Az újszegedi Vigadó múltja és jelene
Újra a közérdeklődés és a politikai csatározások középpontjába került Szegeden az Erzsébet-liget egyik szégyenfoltjának, a valaha népszerű zenés-táncos szórakozóhelynek, a Vigadónak a sorsa. A több mint 20 éve romokban heverő épület még megmaradt része többször is kiégett.A korábbi 110 millió helyett 35 millió forintért vásárolhatta volna meg az önkormányzat az újszegedi Vigadót, de az egyik önkormányzati bizottság döntését követően kútba esett az üzlet. Ezt követően a város polgármestere, Botka László felfüggesztette az illetékes bizottság Vigadó-ügyben hozott döntését, és közgyűlési hatáskörbe vitte a döntést.
Az úri közönség kedvelt helye
1883-ban, Halmay Andor tervei alapján épült a Vigadó és egy cukrászda. Az 1890-es évek elején, a rekonstrukció megalapozta liget fejlődése elindul a fénykor felé, tovább folyt a terület feltöltése. A liget valóságos kis paradicsomnak ígérkezett, amelyet Mayer Miklós főkertész ezer rózsavadonccal ültetett be.
A Vigadó és a körönd bérletével változatlanul gond volt, nem volt gazdaságos. A rekonstrukció nagy föllendülése után pangott a város. Gondot okozott a hídon való átkelés, a hídvám, este zavaró volt a sok szúnyog, a Vigadó rossz állapota. 1890 őszén Reininger Jakab lemond a bérletről, 1891-ben negyedik árlejtésre Kun Ignác három évre veszi bérbe a Vigadót, és Halál Ferenc a köröndöt. A Vigadót inkább az úri közönség látogatja, a tánckörönd pedig népi mulató.
Az országos mezőgazdasági vásár
1899-ben a liget a történetének legnagyobb rendezvényére készült. Szeptember 3-tól 10-ig tartották az első országos mezőgazdasági kiállítást a ligetben. Már az év elején megkezdődtek az előkészületek. Nagy díszkaput építettek fából és vasból a híd lejárójával szemben. Tóth Mihály főmérnök készítette el a terveket: két oldalt bejárattal, és egy középső kijárattal, továbbá hírlap- és dohánybódéval összekapcsolva. A kiállítás területére eső fákat ritkították, kivágták. Az utakat kaviccsal járhatóvá tették, az ártézi vízvezetéket bővítették, hogy az állatokat itathassák. Épültek a pavilonok. Szeptemberre a népliget valóságos tündérkertté vált, villannyal világítottak. A Vigadó és cukrászda helyiségeibe légszeszt (gázt) vezettek be.Az 1900. évet fénypompájában éli meg a liget. A város főkertésze a rózsaligetet több új rózsaalannyal újította föl. Májustól a szokásos térzenével fölváltva két katonazenekar szórakoztatta a közönséget. Új padokat helyeztek el, kavicsos homokkal terítették be az utakat. A főfasoron levő villák, nyaralók előtti kerteket kőkerítéssel építették be.
A Vigadó és tánckörönd bérlője Wessel Manó, majd 1897-től Krampel Viktor, ki április 18-án, húsvét napján Farkas József zenekarával nyitotta meg az évadot. 1899-től ismét Wessel Manó, majd 1901-től Boros Antal a bérlő.
A fatornyos palota
A Közkerti Bizottság 1902-ben rendezni kívánta a ligetet. Egyes területeken oly sűrűn álltak a fák, hogy szinte rengeteget alkottak, a közönség számára áthatolhatatlanná váltak. Azonkívül a magas, sudár nyárfák túlzottan kimagaslottak az apró, fiatal tölgyek közül. Ezért Mayer Miklós főkertész javasolta mintegy ezer fa kivágását, melyből a bizottság csak 178 fa kivágását fogadta el. 1903. telén végezték el a faritkítást.A Vigadó igen megrongálódott. Padozata kirohadt, tetőzete pusztulóban volt, az eső becsorgott, javítgatták, de hiába. A fatornyos palota 20 éves volt. A lebontás gondolata merült föl, nagy volt a vita a közgyűlésben. A vigadóbizottság bontást javasolt. A mérnökség ezt támogatta, míg Tóth Mihály főmérnök szerint kijavítva még sokáig használható lenne az épület. A közgyűlés határozott. Megbízta a föladat megszervezésével Tóth Mihályt, a munkálatokat Robelly Aladár vállalkozó végezte el. 1904-re a drága költségen helyrehozott Vigadó bérletére nagy volt az érdeklődés. Bérlője Rózsa István, a cukrászdáé Flagler Frigyes, majd 1905-től Árvay Kálmán cukrász. A cukrászda is rozoga állapotban volt, Árvay Kálmán terasszal egészítené ki.
Villamos a hídon – a Vigadó fénykora
Minden bizonnyal e pompás kirándulóhelyet kívánták a város vezetői megközelíthetőbbé tenni a szegedi közönség számára, amikor elhatározták, hogy átvezetik a villamosvasutat a hídon Újszegedre. 1909. áprilisában rakták le a síneket, s a villamos az Erzsébet liget bejárója előtt, majd az újszegedi templom mellett haladt el szép fasor közt a Vigadóig, a végállomása a Temesvári körúton volt. Május 20-30. között nyílt meg az újszegedi vonal.A Vigadó előtti parkban virágokból ültetett szegedi címer volt látható. Körös-körül tündérszép, ezeregyéjszaka meséi közé való kert terült el. Az Erzsébet ligeti park közepén lévő fasornak a Temesvári körúton túl, egész a holt Marosig terjedő külterületi részét a végleges rendezésig Fő fasornak nevezték el.
A Vigadót a Serfőzde Rt. bérelte már három éve, mikor 1912-ben további három év bérletet kért a tanácstól: az utóbbi három évben nem volt haszna, mert a Vigadót saját költségen berendezte.
A liget életében a századforduló jelentette a fénykort. Az érdem a nagytekintélyű Kállay Albert főispáné, ki minden alkalmat megragadott, hogy az újszegedi liget minél szebb legyen. Sajnos e pompát a közeledő háború és a szerb megszállás rövidesen tönkretette.
Az új Vigadó – a pusztulás
A Vigadó melletti cukrászdát 1927-ben a Klauzál téri cukrászda tulajdonosai, a hírneves Virágh testvérek vették bérbe, majd engedélyt kértek egy korszerű Vigadó építésére. A Berniztky József által tervezett vasbeton építmény 1934-ben hetek alatt elkészült. A szórakozóhely 1960–1980 között élte virágkorát. 1972-ben felújították a komplexumot. Húsz éve az ingatlan magántulajdonba került, a Tiszavirág zónázó és a Bárka vendéglő korábbi bérlője, Marosiné Mucsi Piroska 1992-ben vette meg.Azóta pusztul; annak ellenére, hogy többször körbekerítették, minden mozdítható részét széthordták. A beköltözött hajléktalanok 2000-ben adták meg a háznak a kegyelemdöfést, amikor felgyújtották. 2003-ban az az ötlet is felvetődött, hogy a Vigadó mögött húzhatnák fel a város 1500 négyzetméteres saját képtárát, ami 300-350 millió forintba kerülne. A városi főépítész azt sem tartotta kizártnak, hogy a Vigadót felveszik a kényszertatarozási listára, vagyis az önkormányzat rendbe hozatja, és a számlát benyújtja a tulajdonosnak, de abból sem lett semmi.
A város próbálkozik
Az utóbbi évtizedben az önkormányzat többször próbált megegyezni a magántulajdonossal, ám nem tudtak megállapodni az adásvételről.2006-ban a város 50 millió forintot ajánlott fel a területért, hiszen abból a szempontból értéktelen, hogy a szabályok szigorúan megkötik a gazda kezét. A tulajdonos vagy helyreállítja az eredeti épületet, vagy ha mást akar létrehozni, legfeljebb 2 százalékban építheti be a védett ligetben lévő telket, ami semmire sem elég. A vételárat a tulajdonos nem fogadta el; az összeg dupláját szerette volna megkapni. Nagyobb beépítési százalékot hiába kért az önkormányzattól, nem kaphatott a terület védettsége miatt.Az a szegedi építészhallgató is figyelmen kívül hagyta a beépítési szabályokat, aki az Épiteszfórum internetes oldalán bemutatott diplomadolgozatában szőtt terveket a Vigadó újjáélesztésére. Guld Beatrix a régi épületben galériás kávézót képzelt el, amit üvegfalú új résszel egészítene ki, hogy rendezvényhelyszínnek is alkalmas legyen.
Új elképzelés a platánfák alatt
„A koncepció kialakítása során az első és legfontosabb döntésem az volt, hogy a meglévő épületet megtartom, és csak a szükséges mértékben bontok el belőle” – írta diplomamunkájának bemutató cikkében az Építészfórumon Guld Beatrix. „A második fontos dolog az volt, hogy a megmaradt részt folytatni szeretném úgy, hogy az új épülettel egy közös egészet alkosson, de érezhető legyen, hogy mi az új és mi a régi. Mivel a régi részt nagyon szépnek és értékesnek találtam, szerettem volna, ha az marad a hangsúlyos rész.”
A tervező azt írja, hogy a beépítésnél különböző vonalakban megtörő, több hasonló nagyságú tömegre osztva próbálta elhelyezni a funkciókat, de hamar kiderült, hogy ezzel is a régi részről vinné el a hangsúlyt. Ezért lett végül egy egyszerű téglatest, egy „doboz”, melynek a méreteit teljesen meghatározta a régi épület és a környezet. Szélességben és magasságban megtartotta a régi épület kontúrját. A homlokzat kialakításában szintén ügyelt arra, hogy egyszerű, nagy felületek jöjjenek létre, minél kevésbé elaprózva és elvonva ezzel a figyelmet a régi, mozgalmasabb, de kisebb tömegről.
Emellett az egyszerű, nagy tömeg mellett egy kisebb nyári pavilon kapott helyet a telken, melyet több szempontból is fontos lehet. Mivel a telek nagy és nyáron a kertben sok asztal van, így ezek kiszolgálására szükséges még egy pult.
Ez a szándék régen is megvolt, mivel ezen a részen egy kültéri pult volt elhelyezve. További mosdók is szükségesek a nyári látogatók kiszolgálására, mindemellett a telek nincs körbekerítve, de így a két épülettel és a burkolattal érezhetővé válik, hogy mi tartozik a Vigadóhoz.
Így éledne újjá a Vigadó
„Zárt helyiségeket is kapcsolnék a régi épülethez, így kibővítve a használati és nyitvatartási lehetőségeket” – írja a diplomamunkájáról. A régi részben egy nyugodtabb, napközben is működő kávézó kapna helyet, melyben megmaradna a régi vázrendszer. Ennek eredményeként egy zegzugos, intim hangulatú kis kávézó alakulna ki. Mivel a felső szint belmagassága nagyon kicsi, a két szint közötti födém áttörésre kerülne és így galériaként működne az emelet. A régi terasz felé mindkét szinten teljes felületen eltolható üvegajtók kerülnének, ezzel is a régi rész és a kert felé irányítva a figyelmet, ezzel egy nyáron fedett-nyitott teret hozva létre.Az új rész földszintje csak egyszintes, itt egy flexibilis, többféleképpen használható fogyasztó- és tánctér jönne létre, ami napközben gyermekprogramoknak, felolvasóesteknek, különböző rendezvényeknek is helyet adhatna. Két szerelhető magasságú, elbontható pódium is helyet kapna, ezzel mindig a megfelelő módon kialakíthatóvá téve a teret. Ezt a flexibilitást erősítendő, a homlokzaton is teljesen variálható a zártság-nyitottság állapota.
Minden üvegfelület előtt, eltolható zsalutáblákat kerülnének elhelyezésre, így elérhető, hogy akár nappal is teljesen zárt legyen a „doboz”, ugyanakkor egy 10 méteres szakaszon az üvegfelület teljesen nyitható, ezáltal egybenyithatóvá válna a terem a kerttel.
A pincében a szükséges kiszolgáló blokkok, iroda, gépészet, raktár kapna helyet, valamint a mai kor igényeinek megfelelő DJ-pulttal felszerelt szórakozóhely.
„Mindemellett fontosnak tartottam a kert és az épület kapcsolatát. Az utakat és kültéri fogyasztóteret egyszerű geometrikus rendben tartottam, a túl nagy burkolt felületek elkerülése érdekében pedig padokkal és tűztövis bokrokkal szakítottam meg” – emelte ki Guld Beatrix.