2012. október 4., csütörtök

Kaláka a Katolikus Házban

A Katolikus Házban az Őszi Kulturális Fesztivál keretében október 8-án, hétfőn 19 órától Különbéke címmel Szabó Lőrinc est lesz a Kaláka együttes és Rátóti Zoltán színművész előadásában.

A Hangzó Helikon Kaláka – Szabó Lőrinc kötetet, Szabó Lőrinc versmagyarázatai (Vers és valóság), valamint a Horányi Károly és Kabdebó Lóránt szöveggondozásában megjelent Szabó Lőrinc Vallomások című dokumentum-kötet anyagaiból Kőváry Katalin szerkesztette.
Az előadás a szegedi Katolikus Ház Dísztermében (Dugonics tér 12.) október 8-án (hétfő) 19 órai kezdettel tekinthető meg.


Hangzó Helikon

A Hangzó Helikon sorozat CD-mellékletes verseskötetei 2004 óta jelennek meg. Első a Kaláka – Kányádi volt, ezt követte a Sebő – Nagy László, a Cseh Tamás – Ady kiadása. Mindegyik könyv és CD, egy verséneklő és egy költő találkozását örökíti meg. A sorozat előadói között van Sebestyén Márta, Palya Bea, Hobo, Lovasi András, Ferenczi György, a Misztrál, a Szélkiáltó együttes és még sokan mások. A kiadványok nyomán koncertek, irodalmi estek is szerveződtek.
A sorozat huszonnegyedik darabjaként 2011. decemberében jelent meg a Kaláka – Szabó Lőrinc kötet Sajdik Ferenc illusztrációival. A kötet nyomán született meg a Különbéke című est. Az esten a Kaláka az itt megjelentetett Szabó Lőrinc dalokat és műfordításokat énekli. Erre az alkalomra a Kalákához csatlakozik Rátóti Zoltán, az ő előadásában részletek hangzanak el a költő leveleiből, verseihez fűzött kommentárjaiból, és a róla szóló írásokból.

Az est folyamán elhangzó dalok-költemények
Különbéke; Szeretlek; Dsuang Dszi álma; Kortársak; Tücsökzene; Lóci verset ír; Hajnali rigók; Nyitott szemmel, Semmiért egészen, Vezér, A hitetlen büntetése
Közreműködik a Kaláka együttes: Becze Gábor, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Radványi Balázs és Rátóti Zoltán színművész

Belépőjegyek válthatók  az SZTE Kulturális Irodában (Dugonics tér 13.)
elővételben 1.000 Ft, diákigazolvánnyal 800 Ft
a helyszínen 1.200 Ft, diákigazolvánnyal 1.000 Ft


Kertész Edina: Kaláka – Szabó Lőrinc

Mintha a költészet önmagában már kevés lenne. Mintha rásegítés nélkül nehéz lenne verset olvasni. Talán könnyebb érteni a ritmusosan ráncba szedett szavakat, ha a zenész bácsik előértelmezik nekünk a hangulatot, átdöngicsélik magukon a mondanivalót. Vagy a cél egy többdimenziós, sokoldalú élmény létrehozása is lehetett, hogy a kimazsolázott „besztof versek” mellé ráadásként veretes trubadúrok ontsák a szebbnél szebb dallamokat. Ki tudja, mindenesetre a líra és a lant mindig kéz a kézben jártak.
Az általános iskolai irodalomtanítás fogyatékosságaként Szabó Lőrincről leginkább Lóci, illetve anyák napi versként az „Ima a gyermekekért” jut eszünkbe, és emiatt a köztudatban is részben afféle gyerekversköltőként él, mint Weöres Sándor. Sajnos ezt az érzetet erősítik Sajdik Ferenc illusztrációi is, akiről eleve Pom-pom és a Ludas Matyi-karikatúrák ugranak be. Ezek a rajzok egyedül a témájukban kapcsolódnak a versekhez, de véleményem szerint sem hangulatban, sem stílusban nem illenek hozzájuk. Nem Sajdik hibája – ő hozta a formáját, de lehet, hogy mást kellett volna felkérni.
Mivel Szabó Lőrinc nemcsak zseniális versíró, de műfordító is volt, a versei mellett kb. a kötet egynegyedét kitevő fordítás is helyet kapott a lemezen. Milyen jó a költőnek, hogy egy reggeli fürdést, egy tavon futó vízipókot, egy bántó szót is verssé tud fogalmazni, megtisztítani, magaslatokba röpíteni. Egész más szemmel nézünk eztán egy lepkére, mert Dzsuang Dszi álma után biztos eszünkbe jut: lehet, hogy ő álmodik bennünket.

Kultúra-bonbon

Kalákáék az előszóban megvallják a költő fiához fűződő munkakapcsolatukat, ami magától értetődővé teszi, hogy ehhez a könyvhöz ők fognak muzsikálni, nem más. Ha elhagyjuk az összeesküvés-elméletet, akkor is kimondható: lehetett volna mást is találni erre a feladatra – persze hálátlan feladat ezeket a verseket megzenésíteni. Az ihlet kivárása helyett inkább a biztos felszínen korcsolyáztak. Alig néhány dal az, ami kár lett volna, ha nem születik meg.
Merthogy a zene a másik előszóban megvallott, „saját magán végrehajtott élveboncoláshoz” kellene közelítsen, hogy legalább hasonlítson „az emberben lakó elementáris érzelmekről, indulatokról, fájdalomról és gyönyörről” szóló művekhez. Ehelyett lagymatag háttérzenét kapunk a szokásos kalákás vidámsággal megfűszerezve. Még a nyolcéves lányom is megemlítette, hogy az általa elolvasott két vers (az egyik a „Lóci verset ír”) sokkal jobb leírva, mint megzenésítve.
Ez a kis kultúra-bonbon minden eddigi kritika ellenére kiváló lehetőség, hogy az ember odataláljon a 20. századi magyar líra kivételes alkotójához. Csak előbb az olvasás. Aztán meg hallgassunk.
forrás: ekultúra