BorABC: Magyarország borvidékei II.

Gyakorlatilag az ország egész területe bortermő vidék. A talajnak és a klímának, illetve ezek változatos voltának köszöntető az a tény, hogy ez a kicsiny kis ország 22 borvidéket mondhat magáénak. Ezúttal az Etyek-Budai, a Móri, a Pannonhalma-Sokoróaljai, a Somlói, a Soproni, a Balatonboglári, a Mecsekaljai, és a Szekszárdi borvidékkel ismerkedhetnek meg.

Etyek-Budai borvidék

A terület csak 1990 óta rendelkezik borvidéki ranggal, szőlőtermesztésének évszázados hagyományai vannak. Európa-szerte ismert volt például a Buda-Sashegyi Kadarka, melyet Fekete Kadarkából készítettek. Hasonlóan sok más dunántúli borvidékhez, itt is sok sváb szőlőmunkás telepedett le, kihasználva a Duna nyújtotta szállítási lehetőségeket. A folyópartra épült pincészeteket ekkor még vörösbor töltötte meg, de főleg a filoxéra után, áttértek a fehérbort adó szőlők termesztésére.
Elsősorban pezsgő-alapbort adó vidék. A profilváltást Törley József felismerése hozta, aki kiváló lehetőséget talált a korán szüretelt, magas savtartalmú bogyókban. Pezsgőüzeme világhírűvé tette a borvidéket. A jelenleg Hungarovin Rt. tulajdonában lévő korszerű ültetvényeknek és a rajtuk termett minőségi fajtáknak köszönhetően emelkedett Etyek-Buda borvidéki rangra.

Az Etyek-Budai borvidék az Észak-Dunántúli szőlőtermelő tájba tartozik. Kiváló pezsgő-alapbort termelő vidék, melynek jelenlegi területe körülbelül 1900 hektár. A korábbi területekhez Pest megye nyugati, jó bortermelő helyeit is hozzá csatolták, így alakítva ki jelenlegi arculatát.
A borvidékre jellemző a kis hőingás és a sokféle domborzati elem következtében kialakult változatos mikroklíma. Az évi középhőmérséklet alacsony, fagykárral pedig, ha elvétve is, de számolni kell. Az éves csapadék mennyisége 550-600 mm, melynek eloszlása kedvező, és egyenletes. Jellemző a borvidékre az állandó légmozgás. Talaját a meszes alapkőzeten kialakult barna erdőtalajok adják.
A térség ökológiailag egyaránt alkalmas a magas minőséget adó, és a pezsgő-alapbort adó szőlő termesztésére is, napjainkban azért még ez utóbbi a jellemző. Legnagyobb területeken a Chardonnay-t, az Olaszrizlinget, és a Zöld Veltelinit termesztik, de szorosan mögöttük állnak a Rajnairizling, Szürkebarát, Zenit, Rizlingszilváni, Pinot Blanc és Zalagyöngye fajták is.
A vörösbort adó szőlőt a Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Kékoportó, Merlot, Zweigelt és Pinot Noir fajták képviselik, igaz elenyésző százalékban.

Móri borvidék

A Móri borvidék az Észak-Dunántúli szőlőtermelő tájba tartozik. Viszonylag kis borvidék, melyhez mindössze hat település tartozik. Jelenlegi területe 1000 hektár. Ennek a történelmi borvidéknek a mikroklímájára, uralkodó szélirányára, meglehetősen rányomja bélyegét a Vértes és a Bakony között húzódó Móri árok.
Éghajlata mérsékelten hűvös és mérsékelten száraz. Az éves középhőmérséklet 10°C. A tájat közepes fényviszonyok és 600-650 mm lehullott csapadék jellemzi. A legtöbb eső nyáron, míg a legkevesebb februárban és márciusban esik. Az uralkodó szélirány északnyugati. A már Nagy odafigyelést kíván a növényvédelmi technológiák terén. Talaja többnyire löszön kialakult barna erdőtalaj és oligocén homok.

Az „Ezerjó Hazája”-ként is ismert Móri borvidék nagy múlttal, évszázados hagyományokkal bír. Bizonyított tény, hogy a szőlőtermesztést a rómaiak alapozták meg, így a honfoglaláskor ide telepedő törzsek, itt már virágzó szőlőkultúrát találtak. A borvidék fontosságát bizonyítja, hogy 1080 körül I. László király az egri püspökségnek adományozta a települést, melyet 1327-ben Károly Róbert Csókakő várához csatolt.
Az 1960-as évekre, az ültetvények több mint 90%-át, a fejművelésű Ezerjó adta. Termesztése, illetve a szőlőtermesztés technológiája, az utóbbi negyven évben nagy változáson esett át. Ma már csak elvétve találkozhatunk a hagyományos gyalogszőlővel. Helyét, a széles soros, magasművelésű, huzalos támrendszeren termesztett, kevésbé rothadás- és fagyérzékeny fajták vették át. A jelenleg érvényben lévő, ajánlott fajtajegyzék a következő: Chardonnay, Ezerjó, Királyleányka, Leányka, Ottonel muskotály, Rajnairizling, Tramini. A Móri borvidéken termesztett borok jellegzetessége a magas alkoholtartalom, a tüzesség és a lassú öregedés. Bár a borok erősen savas jellegűek, a nagy test kiválóan kompenzálja ezt. Mór különálló borvidékké nyilvánítása fontos szerepet játszott abban, hogy a tájhoz mindvégig hűséges Ezerjó, továbbra is betölthesse az őt megillető helyet Magyarország szőlőtermesztésében és borászatában.

Pannonhalma-Sokoróaljai borvidék

A Pannonhalma-Sokoróaljai borvidék a Pannonhalmi dombság észak észak-nyugat, dél, dél-kelet irányú vonulatának lejtőin terül el. Szent István király pannonhalmi alapító levele az első írásos emlék, ami utal a bortermelésre. A szelíd lankák, a pannonhalmi apátság impozáns, Győrben is látható épületegyüttese a Kisalföld peremének egyik különlegessége. A szőlőtermesztés elterjesztésében nagy szerepe volt az olasz és francia telepeseknek és a szerzetesrendeknek. A három vonulat mentén a községek részben a domboldalakon, részben a völgyek védelmében helyezkednek el. A térségben a telek enyhék, fagykárok ritkán fordulnak elő. A dombvonulatok kedvező fekvésű termőhelyein mérsékelten meleg és száraz és mérsékelten hűvös mikroklimatikus körzetek alakultak ki, amelyek a szőlőtermesztés számára igen kedvezőek. A csapadék eloszlása viszonylag jó, a csapadék nagyobbik fele a szőlő tenyészidejének első felében hullik le. A szőlőterületek döntő többsége agyagbemosódásos barna erdőtalajokon illetve barnaföldeken található. A domborzati és talajtani sajátosságok miatt eróziós károkkal is számolni kell.
A borvidéken jelenleg csak fehér borszőlőfajtákat termesztenek. A fő fajta az Olaszrizling. A telepíthető fajták száma nagy: Chardonnay, Királyleányka, Rajnai rizling, Szürkebarát, Tramini, Cserszegi Fűszeres, Pinot Blanc, Sauvignon Blanc.
Az itt termelt borok illatosak, zamatosak, testesek. Különösen kiemelkedik az Olaszrizling jelleges szép megjelenése, de a többi fajta is minőségi bort ad.

Somlói borvidék

Az első szőlőket valószínűleg a rómaiak telepítették. A honfoglaláskor a Lél, Szalók, Salamon, Ákus nemzetség telepedett le a környéken. Ők már szőlőt találtak itt. I. István király 1010 körül megalapította Tornán a benedekrendi apácazárdát, amihez szőlőterület is tartozott. A várat és a körülötte virágzó szőlőket 1093-ban I. László király korában kelt okirat említi. 1242-ben IV. Béla király Olaszországból, Moreából hozott be szőlőműveléshez értő szőlőtelepeseket és szőlővesszőt. Valószínűleg ekkor került ide a Furmint. A környék szőlőterületei értékes birtokok voltak. Ezért gyakran cseréltek gazdát. A XV. században a vár tulajdonosváltásai alig követhetők nyomon. A XVI. században olyan nagy becse volt az öreg vulkán oldalában fekvő szőlőknek, hogy 1511-ből származó hegytörvény kimondta, miszerint vidéki szőlőtulajdonos szőlőjét szabadon csak osztatlan atyafiának adhatja el. A várat 3 évi török megszállás után visszafoglalják (1566), s ezután tipikus végvár szerepét tölti be. Zircen 1742-ig nem volt patika, a betegeket somlai borral gyógyították. A somlói borról azt tartották, hogy nászéjszakán fogyasztva fiúgyermek születik. Ezért a „nászéjszakák borának” is titulálják. A XIX. században a vár fokozatosan elenyészett, de a szőlők területe tovább bővült. Híres bor a somlói Furmint és a somlói Juhfark is.

A borvidék területe a szőlő termőhelyi katasztere alapján 1158 ha. A borvidékbe tartozó települések száma kilenc. A Somlói borvidék hazánk legkisebb borvidéke, mivel egyedül a Marcal-medencéből oázisként kimagasló tanúhegy lejtőire korlátozódik.
Éghajlata dunántúlias, kiegyenlített. Viszonylag korán tavaszodik, a nyár mérsékelten meleg, az ősz szintén kellemesen meleg és hosszú. Az évi 650-700 mm csapadék kedvezően oszlik el. A hegy különböző oldalain egymástól jól elkülöníthető mikroklíma alakult ki, és ez lehetővé teszi az északi oldalon való sikeres szőlőtermesztést is. A talajok kialakulásában fontos szerepet játszik a bazalt és a bazalttufa. Ezek málladékain, a rátelepült lösszel együtt, főleg barna erdőtalajokon, Rahmann-féle barnaföldeken folyik a szőlőtermesztés. Helyenként fekete nyiroktalajok és vasas anyagtalajok is előfordulnak.
A borvidéken a filoxéravész előtt mintegy 25-30 fajtát termesztettek: Furmint, Juhfark, Hárslevelű, Sárfehér, Budai zöld stb. A XIX. század második felében jelentek meg más fajták is, mint az Olaszrizling, Rajnai rizling, Szürkebarát, Zöldszilváni stb. Jelenleg minkét körzetben telepíthető a Furmint, Juhfark, Olaszrizling, Hárslevelű, Tramini, Chardonnay, Rajnai rizling, Pinot blanc. Az itt készült borok savban gazdagok, kemény karakterűek, testesek, teltek, diszkrét illatúak. A borok általában lassú fejlődésűek, hosszú ideig érnek és későn öregednek.
A Somlói Borok Házában az érdeklődők megismerkedhetnek a hegy történelmével, a borászati hagyományokkal és az itt termelt borokkal. A táj, a szőlő szeretetét, a hagyományok megbecsülését, a bor hírnevét hivatottak védelmezni a Somlói Borrend tagjai.

Soproni borvidék

Régi, több évszázados borvidékünk a soproni. Hasonlóképpen a Balaton közeli borvidékekhez, ide is szívesen települtek emberek már jóval az időszámításunk előtt. Sopron városát még a kelták alapították, akik már foglalkoztak szőlőtermesztéssel. A rómaiak idején fontos kereskedővárossá nőtte ki magát. Az idők során számos rendelettel kedvezményezték az itt termelt, majd exportált bort. Kedvező fekvésének köszönhetően a XV. és a XVIII. század között az európai borkereskedelem központjává vált.
Az észak-dunántúli szőlőtermelő tájba tartozik hazánk legcsapadékosabb borvidéke. Az Alpok lábánál elterülő soproni borvidéknek két körzete van: a soproni és a kőszegi. Jelenlegi összterületük megközelíti az 1900 hektárt.
Klímájára kedvező hatást gyakorol a Fertő-tó, mely nagy vízfelületének köszönhetően egyenletessé, kiegyenlítetté teszi a környék éghajlatát. A tél itt enyhébb, a nyár viszont hűvösebb a magyarországi átlaghoz képest. Ennek az enyhe télnek köszönhetően a szőlőket még takarás nélkül is elkerülik a komolyabb fagyok. Az évi napfénytartam mindössze 1900 óra, mely a sok csapadékkal (650-700 mm) egyetemben hozzájárul a táj kiváló minőségű, egyedi ízvilágú, savban gazdag borainak létrejöttéhez.
A borvidék szőlőültetvényeinek többsége az enyhe lejtésű domboldalakon, a hidegebb levegőt hozó északi szelektől védve terül el. Talajaik általában löszön kialakult barna erdőtalajok, illetve a Fertő-tó melletti homoktalajok.
Napjainkra nemcsak a termesztéstechnológia, hanem a fajtaválaszték is jelentős változáson ment keresztül. A korábban akár aszú minőséget is produkáló Furmint fajta, mára szinte teljesen eltűnt a borvidékről. Helyébe a Zöld Veltelini lépett, melyet a Leányka, Tramini, Sauvignon és Chardonnay ültetvények színesítenek. A soproni borvidéken 75%-ban vörösbort adó fajták teremnek. Kiemelkedik közülük a Kékfrankos, melyet a Zweigelt, Merlot, Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc követ.

Balatonboglári borvidék

A Balaton déli partvidékén, részben a tihanyi bencés uradalmi és az egykori Festetics-birtokon részben pedig a paraszti termesztői hagyományokon a filoxéra vész után virágzó szőlő és borkultúra alakult ki. Az immunis pannonhomok talajokon telepített szőlők a XIX. század végén a bortermelők ezreit mentette meg a koldusbottól. A borvidék igazi felvirágzását azonban a XX. század derekán végrehajtott szőlőtelepítés jelentette. Az új szőlőültetvények a gazdagabb lösz- és középkötött vályogtalajokon bőven teremnek, és a céltudatosan megválasztott kedvező fajtaszerkezetnek köszönhetően kiváló borokat adnak. A borvidék területe a szőlő termőhelyi katasztere alapján 10391 hektár. Huszonegy település tartozik a borvidékhez. A Balatontól délre elterülő táj klímaviszonyai kiegyenlítettek, a domboldalak szőlőire kedvezően hat a tó közelsége, mely sekélyebb itt, mint az északi parton, így viszonylag gyorsan felmelegszik, s ez kedvező mikroklímát teremt. A szőlőtalajok döntően löszös üledéken képződött különféle erdőtalajok. A szőlők kis része homokon települt. A balatonboglári borvidéken elsősorban a fehérborszőlő-fajták terjedtek el, de vörösborszőlő-termesztésre ugyancsak kiválóan alkalmas a terület. A borvidék borainak fajtaválasztéka igen bőséges. A fehérborok: Olaszrizling, Sárgamuskotály, Irsai Olivér, Királyleányka, Rajnairizling, Chardonnay, Sauvignon Blanc. Borai illatban és zamatban gazdagok, jellegzetesek, savasak. A vörösborok ugyan kisebb mennyiségben készülnek, de minőségben felveszik a versenyt a fehér-borokkal. Jellemzően inkább a „burgundi” jellegű, gyümölcsillatokat, zamatokat adó vörös borok készítésére alkalmas ez a borvidék. Különösen a Balatonboglári Kékfrankos, Cabernet Sauvignon és Merlot kiváló minőségűek. Az utóbbi időben a hazaiak legjobbjaként tartják számon az itt készült pezsgőket.

Mecsekaljai borvidék

Mecsekalja hazánk legkisebb borvidékei közé tartozik. A borvidék szőlőkultúrája a keltákig nyúlik vissza. Pécs már ebben az időben fontos szerepet töltött be. Kereskedelmi útvonalai révén itt került feldolgozásra a Mecsek környéki borok jelentős része. A rómaiak virágzó szőlőkultúrát hoztak létre a környéken, amit a hunok, az avarok, majd a magyarok vittek tovább, s még a török megszállás idején sem hagyták abba a szőlőművelést. Elmondhatjuk, hogy kevés városban van a szőlőművelésnek, a borászatnak olyan hosszú, töretlen múltra visszatekintő és ma is elevenen élő tradíciója, mint Pécsett. A törökök kivonulása után honosodott meg a Kadarka, mely a táj uralkodó szőlőfajtája lett a XIX. század elejéig. Ekkor ugyanis német telepesek érkeztek a vidékre, akik magukkal hoztak Ausztriából egy eddig ismeretlen szőlőfajtát, a Cirfandlit, mely a Kadarkánál is fontosabbá vált. A mai napig kiemelt szerepet tölt be a borvidék életében.
A filoxéra jelentősen visszavetette a környék fejlődését, de pár éven belül sikerült felvirágoztatni a térséget. Az Olaszrizling ekkor jelent meg a borvidéken, egyéb külföldi fajtákkal együtt.
A borvidék három körzetre tagolható: Pécsi, Versendi, Szigetvári. A borvidék legfőbb bortermelő községei: Pécs, Pécsvárad, Mecseknádasd, Kővágószőlős. Cserkút. A borvidék területe: 500 ha.
Talaja rendkívül változatos. A legtöbb helyen vörös homokkő és triász dolomit mészkő borítja a felszínt, míg másutt löszös barnaföld, illetve barna erdőtalaj a jellemző. Klímája szubmediterrán jellegű. A forró és napsütéses nyarat általában enyhe tél követi. Fagykárral csak ritkán, aszálykárral viszont gyakran kell számolni. A napsütéses órák száma megközelíti a 2100 órát. A Mecsek hegység a déli lejtőkön lévő szőlőket megvédi az északi hűvös szelektől.
Érdekesség, hogy Tokaj mellett, itt Mecsekalján fordul még elő, hogy 400 méter tengerszint feletti magasságban is találhatunk szőlőültetvényeket.
Legelterjedtebb szőlőfajtái: Olaszrizling, Furmint, Rajnairizling, Cirfandli, Tramini, Rizlingszilváni és a Chardonnay.
Leghíresebb borfajtái: Pécsi Cirfandli, Mecseki Furmint, Pécsi Olaszrizling, Fehér Burgundi. A borvidék borai általában testesek, lágyak, fűszeresek, és jó minőségűek. Kedvezőbb évjáratokban különleges minőségű borok is készíthetők.

Szekszárdi borvidék

Az egyik legrégibb és leghíresebb borvidékünk, szőlőművelésének története a keltákig vezethető vissza. Akkoriban Alisca település állt Szekszárd helyén, s e település maradványai között találtak egy márvány szarkofágot. Ez az emlék utal a szőlőtermesztés korai kezdetére. A rómaiak idején, majd a honfoglaláskor már kiemelt jelentőséggel bírt a borvidék. Vörösbort adó szőlőfajtáit, melyek világszerte ismertté tették a borvidéket, a törökök elől menekülő rácok hozták erre a területre. A törökök kivonulása után német szőlőművelők virágoztatták fel a környéket.
A virágzás azonban nem tartott sokáig, hiszen a filoxéra ide is elért. A vész elmúltával rövid időn belül újra fellendült a szőlőtermesztés, leginkább a francia fajták betelepítésének köszönhetően.
A borvidék az 1960-as évektől jelentős változásokon ment keresztül. Míg korábban Kadarkát termesztettek túlnyomó többségben, addig mára már leginkább Kékoportó, Kékfrankos, Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc, Merlot és Zweigelt fajtákat találunk, vagyis a térség fő profilja a vörösbort adó szőlőfajták termesztése lett.
A borvidék Tolna megye déli részén Baranya megyéig húzódik két nagy tájegységet, a Dunántúli dombságot és az Alföld határait érintve. A borvidék legfontosabb bortermő területei Őcsény, Sióagárd, Zomba, Decs és Szekszárd. A borvidék területe: 2000 ha. A szőlőültetvények nagy részét 200 méter tengerszint feletti magasságú, löszön kialakult barna erdőtalajjal borított domboldalakra telepítették. Mivel a heves esőzések igen gyakoriak ezen a területen, sok helyen találhatunk teraszosított ültetvényeket, megakadályozva ezzel a víz átfolyását a domboldalakon.
Klímája szubmediterrán jellegű. A tél enyhe, a nyár meleg, nem túl forró. Magas a napsütéses órák száma, ami kedvez a szőlőszemek beérésének. Fagyokkal csak nagyon ritkán kell számolni.
Legelterjedtebb kékszőlőfajtái: Kadarka, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Kékoportó, és a Merlot. Legelterjedtebb fehérborszőlő fajtái: Olaszrizling, Chardonnay, Rizlingszilváni.
Fontos még megemlíteni, hogy ezen a területen foglalkoztak elsőként biotermesztéssel, illetve, hogy Eger mellett Szekszárd használhatja még a Bikavér nevet.
Az itt termelt vörösborok testesek, bársonyosak, fűszeres zamatúak, míg a fehérborok lágyak, harmonikusak.

A borhoz kapcsolódó szakkifejezésekhez tekintse meg a Borlexikonban!

Az előző részben: Magyarország borvidékei I.
A következő részben: Magyarország borvidékei III.