Bélyegnyi világ – A szegedi filatelisták

A gyűjtés azóta van, amióta az élővilág megjelent földünkön. A növények napfényt, oxigént, nedvességet, az állatok ennivalót, területet gyűjtenek. Az emberek pedig annyi mindent, hogy azt felsorolni is lehetetlen lenne. Ismerjük a „jó lesz valamire” okot, de ezekre a tárgyakra egy idő után az enyészet, a kidobás vár. A filatéliák közé sorolt gyűjteményeknek azért jobb sors jutott.

„A bármit is gyűjtő ember

színesebben éli meg napjait.”

A filatelisták mondása

A bélyeggyűjtésnek megvan az a szépsége – amivel sokakat gyerekkorában levett a lábáról ez a szenvedély –, hogy a bélyeg nevel és az embereknek esztétikai élményt is okoz. Ezért manapság már befektetési céllal nem gyűjtik a bélyeget.

A bélyeg értéke

A mai világban a bélyegnek, mint ofszet-nyomatnak nincs különösebb értéke, sőt bérmentesítésre is egyre ritkábban használják, pedig Magyarországon évente közel 13.000 forint értékben bocsátanak ki bélyeget. A régi kiadásoknál azonban már más a helyzet. Vannak olyan gyűjtők, akik csak a klasszikusokat keresik az 1850-es évekig visszamenőleg – főleg úgynevezett „futott” leveleken – vagy a kőnyomatos, réznyomatos, krajcáros bélyegeket kedvelik. De ebben is lehet szakosodni, borítékon, levelezőlapon gyűjteni, a különböző települések, városok bélyegzőivel ellátott bélyegeket, lapokat rendszerezni, vagy épp a régi „Nagy-Magyarország” vármegyéi szerint sorba rendezni az egyes darabokat.
Egy másik érdekes ága a filatéliának a festménybélyegek gyűjtése, melyeken egy-egy festő akár teljes életműve is bemutatható, szinte mini galériák felépítésével pedig a klasszikus képek megjelenhetnek a gyűjtők mappáiban.

A szegedi filatelisták

Csongrád megyében 80-90 tagja van a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének (MABÉOSZ), ebből Szegeden ötvenen fizetik rendszeresen a tagdíjat, melynek fejében minden évben megkapják a Posta által kiadott új bélyegeket. Régebben főleg az értelmiségiek körében volt divat a gyűjtés, ami nagyrészt most sem változott. Sajnos egyre inkább „elöregedik” ez a hobbi, azonban Szegeden van már néhány fiatal, akiket szintén megfertőzött a bélyegek varázslatos világa.
Kéthetente, minden hónap első és harmadik szombatján gyűlnek össze a Tisza Bélyeggyűjtő Kör filatelistái Szegeden, és hozzájuk az utóbbi időben már a megye más településeiről is érkeznek gyűjtők. De nemcsak ezeken a találkozókon hódolhatnak a szenvedélyüknek, hanem a negyedévente megrendezésre kerülő országos börzéken is, ahol lehetőség van csereberére, vásárlásra, a hiányzó darabok beszerzésére.
A bélyeggyűjtők egy része már képeslapokra is „vadászik”, főleg olyanokra, melyeket egyszer már postán feladtak, lebélyegeztek, bemutatva ezzel nemcsak a lap által ábrázolt várost, hanem azt az utat is, amit az országban-világban bejárt.

Nagy-Magyarország kis papírokon

„Régóta gyűjtöm nemcsak a bélyegeket, hanem a szegedi képeslapokat is” – mondta el Nagypál Miklós, aki „civilben” építészmérnök. „Egy laikusnak is nagyon érdekes lehet, ahogy ezeken keresztül megfigyelhető Szeged fejlődése, a régi, sokszor már lebontott, átalakított épületek, terek látványa. De a kedvenceim közé tartozik az úgynevezett lebélyegzés-gyűjteményem is. A Trianon előtti Magyarországon közel tizennégyezer település volt, ahonnan újabb és újabb lebélyegzésre bukkanok. Ezeket megkeresem a térképen, és behelyezem az adott vármegyébe. Ha képeslap is van róla, akkor még izgalmasabb, hiszen ezzel a régi látképet is megfigyelhetem.”
A magyar filatélia legismertebb és egyben legdrágább ritkasága eddig az 1921-es kiadású „Fordított Madonna”, egy 5000 koronás bélyeg, ami egy árverésen 2.900.000 forintért kelt el. Ebből az úgynevezett tévnyomatból talán húsz darab van a világon. Azonban a gyakoribb bélyegekből, sorokból, blokkokból sem ritka a száz-kétszázezer, sőt ötszázezer forintért is gazdát cserélő darab.

A magyar bélyegek és a gyűjtők

A Magyar Postaigazgatás a kiegyezés után, 1871-ben kezdte meg az önálló bélyegkiadást. Than Mór festőművész már 1848-ban elkészített egy bélyegtervet, de ezt az 1848-49-es események után nem követte bélyegkiadás. Az osztrák kormány 1850-ben bocsátotta ki az első nyomatokat, amelyek Magyarországon is forgalomba kerültek, és 1867. június 15-ig használták fel őket bérmentesítésre. A kiegyezés évében a magyar és az osztrák kormány közös bélyegek kiadásában is megegyezett, amit az osztrák állami nyomda gyártott le. Ezt követően 1868-ban alakult meg a magyar állami nyomda, ahol a bélyegek gyártására való felkészülés elég hosszú időt vett igénybe, így az első hazai gyártású bélyegek csak 1871. május elején jelentek meg.

Az 1921-es kiadású „Fordított Madonna”, egy 5000 koronás bélyeg, ami egy árverésen 2.900.000 forintért kelt el. Ebből az úgynevezett tévnyomatból talán húsz darab van a világon. Azonban a gyakoribb bélyegekből, sorokból, blokkokból sem ritka a száz-kétszázezer, sőt ötszázezer forintért is gazdát cserélő darab.
A magyar bélyegek mellett sokan gyűjtenek külföldit is, egy vagy több ország minden kiadott bélyegét. Széles tábora van a motívumgyűjtésnek is, amikor a gyűjtő elhatározza, hogy például a vasúttal összefüggő Magyarországon, vagy a világon kiadott minden bélyeget gyűjt. Tetszés szerint lehet tehát gyűjteni a bélyegen megjelenő témák bármelyikét – sport, lepke, ló, kutya, macska, kerékpár, gépkocsi, hajó, repülő… –, így a lehetőségek száma szinte korlátlan.
Aki a Magyarországon kiadott bélyegeket gyűjti, arra törekszik, hogy lehetőleg a bélyegkiadás kezdetétől, de legalább 1900-tól, vagy 1913-tól teljes, postatiszta, vagy használt bélyeggyűjteménye legyen. Ehhez a legtöbb gyűjtőnek sok évtized kell, és még akkor sem teljes a gyűjteménye.
A kezdő általában mindent gyűjt, ami kezébe kerül, egy idő után azonban rájön, hogy mindent összeszedni képtelenség, és lassan meghatározza saját területét. Ha jól választ, gyűjteménye élete végéig elkíséri, és mások is gyönyörködnek majd benne, mert a múzeumokban kiállított tárgyak jelentős része a gyűjtőktől kerül oda.

A szeméthegyen túl – A szegedi hulladéklerakó 1. rész

A szelektív hulladékgyűjtés és a szeméthegy

Hulladékot az ember már ősidők óta „termel”, és ezeket a régi szeméttelepeket előszeretettel kutatják a régészek, hiszen sokminden kideríthető a múltunkból. De mi marad a modern ember után? Kiderítik kései utódaink, milyen pazarló módon éltünk, és hogyan tettük tönkre jövőnket? Hogyan lehetne a szeméthegyek emelkedését lassítani, megállítani? Ezekre a kérdésekre tudósok, kutatók, szakemberek hada és a jogalkotók próbálnak megfelelő választ és legfőképpen megoldást találni.

„A hulladék érték” – halljuk úton-útfélen, de hogy ez valóban így van, azt mi is megtapasztalhattuk, amikor kilátogattunk a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. regionális hulladéklerakó telepére. A Sándorfalvi úton közlekedők naponta láthatják Szeged egyik legmagasabb pontját, a majd’ 30 méteres hulladékhegyet. De hogy mit is rejt a telep, milyen technológiákkal vannak itt, hogyan lesz a szemétből valóban érték, csak a kerítésen belül derülhet ki.

A hulladéklerakó
A Szeged melletti regionális hulladéklerakó meglehetősen korszerűnek számít az országban. A korábbi depóban képződő biogázt elégetik, és ebből elektromos áramot állítanak elő. Szintén a rendszer része a törő- és osztályozóberendezés, ami az építőipari hulladékanyagok újrahasznosítását szolgálja, évente 30-35 ezer tonnás kapacitásával, valamint a zöld hulladékokra épülő komposzttelep, ahol egy évben közel 25 ezer tonnát képesek kezelni.

A lerakóból nincs visszatérés

A Szeged melletti regionális hulladéklerakó meglehetősen korszerűnek számít az országban. A korábbi depóban képződő biogázt elégetik, és ebből elektromos áramot állítanak elő. Szintén a rendszer része a törő- és osztályozóberendezés, ami az építőipari hulladékanyagok újrahasznosítását szolgálja, évente 30-35 ezer tonnás kapacitásával, valamint a zöld hulladékokra épülő komposzttelep, ahol egy évben közel 25 ezer tonnát képesek kezelni.
„Szigorú rendben, két műszakban folyik nálunk a munka” – mesélte kalauzunk, Hornyák Károly. „Tulajdonképpen nincs nálunk ünnepnap, hiszen a szemetet mindenképpen el kell hozzuk. De nemcsak Szegedről, hanem 33 környező településről kerül ide hulladék. Van komposztáló üzemünk, szelektív hulladékválogatónk, építési törmelékőrlőnk, működik már egy mini depóniagáz erőművünk is, de mégis a legnagyobb gondot a kommunális hulladék jelenti. Több száz millió forintnyi értéket temetünk el, holott ha ezt is le tudnánk válogatni, mindenkinek olcsóbb lenne a szemétszállítás és a kezelés.”
Folyamatosan jönnek a megrakott kukás és konténeres teherautók, hogy „gyomruk” összepréselt tartalmát a lerakó szélére borítsák. Itt egy közel 30 tonnás tömörítőgép tüskés kerekei préselik össze, egyengetik el a kiborított szeméthalmokat, majd azonnal földdel borítják be, nehogy a szél, vagy a mindig éber lesben álló sirályok hada széthordja. Szinte nincs is kellemetlen szag, igaz a távoli telefontorony középvonalával egymagasságú dombtetőn folyamatosan élénk szél lengedez.

„Néha előfordul, hogy kétségbeesetten telefonálnak nekünk, hogy kijönnének megnézni a leborított szemetet, mert fontos iratot, pénzes borítékot dobtak ki” – mesél kísérőnk az érdekes esetekről. „Természetesen ennek nincs akadálya, de amint látható egy szénakazalban könnyebb a tűt megtalálni, mint itt bármit. Innen már nincs visszatérés! Viszont fordult már elő olyan is, hogy a szelektív válogatóasztalon találtak a kollégák egy tárcát, benne iratokkal, pénzzel. Felhívtuk a tulajdonos hölgyet, aki nem győzött hálálkodni, hiszen az autójából vitték el a táskáját, és az értéktelennek vélt dolgokat a kukába dobták.”

Szelektív hulladékgyűjtés a mérlegen
A szelektív hulladékgyűjtés Szegeden 1998 tájékán indult, azóta korszerű hulladékudvarok és gyűjtőszigetek épültek ki a város számos pontján. A lakosok részéről azonban nagyon lassú fejlődés tapasztalható e téren, és a kommunális hulladék esetében mindössze 10 százalékra tehető az így gyűjtött hulladék aránya. A város számára a szelektív hulladékbegyűjtés, és feldolgozás még akkor is veszteséges, ha hozzászámítjuk a másodlagos nyersanyagként való értékesítést. A készülő hulladékgazdálkodási törvény a szelektív hulladékgyűjtés irányába mozdul el, és lehet, hogy a koordináló szervezeti rendszer átalakításával jut forrás arra, hogy a közszolgáltatóknak a szelektív hulladékbegyűjtéssel kapcsolatos veszteségeit fedezze. Jelen pillanatban az önkormányzat ezt a veszteséget nem tudja fedezni, ezt a cég bevételeiből kell kigazdálkodni.

A hulladék útja

A Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. kezelésében 1999 második felétől működik az a hulladékválogató üzem, amely lehetővé teszi az újrafelhasználható anyagok kiválogatását és hasznosításra történő előkészítését.
A beérkező hulladékot a telep bejáratánál lévő hídmérlegen lemérik, majd ezután bekerül a válogatómű csarnokába, ahol kétfelé ágazik az útja. Az előválogatott és szelektíven gyűjtött hulladék – például hulladékudvarból beszállított homogén hullámpapír – a bálázó-adagolószalagra kerül, míg a sárga zsákos – vegyesen gyűjtött papír, műanyag, fém – és a szelektív hulladékgyűjtő szigetekből beszállított hulladék – az üveg kivételével – a válogatósor felé veszi az irányt.
Itt a sárga zsákokat zsákfeltépő gépbe juttatja egy rakodógép, majd hulladék adagolószalagon keresztül egy dobszitába kerül. Ennek a palástján lévő lyukakon keresztül a dob forgása közben az apró 4-6 cm-nél kisebb méretű hulladékok leválnak, és a dobszita alatti konténerbe esnek. A forgatás közben keletkező port elszívás után porszűrővel választják le, majd a fennmaradó hulladék kerül a válogatókabinba, ahol már egyáltalán nincs por.

Az újrahasznosítható anyagok válogatását a válogatókabin futószalagja mellett két műszakban 10-10 ember végzi, kézzel. A válogatószalag mindkét oldalán 6-6 ledobó akna van, amelyeken keresztül a boxokba kerülnek az újrahasznosítható anyagok – fólia, papír, PET palack, többrétegű italos kartondobozok, alumínium italosdobozok – a szalag végén egy nagy teljesítményű mágnesszalag végzi a vas hulladék leválasztását. A hasznos anyagot már nem tartalmazó hulladék egy gyűjtőkonténerbe hullik, ahonnan a lerakóba kerül.
Az így előválogatott hulladékot a homlokrakodó gép az automatikus üzemű bálázógépbe adagolja, ahol azt összepréselik, ezáltal a tárolás és a szállítása is egyszerűbbé, költséghatékonyabbá válik.

ISPA projekt: az előremutató példa

Az ISPA-projekt keretében épült Szeged melletti hulladéklerakó 2007 óta üzemel és éves szinten 55-60 ezer tonna kommunális, illetve közületi hulladékot fogad be a környező 33 településről. Szintén ide érkezik a 15-16 ezer tonna szelektíven gyűjtött hulladék – zömében papír és műanyag –, amelyet tizennyolc különböző frakcióra válogatnak szét a telepen dolgozók, és másodlagos nyersanyagként értékesítik.
„Ebből 2010-ben mintegy 120 millió forint folyt be, ám ennek legalább a négyszeresét temetik el a depóban” – véli Hornyák Károly, a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. hulladékgazdálkodási részlegvezetője. „Kis odafigyeléssel egy négytagú család hetente átlagosan 500 forint értékű újrahasznosítható anyagot menthetne meg, ha mindezt a szelektíven gyűjtené és helyezné ki.”

A szeméthegyek nem nőhetnek az égig

Uniós és hazai szabályok rendelkeznek a hulladékkezelésről. Ennek egyik lépcsője volt az az ISPA pályázat, melynek keretében 33 település hulladéka kerül a szegedi telepre. Az itt – de már hazai pályázaton elnyert összegből – épült, szelektív hulladékválogatóban a kertvárosi környezetből származó – úgynevezett sárga zsákos – hulladék, valamint a lakótelepi övezetbe telepített hulladékszigetek és a környékbeli hulladékudvarok konténereinek tartalma kerül gépi- és kézi válogatásra, préselésre, bálázásra.
Ahogy felfelé baktatunk a „hegyre”, úgy tárul a szemünk elé, és a lábunk alá mindaz, amit korábban hallhattunk: műanyag, papír, üveg, fém és megannyi hasznosítható anyag vége-oldala kandikál ki a föld alól.

„Közegészségügyi előírások miatt a szennyezett hulladék nem válogatható” – mondja kísérőnk. „Az így beérkező szemetet ide hozzák a teherautók, majd azonnal földdel borítjuk be, pedig valóban rengeteg hasznosítható anyag van benne.”
Probléma ez a hulladék kezelőjének, a városnak, az országnak, hiszen ezek a szeméthegyek valóban nem nőhetnek az égig, szigorú szabályok határozzák meg a növekedést, aminek gyakorlatilag csökkenésnek kell lennie. Növelni kell tehát a szelektív hulladék visszagyűjtését, a feldolgozást, értékesítést. De ebben nekünk, embereknek is aktívabban kellene közreműködnünk.
Folyamatosan ellenőrzi a hatóság a lerakó méretét, kialakítását is. A szegedi lerakónak – ami uniós támogatásból épült – még 30 évig megfelelőnek kell lennie, a pályázat feltételei miatt azonban csak a társulásba belépett 33 település hulladéka kerülhet ide, a bővítésre viszont szükség lenne. Hamarosan újabb pénzügyi források is megnyílhatnak, amiből két új kazetta megépítése válik lehetségessé.
Jelenleg a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. közvetlenül 14, a leányvállalatával együtt pedig közel 40 településen lát el közszolgáltatási feladatkört.

A következő részben: Sárga zsák, hulladéksziget, válogató

Óriáskép a csarnokból

A Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. weboldala

Palackozott víz – mintha üvegbe zárt levegőt vennénk?

Afrikában élő emberek képtelenek elhinni azt, hogy míg mi palackozva kapjuk a vizet a legközelebbi boltban, ráadásul fizetünk is ezért, addig ők kilométereket gyalogolnak érte. Sokaknak a napi bevásárlás része, hogy a kosarukba 1-2 üveg palackozott szénsavas vagy mentes ásványvizet raknak, vagy nagybevásárláskor kartonszámra veszik a PET palackokba töltött, ásványi anyagokkal dúsított vizet.



A boltok kínálatában megtalálhatóak úgy oxigénnel dúsított, mint a magas illetve alacsony nátriumtartalmú, ásványi anyagokkal dúsított vagy babáknak szánt vizek. Ezeknek mára ízesített változatai is forgalomban vannak.

Ásványvízhez palack is jár

Vásárláskor bele sem gondolunk, hogy minden 1,5 liternyi vízhez külön műanyag palackot is veszünk, melyeknek nagy része sajnos nem kerül újrahasznosításra, emellett előállításukhoz kőolaj, megsemmisítésükhöz pedig elégetés szükséges. Az eldobált üvegek összegyűjtése az autóutak mellől, folyókból, természetvédelmi területekről milliókba és milliárdokba kerül. Magyarországon 1,2 milliárd palack kerül éves szinten forgalomba (ebben benne vannak az üdítősüvegek is).

Jobb ízű a vásárolt?

Sokan azzal indokolják a palackozott ásványvíz fogyasztását, hogy lakóhelyükön nem jó a víz minősége, nem „ízlik” – már amennyire egy színtelen, szagtalan, folyékony halmazállapotú anyagnak lehet íze –, esetleg szennyezett. A fejlett országokban a csapvizet jobban ellenőrzik, mint a boltokban árult élelmiszereket. Szigorú előírásoknak kell megfelelnie, hogy egészségügyi szempontból kifogástalanul fogyasztható legyen.
Azok, akik napi szinten kizárólagosan fogyasztják az ásványi anyagokkal dúsított vizet, kockázatnak teszik ki magukat, hiszen ezek az anyagok esetlegesen túlságosan feldúsulhatnak a szervezetben és akár vesekő is kialakulhat a lerakódásokból. Azok, akik a csapvizet azért nem isszák, mert jobban szeretik a szénsavas vizeket, beszerezhetnek szódásszifonokat, patronokat, szódavízkészítő készülékeket, melyek akár hosszú ideig is használhatók, és több ezer PET palackot váltanak ki az évek alatt egyetlen háztartásban.

Minőség a csapból

A csapvíz íze és minősége nem csak a szolgáltatók kellő odafigyelésén és a szolgáltatott vízen múlik, az otthoni vízvezeték rendszer karbantartása, tisztítása is szükséges, hogy megfelelő minőségű és jóízű vizet ihassunk. A Szegedet és Algyőt vízzel ellátó Szegedi Vízmű Zrt. az ivóvizet 180-560 m mélyen lévő, védett rétegre telepített mélyfúrású kutakból nyeri. A vízmű laboratóriumában rendkívül szigorú szabályok szerint vizsgálják az ivóvíz fizikai- és kémiai tulajdonságait. Az ivóvíz paramétereinek a 201/2001 (X.25.) Kormányrendelet (az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről) előírásainak kell megfelelnie.
A jogszabály tartalmazza többek között az ivóvíz minőségére vonatkozó határértékeket, a vízminőség-ellenőrzési követelményeket, a vízminőség ellenőrzésével, továbbá a vízkezelésre és a vízzel érintkező anyagokra vonatkozó előírásokat. Bakterológiai szempontból az elemzéseket a Szegedi Tudományegyetem Klinikai Mikrobiológiai Diagnosztikai Intézete végzi. A Vízmű szakemberei kéthetente végeznek minőség vizsgálatot az ivóvízhálózatból a város 28 fogyasztói helyén, a vízmű telepeken és a víztornyokban – ez évente több ezer mintavételt és több mint tízezer vizsgálatot jelent. Ezen felül az ÁNTSZ szúrópróbaszerűen ellenőrzi a víz minőségét.
A Szegedi Vízmű által szolgáltatott víz nagyon jó minőségű, szennyeződésektől mentes víz. Nincs szükség tisztításra, a hálózatban a másodlagos vízminőség romlás megakadályozására a vízbiztonsági rendszer előírásai szerinti minimális mennyiségű klórgázt adagolnak. A vízbiztonság területén – a víziközmű szolgáltatók közül az elsők között – jelentős eredményt értek el idén: áprilisban jóváhagyta a hatóság az Ivóvízbiztonsági tervet, ezzel ismét jelentős lépést tett a Vízmű a még biztonságosabb ivóvíz szolgáltatás felé.

A szegedi víz átlagos hőfoka 22-25°C, közepesen kemény víznek számít, átlagos nátriumtartalma 43,2 mg/l. Az arzén átlagos mennyisége az egészségügyi határérték alatt van, ezen felül a toxikus fémtartalma (kadmium, réz, króm, higany, ólom, szelén, nikkel) gyakorlatilag 0%.
Szeged valamint Algyő területén összesen közel 175.000 lakos számára biztosítja az ivóvíz ellátást a Szegedi Vízmű Zrt., és átlagosan 30-33 ezer köbméter vizet termel naponta. Az idei csúcsfogyasztás 37.408 m3 (2012. augusztus 24.), kánikulai napra esett, míg a minimum 26.091 m3 (2012. április 9.) volt.

A szennyes dolgok

A Szegeden keletkező szennyvíz és csapadékvíz a Szeged Városi Szennyvíztisztító Telepre kerül, ahol mechanikai és biológiai tisztítást követően a Tiszába vezetik. A szennyvíztisztító üzemelése során az Európai Uniós követelményeknek megfelelő, magyar jogszabályok szerint megállapított határértékre tisztított szennyvíz kerülhet csak a folyóba. Ez a víz jellemzően jobb minőségű és tisztább, mint ami eredetileg a folyó vizét jellemzi. A Vízmű által szolgáltatott víz forrása tehát a 180-560 m mélyen lévő fúrt kutak, míg a víz végállomása a Tisza.

Vélemények 

A Szeged Panoráma a városi vízről kérdezett meg néhány egyetemistát:
Nóra: „Szerintem városfüggő, hogy hol mennyi palackozott vizet vesznek. Én, ha boltban vásárolok, csak a szénsavas változatát veszem, de ezeket a palackokat általában csapvízzel töltöm újra.”

Péter: „Nem szegedi lévén azt mondhatom, hogy szívesebben veszek palackozott vizet, mivel az itteni csapvíz nekem nem ízlik. Otthon kristálytiszta víz folyik, Szegeden ezt sajnos nem tapasztalom.”

Zsanett: „Az ötödik emeleten lakom, és az a tapasztalatom, hogy elég meleg a víz, így nem esik jól fogyasztani, így én is szívesebben veszem és iszom az ásványvizeket. Mellesleg van, ahol elég büdös és fura ízű víz folyik a csapból.”

Réka: „A csapvíz mellett teszem le a voksomat, mert egyszerűbb a csapból megengedni a vizet. Persze, ha utazom vagy elmegyek otthonról, szoktam boltban is vásárolni ásványvizet.”

István: „A családom szívesen fogyaszt ásványvizet, de jómagam, ha szénsavas innivalóra vágyom, akkor inkább szódát iszom. Egyébként elégedett vagyok a szegedi víz minőségével, így bátran ajánlom fogyasztásra.”

Szóda – a szegedi hagyomány

Mint az a fentiekből is látszik, eltérőek a vélemények a szegedi víz minőségével kapcsolatban. Mindenkinek ízlés dolga, hogy milyen vizet fogyaszt szívesen. Érdemes utánagondolni, hogy milyen alternatívái lehetnek a csapvíznek.
Szegeden nagy hagyománya van például a szódavíz fogyasztásnak. A hazai szikvízgyártás alapjait Jedlik Ányos rakta le az 1826-ban elért eredményeivel. A város legrégebbi szikvízkészítő családi vállalkozása a Bánffi-családé, akik több mint száz éve foglalkoznak ezzel. A múlt században – és napjainkban is – közkedvelt felhasználási módja a szódának a fröccskészítés, mert az igazi fröccsöt nem ásványvízzel, hanem szódával isszák. A szódás palackok kímélik a környezetet is, hiszen ha kiürültek nem kell őket eldobni, mert vissza lehet vinni a gyártóhoz, ahol cserébe új, már teli palackot kapunk.
Érdemes tehát utánagondolni, hogy megéri-e a boltban megvenni sokszoros áron a palackozott ásványvizet, terhelve a környezetet, hiszen a csapból is jó minőségű, tiszta víz folyik.

Illés Réka

A Szegedi Vízmű Zrt. weblapja