„Egy Gyermeket meg föröztöt Gólya fészekben, és avval rontotta megh, tudta hogy azzal megronthattya” – olvasható bizonyos Gilicsó Jánosné vallomása a szegedi boszorkányok gonosztetteiről egy 1728-as dokumentumban. A boszorkányok üldözése ekkor már évszázadok óta folyt: a 15. században rendelte el VIII. Ince pápa a boszorkák viselt dolgainak kivizsgálását. Ezt követően egész Európát elárasztották a boszorkányüldözések hivatalos kódexével Boszorkányok kalapácsa címen, mely – az eredeti küldetéssel ellentétben – a kor olvasni tudó embereinek kedvenc erotikus olvasmánya lett.
Boszorkánypör újratöltve
A Múzeumok Éjszakáján ismét boszorkány fog égni Szegeden, ahol egy „boszorkánypör” részesei lehetnek az érdeklődők: szekeres menet indul majd a Dugonics tértől a belvároson át a Móra-múzeumig, ahol óriásbábok bevonásával tartják meg a tárgyalást. Az ítélethozatal után a Tisza-parton, a vízibástyán vetik máglyára az elítélteket.
Az éjszaka folyamán az 1728-as per eredeti iratait is láthatja a nagyközönség: a vallomásokon kívül azt a dokumentumot is bemutatják, melyen a döntőbírák szavazatai láthatóak. Mindegyik gyanúsított neve mellett tizenkét strigula és az ítélet szerepel: „viva cremetur”, azaz „élve megégettessék”.
