 | |
| Középiskolások az egyetem épületéről leszedett vörös csillagot a hídról a Tiszába dobják 1956. október 25. |
A Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetsége, a MEFESZ ifjúsági szervezet volt 1956-ban, amely megtörve a kommunista ifjúsági szövetség egyeduralmát, kulcsszerepet töltött be a forradalom követeléseinek kidolgozásában, a forradalom és szabadságharc hangulati előkészítésében és elindulásában.
1956. október 16-án jött létre, amikor a szegedi egyetemisták kiváltak a hivatalos kommunista ifjúsági szervezetből, a DISZ-ből. Korábban – emlékszik vissza Kiss Tamás – „csakis és kizárólag a DISZ, mint ifjúsági szövetség létezett, aminek mindenki kötelezően a tagja volt. Ez a DISZ-élet abból állt, hogy havonta egyszer a DISZ-titkár elmondott valami szentenciát a Szabad Népből, vagy valami brosúrát felolvasott.”
 |
| A MEFESZ alakuló nagygyűlése, 1956. okt. 20. Lejtényi András joghallgató felolvassa a MEFESZ alapszabály tervezett szövegét, mellette Kiss Tamás joghallgató, Perbíró József jogász professzor, Vörös József orvostanhallgató, ..., Áts Vilmos (szemüveggel) főiskolai hallgató |
Izgatott hangulat
Ebben az évben azonban már a szemesztert is izgatott hangulatban kezdték a diákok, és megtörtént az is, amit korábban nem mertek volna: politikai kérdéseket vitattak meg egymás közt. Október 16-án az egyetem hallgatói a szokásos „fejtágító” gyűlések egyikét kezdték volna a BTK Auditorium Maximumában, amikor nem várt, bár a terem hőfokát tekintve nem teljesen meglepő fordulat következett be. Kiss Tamás és Lejtényi András a még üres elnöki asztalhoz állva azt javasolták: alakítsanak független szervezetet. A már amúgy is forró hangulatban érkező mintegy ezer diák a javaslaton kapva el is határozta, hogy ifjúsági érdekvédelmi szervezetet hoznak létre
A forradalom előestéje
Október 22-én, a forradalom kitörése előtti napon csatlakoztak a MEFESZ-hez a budapesti, miskolci, pécsi és soproni diákgyűlések. A budapesti nagygyűlés vendége volt a szegedi Kiss Tamás is. Október 23-ára az ország majd minden egyetemének hallgatói csatlakoztak.A MEFESZ így fogalmazta meg célját: „A szövetség célja, hogy az egyetemekről és főiskolákról kikerülő ifjúság, mely a nemzet agyát van hivatva képviselni, ne közönyös passzív tömeg, ne gyáva, gerinctelen és önző réteg legyen, hanem népéért, hazájáért, boldogabb jövőnkért harcoló bátor, lelkes sereg. Ne riadjon vissza az igaz szó kimondásától, hanem képzettségével, tudásával, tehetségével népünket, hazánkat szolgálja.”
Marosán György miniszterelnök-helyettes, az MDP Politikai Bizottságának tagja így reagált írásban a diákok mozgolódásáról őt tájékoztató pártmunkás feljegyzésére: „Elvileg egyetértek, de vigyázni kell, nehogy az egyetemi stricik hangulata átmenjen kommunista és szovjetellenes támadássá.”
Az 56-os forradalom 16 pontja
A MEFESZ fogalmazta meg azon pontok gerincét, amelyek később az 1956-os forradalom 16 pontjaként váltak ismertté. A követelések tartalmazták többek közt a szovjet csapatok kivonását, a politikai foglyok szabadon bocsátását, a többpártrendszert és a szabad választásokat és a budapesti Sztálin-szobor eltávolítását. A forradalmat kezdő 1956. október 23-ai műegyetemi tüntetés a MEFESZ követeléseivel indult útjára.A szegedi diákok vezetői közül a forradalom eltiprását követő megtorlás során Kiss Tamás nyolc év börtönbüntetést kapott, ötöt töltött le. A megtorlás során Perbíró József professzort életfogytiglani börtönbüntetésre, Baróti Dezső szegedi rektort egy évre ítélték.
Három hét boldogság
Sokszor, sok helyen felvetődik az a kérdés, hogy a történésznek mi is a feladata, milyen nyersanyagból dolgozzon. Aki a 20. század történetével foglalkozik, annak is inkább a második felével, az talán egyetért velem abban, hogy a levéltári anyagok és dokumentumok mellett nagyon nagy szerepe van a korszak feldolgozásához a személyesen átélt történelemnek is. Különösen az 1956-os eseményeknél fontos ez, hogy minél több élő szemtanú és résztvevő mondja el, hogyan élte meg ezt az időszakot. A történettudomány az ilyen jellegű beszámolókat oral historynak nevezi. A most ismertetésre kerülő könyv is azt a célt szolgálja, hogy a szereplők elbeszélései által egyre több ember ismerhesse meg az 1956-os forradalom és szabadságharc igaz történetét. Hogy mennyire igaz történelem tárul így az olvasók elé, az már természetesen a történészek feladata megítélni. Ehhez szükséges feldolgozni a korszak dokumentumait, iratait, levéltári anyagait, jegyzőkönyveit, stb. De ezek mindössze csak „értelmetlen” papírkötegek lennének, ha nem tudnánk párhuzamba állítani őket az emlékezéssel, egy-egy ember személyesen átélt történelmével.
Vida Mihály, a könyv szerzője, rendező. Lehetősége nyílt arra, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára filmet készítsen a szegedi eseményekről. A szerző a következőképpen ír erről a Bevezetésben:
2005-ben az Országos Rádió és Televízió Testület pályázatán lehetőség nyílt egy, a szegedi forradalomról szóló film elkészítésére. A riportok készítése közben kiderült a Szegedi ballada című 42 perces film csak töredékét tudja elmesélni ennek a tragikus és szép történetnek. A szereplők által elmondott történetek, a leforgatott anyag oly gazdag volt, hogy abból nem volt nehéz egy már hosszabb, közel három órás film összevágása.”A rendező továbbá elmondja, hogy akkora mennyiségű felvett nyersanyag maradt még így is hátra, hogy elhatározta, interjúkötet formájában is megjelenteti azokat: „Nem szerettem volna a történelmileg is értékes és sok esetben pótolhatatlan interjúkat elfelejteni, vagy a dokumentumfilmek sanyarú sorsának megfelelően egy-két vetítés után a feledésre hagyni, végül is így született meg a kiadó és a támogatók segítségével ez a könyv.
Interjúkötet 56-ról
A kötet tartalmazza a forradalom és szabadságharc szegedi eseményeinek a kronológiáját is. A felhasznált irodalom jegyzéke a legújabb kutatási eredményeket tartalmazza.
Szerkesztésmódja nem olyan, mint egy hagyományos interjúköteté, vagyis nem külön-külön, névsor szerint vannak az interjúk elosztva, hanem minden fejezethez ki többet, ki pedig kevesebbet fűz hozzá. Alapvetően a szegedi és a Csongrád megyei eseményeken van a hangsúly, de mivel az interjúalanyok közül néhányan a budapesti események részesei is voltak, arról is esik több-kevesebb utalás. Nyelvezete talán kissé szokatlan lehet első olvasásra, ugyanis a szerkesztő meghagyta a maga természetes módjában a szövegeket. Ezért néhol találkozunk nehezen érthető, esetleg befejezetlen mondatokkal; nyelvhasználata nyers, az interjúalanyok szóhasználatát és kifejezésmódját tükrözi. Természetes, utószerkesztéstől mentes szövegek ezek.
Egy interjúkötet szakmai szemmel való bemutatása elég nehéz és sok tudást igényel, ezért erre én nem is vállalkoznék. Emellett nem szeretném a könyvben leírt eseményeket sem ismertetni, ugyanis az meghaladná recenzióm terjedelmét. Inkább néhány olyan személyes véleményt ismertetek a kötetről, ami talán másokban is felkelti az érdeklődést arra, hogy elolvassák.
 |
| Perbíró József emléktáblája az SZTE Jogi Kar Tisza Lajos körúti épületén |
Forradalom az idősebbek szemével
A fiatalabb generációk - köztük én is - mindig nagy érdeklődéssel követik az idősebbek „élménybeszámolóját” egy-egy történelmi korszakról. A kötetben megszólaló emberek nem csak személyes élményekről, hanem személyes kudarcokról és a korszakról alkotott véleményükről is beszámolót adnak. Egy olyan történelmi korszak részei, amelyet több tízezer ember máshogy és máshogy élt meg, de mindegyik személyes sorsnak egy dolgot kell, hogy tükrözzön, az igazságot, amelyet 1956 szellemisége képvisel.A kötet szereplői elsősorban a szegedi események alakulására voltak nagy hatással. Vasvári Vilmos, aki a Forradalmi Katonai Tanács operatív osztályának volt vezetője. Kiss Tamás, aki alapító tagja volt a forradalom első demokratikus ifjúsági intézményének, a MEFESZ-nek (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége). Később Budapesten és Szegeden lett nemzetőr. Péter László irodalomkritikus, aki a Forradalmi Nemzeti Bizottságban, az írószövetség küldötteként vett részt. Bokor András, aki 1956-ban a DÁV gépkocsivezetőjeként részt vett a tüntetéseken, munkástanács tag volt. Palotás József, a Nemzetőrség egykori főparancsnok-helyettese. Németh Ferenc, az FNB egyik megalakítója, majd elnökségi tagja. Fodor Imre, aki a tüntetések egyik fő résztvevője volt. Fejér Dénes, aki szintén az FNB egyik főszervezője volt. A kötet egyes hasábjain láthatóak a képeik. Szerepel még Joszt István, aki az FNB elnökének helyettese volt 1956-ban és Bálint László is, aki pedig középiskolásként élte át az akkori eseményeket, az utcai tüntetéseket.
 |
| Szovjet tank a Móra-múzeum előtt |
Amikor kezembe vettem ezt a könyvet, olyan érzés hatott át, mintha részese lennék a forradalomnak. Az idős úriemberek, ahogy visszaemlékeztek életük egyik legszebb, majd a megtorlások után pedig legnehezebb korszakára, szinte óhatatlanul is az események sodrásába kerül az olvasó. Fontosnak tartom azt – aki komolyabban érdeklődik a téma iránt –, hogy párhuzamosan mellette olvasson a korszakkal foglalkozó történelmi munkákat is, ezáltal összehasonlítást nyerhet és talán meg tudja fogalmazni magának, hogy mit is jelentett akkoriban forradalmárnak lenni, mit is jelentett egy világpolitikai szintű eseménynek részesévé válni. Érdekes, hites, de olykor szívszorító olvasmány.
Bodrogi Károly
A kötet megrendelhető a Terror Házától:
Vida Mihály: Három hét boldogság: 1956 szegedi története
Belvedere Meridionale, Szeged 2006.
