Döngölt Disznók zúztak a SZINen – a szegedi Rammschwein

Rammschwein
Mészáros Géza - ének és sok minden más (elöl)
hátul balról jobbra
Nyers Dániel - gitár / Révész Zsolt - basszus
Kiss Zalán - dob / Lantos Lajos - gitár

A SZINen Ákos gigaprodukciója és a Kiscsillag Tisza Színpados koncertjének  ölelésében, a Medencében lépett fel a szegedi Rammschwein, a hard rockot és az ipari metált elektronikus zenével ötvöző Rammstein Cover Band. A koncert előtti percekben beszélgettünk az együttes énekesével, Mészáros Gézával és basszusgitárosával, Révész Zsolttal.
A Döngölt Disznók
koncertképeit itt tekinthetik meg.

ITB: Mennyire kell magatokat „felhúzni” egy-egy koncert előtt?
Mészáros Géza: Gyakorlatilag mindig fent van az adrenalin a koncertek előtt. Ez a fesztivál-feeleing olyan, ami mindig teli van rohanással: gyertek, pontosan érkezzetek, haladjatok. 

Mióta működtök így együtt?
Ebben a felállásban fél éve zenélünk, de ez a zenekar már hat éve él. A mostani fiúk viszont nagyon jók, néha jobb az egész, mint az eredeti.

Miért a Rammstein zenekart választottátok ki magatoknak alapként? Hogyan fogadja a közönség ezt a kicsit rideg, pattogós német nyelvet?
Én világ életemben dobos voltam, de többen mondták, hogy külsőre és hangban is nagy a hasonlóság az ő énekesükkel, ezért gondoltam azt, hogy próbáljuk meg. A közönség megvette, hiszen aki szereti a Rammsteint, az már szinte megszokta, hogy nem magyarul szólnak a dalok. De majd meglátod, teli lesz a medence.

Elég feszes, katonás, nagyon tagolt stílusról beszélhetünk. Hogyan látjátok, melyik az a korosztály, amelyik érdeklődik irántatok?
Gyakorlatilag ez kortalan, bár elég rétegzene, bárki eljöhet. Ez a katonás stílus természetes, hiszen németekről beszélünk. Itt nem egy lekerekített dallamvilágról van szó, hanem tulajdonképpen egy kocka az, amiből felépül egy-egy szám.

Az előkészületek során láttunk itt hajfestést, átöltözéseket, különböző kiegészítőket. Mennyire van szabad keze a tagoknak ebben?
Én nem szoktam beleszólni, maximum csak annyit, hogy ne jöjjenek fehér cuccban. Az öltözet hozzátartozik a zenéhez. Persze civilben mindenki éli a normál életét, de a színpad, a buli világa már más. Az egyértelmű, hogy valahogy meg kell jelenni, mégsem mehetünk fel a színpadra farmerban.

Mi az idei programotok?
Van kilátásban jópár buli, de én már a jövő héten Németországba megyek dolgozni. Ezért csak kéthetente tudunk próbálni, de a zenekart nem hagyom belemenni a málnába. Ráadásul már saját számokban gondolkodunk.

Mibe kerül egy ilyen zenekar?
Ez olyan, mint amikor elkezdesz horgászni és először csak kis sneci-botot veszel. Amikor már viszont nagy halakat akarsz fogni, akkor persze többet kel beruházni. De a bakancsom az már nem volt olcsó…

Mennyire segít benneteket az, hogy Szegeden játszotok?
Mivel mi is szegediek vagyunk, sokan eljönnek más bulikra is. Rengetegen megismertek már bennünket az elmúlt hat évben. Most úgy tűnik, a SZIN-en is többen vannak, mint tavaly, ezért biztosan sokan lesznek azok, akik a Rammschweint akarják majd hallgatni.



ITB: Újságíró kollégaként más oldaladról ismerünk. Hogyan keveredtél a rock közelébe?
Révész Zsolt: Én hamarabb zenéltem, mint tévéztem. A nyolcvanas években egy kézilabdaedzés után a Rock Klub mellett mentem el, ahol a kiszűrődő zene azonnal megfertőzött. Édesapám ráadásul nagyon jó zongorista volt és sokat tanítgatott engem is. Belekeveredtem mindenféle formációkba, először folk, jazz, azután egy kis rockzene a Nemtelen Erotikával, majd megint a folk jött. Így volt már némi tapasztalatom. Amikor Géza felhívott, hogy újraéleszti a Rammschweint, azonnal igent mondtam neki, mert az eredeti német banda régóta nagy kedvencem.

Ez a közös hajfestés, ez a feeling honnan ered?
Nyilván pirotechnikában és látványban nem tudjuk visszaadni a Rammsteint, még zeneileg is csak megpróbáljuk őket adni. Ráadásul szeretünk egy kicsit polgárpukkasztó, különleges módon fellépni. Egyébként az öltözet, a kellékek mindig az ipari rockra utalnak, próbálunk egy kicsit gépiesen, robotosan kinézni.

Mennyire tudtok figyelni a közönségre, a reakciókra?
Ha csak arra figyelnék, amit csinálnom kell, csak a zene felé fordulnék, az már régen rossz lenne. Ez azt jelentené, hogy bizonytalan vagy abban, amit így vagy úgy, de megtanultál. Ezért azzal már nem kell foglalkozni, amit játszol, mert tudnod kell az utolsó akkordig, hiszen ezt már a próbákon elsajátítottad. A zenekar a színpadon már együtt van, így innentől kezdve már csak egy dolgunk van: olyan kontaktot kell teremtsünk a közönséggel, hogy ugyanolyan jól érezzék magukat, mint amilyen szeretettel mi adjuk nekik a zenénket.
Általában ki szoktunk nézni magunknak egy-egy pontot a nézőtérről, és ha ott vannak olyan szemek, amik csillognak-villognak, örülnek, hogy itt lehetnek, akkor még jobban ráerősítünk és nekik próbálunk még többet nyújtani. A többiek pedig mindig jönnek utánuk.

Neked könnyű a dolgod, hiszen csak a basszusgitárt kell vinned. Hogyan megy a pakolás buli előtt és utána?
Mi közösen pakolunk mindent, nincs olyan, hogy nekem csak egy hangszerem van. Ugyanúgy megemelem én is a hangfalat, viszem az állványokat, segítek a dobosnak feltenni a cuccot, segítek a beállításban. Nálunk nem úgy működik, mint a szimfonikus zenekarban a pikulásoknál, akik odamennek a koncertre, kinyitnak egy kis dobozkát és nem segítenek a nagybőgősnek, aki szerencsétlen egyedül cibálja a hangszerét.

Mennyire problémás egy-egy ilyen egymás utáni koncerten a beállás, hiszen itt nem sok idő van két buli között?
Ezt azt hiszem már megszoktuk. Egy fesztiválra eleve úgy készülünk fel, hogy az első két-három szám nem úgy fog majd megszólalni, mint egy önálló koncerten. Ezt mindig be kell vállalni. Ezért olyan számokat választunk ki a program legelejére, amivel segítünk a hangmérnöknek. Ennyi idő alatt össze tudja tologatni a zenét úgy, hogy utána jól szóljon. Azt a kis időt pedig, amíg a másik zenekar lejön, azt nagyon tartalmasan próbáljuk meg kitölteni, sőt segítünk nekik is a lepakolásban. Ez ne úgy képzeld el, hogy megfogjuk a cuccukat és letépjük a színpadról. A zenésztársadalom ezen a szinten nagyon összetartó, segítjük egymást mindenben.

Egy-egy ilyen koncert előtt eléggé fel vagytok húzva. Mikor történik meg a leeresztés fejben, lélekben?
A buli után másfél-két óra múlva. Ekkor engedjük azt is, hogy a kritikák megérintsenek. A koncert után nem szeretünk hallani dolgokat, hogy milyen volt, jó volt, ez vagy az nem jött össze. Az utolsó szám után mindenki elmegy a kedveséhez, utána meghallgatjuk a kritikákat, iszunk pár sört.

Rammschwein by Szeged – A Próba