Míg a felszínen a késő őszi napsütés próbált némi meleget adni, addig a mélyben az alig 10 fokos vízben egy búvár vizsgálta át a hajótestet. Az erősen iszapos Tisza szinte nulla látótávolságot engedett csak meg az öbölben. A hajót lentről igen laza iszap öleli körül, mely a legkisebb érintésre is azonnal felkavarodik. A búvár – a tavaszi hajómentéshez hasonló módszerrel – valamennyi ablakot vízmentesen lezárta azért, hogy a bontást végzők el tudják kezdeni a víz kiszivattyúzását.
Egyelőre nem találtak léket a hajótesten
„Alig lehet odalent látni valamit, szinte az orromat is oda kell érintenem a hajótesthez” – mondta a búvár, miután befejezte a nem túl kellemes fürdőzést. „Az első merüléskor a hajó alja csodálatosan nézett ki az évek alatt rárakódott lényektől. A hajótest egyelőre masszívnak tűnik, csak a külső pakuratartályokon találtam több repedést, lyukat, de ezek a szerkezetek nyilvánvalóan másfajta anyagból készültek, mint maga a héjazat.”Az öböl medrébe mélyen beleágyazódott hajótest persze tartogathat még meglepetéseket, azonban egyelőre beigazolódni látszik az a feltevés, hogy nem a jég roppantotta meg a héjazatot, hanem a hajó orra billent meg lefelé – a hirtelen vízszintcsökkenés miatt –, miközben a tat felült a parti rézsűre. A hiányos ökörszem ablakokon betóduló víz pedig megtette azt, amit az évtizedes hányattatás nem tudott elérni: a végső pusztulás felé taszította az egykor oly büszke gőzöst.
Homokzsákok a fedélzeten
Az egyre emelkedő vízszint miatt a munkások a hajó megdőlt fedélzetén, a folyó felőli oldalon homokzsákokból épített gáttal próbálják a vizet visszatartani azért, hogy a fedélzetig lecsupaszított hajón tovább tudjanak dolgozni. A szivattyúzást is csak akkor tudják elkezdeni – és a mellé állított uszállyal megemelni a gőzös torzóját –, ha további vízutánpótlást már nem kap a folyótól.A Tisza Szegednél jelenleg 122 cm-es vízállással emelkedik, a vasárnapi előrejelzés szerint 160-180 cm-es szint várható.