A Szent Korona

1978. január 6-án, egy amerikai küldöttség ünnepélyesen visszaadta a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket, melyek több mint három évtized után tértek haza. A magyar állam önállóságának és függetlenségének ezeréves jelképe, a magyar nép legdrágább történelmi ereklyéje, ma az Országházban tekinthető meg.

1945 elején Szálasi Ferenc nyilas vezetőnek menekülnie kellett, a koronát magával vitte, mivel az volt a véleménye, hogy „a Szent Korona és az államfő elválaszthatatlanok egymástól”. A német kormány adott volna menedékhelyet a korona és a koronázási jelvények számára. A Szent Koronát tartalmazó ládát először Kőszegen őrizték, majd Szálasi intézkedésére 1945. január 12-én Velem községbe, onnan március 18-án osztrák (akkor német birodalmi) területre, a Mürzzuschlag melletti volt császári vadászkastély óvóhelyére vitték, majd Mariazellen keresztül a Salzburgtól keletre fekvő Atterseebe, végül a szomszédos Mattseebe szállították.

Az elrejtett korona

1945 áprilisában „a Szent Korona megmentése és biztonságba helyezése” érdekében a Szálasi által tartott utolsó koronatanács, majd a minisztertanács elhatározta, hogy a koronát elássák. A koronaőrség egyik tagjának visszaemlékezése szerint:

„Egy üres, elhagyott benzineshordót kettéfűrészeltünk, ebben a kétfenekű hordóban akartuk biztonságba helyezni a koronát. A hordó két darabját egybetoltuk, a koronát, a jogart, az országalmát, a koronázási kardot és a palástot lepedőkbe csavarva beletettük, és május 5-én este elástuk a tóparton”.

A tópart menti mocsaras részen eltüntették az ásás nyomait, a koronaőrző ládát pedig tovább vitték, mintha az ékszerek benne volnának. Május 9-én a koronaőrség teherautója, Szálasival és főembereivel együtt a 8. amerikai hadsereg fogságába került. Az amerikaiak megszerezték a koronázási ládát, majd a Szálasi szárnysegédjénél lévő kulcsot is, aki azt vallotta, hogy Szálasi parancsa szerint „halála esetén öt évig tartsák a korona hollétét titokban, s ha akkor nem a nemzetiszocialisták kormányozzák Magyarországot, adjuk át a koronát megőrzésre a Német Birodalom Führerének”. A láda azonban üres volt, végül – hosszas kihallgatás eredményeként – az egyik koronaőr elárulta, hogy Szálasi rendeletére Mattsee mellett, egy mocsárban elásták a koronát.

Előkerül a kincs

Megtalálták az olajoshordót, amelyben „egy láda volt, abban vászonba csavarba a korona, amelynek belseje, bélése – a szövetrész – már teljesen el volt rothadva, ki is kellett szedni belőle”. 1945 májusának utolsó napjaiban a koronát és a koronázási jelvényeket beszállították a majnai Frankfurtba, majd eltűnt a koronaőrség szeme elől. Az Amerikai Egyesült Államok őrizetébe került, előbb Európában, azután Amerikában. A korona visszaadását a magyar kormány nemzetközi fórumokon többször is szóvá tette, de eredménytelenül. A hivatalos nyilatkozat szerint: „a koronát úgy tekintik, mint a magyar nép különleges helyzetben lévő tulajdonát, amely az Egyesült Államok hatóságainál van letétben”. Mattsee plébániájának falán magyar-német feliratú emléktábla hirdeti, hogy 1945-ben itt időzött néhány napig a magyar Szent Korona. Az átadási ünnepségen Kádár János nem vett részt – egyes vélemények szerint Carter kérésére –, tiltakozásul a magyar vezetőket Amerikában ért attrocitások miatt.

1978. január 6. – hazatért a Szent Korona

A Szent Korona a Parlamentben