A szegedi Városháza – virtuális túra

A város szolgálatában több épületet is emeltek, a mai formájában Vedres István tervezte, majd 1799 és 1805 között építették fel. A szegedi nagy árvizet követően a belvárost fel kellett tölteni, így 1883-ban egy új emeletet húztak az épületre.

„…hogy dicsőbb formával

Hatszáz esztendőkre készüljön pompával.

Szerencsésb napokat lásson jövendőkbe,

Mint volt Lajos óta az elmúlt időkbe.”

Vedres István:
Szeged város megnagyobbítandó tanácsháza
Pest, 1799.

Szegeden a polgári középítkezések a városháza emelésével kezdődtek 1728-29-ben. Az első városháza, a Domus Praetoria épülete a vár nyugati kapujával szemben, katonai épületek között kapott helyet. Emeletes homlokzata észak felé nézett, a keleti a később kialakított piactérre – a majdani Széchenyi térre –, hátsó homlokzata a Domus Annonaria hátsó homlokzatára. A két épület ezzel kijelölte a mai Feketesas utca nyomvonalát. A székház maga a kincstári épületekre emlékeztetett, szerényen húzódott meg közöttük.

A széképület

A tisztújításokat korábban mindig a széképületben tartották. A várerődítés alkalmából, amikor a régi városháza le volt rombolva, 1721-25-ben, Nádasdy püspök rezidenciájában, 1726-ban az alsóvárosi ideiglenes székházban, 1729-től fogva pedig a város új „curialis házában” volt a restauratio, kivéve az 1848. és 1867. évi választásokat, amikor azok a széképület előtt „isten szabad ege alatt” történtek meg.
A széképület a régi időben a vár délnyugati körbástyájának szomszédságában, a palánkba vezető bejárónál volt. 1728-ban ugyanazon helyen – ahol ma is áll – épült az új székház azon a telken, melyet Kochnétól sajátítottak ki.

A városháza

A régi, még az 1728. évben felállított városháza a hivatalok elhelyezésére már rég elégtelen volt s az épület keleti és déli földszintes szárnyaiban lévő törökös jellegű boltokat és más nyitott helyiségeket mindenki visszatetszőknek találta. Általános óhajt képezett, hogy a város méltóságának mindenben megfelelő „emlékszerű épület állíttassék”, Roland szoborral ellátott toronnyal. Kívánatossá vált az is, hogy az épületben a hivatalok kényelmes elhelyezésén kívül a fejlettebb társadalmi igények kielégítésére szolgáló szórakozó helyiségek is rendelkezésre álljanak. A földszinten körül boltok, az emeleten pedig külön feljáróval táncvigalmak tartására vigadóterem legyen.

Az épület tervét egy katonai mérnök készítette, északi és nyugati homlokzatát emeletesre, a másik két oldalt földszintesre véve, hol azután törökös vagy rácos modorú boltokat rendeztek be. Az emeletes épületrészben az összes hivatal, börtön kényelmesen elfért. Ez épület 1799-ig fennállt s egykorú rajza is fennmaradt. Ekkor a nyugati szárny kivételével az összes helyiségek lebontották és Schwörz építésznek szép, barokk terve szerint épült az új városháza, melynek fő homlokzata keletre helyezték.

A „türelmetlen” polgármester

Az épület terve és költségvetése is sok vándorutat tett a kamarához, s a felsőbb hatóság az újabb és újabb észrevételekből ki nem fogyott. Volford József polgármester türelmét vesztve, a felsőbb engedély bevárása nélkül hozzá fogott az építkezéshez, és amikor minden rendben volt, a számadásokkal együtt terjesztette fel az iratokat. A kamaránál emiatt persze nagy felháborodás volt és a szigorú feddés nem is maradt el. Az építkezési költségek harmincezer forinton felül voltak, de a szép, akkoriban magasan kiemelkedő épület mindenkit gyönyörrel töltött el.

A munkálatokat nagyrészét szegedi mesterek végezték. A tégla-anyagot a város égettette, az égetésre szükséges fát az algyői uradalom erdőségeiből szerződésileg biztosította és a többi szükségletet is többnyire a város maga állította elő.

Az új épület alapkőletételének ünnepségét az 1799. évi augusztus 30-i jegyzőkönyv a következőkben örökítette meg.

Volford József polgármester

„Nemes Volfordt úr, e városnak polgármestere, a nemes tanácsnak előadta, hogy e városnak újonnan építendő, vagyis bővebbre kiterjesztendő curialis házának emlékeztető köve, mai napon és mostanság, reggeli 9 órakor tétetődne le, melynek solennitására az egész ns. tanácsot invitálta. Kinek invitatiójára e nemes v. tanácsának tagjai ülő helyeikből felkelvén, szép renddel leméne és a pialcz közepette, ahol tudni illik azon curialis ház felemeltetik, ülését sátor alá vette és közönséges gyűlését ottan, a számosabban összetódult és csoportozott nép jelenlétében folytatta, ahol megnevezett polgármester úr hazai magyar nyelven oly beszédet tett az összecsoportozott, sátorok és levegő alatt levő, minden rendben levő úri személyeknek és közönségnek, melyben megmutatta azon felépítendő curiális háznak okát és elkerülhetlen szükségét, megmutatta e város hajdani állapotját, veszélyeit és mostani környülvaló állását; azután végtére élő és ugyancsak magyar nyelvben foglalt olyatén verseket, melyeket ugyancsak e városnak eredete, viszontagsága, boldogsága, azután háborúk által lett pusztulása, ismét lábra való állása és minden nemű hajdani és régiebb, úgy nemkülönben a mostani és mult esztendőkbeli sorsa, állapotja, virágzása, környülvaló állása le légyen írva és ábrázolva.
Ezen magyar versek, amidőn a népség előtt felolvastattak, azok és azzal a jelen lévő nevezetesebb férfiaknak és tisztviselőknek nevei, tulajdon kezeik aláirásaival és e mostani században, vagyis saeculumban forgó és kelő pénzek, vagyis moneták és bankó schaedáknak példázatjai, egy kisded sárga bádog ládácskába tétettek, berekesztettek és két nagyobb, faragott emlékeztető kövek közé, melyben ez az írás és betűk N. SZ. K. SZEGED VÁROSA TANÁTSHÁZA 1799. K. A. H. 30. N. kimetszve látszanak, – helyeztettek. Mely emlékeztető kövek a ns. város bírája, polgármestere és tanácsa által letétettek, általuk és több jelenlevő főbb tisztviselők által téglákkal befedeztettek. Mely emlékeztető kövek ily módon való letételét követték dob, síp, trombita zengedezések és zúgások, mozsarak harsogásai, a közönségnek vívát kiáltásai.”

A versek, amelyekről a jegyzőkönyvben említés van, Vedres Istvánnak ugyanezen évben, sajtó útján is közzé tett, „Nemes sz. kir. Szeged városa megnagyobbítandó tanácsháza” című alkalmi munkája volt, melyben a város azon időbeli közgazdasági viszonyainak érdekes és becses adalékai rejlenek.

„Új városháza emeltessék…”

A ma is látható, új városháza építésére 1799 és 1804 között került sor Vedres István tervei alapján. Az egykori épület hiteles képét egy, az 1879. évi árvíz előtti fotó őrizte meg, amely szerint az első városházával szemben az új székház három szakaszra tagozódó főhomlokzata a piactér felé néz. A középső rizalit (a homlokfal síkjából kiugró rész) magasabb és öt tengelyű. A két oldalsó szakasz négy-négy egytengelyű és egyszerűbb kinézetű. A homlokzati főfalra a rizalit szélességében támaszkodik a kétszintű és toronysisakkal fedett torony, amelynek ablakai a középső rizalitéhoz hasonlóak. A déli és északi oldalhomlokzat szintén hármas tagolású, a középső szakasz fala a két oldalsóé elé ugrik. Az épületet manzárdos tető fedi. A torony körüljáró erkélyét vasrácsozatú mellvédek zárják. A felső toronypárkány hajlataiba helyezték a toronyórákat. A torony legtetején villámhárító állt.

A Városháza az 1879-es árvízután

A nemes tanács háza

Az új városháza és főképp körüljárós erkélyű tornya azt jelképezte, hogy a városban már nem a városparancsnokság és a kamara az úr, hanem a város önkormányzata, a nemes tanács. Az épület a századforduló stílusának megfelelően a klasszicizmusba hajló késő barokk ismertető jegyeit viselte magán. Előképe Nagy Zoltán szerint a budavári katonai szertár lehetett, a szegedi városháza pedig a tornyos városháza típusnak első példája Magyarországon, amelyet számos újabb követ, mint például 1811-ben a nagykőrösi, majd tíz évvel később a már lebontott félegyházi. A Vedres-féle városházát, miután a nagyárvíz idején megrongálódott és a Belváros feltöltése miatt mélyre került, Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján eklektikus stílusban építették át.
A városháza jelképezte a várost, mint jogi személyiséget, a templom, illetve templomok tornyaikkal a városlakók közösségének hitbeli egységét és annak összetartó erejét szimbolizálták.

A városháza építészeti szépségei

Az épület lépcsőházba három színes üvegablakon keresztül szűrődik be kellemes fény. A középső ablakon Szeged címere látható, alatta az alábbi királyi jelmondattal: „Szeged szebb lesz, mint volt”, az üvegablak Kratzmann Ede munkája.
A Városháza közgyűlés terme is gazdag a látnivalókban. A ragyogóan pompás terem falairól Erzsébet királyné, Ferenc József, Tisza Kálmán és Tisza Lajos arcmásai néznek le a szemlélődőkre. A terem mennyezeti freskójának a közepén angyalokat láthatunk, amint a Szeged városának a címerét reptetik az egekbe. A freskó sarkain, pedig olyan vezérlő eszmék jelennek meg, melyeket a városi vezetők fontosnak tartottak.

Virtuális túra a szegedi Városházán(kattintson a képre)

Virtuális túra a szegedi Városházán

A torony

A város egyik szép jelképe a városháza körerkélyes tornya, melyet Babits Mihály költőnk találóan a „csipkéit kacéran hordó, kecses táncosnő”-höz hasonlította. 1849. augusztus 5-én Haynau hadvezér az épület régi tornyából a maga feszes testtartásával figyelemmel kísérte végig a szőregi csata eseményeit, mígnem egy a magyar tábor irányából kilőtt ágyúlövedék csaknem eltrafálta. Ezt a torony falába fúródott ágyúgolyót igen sokáig úgy őrizték, mint a szabadságharc egyik szegedi emlékét.

„Sóhajok hídja”

1883-ban velencei mintára, koraeklektikus stílusban épült abból az alkalomból, hogy Ferenc József osztrák császár és magyar király Szegedre látogatott megtekinteni az árvíz után újjáépített várost, és megnyitni az új színházat. Az uralkodó a Bérpalotában szállt meg, s így közvetlenül eljuthatott a városházára.
Neve sok legendára alapozódik, így megjelenik többek között az a mondás is, mely szerint az uralkodó „sóhajára” építették. A császárnak és kíséretének a szállásról akkoriban – „Víz után” – a sáros és iszapos Piacz-téren kellett volna átkelnie a Városházára. Ezt elkerülendő, és a fényes vendég igényeit kielégítendő készült el a híd.
De közszájon forgott az is, hogy az elítélt rabokat ezen a hídon keresztül kísérték át az ítélőszék elé, akik a várható penzum miatt sóhajtozva, láncaikat csörgetve keltek át rajta. A híd nevét a helyi hagyomány az adózáshoz is köti, mely szerint a hídon áthaladó polgárok sóhajtozva keresték fel az egykori adóhivatalt.

Forrás:

Reizner János: Szeged története 

Blazovich László: Szeged rövid története

Ferenc József Szegeden (Vágó Pál festménye)
A gigafelbontás megtekintéséhez kattintson a képre