Költözésre készül az informatikai múzeum

Már dobozolnak a szegedi Informatikatörténeti Múzeumban. Az elmúlt közel hat évtized számítástechnikai „mérföldkövei” között a lyukkártyás adatfeldolgozótól a több szobát elfoglaló számítógépeken át a mágnesszalag-olvasóig szinte minden fellelhető, többségük a mai napig üzemképes. A kiállítás a hamarosan megnyíló Szent-Györgyi Albert AGORÁ-ba teszi át székhelyét.

A szegedi volt szovjet laktanyában kialakított helyiségekben már lázasan folyik a költözés előkészítése. A több mint tízezer darabból álló gyűjtemény az AGÓRA új épületében 1300 négyzetméternyi helyen lesz majd elhelyezve, ahol két szinten keresztül ismerhetjük meg az informatika történetét.
Alföldi István, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság ügyvezetője elmondta, hogy külön múzeum építése helyett anyagilag támogatták az AGÓRA létrejöttét, így az 1975 óta gyarapodó informatikai gyűjtemény megfelelő, jobban látogatható, méltó helyre fog kerülni.
Jelenleg a gyűjtemény szállításra való előkészületei folynak, a kisebb eszközöket bedobozolják, a nagyobbakat raklapokra helyezik, hogy az október közepén kezdődő 6-8 hetes költözési időt tartani tudják.
Az új kiállítótérben az eszközökön kívül a számítástechnika hazai úttörőit – Kalmár Lászlót, Neumann Jánost – is be fogják mutatni. Reményeik szerint az így kialakuló páratlan gyűjteménnyel nemcsak az AGÓRA, de Szeged hírét is el tudják majd juttatni a világ számos pontjára.

A múzeum az AGÓRÁ-ban – kattintson a linkre

A múzeum története

A hetvenes évek közepén Kovács Győzőnek, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság frissen megválasztott főtitkárának támadt az az ötlete, hogy folyamatosan gyűjtve és tárolva, meg kellene őrizni a számítástechnika magyarországi alkalmazásainak, a hazai fejlesztéseknek és gyártásnak a tárgyi emlékeit. A tudomány-történetben eddig nem ismert, páratlan fejlődési sebességet mutató számítástechnika eszközei néhány év alatt elavulnak, az újak alkalmazása nem divat, hanem gazdasági szükségszerűség volt és ma is az.
A hazai „nagy-gép” alkalmazók örömmel vették a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság és az Országos Műszaki Múzeum által befogadott és meghirdetett kezdeményezést. Az igen nagy beruházási összegeket felemésztő gép-óriások selejtezése rendkívüli módon egyszerűsödött azzal, hogy egy leendő múzeum gyűjtőhelye számára át tudták adni azokat. A MOL Rt. jogelődjének algyői telepén kapott az időközben az NJSZT keretében megalakult Technika Történeti Bizottság egy, a gyűjtésre alkalmas barakk-sort.
Ide szállították az ország minden részéből a kiselejtezésre ítélt gépeket, komplett konfigurációkat, gépegységeket, perifériákat és dokumentációkat. A barakk-épületek lassan megteltek olyan eszközökkel, amelyek szinte teljes egészében képviselték a nemzetközi és a hazai számítástechnikai alkalmazások és fejlesztések eredményeit. E raktárak adtak otthont a lyukkártyás adatfeldolgozó gépektől, a „monstrumokon” (Razdan, Minszk, ICT, Elliot, Siemens, IBM, Honeywell) keresztül a PC XT-ig terjedő korszak szinte minden jellemző számítástechnikai eszközének éppen úgy, mint a hazai fejlesztések mérföldköveinek (M-3 dobmemóriák, Kalmár-féle logikai gép, EMG, VILATI, SZTAKI, BME, IKV, Telefongyár, GAMMA, KFKI stb. kutatóhelyek által produkált készülékek).
A gyűjteményben jelentős helyet foglalnak el a hazai gyártású számítógépek, az EMG, a VIDEOTON, a MOM gyártmányai valamint az úgynevezett R sorozat tagjai (10,22,40,55). Itt kapott helyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által a gyűjtemény részére átadott Zentai-féle hagyaték, amely a világon beszerezhető, számítógép tárgyú leírásokat, dokumentációkat tartalmazza a lyukkártyás kortól kezdve.

A gépek kinőtték a barakkokat

1985-ben az olajipar a barakkok jelentős részét igénybe vette, így a gyűjteményt össze kellett zsúfolni a rendelkezésre álló mintegy 500 négyzetméteres területre. A kényszerűen, több rétegben történő elhelyezés sok eszközt nagyon megviselt. A kilencvenes évek elejétől Budapesten és a környékén felajánlott, 25 tonnányi gép számára a KFKI biztosított egy raktárhelyiséget. 1992-ben létrejött az Informatika Történeti Múzeum Alapítvány, amely intézményi keretet adott a gyűjtésnek. Az alapítók az Országos Műszaki Múzeum, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság és az Állami Számítógépes Szolgálat voltak, azok az intézmények, amelyek korábban is segítették a gyűjtők munkáját. Az Állami Számítógépes Szolgálat székházában nagyon szép, állandó-jellegű kiállítást szerveztek a Szolgálat vezető munkatársai.
A kilencvenes évek elején a gyűjtemény állománya tovább növekedett. Már az ÁSZSZ-nek az erre a célra kijelölt raktárai is megteltek és létesült Cegléden is egy gyűjtőhely, amelyben – egy igen lelkes helybeli tanár közreműködésével – szintén jelentős mennyiségű kiselejtezett számítógép, gépegység, periféria került az Alapítvány birtokába.

Ipari Vásár és a költözések

A gyűjtemény végleges elhelyezése és múzeumi formában történő közkinccsé tétele csakis állami illetve önkormányzati intézmény keretein belül történhet, ahol garantált a fenntartás, a működtetés és a fejlesztés lehetősége. Az algyői MOL üzem vezetése kérte, hogy a barakk-épületet, amelyben a gyűjtemény volt összezsúfolt állapotban elhelyezve, ürítsék ki, mert az épületre szükségük van.
Szerencsére az 1997. évi, Szegedi Nemzetközi Vásár szervezői – valószínűleg a helyi médiákból nyert információk alapján – rendeztek egy számítástechnika-történeti kiállítást és az ő költségükre került az ÁSZSZ-nél lévő anyag a városba.
A remek kiállításon – melyet Tóth Endre rendezett be – végre Szegeden is a nyilvánosság elé került a gyűjtemény egy része. A kiállításnak igen nagy volt a látogatottsága, olyannyira, hogy a Vásár hivatalos bezárását követően még több mint egy hónapig volt nyitva.
1997-ben döntő fordulat állott be a gyűjtemény sorsát illetően. Az akkori oktatási miniszter szegedi látogatásának programjába beillesztették az algyői raktár megtekintését. Ezt az egyik országgyűlési képviselő és az egyik legnagyobb támogató, dr. Lednitzky Péter, a Vivendi Rt. vezérigazgatója szervezte. Ezen a látogatáson részt vett dr. Rácz Béla egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem rektorhelyettese, akire mély benyomást tett az ott látott, siralmas körülmények között tárolt gyűjtemény. Rövidesen közölte, hogy – egyeztetve az illetékes egyetemi vezetőkkel – helyet biztosítanak a gépeinknek az Egyetemnek korábban birtokába került, volt Kossuth laktanya egy épületében. Itt egy 900 négyzetméter alapterületű, volt szerelőcsarnokba telepítették be Algyőről a gépeket.
A hetekig tartó szállítás eredménye egy majdnem normálisnak nevezhető elhelyezés, de nem áttekinthető és rendezett raktározás lett. A gyűjteményt – még ebben a rendezetlen formában is – igen gyakran látogatták különböző oktatási intézmények hallgatói, tanárai. Az itt őrzött technika-történeti értékek jelentős hányadát adták a Szegedi Móra Ferenc Múzeum „A barlangrajzoktól a CD-ig” című, informatika-történeti kiállításnak. A gyűjtemény egyik „gyöngyszeme”, a Kalmár László által szerkesztett „szegedi logikai gép” szerepel az „Álmok álmodói – Világraszóló magyarok” című, millenáris kiállításon.

A MINSZK-22 számítógép (1967)

A szovjet laktanya – megalakul a múzeum

Az egyetem 2002 elején egy másik, szintén az egyetem tulajdonában lévő, volt szovjet laktanya területén lévő épületet ajánlott fel a gyűjtemény raktározására. Itt adódott egy olyan lehetőség, hogy igen jó körülmények között, megnyugtató, a célokhoz jól kapcsolódó módon, rendezhető formában helyezzék el a gépeket, eszközöket, iratokat.

Az átköltöztetés 2002 februárjában történt, a kapcsolatos költségeket az egyetem viselte. A mintegy  2400 négyzetméteres alapterületen minden olyan törekvés megvalósíthatóvá vált, amely egy áttekinthető, katalogizálható és leltározható elrendezés kialakítására irányul. Az OMFB-től kapott irattárat egy „kutató-szobában” helyezték el, ahol azok a hallgatók dolgozhatnak, akik szakdolgozatuk témájául az informatika történetét választják.
Ugyanebben a hónapban a Szegedi Egyetem Tanácsa elfogadta az egyetem Intézményfejlesztési Tervét, amely tartalmazza az Informatika Történeti Múzeum megalapítását. A gyűjtemény eszközállománya igen jelentős mértékben gyarapodott. 2005-ben a becslések szerint a gépek összsúlya 160-180 tonnányit tett ki, a darabszámuk pedig meghaladta a 10.000 egységet.

Az öthalmi úti intézmény az elmúlt közel hat évtized számítástechnikai matuzsálemeit vonultatja fel. A kiállításnak nemcsak a lyukkártyás adatfeldolgozó, a több szobát elfoglaló számítógépek, a mágnesszalag-olvasó, hanem a Macintosh gyűjtemény, és a maga korában 1 milliárd forintot érő Matáv szerverparkja is. E gyűjtemény része Muszka Dániel fényre mozgó katicája is. A kiállítás létrehozóinak és üzemeltetőinek és áldozatos munkájuknak köszönhetően a gépek többsége a mai napig üzemképes, a látogatók interaktív módon ki is próbálhatják azokat.

Gyarapodó gyűjtemény – irány az AGÓRA

Az év folyamán hatalmas anyagot kaptak a vezetékes hírközlés területéről: 20 tonnányi, több ezres darabszámú kollekciót. Ennek a rendezése még napjainkban is folyik. Elkezdték az „Itt minden működik” terem berendezését, amelyben minden darab működőképesen várja az érdeklődőket a lyukkártyás eszközöktől a lézeres adatátvitelen keresztül a PC-s korszakig. Berendeztek egy termet, amelyben kizárólag magyar gyártmányú illetve magyar fejlesztésű eszközök láthatók. Véglegesítették és látogathatóvá tették a Kalmár László emlékszobát. Mintegy 8 tonnányi eszközt adott át a gyűjteménynek az Országos Műszaki Múzeum is.
Rendkívüli fontosságú esemény, hogy az alapítvány társult tagja, a Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata az AGÓRA Szeged Pólus pályázat keretében létrehozandó, a térség innovációs eredményeit közérthető módon bemutató intézmények számára felépülő, belvárosi épületkomplexumban méltó, végleges helyet biztosít a gyűjtemény számára.

„Nagy örömünkre szolgál, hogy az Informatika Történeti Múzeum hamarosan méltó helyére kerülhet, Szeged új oktatási, kulturális és tudományos központjába, a Szent-Györgyi Albert AGORÁ-ba” – mondta Alföldi István, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) ügyvezető igazgatója. „Az AGÓRA kiemelt partnereként az NJSZT komoly anyagi támogatással is segíti a projekt megvalósulását.”

Forrás:

Informatikatörténeti Múzeum Alapítvány