2012. október 26., péntek

Végleg eltűntek a szegedi fahajók?

Miközben rendületlenül tovább folyik a Szőke Tisza kétkéményes oldalkerekes folyami termesgőzös bontása a tápéi öbölben sokakban felmerülhet a kérdés: nyom nélkül elvesztek a magyar fahajózás emlékei? Tóth János Attila búvárrégész webnaplójából talán választ kaphatunk.




A fahajó kifejezés nem a rakományra vonatkozik, hanem a a hajóépítés nyersanyagára utal. A ladikokat, néhány retro-motorcsónakot és vitorlást leszámítva ma már minden hajó fémből, vagy üvegszálból, műanyagból épül. Nincs ez másként a Kárpát-medencében sem. Mi lett a fahajókkal? Évtizedekkel ezelőtt még a szegedi vármaradvány színház felőli oldalát ékesítette egy kátrányillatú bárka, de ez is rég elhagyta már a várost.

Nincs az országban fahajó

2009-ben egy német filmes kereste meg a búvárrégészt azzal, hogy filmet szeretnének forgatni Magyarországon, és fa dereglyéket keresett ehhez. Felhívta Balogh Tamás hajótörténészt, aki a Monarchia hadihajóival is foglalkozik, de ő sem tudott úszóképes hajót ajánlani.
Nem is olyan régen 60 éve még volt pár fahajó folyóinkon, de hamarosan szétbontották őket. „Milyen hasznos lenne személyesen is tanulmányozni ezeket az ereklyéket” – hangsúlyozza Tóth János Attila. „Mennyivel könnyebben tudnánk értelmezni a régészeti leleteket, különösen a 17-18. századhoz lennének használható párhuzamok.”
Hogy fognak a jövőben olyan történelmi filmeket forgatni mint az Aranyember? A magyar filmesek is külföldre utaznak majd? Pedig milyen látványos turisztikai attrakciók lehetnének!

Néprajzosok, régészek a fahajók nyomában

Szerencsére azért valami nyom mégis maradt utánuk: néprajzosok, sőt még régészek figyelmét is felkeltették az „utolsó mohikánok”. Banner Jánosnak egy 1925-ben írt cikke végigkövette egy szegedi hajó építését, a precíz leírás mellett fotókat is közölve (A szegedi halászbárka. Dolgozatok a Ferenc József Tudományegyetem Archeológiai Intézetéből 1925).
Egy másik fontos emlékcsoportot képeznek a régi fotók. Néhány városunk esetében kedvelt téma a folyópart és a hajók ábrázolása a képeslapokon. Szegedről több századelői kép is ismert, amelyeken dereglyék vannak. Egy 1900-as évek eleji sztereó üveg diapozitívon pedig 3D megjelenítésben is megszemlélhetünk egy fahajót.
A Móra Ferenc Múzeum 2010-ben nyílt állandó helytörténeti kiállításának részeként a tiszai halászok életét bemutatva láthatunk bödönhajó és haltároló dereglye modellt, azonban ez nyilván más érzést kelt a szemlélőben, mintha a folyó hullámain ringatózó fahajó lenne.

Festmények, grafikák

A korábbi korszakokra festmények, grafikák jellemzőek. Ezek esetében viszont számolnunk kell azzal, hogy a művész elhagyott, megváltoztatott bizonyos dolgokat, hiszen nem hajóépítészeti tanulmányt illusztrált, hanem egy városkép, tájkép részét alkotják a hajók. Ezért értelmetlen rekonstrukción törni a fejünket az ábrázolásokra alapozva. Itt bizony a régészet szolgáltatja majd az adatokat. Folyami kulturális örökségünk sajnos mulandó, és nem is a víz a legnagyobb veszélyforrás!