A koncert képei
Nem először jártok Szegeden, de azt hiszem ma igen keveset sikerült látnod a városból.
Nagyon jól látod, talán száznegyvenedszerre lépünk itt fel. Valóban csak annyit láttunk, hogy áááá…. bekanyarodtunk és itt vagyunk. De nagyon jól ismerem, mert az én anyukám szegedi, a gyermekkorom nyarainak kétharmadát itt töltöttem.
Száz százalékot, de ezt másnap visszatöltöm. Én hegylakó vagyok, és nagyon kevés van ebből a típusból… bárki belehalt volna abba, amit én csinálok. Holnap fölkelek délben, kézenállva körbemegyek az Egyenlítőn, utána húzunk le Nyíregyházára, mert ott van dolgom.
És mindezt hogy bírja a család?
Az már egy másik kérdés! Az nehezebb, az nem fizikai, az szakmai kérdés…
Mennyire zavar a bulvárújságírás, azok a nem valós, kitalált, a magánéletedben vájkáló cikkek?
Maximálisan zavar…. már be kellene ezeket tiltani. Én tudom, hogy ezeknek mennyi a valóságtartalma, és ha más emberekről olvasok, ugyanilyen szerencsétlenekről, mint én ilyeneket: ….úúúú összejött…., úúúú eltört a mája…, akkor azonnal elosztom néggyel és utána még kettővel!
A zord külső érző szívet takar…. kutyások vagytok vagy cicások?
Egyértelműen kutyások, és ezen belül harci kutyások… két vödörfejűm van, a Leonka bajnok a testépítésben, a Doncika meg a gyengénhallók bajnokságát nyerte meg.
Most is korpás, kéthete nem tudtam megmosni a hajam, mert annyi bulink volt…. A viccen kívül persze van, amire nemet mondok. De ebben az országban az ember rákényszerül arra, hogy olyan dolgokat csináljon, olyan dolgokat vállaljon el, amihez nem feltétlenül fűlik a foga. Mert van nekünk egy zenekarunk, a Kartel, aki letett már valamit az asztalra, van hat aranylemezünk, három platinalemezünk, de ezzel együtt azt kell csinálni, hogy piros durex-ruhában beleugrok seggel egy pocsolyába. Erre nem feltétlenül vagyok büszke…
Mennyire zavar benneteket a lemezpiac válsága?
Maximálisan… a lemezpiac úgy ahogy van, meghalt! Ezt föl kell fogni, hogy olyan, mint lemezeladás már nem létezik. És ebből semmi kiutat nem látok. Át kell strukturálni az egész zeneipart. Most már nem lemezben vagy albumban kell gondolkodni. Bármilyen fáj ezt kimondanom, de Ákos csinálja jól azzal, hogy dalokat csinál, és egy-egy dalból megpróbál fél-egy éveket élni. Ez generál és ez hoz új embereket, új koncerteket, új felkéréseket. Olyan hogy új lemez, új album, mint termék már nincs. Mi csináltunk persze egy ilyet, egy kézzel foghatót, mert ilyen régimódi hülyék vagyunk, de a kutyát nem érdekelte. De nemcsak a miénk, a másé se fogyott. A dalok vannak, ezeket letöltik, hallgatják…
Mi lesz veletek az év hátralévő részében?
A többiekkel mi lesz, fogalmam sincs, én megyek tovább és lehasítom az eget, leszakítom a Holdat, körbeszaladok vele az Egyenlítőm és átdobom a Marsra… de a hülyeséget félretéve, csinálunk egy új klippet a Nincs erő című dalunkhoz. Szeretnénk a nótát a rádiókba is eljuttatni. De ez nagyon nehéz dolog. Mi azért elég rétegzenét csinálunk, és ezt nem feltétlenül kedveli a média. Egyfajta kettősség van körülöttünk: vagyok én, a Zoleeka, akit a nagymama is szeret, kutyái vannak, nagyon aaaaranyos… és van a Kartel zenekar, akik pedig azt képviselik, hogy bandaháború, gyilok, vér, kurvák, kábítószer… Ezt nem nagyon szeretik a médiában.
Ezért van az, hogy Zoli gyere nagyon jó lesz… dobjál már fel egy számot… hűűű ezt nem lehet leadni… Marha nehéz az, amikor azt szeretném, hogy a Kartel zenekar valamilyen szinten meg legyen becsülve a médiában, a rádiók és a tévék játsszák a számokat. Mert ha nem szűk nadrágban ugrálok kislányoknak és nem arról éneklek, hogy fagyi, akkor nem nagyon adják le.
Bár ahogy nézem a Music Channelen a Jay Z 99 Problems klipjét, ahol mindenkit lelőnek, folyik a vér és csak a sittes négerek gyúrnak benne… az lemehet. Ha mi egy ilyet csinálnánk, akkor egyből aaaaaahhhh… nem engedik, mert nagyon rossz az üzenete. A Telepi gyerek című nótánkat a Hajdú Petinél, aki nekem nagyon jó barátom, be akartuk tenni a műsorába. Felvették az egészet, azután meg a TV2 jogászai azt mondták, hogy nem lehet eladni, mert olyan az üzenete. Pedig nincs is benne csúnya szó, de olyan az üzenete maga, hogy szerintük leadhatatlan.
A világ nagyon rossz felé megy, ez a kurva nagy tolerancia, mindenre vigyázni kell… a néger, juj az nem olyan…, ez nem jó…, juj azokra meg vigyázni kell… nem szabad megsérteni őket… De az sem jó, amikor teljesen elharapózik az erőszak, de ennyire visszafogni, ennyire vigyázni sem jó. A kertek alatt meg olyan megy, hogy le a kalappal, közben meg mutatjuk, hogy virágzanak a rétek… ez nagyon gáz!
Néhány évvel ezelőtt egy nagyon érdekes országban jártál többedmagaddal…
Kazahsztán egy csoda, ott annyira nincs semmi, hogy azt is keresni kell. A horizonton van négy teve, nincs út, az egész ország csak offroad. Ott nincs korrupció a rendőröknél, óriási… de én hamar belerázódtam, nagyon bírom ezt a dél-amerikai tempót, amikor meg kell találni a hangot mindenkivel és lehet mutyizni… én ezt szeretem. Én utálom a rendet… Onnan kurva messziről látszik Magyarország, térben, időben teljesen más világ. De én nagyon hamar beleszokok az ilyenbe, Svájcban nagyon szarul érezném magam… minden bezár időben. Kazahsztánban ha kifizeted, akkor nem zár be a kocsma addig, amíg ott vagy. Mindent meg lehet dumálni, ha van kapcsolatod… bemutatsz egy papírt, amikor téged elvisznek, azonnal haptákba vágják magukat. Átmehetsz olyan területen, ahol hadsereg nem mehet át, mert neked olyan papírod van… vagy olyan hamis papírod…
Vannak korszakaitok? Amikor változik az országban az irány, akkor ti is változtok?
Az utolsó két évben nagyon feljött a zenekar, van rá kereslet, de széles körben nagyon nem tudják elfogadni. Nagyon cenzúrázva van az a dolog, amit mi csinálunk, viszont ezért van rá nagy érdeklődés underground szinten. Pedig ezt a vonalat át kellene lépnünk, hogy végre játsszanak bennünket a rádiók. És ez nagyon nehéz! Most például egy kaposvári e-mail jött vissza, hogy nagyon szeretnek a szervezők, de a szponzor azt mondta, hogy szó sem lehet róla, hogy a Kartel fellépjen, ott gyerekek is vannak…
