Magyarországi földrengéstörténet

2013. október 25-én a Richter-skála szerinti 7,6-os erősségű földrengést mértek a Csendes-óceánban, Honshu szigetétől mintegy 370 kilométerre.
Az Egyesült Államok cunami-előrejelzéssel foglalkozó központja azonban nem észlelt komolyabb tengerrengést. A Russia Today tudósítása szerint úgy számolnak, hogy egyméteres árhullám azért eléri majd a japán partokat Fukusimánál, de azért ez nem fog komoly gondot okozni.

Nem tipikusak hazánkban a rengések

Magyarországon nagy rengés ritkán keletkezik. A rengések döntő többségét csak a közeli (magyarországi és vele szomszédos országokban üzemelő) állomások képesek regisztrálni. Magyarország nem tartozik a kiemelkedően földrengésveszélyes területek közé, ennek ellenére erős rengések időnként előfordulnak. Ezek során a nem megfelelően tervezett épületekben tartózkodók élete veszélybe kerülhet. Azonban egy földrengés következtében létrejövő sérülés valószínűsége elhanyagolható a mindennapi élet egyéb veszélyforrásaihoz képest.
A XIX. század közepétől napjainkig terjedő időszak rengéseinek gyakorisága alapján az ország területén gyakorlatilag évente négy-öt 2,5-3,0 magnitúdójú, az epicentrum környékén már jól érezhető, de károkat még nem okozó földrengésre kell számítani. Jelentősebb károkat okozó rengésre 15-20 évenként, míg erős, nagyon nagy károkat okozó, 5,5-6,0 magnitúdójú földrengésre 40-50 éves intervallumban kell számítani.
Földrengés bárhol és bármikor előfordulhat, azonban a következő településeknek és azok környékének lakói érezhetik leggyakrabban: Berhida, Dunaharaszti, Eger, Kecskemét, Komárom, Várpalota.

Régi nagy földrengések

Kárpát-medence földrengései
456-2007

Az 1810-ben Mór környékén bekövetkezett, súlyos épületkárokat és emberéletet is követelő földrengés okainak tanulmányozására a Királyi Helytartótanács Kitaibel, Tomtsányi és Fabrici pesti egyetemi tanárokat küldte. Két elképzelést ismertettek, az egyik szerint a felszín alatti szenek begyulladtak, és az üregekben gőz képződött, amelynek nyomása hirtelen szétfeszítette a felette levő rétegeket. A másik elképzelés szerint felszín alatti elektromos kisülések hozták létre a rengéseket.
Műszeres megfigyeléseik nem voltak, nem tudták, hogy a rengések akár 10-20 kilométeres vagy annál is nagyobb mélységben keletkeznek. Nem találtak elegendő bizonyítékot egyik elmélet mellett sem. Nem meglepő tehát, hogy tanulmányuk mottójául Seneca egyik idézetét választották: „Utódaink talán csodálkozni fognak, hogy mi ilyen egyszerű dolgokat nem tudunk.” Azóta majdnem kétszáz év telt el, a földrengéstudomány ugyan sokat fejlődött, de még ma is aktuálisnak érezzük az idézetet.

A földrengés

A földrengések fészekmélysége néhány kilométertől 600-700 kilométerig terjedhet, de a rengések döntő többsége legfeljebb 30 kilométer mélységben keletkezik. Szerencsére Magyarországon ritkábban keletkeznek rengések, és erősségük – az eddigi tapasztalatok szerint – nem haladta meg a IX. fokos intenzitást. Az első földrengést 456-ban Savaria (Szombathely) környezetében jegyezték fel. A krónikák szerint a rengés elpusztította a várost. Sajnos a következő, több mint 1000 év földrengéstörténetéről keveset tudunk. A magyarországi földrengéskutatást nagymértékben előmozdította az 1763-as komáromi földrengés. A rengés következtében 63-an meghaltak, 102-en megsebesültek, összedőlt 7 templom, 279 lakóház teljesen és 353 részben összedőlt. A komáromi hipocentrum nagyobb aktivitását megőrizte, és 1857-ig átlagosan 20 évenként egy-egy nagyobb épületkárokat okozó rengést generált. Valószínűleg ennek a földrengéssorozatnak hatására írta meg Grosszinger jezsuita pap az első magyar földrengés-katalógust. Szerencsére a forrás elcsendesedett, és csak kisebb rengések jelzik a felszín alatti erők munkálkodását.

Az 1810-ben Mór környékén végbement rengés során súlyos épületkárok keletkeztek, elsősorban Móron és Isztiméren, itt a rengés erőssége elérte a VIII. fokot. Két nagyon erős rengés keletkezett 1829-ben és 1834-ben Érmelléken (Románia). Az 1834-es rengés Kassán, Egerben és Békéscsabán is okozott épületkárokat. A magyarországi megfigyelések azt mutatják, hogy általában a főrengés után csak kisebb utórengések következnek, de éppen ez a két érmelléki, közel azonos erősségű rengés mutatja, hogy a kérdésre nem tudunk megnyugtató választ adni annak ellenére, hogy szeretnénk a lakosságot megnyugtatni. A XX. században a kecskeméti, az egri, a dunaharaszti és a berhidai források aktivizálódtak elsősorban. Szerencsére ezek a rengések súlyos épületkárokat okoztak ugyan, de emberéletet nem követeltek. A jelenlegi előrejelzési módszerek lényege, hogy figyelik a feszültségfelhalmozódást kísérő folyamatokat. Tömegek átrendeződését, mozgását az esetek egy részében geodéziai és gravitációs mérésekkel ki lehet mutatni. A felszín alatti mozgások különböző mélységben lévő víztartó rétegeket megnyithatnak, elzárhatnak, a talajvíz mélysége, a kutak vízhozama megváltozhat. Az állatok szokatlan viselkedése is figyelmeztethet a nagy rengés közeledtére.

Az alapvető magatartási szabályok földrengéskor

• Hagyja el az épületet! A liftet ne használja!
• Védje a fejét, arcát, szemét és szükség esetén a szabad bőrfelületét is! Nedves ruhával védekezhet a gázok és a füst ellen!
• Ne késlekedjen az állatok vagy fontos értékeid mentésével, mert az életébe kerülhet!
• Az út közepén, és ne a járdán haladjon!
• Ha nem tudja elhagyni az épületet, zárja el a gázt, oltsa ki a nyílt lángot! Próbáljon az ablakból jelzést adni, hogy ki tudják menteni! Kapcsolja be a rádiót, TV-t, figyeljen a külső tájékoztatásra, hangosbeszélőre, szirénára, informálja a szomszédokat is!
• Ha tűz keletkezik, próbálja azonnal eloltani, lokalizálni!
• Védje magát az esetleg lehulló tárgyak ellen! Keressen menedéket az épület szilárd belső helyiségeiben, akár egy erős asztal alatt, kerülje a dőlésveszélyes tárgyak közelségét.

Forrás: foldrenges.hu