A szegedi ferencesek

„Testvéreket adott mellém az Úr”

Szeged történelmétől elválaszthatatlanok a szegedi ferencesek, a Mátyás téri Havas Boldogasszony templom és a mellette lévő rendház. Építésének és működésének történetét számos legenda, történet övezi, melyekben felbukkan Mátyás király, Dózsa György levágott feje vagy éppen a hírös szögedi paprika.

„A testvérek semmit se sajátítsanak ki, se házat, se földet, se más egyebet.

És mint zarándokok és jövevények, akik szegénységben és alázatosságban

szolgálnak e világon az Úrnak, menjenek bizalommal alamizsnát gyűjteni,

és nem kell szégyenkezniük, mert az Úr is szegénnyé lett értünk ezen a földön”

                                                                                                        (2Reg 6,1-2)

                                                                                                         Assisi Szent Ferenc

Városunk legősibb, még fennmaradt építészeti emléke, a benne élő ferences testvérek története évszázadokat ível át. Sorozatunkban a hamarosan megújuló alsóvárosi rendház és a templom építését, az országra és Szegedre gyakorolt jelentős kulturális, társadalmi hatásait mutatjuk be.
A szegedi ferences templom és rendház építésének és legendáriumának kialakulását egyrészről a történelmi homályban, az évszázadok messzeségében kell keresnünk. A másfélszáz esztendős török megszállást követően a szögedi népek „nagyotmondása” már tizenhét templomról szólt. A zűrzavaros török kort követően a gazdátlan földek újraosztását számtalan hiteles tanúval próbálták az újsütetű nemesek igazolni, melyhez akkoriban igen könnyen partnerre leltek a közemberek körében. Persze maga Szeged is így akarta fényét ragyogóbbá tenni.

Szeged katonai látképe a templomokkal - bal szélen a Szent Péter templom

„Szeged városa oly híres és nagy város volt, hogy Dorozsmát és Szent Mihályt is magában foglalta, s tizenhét szép nagy roppant templomok voltak a városban” – olvasható a korabeli krónikákban. A szegedieknek kétség kívül hízelgett ez a mese a sok nagy templomról és a város óriási terjedelméről. Ma már biztosan tudjuk, a város területén soha nem volt négy-ötnél több templom egyszerre.

Mariánusok a Palánkban

A Palánk

Reizner János, a századelő legnagyobb lokálpatriótája monográfiájában úgy véli, a ferencrendi barátoknak már 1301-ben volt kolostoruk és templomuk Alsóvároson. A későbbi kutatásokból azonban tudható, hogy csak 1316-ban keletkezhetett a mariánusok első kolostora, de nem ott, hanem a Palánknak nevezett városrészben, valószínűleg a Demeter templom közelében. A valamikori Templom tér – jelenleg egy részén a Dóm teret találjuk – délnyugati sarkán volt ugyanis a körülkerített Palánknak az a kapuja, melyen keresztül Alsóváros felé közlekedtek. Ezt a kaput még egy 1751-ben készült térkép is Kloster-türl-nek, azaz Kolostor-ajtócskának nevezi. A kapuelnevezés nem lehetett XVIII. századi eredetű – mert akkor ott már nem létezett kolostor –, és joggal lehet feltételezni, hogy a mariánusok közeli rendházáról kaphatta a nevét, ami a mostani püspöki palota és a Kémiai Intézet helyén állhatott.
A mariánusok kolostora 1526-ban pusztult el, amikor a szegediek idemenekültek a Pest felől visszavonuló törökök elől. Itt próbálták életüket és vagyonukat megmenteni, de a török a kolostort elfoglalta, az életben maradt lakosokat foglyul ejtette, és a kolostor a várossal, azaz a Palánkkal együtt felégette.

Szeged török ostroma

„Új” ferencesek érkezése Szegedre

A ferencesek obszerváns ága – a rend szabályait szigorúan megtartók –, a salvatoriánusok vagy ahogyan a nép nevezte, a cseribarátok, már régóta le akartak telepedni Szegeden. A fatalpú sarut viselő ferenceseket vörhenyes, cserfakéreg színű csuhájuk alapján nevezhette így a nép, de újabb magyarázat szerint a Temesvár melletti Cseri községben 1366 és 1478 között működött kolostoruk, amiről a nevüket kapták.
1444-ben Cesarini Julián pápai legátus a bogumil és huszita eretnekség elleni küzdelem végett nekik ítélte a palánki rendházat és templomot, amit azonban a mariánusok nem adtak át.
A folytonos perlekedésnek az lett a vége, hogy a salvatoriánusok az alsóvárosi romos Szent Péter templomot kérték, s kapták meg a szegedi néptől, a mariánusok pedig a közben helyreállított kolostorukat 1542-ben elhagyták és végleg elvonultak a városból.
Saját templomuk nem lévén az elhagyott palánki épületet még sokáig használták a salvatoriánusok, még az 1458. és az 1465. évi országgyűléseket is itt tartotta Mátyás király.

A Szent Péter templom átépítése

A Mátyás tér

Az alsóvárosi rész kialakulásának fontos dokumentuma egy 1359-ben keletkezett oklevél, amelyben Balaki Benedek özvegyétől, Ilona asszonytól Szeged alsó részének polgárai – nem a későbbi Alsóváros, hanem a suburbium, Alszeged polgárai – földet vásároltak, amely nem lehetett máshol, mint a Ballagi-tó környékén, és amelyet később házhelyként értékesítettek. E városrészben, az akkori város szélén építették fel a Szent Péter ispotály és templomát.

A Mátyás tér

A salvatoriánusok számára könnyű szívvel átadott templom 1444-ben már egy ideje erősen romos állapotban volt. A nép örült, hogy a barátok nekifogtak az átépítésének, és azért is, mert ismét lelki élettel telhetett meg a hely. A Havi Boldogasszonynak szentelt ferences templom elkészültének idejét sokáig – Mátyás heti piacot engedélyező okleveléből eredeztetve – hibásan 1459-ben határozták meg. Azonban semmiféle hiteles bizonyíték nem található arra nézve, hogy ezt a piacot épp Alsóvárosra kellene elhelyeznünk, annál is inkább, mivel a templom mellett kiterjed temető feküdt, ami történetesen nem egyeztethető össze egy piaccal, sőt magának a piacnak és z ott lévő mészárszékeknek elsősorban a vár népét kellett kiszolgálniuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy ekkoriban ne fogtak volna neki a salvatoriánusok a Szent Péter templom átépítésének, és rendházuk felépítésének.

A Mátyás tér

A régi templom újjáépítésének befejezését 1468-ra keltezhetjük, a kolostor tekintetében pedig a korabeli háztörténet nyomán Ordinansz Konstantin 1831-ben írja: „II. Ulászló alatt többnyire az ájtatos és vagyonosabb szegedi polgároknak, valamint a szomszéd helységeknek istenes költségével mind a templom, mind a klastrom 1503-ban tökéletességre vitetett.”

Mátyás király temploma a népé

Mátyás király

Így a máig ható hiedelmekkel ellentétben nem Mátyás király gazdag adományából épült fel a templom, hanem a város és a vidék népe adta a rávalót. A kőműves mesterségben is igen élen járó ferencesek – rendjük eszméjéhez híven – még a téglákat is úgy koldulták össze. „János barát százféle szedett-vedett téglából, másodlagos, sőt harmadlagos beépítésű faragott kőből emelte ezt a gyönyörű műemléket. Ez maga is a művészet egyik csodája” – írja Péter László a Szegedi ferencesek című könyvében. A késő gótika elemeit magán viselő templom és rendház „testvéreit” Kolozsváron és Nyírbátorban találjuk meg. Mindhárom templom bizonyos János testvér kezenyomát, ötleteit viseli magán, ami ugyanakkor nem meglepő, hiszen a ferencesek maguk igencsak lelkes és hozzáértő mesteremberek lévén többféle kétkezi munkával is bírtak, sőt híres építőiskolát is fenntartottak az országban.
A nagylelkű királyi adományról szóló tévhit egyenes következményeként 1880-ban magát a teret is Mátyás térre keresztelték, sőt gyakran magát a templomot is Mátyás templomnak nevezik. Erre még ráerősített az, hogy 1931-ben az oldalfalon elhelyezték Mátyás bautzeni domborművének másolatát. Pedig az épület számos ponton mutatja, hogy igencsak szegényes anyagokból – a nemesebbeket számtalan ötlettel helyettesítve – a ferences lelemény tette ilyenné, s nem a királyi adomány. Erről a következő részben olvashatnak.

Az előző részben: A ferencesek
A következő részben: A ferences templom építése és a látogatóközpont

A templom (ekkor még torony nélkül), a kolostor

Havasboldogasszony templom  Szeged