Bélyegnyi világ – A szegedi filatelisták

A gyűjtés azóta van, amióta az élővilág megjelent földünkön. A növények napfényt, oxigént, nedvességet, az állatok ennivalót, területet gyűjtenek. Az emberek pedig annyi mindent, hogy azt felsorolni is lehetetlen lenne. Ismerjük a „jó lesz valamire” okot, de ezekre a tárgyakra egy idő után az enyészet, a kidobás vár. A filatéliák közé sorolt gyűjteményeknek azért jobb sors jutott.

„A bármit is gyűjtő ember

színesebben éli meg napjait.”

A filatelisták mondása

A bélyeggyűjtésnek megvan az a szépsége – amivel sokakat gyerekkorában levett a lábáról ez a szenvedély –, hogy a bélyeg nevel és az embereknek esztétikai élményt is okoz. Ezért manapság már befektetési céllal nem gyűjtik a bélyeget.

A bélyeg értéke

A mai világban a bélyegnek, mint ofszet-nyomatnak nincs különösebb értéke, sőt bérmentesítésre is egyre ritkábban használják, pedig Magyarországon évente közel 13.000 forint értékben bocsátanak ki bélyeget. A régi kiadásoknál azonban már más a helyzet. Vannak olyan gyűjtők, akik csak a klasszikusokat keresik az 1850-es évekig visszamenőleg – főleg úgynevezett „futott” leveleken – vagy a kőnyomatos, réznyomatos, krajcáros bélyegeket kedvelik. De ebben is lehet szakosodni, borítékon, levelezőlapon gyűjteni, a különböző települések, városok bélyegzőivel ellátott bélyegeket, lapokat rendszerezni, vagy épp a régi „Nagy-Magyarország” vármegyéi szerint sorba rendezni az egyes darabokat.
Egy másik érdekes ága a filatéliának a festménybélyegek gyűjtése, melyeken egy-egy festő akár teljes életműve is bemutatható, szinte mini galériák felépítésével pedig a klasszikus képek megjelenhetnek a gyűjtők mappáiban.

A szegedi filatelisták

Csongrád megyében 80-90 tagja van a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének (MABÉOSZ), ebből Szegeden ötvenen fizetik rendszeresen a tagdíjat, melynek fejében minden évben megkapják a Posta által kiadott új bélyegeket. Régebben főleg az értelmiségiek körében volt divat a gyűjtés, ami nagyrészt most sem változott. Sajnos egyre inkább „elöregedik” ez a hobbi, azonban Szegeden van már néhány fiatal, akiket szintén megfertőzött a bélyegek varázslatos világa.
Kéthetente, minden hónap első és harmadik szombatján gyűlnek össze a Tisza Bélyeggyűjtő Kör filatelistái Szegeden, és hozzájuk az utóbbi időben már a megye más településeiről is érkeznek gyűjtők. De nemcsak ezeken a találkozókon hódolhatnak a szenvedélyüknek, hanem a negyedévente megrendezésre kerülő országos börzéken is, ahol lehetőség van csereberére, vásárlásra, a hiányzó darabok beszerzésére.
A bélyeggyűjtők egy része már képeslapokra is „vadászik”, főleg olyanokra, melyeket egyszer már postán feladtak, lebélyegeztek, bemutatva ezzel nemcsak a lap által ábrázolt várost, hanem azt az utat is, amit az országban-világban bejárt.

Nagy-Magyarország kis papírokon

„Régóta gyűjtöm nemcsak a bélyegeket, hanem a szegedi képeslapokat is” – mondta el Nagypál Miklós, aki „civilben” építészmérnök. „Egy laikusnak is nagyon érdekes lehet, ahogy ezeken keresztül megfigyelhető Szeged fejlődése, a régi, sokszor már lebontott, átalakított épületek, terek látványa. De a kedvenceim közé tartozik az úgynevezett lebélyegzés-gyűjteményem is. A Trianon előtti Magyarországon közel tizennégyezer település volt, ahonnan újabb és újabb lebélyegzésre bukkanok. Ezeket megkeresem a térképen, és behelyezem az adott vármegyébe. Ha képeslap is van róla, akkor még izgalmasabb, hiszen ezzel a régi látképet is megfigyelhetem.”
A magyar filatélia legismertebb és egyben legdrágább ritkasága eddig az 1921-es kiadású „Fordított Madonna”, egy 5000 koronás bélyeg, ami egy árverésen 2.900.000 forintért kelt el. Ebből az úgynevezett tévnyomatból talán húsz darab van a világon. Azonban a gyakoribb bélyegekből, sorokból, blokkokból sem ritka a száz-kétszázezer, sőt ötszázezer forintért is gazdát cserélő darab.

A magyar bélyegek és a gyűjtők

A Magyar Postaigazgatás a kiegyezés után, 1871-ben kezdte meg az önálló bélyegkiadást. Than Mór festőművész már 1848-ban elkészített egy bélyegtervet, de ezt az 1848-49-es események után nem követte bélyegkiadás. Az osztrák kormány 1850-ben bocsátotta ki az első nyomatokat, amelyek Magyarországon is forgalomba kerültek, és 1867. június 15-ig használták fel őket bérmentesítésre. A kiegyezés évében a magyar és az osztrák kormány közös bélyegek kiadásában is megegyezett, amit az osztrák állami nyomda gyártott le. Ezt követően 1868-ban alakult meg a magyar állami nyomda, ahol a bélyegek gyártására való felkészülés elég hosszú időt vett igénybe, így az első hazai gyártású bélyegek csak 1871. május elején jelentek meg.

Az 1921-es kiadású „Fordított Madonna”, egy 5000 koronás bélyeg, ami egy árverésen 2.900.000 forintért kelt el. Ebből az úgynevezett tévnyomatból talán húsz darab van a világon. Azonban a gyakoribb bélyegekből, sorokból, blokkokból sem ritka a száz-kétszázezer, sőt ötszázezer forintért is gazdát cserélő darab.
A magyar bélyegek mellett sokan gyűjtenek külföldit is, egy vagy több ország minden kiadott bélyegét. Széles tábora van a motívumgyűjtésnek is, amikor a gyűjtő elhatározza, hogy például a vasúttal összefüggő Magyarországon, vagy a világon kiadott minden bélyeget gyűjt. Tetszés szerint lehet tehát gyűjteni a bélyegen megjelenő témák bármelyikét – sport, lepke, ló, kutya, macska, kerékpár, gépkocsi, hajó, repülő… –, így a lehetőségek száma szinte korlátlan.
Aki a Magyarországon kiadott bélyegeket gyűjti, arra törekszik, hogy lehetőleg a bélyegkiadás kezdetétől, de legalább 1900-tól, vagy 1913-tól teljes, postatiszta, vagy használt bélyeggyűjteménye legyen. Ehhez a legtöbb gyűjtőnek sok évtized kell, és még akkor sem teljes a gyűjteménye.
A kezdő általában mindent gyűjt, ami kezébe kerül, egy idő után azonban rájön, hogy mindent összeszedni képtelenség, és lassan meghatározza saját területét. Ha jól választ, gyűjteménye élete végéig elkíséri, és mások is gyönyörködnek majd benne, mert a múzeumokban kiállított tárgyak jelentős része a gyűjtőktől kerül oda.