Fénnyel is lehet a környezetet szennyezni

„A Tejút látványához mindenkinek joga van!”

Modern civilizációnkhoz hozzátartozik, hogy este utcáink-tereink fényárba úsznak. Nincs ez másként Szegeden sem, hiszen a sötétség leszálltával sorra gyulladnak meg az utcai közvilágítási lámpák, és a középületek díszfényei. 2012. szeptember 22-én, a szegedi környezetvédelmi napon, a Zöld Nap Szegedért rendezvényen a Partiscum Csillagászati Egyesület a fényszennyezésre próbálja felhívni a figyelmet.

Ha este közelítjük meg a várost, már kilométerekről feltűnik egy sárgás búra Szeged felett. Közelebb érve előbb a Fogadalmi templom fénytűi, majd a lakótelepek fénytornyai jelennek meg.
Az éjszaka égi lámpásai, a csillagok viszont sorra halványulnak el a városi fényárban. Az ókori mondás szerint hajózni, modern korunkban viszont látni szükséges, de nem minden áron! Erről szól a fényszennyezés elleni harc jelmondata is: „A Tejút látványához mindenkinek joga van!”

A fényszennyezésről a Zöld Napon

A Partiscum Csillagászati Egyesület a Zöld Napon egy éggömb segítségével megismerteti a látogatókkal a csillagképeket, az érdeklődők többfajta csillagászati távcsővel találkozhatnak, a tengerészeti látcsövön keresztül a legmodernebb számítógép vezérelt műszerig. Bemutatásra kerül egy olyan műszerrel is, mellyel a csillagászok a fényszennyezést mérhetővé teszik.

A szegedi égbolt

Panorámaképünkön jól látszik, hogy az újszegedi Füvészkert szomszédságában lévő Szegedi Csillagvizsgálóból milyen látvány tárul a látogatók elé. A másik panorámaképen pedig egy városoktól távolabb fekvő területen, napnyugta után látható az égbolt.

A csillagos égbolt látványa Szegedről

Szegedi csillagvizsgáló - éjszakai holdfényben

A csillagos égbolt látványa távol a várostól

Meteor Távcsöves Találkozó 2009 - Éjszakai égbolt panoráma

Fénnyel szennyezni – az emberre is káros lehet

Kevesen gondolnak arra, hogy nem csak kémiai, biológiai anyagokkal károsíthatjuk környezetünket. A fény (és általában az elektromágneses sugárzás) is környezetszennyező lehet. A fényszennyezés érzékenyen érinti természeti környezetünket, az élővilág jelentős részét és az éjszakai tájképet.
Veszélybe került a csillagos ég látványa, amely az emberiség kulturális örökségének is része kellene, hogy legyen. Az éjszakai égbolt háttérfényessége folyamatosan emelkedik a légkörből visszaverődő felszíni fények miatt. A fölfelé irányuló fény jelentős része ráadásul kárba ment energia. Jól megtervezett és telepített világítótestekkel nem csak az égitestek látványa maradna meg, de jelentős mennyiségű elektromos energiát takaríthatnánk meg.

Az éjszakai Európa az űrből

Egyre több jel mutat arra, hogy egészségügyi kockázatot is jelent az embert éjszaka érő fény. Az a mesterséges fény, ami nem kizárólag a megvilágítandó felületre, irányába és nem a megfelelő időszakban jut, káprázást, birtokháborítást, az égbolt mesterséges fénylését, vagy bármi más nem kívánatos környezeti hatást okoz. Zavaró fényt jelent az előírt vagy épp szükséges szintnél lényegesen nagyobb megvilágítás is, különösen az erős kék komponenst tartalmazó világítás, a melatonin termelés elnyomása miatt.

„Több fényt!”

Goethe állítólagos utolsó szavait túlságosan komolyan vette az utókor. Ma már a túlzott világítás is a modern társadalmak megoldásra váró gondjai közé tartozik. Fényszennyezésnek nevezik a problémát, ami egy kicsit megtévesztő, hiszen olyan terhelésről van szó, aminek – más szennyezésektől eltérően – nincsenek megállapított határértékei. Mégis könnyen belátható, hogy egyre több a mesterséges fény, elég csak egy éjszakai műholdképre pillantanunk: rögtön "kiviláglik" a különbség a fejlett és a kevésbé tehetős földrészek között.

Az Orion csillagkép

A fényszennyezés jelenségére elsőként csillagászok hívták fel a figyelmet. Természetes, hogy azok szembesültek leginkább a problémával, akik az éjszakai égboltot vizsgálják. A települések, különösen nagyvárosok fényei jelentősen zavarják a megfigyeléseket, ráadásul egy település fölött megülő „fénybúra” tájképi szempontból sem értékelhető túl szépnek.

Kápráztató díszkivilágítások

A látás kényelmetlensége és a tárgyak felismerhetőségének csökkenése, a fénysűrűség szokatlan eloszlásának vagy szokatlan értékének, illetve a térben vagy időben fellépő igen erős kontrasztnak a következtében. Tipikusan ebbe a kategóriába tartoznak a gépjárművezetést és munkavégzést zavaró fények.
De akár birtokháborítás is elkövethető a fénnyel! Azzal a fénnyel, amely a megvilágításra szánt területet övező ingatlanokra, épületekre esik, és ott káprázást, vagy egyéb kellemetlenségeket okoz. Ebben a kategóriában különösen fontos odafigyelni az ablakokon beszűrődő, az éjszakai pihenést zavaró fényekre. Ide tartozik ezen kívül a lámpatestekből közvetlenül a védett természeti területekre eljutó fény is.

Se Tejút, se Fiastyúk – de az épületek jól látszanak

Az elmúlt évtizedekben rohamosan csökkent azon területek mérete, ahonnan a csillagos égbolt, a Tejút zavaró fényektől mentesen látható. Az emberi települések és létesítmények növekedésével a fölösleges fénykibocsátás is egyre növekszik. Ennek az a következménye, hogy a csillagos égbolt látványa eltűnik, gyermekeink úgy nőnek fel, hogy nem ismerik sem a Tejutat, sem a Fiastyúkot.
A csillagos égbolt az emberiség kulturális örökségének is része, az éjszakai ég látványát is meg kell óvnunk a jövő nemzedékei számára. Mindezeken túl nagyon sok faj él a természetben – például rovarok, madarak, denevérek – amelyeket zavar az ember által telepített mesterséges fényforrások által a természetbe kibocsátott fény.

Tejút a Hortobágyon

Manapság azoknak, akik csillagászati megfigyeléseket szeretnének végezni, vagy csak gyönyörködni szeretnének a csillagok látványában, a városoktól messze kell elutazniuk. Hazánkban két, úgynevezett Csillagoségbolt-park létezik már, az egyik a Zselicben, a másik pedig a Hortobágyon.
A „Nemzetközi Csillagoségbolt-park” (International Dark Sky Park) címet a Nemzetközi Csillagoségbolt Szövetség alapította. Európában elsőként a Zselici Tájvédelmi Körzet nyerte el – a skóciai Galloway Parkkal közösen – ezt az elismerést 2009. november 16-án.