Szörényi Levente és Pilis régészeti kincsei a Móra-múzeumban

Új oldaláról ismerhetik meg Szörényi Leventét az érdeklődők. A Kossuth-díjas zeneszerző Legendák és valóság a Pilisben című, a Pilis régészeti leleteit felvonultató könyvét október 10-én, szerdán 18 órakor mutatja be a szegedi Móra Ferenc Múzeumban.

Szörényi Levente rajong a Pilisben található Holdvilágárokért: a hely iránti szenvedélye gyermekkorára vezethető vissza, amikor gyakran kirándult errefelé családjával, édesapja pedig az 1950-es években az MTA Régészeti Kutatócsoportjánál dolgozott.
Szörényi a Pilis régészeti leleteiről 2011-ben jelentetett meg kötetet Repiszky Tamás szerzőtársával Legendák és valóság a Pilisben – A gigászok küzdelmétől a Holdvilágárokig címmel. A kötetet a szerző október 10-én 18 órától mutatja be a Kultúrpalotában.

Szörényi Levente a legendás Illés-együttes tagja, a magyar beat zene egyik megteremtője, a hazai zenei élet ikonikus alakja. Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, a kultikus István, a király rockopera zeneszerzője. Régészettel 2000 óta foglalkozik, régészeti alapítványával a Pomáz fölötti Holdvilágárokban végeznek régészeti vizsgálatokat.

A Holdvilág-árok

A Holdvilág-árok, a Pilis legromantikusabb helyeinek egyike. A környéken három ehhez hasonló nehéz terep létezik: a Vasas szakadék, a Rám-szakadék, és a Zsivány barlang. Igen nehéz és néhol nem veszélytelen mászás után tudunk csak végig mászni rajta. Például leereszkedni az úgynevezett Meteor-létrán lehet csak az árokba.
A terület és környéke több misztikus eredetű történet kiinduló pontja, többek között Árpád fejedelem sírját is keresték már itt. Tény, hogy a Weiszlich-barlang ( Remete-barlang, Holdvilágárok barlangja) régészeti leletekben gazdag, még aranyat is kerestek ezen a helyen, de a fejedelmi temetkezési helyről szóló teóriák mai napig nem kaptak bizonyosságot.
Néhány éve a Szörényi Levente által finanszírozott feltárás egy hét után eredményezett csontokat és ólom meg vas, és szenes kő maradványokat ami egyértelműen emberi kéz munkájára utal. De a sokak által odaképzelt ősmagyar temetkezési helynek nyoma sem volt.

Az árok rejtélye

Pomáztól északnyugatra, mintegy 6 kilométer távolságra a Pilisi Tájvédelmi Körzet délkeleti csücskében emelkedik a Nagy Csikóvár a maga 556 méteres magasságával. Déli lejtőjén vannak a „Tólakok” a jégkorszakból visszamaradt növényritkaságaikkal, és ott húzódik a Holdvilág-árok.
A Dera-patak és a Csikóvár közötti vadonban, a Holdvilágárok „...fejedelmi temetkezési hely volt. Itt kell keresni Árpád fejedelem sírját” – vallotta Sashegyi Sándor, a pomázi hajófűtőből szorgos tanulással lett nagy tekintélyű régészkutató. Ezt a megállapítását Sashegyi Anonymus gesztájára alapozta: „Árpád fejedelem 907-ben halt meg, és annak a kis pataknak a forrása mellett temették el, ahol később a magyarok megtérésük után megalapították Fehéregyházát.”

Árpád vagy egy zsivány?

A kaptárfülke

Nagy erőfeszítéssel és áldozattal az 1939-es év folyamán Sashegyi Sándor egy hatalmas faragott sziklafalat tárt fel. A leomlott óriáskövek alól egyebek között egy kehelytartó sírszobornak a töredéke, szarvas- és lócsontok kerültek elő, valamint egy 65 év körüli asszonynak a csontváza, közelében egy méregpohárral - ez egy napraforgó szirmaihoz hasonlító perzsa kristálykehely. Ezek a felbecsülhetetlen értékű leletek, sajnos, a háború alatt eltűntek a Nemzeti Múzeumból.
Azokat az újabb ásatásokat, amelyeket az 1940-es évek elején ugyancsak Sashegyi Sándor kezdett el, a Magyar Tudományos Akadémia régészeti kutatócsoportja folytatta és irányította. E munkának az volt a célja, hogy olyan új leleteket, sírkamrákat és föld alatti helyiségeket tárjanak fel, amelyek kiegészítik és megerősítik az előző ásatások eredményeit. A kutatómunka irányításával Erdélyi Istvánt bízták meg. A második világháború miatt azonban hamarosan megszakadt a feltárás.
Aztán 1960-ban több újabb középkori lelet és három rovásírásos kő került felszínre. Ezek nem hagytak kétséget afelől, hogy a Holdvilág-árokban középkori település volt. Az a föltevés azonban, hogy itt állott valaha Fehéregyháza, egyelőre nem igazolódott.
A nagy sziklafalon, ahol Sashegyi a fejedelmi sírt kereste, jól látszanak különféle vésések, faragások nyomai. Több helyen láthatók úgynevezett kaptárfülkék, amelyek hamvasztásos temetésre utalnak. A fal jobb oldalán egy - ismeretlen rendeltetésű - kerek lyuk látható; mellette magyar típusú szablyát ábrázoló vésetet fedeztek föl.

Ásatás a 40-es években

A legérdekesebb az a sziklafalba vájt háromszög alakú bejárattal és lépcsős lejárattal bíró barlangszerű folyosó, amelynek végében egy valóban sírhelyhez hasonlítható terem van kialakítva, a bejárattól számítva mintegy 5-6 méter mélységben. Innen egy kürtő nyílik a felszínre. Ez lenne Árpád sírkamrája? Lehetséges. Akadnak azonban más elképzelések is! Egy néphagyomány szerint az üreget egy Weiszlich nevű zsivány (betyár) búvóhelyül készítette a maga és rablótársai számára (bizonyos turistatérképeken Weiszlich-barlang néven van feltüntetve).

Aranyat sejtve

Mindezt a Holdvilág-árok felső szakaszában lévő vízesés fölötti területen találták. Közvetlenül a vízesés aljában, baloldalt egy vízszintes folyosó a sziklafal belsejébe vezet, amelyet hajdanán arany után kutatva alakítottak ki. Aranyat azonban nem találtak.
Közel a sziklasír bejáratához, az L alakú kutatóárokban tűzhely maradványaira bukkantak. A régészek szerint ezek valószínűleg a honfoglalás kori rétegeknél régebbiek. Ám a teljes bizonyossághoz újabb pontos vizsgálatokra van szükség. Sajnos, a kutatásokat pénzhiány miatt a hatvanas években nem tudták folytatni. Továbbra is nyitva marad a kérdés: hol van Árpád fejedelem sírja?

forrás: turabot.hu