertetik is a halálos ítéletet, majd újabb tíz perc múlva megtörténik a kivégzés. 15 órakor egy helikopter fedélzetén indítják útra a holttesteket Bukarest felé, a jármű a Steaua stadionhoz tartozó területen száll le, de 25-én délután még senki sem tudja, mi lesz a sorsa a házaspár holttestének.

Kivégzés egyenes adásban?

A legnagyobb kérdés – amelyre egy 2010-ben elkezdődött nyomozás adhat választ –, arra vonatkozik, mitől is halt meg tulajdonképpen Nicolae és Elena Ceauşescu. Bár a kivégzésről szóló film bejárta a világot, annak első perceit nem rögzítette a kamera. A Stănculescu által megbízott katona-operatőr Ion Baiu arra hivatkozott, hogy a felvevőgép akkumulátorai lemerültek, fel kellett ezeket tölteni, ezért kezdődik a dokumentum a döntő pillanatok nélkül.
A másik magyarázat a csonkított felvételre az, hogy Sergiu Nicolaescu filmrendező azét vágta meg a filmet ily módon, hogy ne lehessen felismerni az ítélethozatalban és kivégzésben résztvevőket. A vágott és a teljes verzió is fennmaradt, ám az utóbbi csonkolva, ez az egy, a kivégzés kezdetét rögzítő momentum sosem került elő.
A hogyan kérdés azért sem mellékes, mert a korábban említett honvédelmi miniszter Vasile Milea „öngyilkosságával” kapcsolatban is felmerült: tulajdonképpen gyilkosság áldozata lett a magas rangú tisztségviselő. 2005-ben exhumálták a Milea testét, de a hosszas kórboncnoki vizsgálat nem tudott választ adni a miértekre és hogyanokra, a szakértői jelentés szerint a csontváz annyira rossz állapotban került elő, hogy nem lehet egyértelműen kideríteni a halál okát.
Milea „rituális” halálával kapcsoltban az is érdekes, hogy teste mellett ott volt külön üvegben eltemetve, elvileg preparálva a szíve, de mire a 2005-ös exhumálásra sor került, a tároló üveg összetört, így ez a szerv is megsemmisült.

Temetetlen diktátorok

A holttestek hosszas hányódásának történetét sem sikerült még teljes egészében rekonstruálni. A szállítással megbízott katonák egyike, Octavian Gheorghiu arról számolt be, hogy Bukarestben tanácstalanul várták a sötétedést, hogy a helikopterből a hullákat zavartalanul kiemelhessék. A sátorlapba csomagolt testek teljesen kivéreztek, az is gondot okozott a szállítóknak hogyan fogják meg és emeljék le a vértől átázott, sátorlapba csomagolt hullákat, amelyeket végül egy homokbucka mögé gurítottak, majd két katona őrzésére bíztak.

Mindez kapkodva, fejetlenül történhetett, mert a hullák mellé állított százados és a főtörzsőrmester megijedt a feladattól, és egyszerűen kereket oldott. A két test, amelyen évtizedeken át az ország sorsa múlott, egyszerűen elkallódott a sportpályán, és csak másnap virradatkor találtak rájuk a keresésükre induló Stănculescuék.
A biztonság kedvéért 26-án kisebb tehergépkocsival szállították át a holttesteket a bukaresti katonakórházba, ahol a négy nappal korábban elhunyt Milea mellett találtak számukra helyet. A temetésről azonban még mindig nem gondoskodott senki, a halálos ítélet meghozatalában és a kivégzésben résztvevők ugyanis éppen kormányt alakítottak.
Végül Gelu Voican Voiculescu, a Petre Roman-kormány miniszterelnök-helyettese látta el ezt a feladatot. Az érintett a temetés körülményeire így emlékszik vissza:
„December 28-án találkoztunk a kormány tagjaival, ekkor dőlt el, hogy Petre Roman legyen a miniszterelnök. December 29-én kérdeztem rá, hogy akkor most mi legyen a hullákkal? Roman csak annyit válaszolt: old meg valahogy! Végül 30-án telefonáltam rá Stănculescura, hogy most már aztán tennünk kell valamit. Csakhogy a temetéshez hivatalos papírokra volt szükség, és ilyeneknek nem voltam birtokában.”
Végül Stănculescu fordult az Igazságügyi Orvostani Intézethez, hogy „intézkedjen”. Gondot a személyi adatok rögzítése jelentett: nem tudták például, mi Ceauşescu anyjának a neve. Végül 30-án, 15 óra körül szállították el a holttesteket a bukaresti Katonai Kórházból, ahol a két holttest fiktív néven volt tárolva.
A temetést az az operatőr filmezte, aki a kivégzést is, a sírt azonnal betonba öntötték, bevallottan azzal a céllal, hogy ne lehessen azonosítani. A fejfákra először szintén fiktív nevek kerültek: Enache ezredes szerepelt Nicolae Ceauşescu fejfáján, és Petrescu alezredes Elena fejfáján. Helyhiány miatt nem is egymás mellé temették a házaspárt. A két sírt harminc méter választotta el egymástól.

Az exhumálás

Zoe Ceauşescu, a diktátor-házaspár lánya, az elmúlt két évtizedben nagyon sokszor adott hangot kételyének, hogy tényleg a szüleit rejtik-e a sírhantok. A történet szempontjából érdekes adalék, hogy a temetésről hanyagul rendelkező Petre Roman volt Zoe Ceauşescu egyik első udvarlója, a kapcsolatot azonban a szülők élesen ellenezték.
Zoe Ceauşescu többször kérte a kihantolást, 2005 áprilisában ki akarta váltani szülei sírhelyét, de a temetőgondnokság ezt elutasította arra hivatkozva, hogy semmilyen dokumentum nem bizonyítja, hogy valóban szüleit temették oda. Ugyanerre hivatkozva a bíróság is elutasította a kérést, de kötelezte a védelmi minisztériumot, hogy bizonyítsa be: valóban a kivégzett diktátor és felesége nyugszik ott.
Az elmúlt években nem történt előrelépés az ügyben. Zoe Ceauşescu halálát követően férje, illetve Valentin, a házaspár kisebbik fia érte el, hogy kihantolhassák a maradványokat. A hozzátartozók azzal fenyegetnek, hogy ha kiderül, nem a házaspár nyugszik a sírhelyen, akkor pert indítanak az állam ellen.
A fiktív néven eltemetett Ceauşescu házaspár sírhelye a titkolózás ellenére kultikus hellyé vált. 1990-ben még az is felmerült, hogy a két holttestet a bukaresti Ghencea temetőből – ismét titokban – átszállítják a Domneşti temetőbe, ezt azonban Voiculescu tagadja.
A holttestek hollétét valószínűleg a december végi kapkodás miatt nem sikerült titokban tartani, már 1990 elején mindenki tudta, a Ghencea temetőben hol nyugszanak Ceauşescuék. A sírokról többen is gondoskodtak, de Zoe Ceauşescu sosem látogatott ki ide, élete végéig tagadta, hogy oda lennének elhantolva a szülei.
A diktátor lányát letartóztatták 1989 végén és csak 1990 augusztusában szabadult, ekkor nézte végig a szülei kivégzését dokumentáló filmet is. Az ítélethozatal, a kivégzés, valamint a temetés körülményeit megismerve kezdett majdnem két évtizedes harcába, hogy tisztázza mi is történt a szüleivel.
Ceauşescu sírjára három, saját nevét tartalmazó kereszt is került az elmúlt évek során, az egyiket az RKP utódszervezete állította. Évről évre nosztalgikus megemlékezések színhelyévé vált a síremlék. Nicolae Ceauşescu földi maradványai viszonylag jó állapotban kerültek elő, golyók lyuggatta nadrágja is felismerhetően került felszínre. Elena Ceauşescu maradványai azonban, akit egy fa tövébe, meglehetősen nedves helyre temettek, alig rekonstruálhatóak.
Az azonosítást a DNS minták összevetése révén végezték el: Valentin Ceauşescu, és Ioan Ceauşescu – Nicolae Ceauşescu 78 éves öccse – genetikai állományát használják referenciaként.

Forrás: manno.ro, Wikipédia


A tárgyalás és a kivégzés magyar szinkronnal – MTV1, Panoráma 1990
(16 éven aluliaknak nem ajánlott!)
 
1. rész
2. rész
3. rész
4. rész
5. rész
6. rész
7. rész
8. rész
9. rész