BorABC: A bor és az egészség

A magyar borok közül a somlói és a tokaji is szerepel a gyógyszerkönyvekben. A patikákban ma is láthatók olyan régi porcelán tégelyek, melyeken olvasható a nevük. A bor gyógyító hatásáról már az ókorban könyveket írtak.

Az ókor orvosai a bort sebkezelésre, fejfájás ellen, gyomor-bajok gyógyítására is használták. Hippokratész, az orvostudományok atyja is hasznosnak ítélte, és ajánlotta. Plinius egy könyvet szentelt a gyógyboroknak. A középkorban a bor volt a legfőbb fertőtlenítő szer. Kolostorokban és kórházakban mindig tartottak bor erre a célra.
Mátyás király füveskönyvében leírt kúrák szerint a bort gyógyfüvekkel együtt alkalmazták. A 18. században Erdélyben megjelent Pax corporis (Pápai Páriz Ferenc munkája) is gyógynövény-kivonattal – csipkebogyó, zsálya, ánizs, rozmaring, bodza – készített bort ajánl. A tokaji bor vérképző és erőnlét fenntartó hatását külföldön is felismerték. Louis Pasteur, a mikrobiológia megalapozója a bort a legegészségesebb italnak tartotta.

„Borban az igazság…” – de mi van még benne?

Az orvosok a mai napig ajánlják a borfogyasztást, többek között emésztést serkentő, vizelethajtó hatása, valamint ásványi só tartalma miatt. A polifenolok baktericid hatása régóta ismert.
A bor ásványi anyagai közül kiemelkedik a kálium, amelynek a fehérborok vizelethajtó hatása köszönhető, de az ital vasat és kalciumot is tartalmaz. Bórtartalma a szervezet kalciumvesztését fékezi. A bor vitaminjai, a C-vitamin, a tiamin, a riboflavin, a niacin is kedvező hatással vannak testünkre.
Az italban emellett olyan vitaminnak tekinthető anyagok is fellelhetők, amelyek elősegítik a C-vitamin hatásának kifejtését, és növelik a vérerek falának ellenálló képességét. A P-vitamin faktoroknak elnevezett anyagok nélkül a szervezet C-vitamin igénye akkora lenne, hogy azt normális táplálkozással nehéz volna kielégíteni.
A bor egészségvédő tulajdonságaiért elsősorban mégsem a vitaminok, hanem az úgynevezett polifenolos vegyületek felelősek. Ezek az anyagok különböző mennyiségben vannak jelen a fehér- és a vörösborban. A fehérborokat hagyományosan a szőlőszem héjának felhasználása nélkül készítik, a vörösbort viszont a gyümölcs héjával együtt érlelik.
A héj nemcsak a vörösbor színét adja meg, hanem antioxidánsokban gazdag polifenolokat is nagy koncentrációban tartalmaz. E vegyületek a bor karakterének, testességének aromájának, élettartamának kialakításában is részt vesznek, és egyben felelősek a vörösbor fanyar ízéért. Csökkentik a vér káros koleszterinszintjét, megakadályozzák, hogy a szabad gyökök elváltozásokat okozzanak a szervezetben, jótékonyan hatnak a véralvadási folyamatokra és így csökkentik a trombózis kialakulásának veszélyét.

Egészség testnek és léleknek

A bor emellett görcsoldó hatással rendelkezik, az alacsony vérnyomást is megemeli egy kissé. Az ital az étvágyra, az emésztésre és a bélműködésre is jótékony hatást gyakorol, fokozza az emésztőnedvek termelődését, javítja az étvágyat.
Egy pohárka bor a gyomorsavhiányban szenvedőkön is segít: nekik elsősorban a nagyobb savtartalmú, száraz borokat ajánlják, s ezek a zsíros ételek emésztését is segítik.
A vörösbor a fertőzés okozta emésztőszervi megbetegedések népi ellenszere, csersavtartalma pedig csökkenti a fokozott bélműködést. Az ital jótékony hatása azonban csak akkor érvényesülhet, ha mértékkel élvezzük a „hegy levét”. Kiegyensúlyozott étkezés mellett egy-két pohárkával megihatunk naponta, ám ezt semmiképp ne tetézzük meg a harmadik, vagy a „sokadik” pohárral.
A kulturált borfogyasztás szabályai egyébként sem engedik meg, hogy önuralmunkat veszítsük az isteni nedűtől – tartsuk hát be ezeket! A megfigyelések szerint az alkoholisták általában nem a bort, hanem a töményebb, égetett szeszeket részesítik előnyben, a kulturált borfogyasztásra való áttérés tehát közvetve az alkoholizmus terjedését is visszafoghatná. Magyarországon ma még jelentős mennyiség fogy sörből és égetett szeszből, de – igaz, lassú ütemű – örvendetes aránynövekedés figyelhető meg a bor javára. Ezzel párhuzamosan a májbetegek száma is csökken.

Energia a pohárban

Az ókoriak szerint a bor a lélek és a test tápláléka: „A kenyér és a bor képezi az ember erejét”– tartja az ókori mondás. Homérosz hősei borba mártott kenyérrel táplálkoztak, és ez hosszú ideig biztosított számukra elegendő energiát. A bor könnyen asszimilálható anyagokat tartalmaz: cukrokat, savakat, glicerint, cserzőanyagot, észtereket, aldehideket, fehérjéket, aminosavakat, vitaminokat, sókat.
A borban lévő szőlőcukor energiaforrásként lehet hasznos. A savak – borkősav, almasav, citromsav, borostyánkősav – segédkeznek az emésztésben, főleg a szénhidrátok és a zsírok lebontásában. A tanninok nyálkahártyát összehúzó hatásúak, csökkentik a fokozott bélműködést. A bor vitaminokat: A-provitamint, B-vitaminokat, C-vitamint, valamint nyomelemeket: vasat, kalciumot stb. tartalmaz. A glicerintartalom javítja a szervezet zsír- és nitrogénháztartását. A bor táplálék-kiegészítőnek is tekinthető, mivel 1 liter 10 fokos bor 3000 kJ-t tartalmaz.

A borhoz kapcsolódó szakkifejezésekhez tekintse meg a Borlexikonban!

Az előző részben: Vinotéka otthon
A következő részben: Magyarország borvidékei I.