Rolandring – motocrosspálya Vásárhelyen

Hódmezővásárhelyen a motorsportnak régi múltja van, mivel már az ötvenes években a háztömb körüli versenyek is nagyon népszerűek voltak. A város határában ma egy jól kiépített, nemzetközi versenyek megrendezésére is alkalmas crosspálya fekszik, ahol nemcsak a motorosok, de már a terepautósok számára is rendeznek versenyeket. Ennek a versenypályának a léte bizony borotvaélen táncol a sport- és a területhasznosítási érdekek között.

A hazai motocross hajnala

A magyarországi motocross kezdetét az egyes források más-más évszámhoz kötik. Kökényesi könyvében Sztankovics Sándor szakértő táblázata 58-ban hozza az első motocross bajnoki eredményeket, Rózsa György neves sportújságíró 1964-ben kiadott könyvében viszont 1957-es év motocross bajnokságának eredményeit ismerteti. Figyelmet érdemel azonban az az adat is, hogy 1955-ben terepgyorsasági versennyel bővült a magyar motorsport és ki is írták a négy fordulós bajnokságot, melynek lebonyolítása lényegében megegyezett az akkor már Európa- szerte ismert motocrossal. A szakág gyors fejlődését jellemzi, hogy cross-versenyzőink már 1958-ban külföldön is rajthoz álltak és sorra hozták a mind nagyobb hazai és nemzetközi sikereket.

Motorsport-válságok

1976-ra azonban a sportág átélte első nagy válságát, eltűnt az addig biztonságot nyújtó támogatási struktúra, neves klubok szűntek meg és sok helyen szélnek eresztették a versenyzőket. A 70-es évek végére azonban feltűntek azok az új tehetségek, akik a következő évtized meghatározó szereplői lettek, a sportág kiheverte a nehézségeket, cégek és vállalatok álltak a sportklubok mögé, jelentős támogatásokat biztosítva ezzel.
Szerencsés körülmény, hogy erre az időszakra esett egy jelentős interkontinentális versenysorozat megerősödése is, a BBK, vagyis a Béke és Barátság Motocross Kupa, mely hét szocialista ország részvételével rendeztek meg. A számos világbajnokságot nyert cseh CZ crossmotorok jelentős szerepet biztosítottak a keleti tömb versenyzőinek a VB-ken, és sorozatban nyerték is a versenyeket. A VB-menők csúcsformában tartásához és egy erős második vonal kialakításához szükség volt egy olyan versenysorozatra, mely felért egy VB-találkozó szintjével. Időközben kialakult a legfiatalabb korosztályból egy tehetséges utánpótlás gárda és 1982-ben kiírásra kerülhetett a 125-ös géposztály bajnoksága is.

A rendszerváltás majdnem elsöpörte a motocrosst

Mindezek ellenére sajnos ismét mélypont következett a szakág történetében. Belső vitáktól, marakodásoktól voltak hangosak a depók, soha nem tapasztalt gyűlölködés osztotta meg a versenyzőket, szakvezetőket. A sajtó csak a szakág botrányairól írt és végül a 90-es évek elején bekövetkezik a szakadás. A távozó kemény mag az MMSz keretein belül alakított szakágat és beindította az amatőr versenyrendszert. Az időközben történt politikai rendszerváltás csak súlyosbította a sport helyzetét, már azok a cégek is megszűntek, akik eddig némi hátteret jelenthettek a kluboknak. Így nem maradt más lehetőség, minthogy a versenyzők saját maguk, családi segítséggel vállalták fel a versenyzés anyagi terheit.
De a szakágban a romló folyamat nem állt meg, egyre több versenyző követte a távozókat, a MAMS-ban vészesen lecsökken a bajnoki és díjversenyek száma. A konfliktus az egykor sikeres szakágvezető körül csúcsosodik ki, aki 1995 őszén lemond. Romokban hevert minden, eladósodva, mindössze 17 klubbal és alig 50 licences versenyzővel vágtak neki a 96-os szezonnak. Új szakágvezetőnek Czuczi Győzőt választották meg, aki 1960-tól maga is crossozott néhány évig, majd később a Szakági Bizottságban ténykedett és valamennyi hazai EB és VB futam technikai igazgatója volt. Az adósság állomány felszámolásával, stabil versenyrendszer kiépítésével és az utánpótlás bázis létrehozásával kezdte el a munkát és létrejött az, ami akkor a legfontosabb dolognak tűnt: a szakág belső békéje.

A motocross tovább él

Ha lassan is, de a fejlődés megindult, egyre több klub vállalkozott versenyrendezésre, rendben folyt a bajnokság. A mai élversenyzők már szinte minden jelentős kontinentális versenyen rajthoz álltak, EB-n, Európa Kupán szerepeltek, és nincs olyan év, hogy a magyar csapat ne állna ott a Motocross des National rajtjánál. Az utánpótlásra fordított figyelem is meghozta első eredményeit, az alig tíz főt számláló gárda néhány év alatt több mint nyolcvan főre emelkedett és kiváló szakemberek, edzők tevékenysége igazán kivételes tehetségeket hozott felszínre.
Ma már 60 egyesület, 24 versenypálya, több mint 400 aktív versenyző bizonyítja a szakág életképességét és ad hitet ahhoz, hogy eredményes jövő, számtalan jelentős siker előtt áll a magyar motocross sport.

Vásárhely, a hazai motorsport egyik bölcsője

Az ötvenes évekbeli vásárhelyi háztömbkörüli versenyek veszélyességük miatt egy idő után kiköltöztek a mezőre, az úgynevezett terepgyorsasági kupákat megtartva. A motocross nemzetközi megszületését rövid időn belül követte a hazai, és így a vásárhelyi szakág megalakulása is. A pálya kialakítása nem volt nagyigényű, hiszen a természetben, a terepen lehetett megvalósítani, nem kellett külön beton vagy aszfaltcsík a versenyzéshez.
„Büszkén kijelenthetjük, hogy a vásárhelyi motocross szinte egyidős a sportággal” – emelte ki Czuczi Győző, a pályát üzemeltető Center Motorsport Klub vezetője. „A hatvanas évek végére rendkívül nagy közönségérdeklődés mellett a téglagyár környékén kerültek megrendezésre a versenyek. Sok tehetséges fiatal motorozott a városban, közülük Técsy Sándor hozta el a vidék számára először a magyar bajnoki címet.”

A vásárhelyi versenyző ezt követően még ötször hódította el az országos bajnoki címet, nyomában pedig a megyében fiatalok százai kezdték meg versenyzői pályafutásukat az MHSZ által felkarolt sportágban. A hatvanas évek végére azonban ez a támogatási forma helyben is megszűnt, és az addig kitermelt tehetséges versenyzők – mivel akkoriban magánkézben nem volt ilyen költséges eszköz – más, elsősorban budapesti klubokban folytatták pályafutásukat.

Hódgép, a megnyert szponzor

1980 hozta meg a fordulat évét, amikor Czuczi Győző meg tudta nyerni a sportágnak a Hódgép akkori igazgatóját, mondván a technikai sportok jó reklámhordozók lehetnek egy gépipari vállalat számára. Ebben az évben alakult meg a Hódgép Sportegyesület, elsősorban motorsport szakosztállyal.
„A korábbi motorversenyzők gyerekei ültek ekkor motorra” – mesélt tovább a sportág vásárhelyi újjászületéséről a szakember. „A szülők pedig maguk támogatták, segítették, oktatták a gyerekeket, így 82-84-től már négy fiatalunk képviselte a motocross 125-ös válogatott keretét.”
A sportági sikereknek és a Hódgép akkori támogatásának köszönhetően épülhetett meg a mai pálya, jelentős beruházással, több mint 1500 köbméter föld helyszínre szállításával. Czuczi Győző tervei alapján egy év alatt készült el a minden igényt kielégítő létesítmény. 1982-ben és 83-ban itt került megrendezésre az akkori évtized legrangosabb versenye, a Béke és Barátság Kupa. Hatalmas eseménynek számított ez, három-négyezer néző tekintette meg az eseményt, a sorozatban a bolgár Rangelov, és a háromszoros világbajnok szovjet Mojszejev is rajthoz állt. A nagyvonalú szponzort azonban elsöpörte a rendszerváltás vihara, megszűnését követően a pálya sorsa is megpecsételődött és csak 1996-ban a Center Motorsport megalakulásával költözött vissza ide ismét a motoros élet.

Szántóföld vagy versenypálya

1992-93-ban az akkori Államkincstári tulajdonba lévő motocross pályát, és egy részét kárpótlási jegyért mezőgazdasági területként értékesítették, és a további területre is ez a sors várt. Erre a hírre Czuczi Győző – aki abban az időben kezdett újra a sportággal foglalkozni – az akkori polgármestert, Rapcsák Andrást kereste meg azzal a szándékkal, hogy segítsen a motorsport javára fordítani a területet, ne legyen újra szántóföld a valaha virágzó motocross-pályából. Együtt jutottak el Gallov Rezső sportállamtitkárhoz, aki támogatta az ötletet, és így megmenekült a pálya az értékesítéstől, állami tulajdonból önkormányzatiba adták át azzal a kikötéssel, hogy sportcélra kell hasznosítani a tízhektáros területet.
A pálya a közel ötéves csipkerózsika álmában viszont teljesen tönkrement, minden mozdíthatót elloptak róla, a növényzet teljesen ellepte és a város legnagyobb illegális szemétlerakó-telepévé vált. Közel tíz év kellett ahhoz, hogy a pályát kitisztítsák, felszámolják a hulladékot. Egy lelkes kis közösség – az 1996-ban létrehozott Center Motorsport Klub, mely anyagi erőforrások hiányában csak nevelő egyesületként működött – tagjai sziszifuszi munkával vágtak neki a terület rendbehozatalához. Közel kilencven teherautónyi törmeléket, hulladékot szállítottak el, több mint tíz kamionnyi – az ország minden részéből odahordott és lerakott – gumiabroncsot pedig egy dunaharaszti feldolgozó cég segítségével vittek el.

Újabb fordulat: technikai fejlesztések

A pálya történetében a nagy fordulat 2006-ban következett be, amikor a Czuczi Roland emlékére – aki tehetséges motorversenyzőként 1988-ban tragikus hirtelenséggel hunyt el – létrehozott alapítvány megszűnését követően a szervezet törzstőkéjét előbb Hódmezővásárhely sportalapjába fizették be, majd ugyanezt az összeget a város a motocross-pályára fordította.
Négy évig tartott a fejlesztés, melynek eredményeként újra lettek lakókonténerek, motormosó, kiépült egy nemzetközi szinten is elismert infrastruktúra. A tízhektáros területet körbekerítették, folyamatosan karbantartják, nyírják, kaszálják. Azóta évente kétszer nagy országos bajnoki versenyeket rendeznek a Rolandringen, ahová egyre több látogatót vonz a motorsport. De helyet adnak autócross-versenyeknek, sportcentrumként üzemeltetve még kutyaiskolát is befogadtak.
„Minden sportágnak szeretnénk helyt adni, aki megtalálja nálunk a lehetőségeit” – emelte ki a Center Motorsport vezetője. „A folyamatos gépi munka azonban óriási költségekkel jár. Az évi kétszeri kaszálás, a földmunka, a pálya versenyek előtti locsolása nem kis anyagi terhet ró ránk.”
A betonkeménységű, szikes talajt eleinte finom, púderszerű por borította, ami a versenyzők nyomában felhőként szállt a magasba. Locsolással sem lehetett ezt megszüntetni, mert akkor rendkívül csúszóssá vált, ezért a pálya végső kialakítása során ki kellett cserélni a talaj nagyrészét a verseny nyomvonalán. Az elmúlt évtizedben a két kilométeres versenypályán mintegy félméteres rétegbe sikerült a megfelelő minőségű feltöltés.

Újra a motocross élvonalában

Hódmezővásárhely az elmúlt tizenkét évben fokozatosan visszazárkózott a magyar és a nemzetközi motocross-sport színes palettájára. Hat alkalommal nyerték meg a magyar csapatbajnokságot, háromszor hódították el az amatőrbajnoki címet és számos egyéni bajnoki címmel is büszkélkedhet a sportklub. A nemzetközi viszonylatban is jegyzett pályán egy-egy verseny alatt a magyarok mellett nagyszámban vannak külföldi – osztrák, román, szerb, cseh, szlovák – versenyzők is.
„Kimagasló eredményeinkkel visszahódítottuk a közönséget, mely szinte elfogyott a hosszú kihagyás alatt” – hangsúlyozta a sportszakember. „Eleinte alig volt három-négyszáz nézőnk, a legutóbbi versenyünkre pedig közel kétezren voltak kíváncsiak.”

Iparterület vagy sportcentrum?

A kis közösség szinte saját erőből építette ki a pályát a tízhektáros területen, mely jelenleg a hódmezővásárhelyi önkormányzat tulajdonában van. A mai helyzetben azonban megvannak azok a csapatsportágak, melyek előnyt élveznek a támogatások terén, és ebbe sajnos a motocross nincs benne.
A pálya sorsa is kétséges, mivel Gallov Rezső akkori ígérete ellenére a néhai Dr.Rapcsák András vezette önkormányzai testület ipari és kereskedelmi területté minősítette át. Így a pallos állandóan az üzemeltetők feje fölött lóg, mivel tízhektáros terület ezzel már könnyebben értékesíthető.
„Tulajdonképpen elégedettek vagyunk, hiszen egy képletes díjért béreljük a várostól a pályát” – hangsúlyozta Czuczi Győző. „Az infrastruktúra kiépítése is óriási költségeket emésztene fel, így szerencsére nem nagyon érdeklődnek a befektetők a terület iránt.”

Tartós használat és pályázati lehetőségek

A Center Motorsport Klub szeretné, ha a pályát 20-50 évre tartós használatba meg tudná kapni, ezért többször is keresték már Lázár János polgármestert. Ezzel a megoldással évtizedekre megoldódna a helyi motorsport helyzete, és fejlesztési támogatásra is tudnának pályázni. Addig viszont – mivel nem a tulajdonuk a pálya – ezt nem tehetik meg.
A pályát a versenyek előtt locsolni kell, mert a nemzetközi szabályok tiltják a poros pályát. Ez azonban nagyon költséges, így távlati terveikben az öntözőrendszer kiépítése szerepel. A pálya áramellátása sem megoldott, mivel a versenyekre óriási lakókocsikkal érkező versenyzők és csapatuk igénye már túlnőtt az aggregátorok teljesítményén. Ezeket a fejlesztéseket azonban már önerőből képtelenek megoldani, így mindenképpen pályázati forrást kell keresniük.
Az idén tavasszal megrendezett felnőtt bajnokságot ősszel az ifjúsági és amatőr verseny követi. Az év többi részében is látogatható a pálya edzések céljából, illetve más sportszakágak – autó, kerékpár, quad – számára lehetőség van gyakorlásra és versenyzésre is.