Tengeri levegő a Tisza partján – a Titanic kiállítás

A 2013 esztendő nem éppen kerek évfordulója a TITANIC történetének. Mégis, Csongrád megye és a tengerparti Tengermelléki-fennsíki megye a magyar Alföld immár sokadik tenger felé fordulási kísérletét ünnepli – a TITANIC történetéről a horvátországi kikötővárosban rendezett tárlat szegedi vendégszereplésével.

A tárlatot dr. Balogh Tamással, a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület elnökével, az R.M.S. TITANIC Magyar Kutatócsoport tagjával, egyben a hajótöröttek mentésében közreműködő dr. Lengyel Árpád életét bemutató, „A TITANIC árnyékában” című, 2012-ben megjelent kötet egyik szerzőjével – szegedi származású hajózástörténésszel – jártuk be.

Az Alföldről a tengerre

Ausztria-Magyarország fennállása idején egyáltalán nem számított ritkaságnak az Alföld szívéből, Szegedről a tengerre kerülni.
A természetes vízfolyások vidéke – a Duna-, Tisza- Dráva- és Száva-mente, valamint a Balaton környéke – a birodalom hadkiegészítési területei körül kifejezetten a cs. és kir. Haditengerészet számára volt fenntartva. Az osztrák-magyar flottánál ugyanis nem volt alkalmazási követelmény az úszni tudás (a flotta központi állomáshelyén Polában [ma: Pula, Horvátország], külön úszóiskolát tartottak fenn a matrózoknak), ezért előszeretettel alkalmaztak olyan férfiakat, akik már a flotta kötelékébe való belépésük előtt, otthon elsajátították a tengeren való túlélésnek ezt a legalapvetőbb készségét. Így aztán sok szegedi is a flottához került.

Pipás Pista nyomozójától az Óperencián túlra

Kevesen tudják – még a szegediek közül is – hogy a SZENT ISTVÁN csatahajó írnoka, Pintér Ferenc (a két világháború közötti korszak híres rendőrnyomozója, a hírhedt alföldi sorozatgyilkos, Pipás Pista leleplezője) is Szegedről került a tengerre. Attól kezdve pedig, hogy 1873-ban átadták az Alföld–Fiume vasútvonalat, a Magyarország gazdag gabonatermő vidékének kincseit a tengeri kikötőbe szállító fő közlekedési útvonal mentén egyre többen indultak el szerencsét próbálni a tengerpartra, vagy egyenest a tengerre, illetve a tengeren túlra.
Ezzel együtt a Tenger egy az „Alföld tengersík vidékét” járó átlagos ember számára mindig az Óperencián túli rejtelmek egzotikus világa maradt, s a Monarchia felbomlása után egyre inkább elérhetetlenné is vált. A kapcsolat persze fennmaradt és változó intenzitással fel-fellángol azóta is: 1964-ben például még igazi tengeri hajó is járt Szegeden, az akkor még ilyen nagy vízi járművek számára is biztonságosan hajózható Tiszán: a HAZÁM Duna-tengerjáró áruszállító hajó rakodásáról számtalan fotó fennmaradt.

Megyék, hajók, vasutak

Ilyen előzmények után tehát egyáltalán nem tűnik érdektelennek, hogy Csongrád Megye Közgyűlése hivatalos kapcsolatfelvételre törekedett a Fiume [ma: Rijeka, Horvátország] székhelyű Tengermelléki-fennsíki Megyével, az viszont már sokkal érthetetlenebbnek tűnik, hogy a tervbe vett gazdasági, tudományos és turisztikai együttműködés egyelőre nem jelenik meg Csongrád Megye semmilyen közép- vagy hosszú távú fejlesztési dokumentumában. Sem Csongrád Megye Fejlesztési Koncepciójában, amelynek első változata pedig éppen most van társadalmi vitán, s nem jelenik meg a megye által a 2014-2020 közötti EU-s források felhasználását megalapozó ágazati Operatív Programokban (például a határon átnyúló együttműködéseket támogató Európai Területi Együttműködési Operatív Programban), sem a megyék által tervezett fejlesztéseket közvetlenül támogató Területi Operatív Programban!
Gyakorlati hasznát így egyelőre lehetetlen megítélni. Pedig lenne mit csinálni! Elég, ha csak az Adria és a Fekete-tenger vasúti összeköttetését Szegeden keresztül megvalósító Transzbalkáni Vasút tervére gondolunk!

Vasút helyett óceánjárók – egy megvalósult kiállítás

Az együttműködés – kulturális részének – eddig egyetlen kézzelfogható formájaként azonban megvalósult a TITANIC és CARPATHIA kiállítás, amely az 1912-ben elsüllyedt óceánjárónak és a katasztrófában életüket vesztett osztrák-magyar állampolgároknak, valamint a túlélők mentésében közreműködő dr. Lengyel Árpádnak állít emléket.
A kiállítás bemutatásával összefüggő teendők elvégzésére rendkívül rövid idő, mintegy két hét állt rendelkezésre a Móra Ferenc Múzeum munkatársai számára, akik – szögezzük le mindjárt – a rendelkezésre álló idő és eszközök, erőforrások függvényében alapvetően jól, sőt kiválóan oldották meg a feladatot. Mindez egyáltalán nem kis teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy ez alatt a két hét alatt kellett elintézni a kiállított tárgyi anyag utaztatásával és fogadásával összefüggő valamennyi teendőt (a kiállító tér alkalmassá tételét a gyűjtemény befogadására, a biztosítási és szállítási szerződések megkötését), a kiállítást kiegészítő enteriőrök (tárolók, állványok és a TITANIC orrát felidéző fa szerkezet) elkészítését, valamint a tablók szöveganyagának fordítását, a (magyar oldali) szöveg- és képanyag nyomtatását, kasírozását, egyáltalán: a kiállítás berendezését.

A kiállítás anyaga

A tárlat anyagát a Horvát Tengerpart Hajózástörténeti Múzeuma, a Fiumei Zeppelin Hajómodellező Klub, valamint a Somogyi Könyvtár biztosította. A horvát fél bemutatta a TITANIC-ról származó, Fiumében őrzött eredeti mentőmellényt (a világon összesen fennmaradt 5 db eredeti példány egyikét, az egyetlen Európában található példányt), valamint a TITANIC és a CARPATHIA makettjét. Ezen kívül 15 db – a TITANIC tervezéséről, építéséről, az útjáról és a katasztrófáról készült képekkel illusztrált – angol nyelvű tabló ismerteti a katasztrófa történetét, amelyeket a horvát múzeum munkatársai állítottak össze. A magyar fél a korabeli szegedi sajtó – a Szegedi Híradó, a Szegedi Friss Újság – továbbá a Budapesti Hírlap, a Pesti Napló és a Vasárnapi Újság – cikkeinek bemutatásával és dr. Lengyel Árpád mentésben játszott szerepének és élettörténetének vázlatos bemutatásával egészítette ki, egyben tette hazai és szegedi vonatkozásúvá a gyűjteményt, amely méltán tarthat számot a szegedi közönség érdeklődésére.

A szegedi Titanic kiállítás
katt a képre

katt a képre

A hazai források mellőzöttsége

A rövid idő – s a Móra Ferenc Múzeum fő profiljától idegen hajózástörténeti kérdésekről a szervezők rendelkezésre álló információ csekély mivolta – mégis több esetben megbosszulta magát.



Nem nyílt lehetőség például arra, hogy a szervezők alaposan tájékozódjanak a kiállítási tematika hazai előzményeiről, a TITANIC és CARPATHIA történetét bemutató korábbi hazai kiállításokról, így az azok megrendezésében közreműködő személyektől, szervezetektől sem kérhettek segítséget. Pedig 2008-ban azonos címen(!) már létrejött egy időszaki kiállítás. Sőt, 2012-ben a világ 258 országa közül Magyarország azon kevesek közé tartozott, amelyik a centenárium alkalmából képes volt saját vonatkozású önálló kötettel korábban még nem publikált anyagot megjelentetni.

Ezt a szervezők szerencsére ismerték és a megfelelő hivatkozásokkal ellátva sikeresen fel is használták a munkájukhoz (a kötet a magyar vonatkozású szöveganyag elsődleges forrása volt), bár a szerzőkkel – akik egyike szegedi (tehát már csak ezért sem valószínű, hogy közömbös maradt volna a szűkebb pátriájában zajló, egyúttal az érdeklődési körébe vágó események iránt) – nem léptek kapcsolatba, hogy tőlük bármilyen közreműködést, vagy támogatást kérjenek. A kötetet bemutatásával egy időben az ország legjelentősebb magángyűjtőinek – korábban sehol sem látható – bőséges anyagából a Közlekedési Múzeumban megnyílt időszaki kiállításról sem állt a szervezők rendelkezésére az interneten egyébként elérhető információ, így annak anyagával nem egészíthették ki a tárgyi anyagok tekintetében máskülönben igen szegényes horvát gyűjteményt.

Az elveszett tengerészeti szókincs

A kiállítás szöveganyagát feldolgozó horvátországi tablók angol nyelvű feliratát ugyan az idegen nyelvet nem beszélő látogatókra gondolva a szegedi muzeológusok lelkiismeretesen lefordították, ám egyes esetekben érződik, hogy a hétköznapokon rendszeresen beszélt magyar nyelvből mára sajnos ténylegesen kiveszett a tengerészeti szakszókincs (amely mindazonáltal az irodalmi nyelvben még létezik, tehát elérhető és megismerhető), s, hogy még a TITANIC és a CARPATHIA témája is jórészt ismeretlen minden – nem kifejezetten hajózástörténettel foglalkozó – múzeum számára. A szervezőket azonban minden rosszhiszemű vád alól teljességgel felmenti az a tény, hogy a téma kiterjedtsége okán senkitől sem várható el, hogy két hét alatt, minden ide vágó előzetes ismeret nélkül készségszintű tudásra tegyen szert ebben a körben. Ezért lett volna hasznos a rendelkezésre álló és elérhető, megfelelő referenciákkal rendelkező hazai szakértők megkeresése, ami viszont a két hétbe beleférhetett volna…

Ilyen lett volna a Titanic Szegeden

Angol szövegek a magyar közönségnek

Viszonylagos hátrányt jelent továbbá az angol szöveg, amelyet a tablók minimális szerkesztésével és újranyomtatásával (a tablókat tartó rollup-ok megrendelése nélkül is – tehát viszonylag kis költségvetéssel) meg lehetett volna oldani.
Mondjuk, ha nincs se pénz, se az ilyen módon elkészített anyag megőrzése nem tűnik a múzeum számára hosszú távon indokoltnak, akkor nem csoda, ha az eredeti angol feliratokkal fogadták a hazai közönséget. Mivel a fiatalabb generációk már nagyobb arányban beszélnek idegen nyelveket, ez talán nem jelent nagy problémát. Ráadásul a magyar fordításokat tartalmazó szövegpanelek magasabbra is kerülhettek volna.

Tisztességes helytállás – minimális költségvetésből

A kiállítás – a fenti kétségtelen fogyatékosságai ellenére – azonban nyilvánvaló előnyökkel is rendelkezik, sőt egyes esetekben kifejezett kiállítás-rendezői kreativitásról tanúskodik.
Egyértelműen előnyös a horvát és a magyar gyűjteményrész képanyagának jó minősége (nagy mérete, élessége) és egy-egy ötletesen megválasztott grafikai elem (a mondanivalót a gyermekek számára is élvezetessé tevő, korhű ruhákat viselő színes figurák, stb.) alkalmazása. A bemutatott képek között a közismert darabok mellett olykor kifejezetten ritka ábrázolásokra is bukkanhatunk. Ilyen például a TITANIC-on Southampton és Queenstown (ma: Cobh, Írország) között utazó Francis Brown tiszteletes által a katasztrófa után, annak körülményeit illusztrálandó használt diasorozat egy-egy ritkán látott diaképe, vagy a CARPATHIA első osztályú dohányzószalonját bemutató felvétel.

Vonjuk be a gyerekeket is!

A szegedi rendezők – bámulatosan jó ötletként – a gyerekek bevonására alkalmas, hűtőmágnesekkel felszerelt TITANIC-hosszmetszetet helyeztek el a tárlaton, amelyen minden vállalkozó kedvű csemete elhelyezheti a hajón a mágnesek színes ábráival jelölt helyiségeket: tornatermet, tenisz-pályát, uszodát, lépcsőházat, ebédlőt, könyvtárat, első-, másod- és harmadosztályú szállásokat...

Sajnos a gyakori használat miatt már most kezd leválni a mágnesekre ragasztott dekorfólia, ám szerencse, hogy viszonylag könnyen és olcsón pótolható alkatrészről van szó, s a szervezők előrelátóan gondolva az igénybevételből eredő elkerülhetetlen elhasználódásra, eleve több darabot készíttettek az azonos mágnesekből is. Az igazán találó ötletért nagy pirospont jár a múzeumpedagógusoknak!!

A magyar vonatkozások

A gyűjtemény magyar részének kifejezett erénye a hazai és egyben a helyi – szegedi – vonatkozások feltárása, bemutatása. Előbbi feladatot a már ismertetett „A TITANIC árnyékában” című életrajzi kötet felhasználásával, utóbbit pedig a Somogyi Könyvtár gyűjteményéből származó korabeli szegedi lapok bemutatásával oldották meg a szervezők.

Előrelátásukat dicséri, hogy a korabeli sajtó szegedi híreit külön tablókra is feldolgozták, így a zárt üvegtárolókban elhelyezett – és értelem szerűen csak egyetlen oldalpárnál kinyitott – eredeti lapszámok több oldalas cikkei is a papírrégiségek sérülésének veszélye nélkül olvashatók végig mindenki számára. A bemutatott sajtótermékek külön érdekessége a kinyitott újságok oldaltükre, ami a szerkesztői munkába enged bepillantást. Feltűnhet, hogy milyen hírek kerültek egymás mellé akkoriban, s egyik-másik hír érdekes képzettársításra adhat lehetőséget (például amikor a TITANIC katasztrófájáról szóló híradást közvetlenül a magyar kormány lemondásáról szóló közlés követi, vagy, amikor a cikkíró – nyilván az általános elvárásnak, igényeknek megfelelve – fókuszált az, úgy tűnik még hazánkban is közismert, a hajón utazó arisztokraták és/vagy pénz-celebek életben maradására-halálhírére, illetve amikor a halottak általános számának hangsúlyozása került rendszeresen, sőt már-már bulvárosan reflektorfénybe).

Előnyök és hátrányok

A fenti előnyök és hátrányok ismeretében összességében azt mondhatjuk, hogy mégis egy izgalmas és mindenképpen megtekintésre érdemes kiállítást sikerült bemutatni Szegeden a TITANIC és a CARPATHIA történetéről. Azok, akik eddig nem mélyedtek el a TITANIC történetében, megfelelő áttekintést kaphatnak a korról, a hajóról és a tragédiáról, beleértve annak osztrák-magyar, s azon belül szűkebb hazai vonatkozásait is. A minden újra nyitott gyermekek számára pedig kifejezetten vonzó a bemutatott gyűjtemény, amelynek megtekintését a szülők és gyerekek közös szabadidős családi programjaként is feltétlenül ajánljuk!

dr. Balogh Tamás, hajózástörténész
a TIT Hajózástörténeti Modellező és Hagyományőrző Egyesület elnöke
az R.M.S. TITANIC Magyar Kutatócsoport tagja

A Szőke Tisza és a Titanic a szegedi vízibástyánál

Vajon hogyan festett volna a két hajó, ha együtt kötöttek volna ki Szegeden? A kép a Szőke Tisza utolsó, műholdas felvételének felhasználásával készült

Csere-bere program és életviteli előadások

Illés Réka Gabriella

Az Egy Ebéd Egy Esély Alapítvány újabb kezdeményezései

Az Egy Ebéd Egy Esély Gyermekétkeztetési Közhasznú Alapítvány már rengetegszer bizonyította társadalmi felelősségvállalását. A Kapocs Ételbárban jutányos árú fogásokkal várják az éhesen finom ebédre vágyó embereket, ahol az ebéd ára mellett lehetőség van adományozásra is.

Az adományokból minden nap körülbelül 50 rászoruló gyermeknek biztosítanak ingyen meleg és laktató ebédet. Az idén megnyílt Közösségi Házban pedig a nyáron már tábort is indítottak a gyermekeknek meglehetősen kedvező áron.

Az elkövetkező hónapokban újabb lépéseket tesz az Alapítvány a szociálisan rászoruló emberek támogatására a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával (pályázati azonosító: NEA-TF-13-SZ-0460). Az Alapítvány a Vértói út 3. szám alatt lévő Közösségi Házában szociális csere-bere hálózatot alakít ki, hogy ezzel segítse a hátrányos helyzetben élők napjait. A cserehálózat lényege a már megunt, de még mindig jó állapotú ruhák, napi használati cikkek cseréjének lehetősége. Így az emberek anyagi ráfordítás nélkül juthatnak a mindennapi élethez szükséges és hasznos dolgokhoz.

A csere-bere programon kívül az elkövetkezendő másfél hónapban életviteli előadásokat is szerveznek, szám szerint 10 darabot. Ezzel szeretnék segíteni az embereket az életükben felmerülő problémák leküzdésében. Számos témakörben lesznek majd előadások, olyanokban, mint például fogyasztóvédelmi, érdekérvényesítési és nyugdíjbiztosítási kérdések, vagy a Munkaügyi Központ szolgáltatásainak és az SZKTT ESZI Tabán Családsegítő Közösségi Ház bemutatása is többek között. Az Alapítvány szeretettel vár minden érdeklődőt az ingyenes előadásokra.

A program

Október 28. (hétfő) 17:00
SZKTT ESZI Tabán Családsegítő Közösségi Ház bemutatása. Előadó: Boldogné Árva Anna
November 4. (Hétfő) 17:00
Fogyasztóvédelmi kérdések – érdekérvényesítés, banki hitelek. Előadó: Álb Anita
November 14. (Csütörtök) 15:00
Általános tájékoztató a Munkaügyi Központ szolgáltatásairól, tevékenységéről, képzésekről. Előadó Balázs Gitta
November 21. (Csütörtök) 17:00
A nyugdíjbiztosítás általános kérdései. Előadó: Baloghné Czirok Anikó
November 28. (Csütörtök) 17:00
„Gazdálkodj felelősséggel” – A környezettudatos háztartás és gazdálkodás. Előadók: Koha Roberta és Ábrahám Ferencné
December 4. (Szerda) 17:00
Fészek Nagycsaládosok Egyesületének bemutatkozása

Magyarországi földrengéstörténet

2013. október 25-én a Richter-skála szerinti 7,6-os erősségű földrengést mértek a Csendes-óceánban, Honshu szigetétől mintegy 370 kilométerre.
Az Egyesült Államok cunami-előrejelzéssel foglalkozó központja azonban nem észlelt komolyabb tengerrengést. A Russia Today tudósítása szerint úgy számolnak, hogy egyméteres árhullám azért eléri majd a japán partokat Fukusimánál, de azért ez nem fog komoly gondot okozni.

Nem tipikusak hazánkban a rengések

Magyarországon nagy rengés ritkán keletkezik. A rengések döntő többségét csak a közeli (magyarországi és vele szomszédos országokban üzemelő) állomások képesek regisztrálni. Magyarország nem tartozik a kiemelkedően földrengésveszélyes területek közé, ennek ellenére erős rengések időnként előfordulnak. Ezek során a nem megfelelően tervezett épületekben tartózkodók élete veszélybe kerülhet. Azonban egy földrengés következtében létrejövő sérülés valószínűsége elhanyagolható a mindennapi élet egyéb veszélyforrásaihoz képest.
A XIX. század közepétől napjainkig terjedő időszak rengéseinek gyakorisága alapján az ország területén gyakorlatilag évente négy-öt 2,5-3,0 magnitúdójú, az epicentrum környékén már jól érezhető, de károkat még nem okozó földrengésre kell számítani. Jelentősebb károkat okozó rengésre 15-20 évenként, míg erős, nagyon nagy károkat okozó, 5,5-6,0 magnitúdójú földrengésre 40-50 éves intervallumban kell számítani.
Földrengés bárhol és bármikor előfordulhat, azonban a következő településeknek és azok környékének lakói érezhetik leggyakrabban: Berhida, Dunaharaszti, Eger, Kecskemét, Komárom, Várpalota.

Régi nagy földrengések

Kárpát-medence földrengései
456-2007

Az 1810-ben Mór környékén bekövetkezett, súlyos épületkárokat és emberéletet is követelő földrengés okainak tanulmányozására a Királyi Helytartótanács Kitaibel, Tomtsányi és Fabrici pesti egyetemi tanárokat küldte. Két elképzelést ismertettek, az egyik szerint a felszín alatti szenek begyulladtak, és az üregekben gőz képződött, amelynek nyomása hirtelen szétfeszítette a felette levő rétegeket. A másik elképzelés szerint felszín alatti elektromos kisülések hozták létre a rengéseket.
Műszeres megfigyeléseik nem voltak, nem tudták, hogy a rengések akár 10-20 kilométeres vagy annál is nagyobb mélységben keletkeznek. Nem találtak elegendő bizonyítékot egyik elmélet mellett sem. Nem meglepő tehát, hogy tanulmányuk mottójául Seneca egyik idézetét választották: „Utódaink talán csodálkozni fognak, hogy mi ilyen egyszerű dolgokat nem tudunk.” Azóta majdnem kétszáz év telt el, a földrengéstudomány ugyan sokat fejlődött, de még ma is aktuálisnak érezzük az idézetet.

A földrengés

A földrengések fészekmélysége néhány kilométertől 600-700 kilométerig terjedhet, de a rengések döntő többsége legfeljebb 30 kilométer mélységben keletkezik. Szerencsére Magyarországon ritkábban keletkeznek rengések, és erősségük – az eddigi tapasztalatok szerint – nem haladta meg a IX. fokos intenzitást. Az első földrengést 456-ban Savaria (Szombathely) környezetében jegyezték fel. A krónikák szerint a rengés elpusztította a várost. Sajnos a következő, több mint 1000 év földrengéstörténetéről keveset tudunk. A magyarországi földrengéskutatást nagymértékben előmozdította az 1763-as komáromi földrengés. A rengés következtében 63-an meghaltak, 102-en megsebesültek, összedőlt 7 templom, 279 lakóház teljesen és 353 részben összedőlt. A komáromi hipocentrum nagyobb aktivitását megőrizte, és 1857-ig átlagosan 20 évenként egy-egy nagyobb épületkárokat okozó rengést generált. Valószínűleg ennek a földrengéssorozatnak hatására írta meg Grosszinger jezsuita pap az első magyar földrengés-katalógust. Szerencsére a forrás elcsendesedett, és csak kisebb rengések jelzik a felszín alatti erők munkálkodását.

Az 1810-ben Mór környékén végbement rengés során súlyos épületkárok keletkeztek, elsősorban Móron és Isztiméren, itt a rengés erőssége elérte a VIII. fokot. Két nagyon erős rengés keletkezett 1829-ben és 1834-ben Érmelléken (Románia). Az 1834-es rengés Kassán, Egerben és Békéscsabán is okozott épületkárokat. A magyarországi megfigyelések azt mutatják, hogy általában a főrengés után csak kisebb utórengések következnek, de éppen ez a két érmelléki, közel azonos erősségű rengés mutatja, hogy a kérdésre nem tudunk megnyugtató választ adni annak ellenére, hogy szeretnénk a lakosságot megnyugtatni. A XX. században a kecskeméti, az egri, a dunaharaszti és a berhidai források aktivizálódtak elsősorban. Szerencsére ezek a rengések súlyos épületkárokat okoztak ugyan, de emberéletet nem követeltek. A jelenlegi előrejelzési módszerek lényege, hogy figyelik a feszültségfelhalmozódást kísérő folyamatokat. Tömegek átrendeződését, mozgását az esetek egy részében geodéziai és gravitációs mérésekkel ki lehet mutatni. A felszín alatti mozgások különböző mélységben lévő víztartó rétegeket megnyithatnak, elzárhatnak, a talajvíz mélysége, a kutak vízhozama megváltozhat. Az állatok szokatlan viselkedése is figyelmeztethet a nagy rengés közeledtére.

Az alapvető magatartási szabályok földrengéskor

• Hagyja el az épületet! A liftet ne használja!
• Védje a fejét, arcát, szemét és szükség esetén a szabad bőrfelületét is! Nedves ruhával védekezhet a gázok és a füst ellen!
• Ne késlekedjen az állatok vagy fontos értékeid mentésével, mert az életébe kerülhet!
• Az út közepén, és ne a járdán haladjon!
• Ha nem tudja elhagyni az épületet, zárja el a gázt, oltsa ki a nyílt lángot! Próbáljon az ablakból jelzést adni, hogy ki tudják menteni! Kapcsolja be a rádiót, TV-t, figyeljen a külső tájékoztatásra, hangosbeszélőre, szirénára, informálja a szomszédokat is!
• Ha tűz keletkezik, próbálja azonnal eloltani, lokalizálni!
• Védje magát az esetleg lehulló tárgyak ellen! Keressen menedéket az épület szilárd belső helyiségeiben, akár egy erős asztal alatt, kerülje a dőlésveszélyes tárgyak közelségét.

Forrás: foldrenges.hu