A zsiráfokat nem lövik le ugye?
Napok óta „hangos” a média a koppenhágai zsiráf sorsát illetően. Sajnos a tiltakozások ellenére Dániában, vasárnap végeztek egy egészséges fiatal bikával, hogy elkerüljék a beltenyészet kialakulását. A Szeged Panoráma utánajárt, mi a helyzet a Szegedi Vadasparkban az elhullott állatokkal.
Több mint kétezer állat lakik a Szegedi Vadaspark többhektáros területén. Már a nagyszámú egyed miatt is gyakrabban előfordulhatnak elhullások, azonban ez természetes velejárója a mesterséges környezetnek.
„Egy-egy elhullás esetén természetesen azonnali állatorvosi vizsgálat következik” – mondta el a Szeged Panoráma érdeklődésére Veprik Róbert, a Szegedi Vadaspark igazgatója. „Ez egyrészt saját érdekünk is, hiszen gyorsan ki kell zárnunk az esetleges fertőzéseket, betegségeket.”
Ezekben az esetekben vagy saját hatáskörben, vagy pedig hatósági állatorvos közreműködésével végzik a vizsgálatot és a boncolást. Amennyiben a vizsgálat során nem állapítanak meg fertőzésre utaló jeleket, az elhullott egyedek húsát – a józan ész határának megfelelően – Szegeden is feletetik a húsevő állatokkal, hiszen egy-egy nagyobb állat „megsemmisítése”, elégetése jócskán megterhelné a vadaspark költségvetését. Sőt a természetben sincs ez másképp!
„Első körben természetesen múzeumoknak ajánljuk fel az elhullott, ritkább, nagytestű egyedek tetemét, bőrét, csontvázát” – tette hozzá a vadaspark vezetője. „A nem fertőző, egészséges húst azonban eledelként hasznosítjuk.”
Tenyészprogram kompromisszumokkal
A konkrét eset azonban más kérdéseket vet fel és más gyakorlatot mutat Szegeden. Nálunk az Európai Állatkertek ás Akváriumok Szövetségének (EAZA) ajánlásait messzemenőkig figyelembe veszik. A természet törvényei viszont mást is kimondanak.
Egy zsiráfcsordában egy bikára 4-5 nőstény jut. Ennél nagyobb számú hím esetében elkerülhetetlenek a harcok, a sérülések, melyek nagymértékben megnehezítik a tartást is.
Az úgynevezett „beltenyészet” azonban még nagyobb problémaforrás. Ezt kikerülendő, az állatkertek gyakran „köröztetik”, felajánlják a programban résztvevőknek a feleslegessé vált állatokat. Európában azonban egyenlőre zsiráfbikán nagyon nehéz „túladni”, nem beszélve a kényes állat szállítási költségeiről. Egy zsiráf áttelepítése alsó hangon is másfél-két millió forintba kerül! A Szegedi Vadaspark sem tud már több hím egyedet befogadni.
„A dán közfelfogás egy kicsit lazább ebben a tekintetben” – vélekedett Veprik Róbert. „Jóval el- és befogadóbb nép, persze a sajtó is kissé felfújta ezt a dolgot. Ilyen persze sem nálunk, sem más hazai állatkertben soha nem fog előfordulni és soha nem is volt!”
Tenyészprogram – genetika
Persze az adott koppenhágai eset felett automatikusan nem szabad pálcát törni, hiszen sem az illető zsiráfbika egészségi állapotát, sem a genetikai kapcsolatait, sem a többi befogadó állatkert álláspontját nem ismerhetjük. Tény, hogy így egy kissé brutálisnak hat a dolog, de „Ne ítélj, hogy ne ítéltess…” – mondja Máté evangéliuma. Nem ismerhetünk minden körülményt.
„Nálunk a látogatók, sőt a saját jóérzésünk, a kötődésünk az egyes állatokhoz teljesen kizárja a hasonló eljárást” – szögezte le a szegedi vadaspark igazgatója. „Mindig igyekszünk optimális egyedszámot, illetve a fajtán belüli természetes nembeli megosztást kialakítani. Mindig tragédia egy-egy állat elpusztulása, függetlenül attól, mekkoráról is van szó. Ez mindenkinek kudarc, az okokat pedig fel kell tárni. Az, hogy saját magunk idézzünk elő ilyet, teljességgel kizárt.
