Pintér Ferenc, a bűnüldöző haditengerész – avagy Pipás Pista pandúrja

Képek a Szent István és a Viribus Unitis csatahajók egykori írnoka, a későbbi rendőrnyomozó életéből

Hivatalos fotó 1936-ból

Kevesen tudják, hogy a ’20-as évek legnagyobb magyar bűnügyi szenzációjának főszereplője, a sorozatgyilkos „Pipás Pista”-ként ismert, férfiruhában járó, férfi módra élő, de valójában nő, Rieger Pálnét, az „Átokházi rém”-et leleplező rendőrnyomozó, Pintér Ferenc az első világháborúban a tragikus sorsú Szent István csatahajó írnoka volt.

Pintér Ferenc a hajó elsüllyedése idején is a Szent István csatahajón szolgált és a katasztrófát szerencsésen túlélte – bár ehhez tényleg nem kis szerencsére volt szüksége. 
Balogh Tamás, a TIT Hajózástörténeti, -Modellező és Hagyományőrző Egyesület elnökének segítségével idézzük fel a hajóírnok-nyomozó szerencsés megmenekülését. 

A csatahajó mentése és a szerencsés megmenekülés

A sérült és oldalára billent csatahajó mentését oly módon is megkísérelték, hogy a kíséretében haladó testvérhajó, a Tegetthoff csatahajó vontába vette és a közeli Brlguje-öbölbe vontatta volna, ahol a sekély part menti vízben a vízzel megtelő hajó az elsüllyedés veszélye nélkül „leült” volna az öböl fenekére, amíg a lékeket lezárják, a vizet kiszivattyúzzák és elvégzik a legszükségesebb javításokat. A vontatókötelet a megszűnt elektromosáram-szolgáltatás miatt kézzel kellett a fedélzetre csörlőzni. Ebben a munkában segédkezett több társával együtt Pintér Ferenc is a csatahajó felső fedélzetén, legelöl, ahol a fedélzeten egy rövid szakaszon szabadon futnak a horgonyláncok. A Szent István felgyorsult dőlése miatt azonban a munkákat abba kellett hagyni, a vontatásra már nem került sor. A fokozódó dőlés miatt a ferde fedélzeten azonban hirtelen a dőlésoldal felé kezdtek csúszni a súlyos horgonyláncok, ledöntve lábukról azokat, akik nem tudtak idejében félreugrani.

A szegedi szerb templomban 1973. június 27-én
Nikoláev Zsiván esperes-plébános társaságában

Pintér is az egyik lánc alá került és ott maradt – a lánc alá szorult lábbal – a fedélzethez szögezve. Már éppen felkészült rá, hogy a hajóval együtt fog elsüllyedni, s a szegedi szerb hajóács – super – családból származó Pintér ekkor Szűz Máriához kezdett imádkozni. Ám a part felől, a közeli dalmát hegyekből feltámadó és a tenger felé fúló reggeli szél egy hirtelen rohama ekkor megbillentette a hajót, s a láncok ismét megmozdultak. A fellazult lánc alól így Pintér kibújhatott. Megmenekülése emlékére a horgony kicsinyített ezüst mását ajándékozta a szegedi szerb templom „csodatévő” Madonnájának (a kis horgony a templomban ma is látható). A súlyos láncszem nyomát pedig a haláláig viselte a lábszárán. Pintér Ferenc fia ma is él a Duna mentén, Kisapostagon. 

Pintér, a rendőrtiszt

A rendőrtiszti vizsgát 1926. február 1-én tette le, majd 3 évig a szegedi I. kerületi Rendőrkapitányságon dolgozott. Utána helyezték ki a tanyavilágba, ahol az őrszoba vezetője lett. Érdekesség, hogy Szeged királyi kiváltságai közé tartozott, hogy külterületén – a városkörnyéki földeken – nem járőrözhetett a Csendőrség, ezért a tanyákon is a városi rendőrség alakulatai vigyáztak a rendre.

Az 1930-as évek derekán a Királyhalmi Pusztai Őrszobán

Pintér Ferenc 1948 októberében vonult nyugállományba. Szolgálatát – mint emlékirataiban írja – a rendőrtiszti vizsga sikeres megszerzésekor letett eskü szövege szerint „pártatlan eréllyel, emberszerető kímélettel” végezte. „Amikor kikerültem a pusztaságba, a táj szép volt, kaptam egy 10-12 holdas körzetet, annak biztonságáért, nyugalmáért felelősséget kellett vállalnom. Szememben a bűnöző is ember volt, soha nem éreztettem, hogy haragudnék, vagy lenézném őket és soha nem ragadtattam el magamat törvénytelen cselekedetre – pedig nagyon sok esetben próbára tették az idegeimet – soha nem hagyott el a hagyományos tengerész hidegvér.”

A szegedi helytörténész

1973 júniusában, szegedi otthonában
A háttérben a maga festette
Szent István csatahajót ábrázoló kép

1973-ban találkozott vele Petneházy Zalán, aki nem mindennapi személyt ismert meg az egykori haditengerész-negyedmesterben: „Nyolcvannégy éves, testben és szellemiekben teljesen friss és ép” – írja az emlékiratait szépen futó gyöngybetűivel. A már kész sok köteg közül az egyik a „Szent István” elsüllyedéséről szól Egyebekben a híres Bálint Sándor szegedi muzeológus és helytörténész állandó munkatársa és barátja Szeged helytörténetének a feldolgozásában. Ugyanis a Pintérek ős szegediek, nagy-és dédapja odavaló hajóács volt egykor a bőgőshajók korában. „11.000 címszava van meg felcédulázva, amit fel akar dolgozni! Csodálatos!!” Nem kevésbé csodálatos, hogy Pintér Ferenc bátyja, Pintér István szintén haditengerész lett: az első világháborúban a Hadiflotta dunai részlegénél, a Flottillánál szolgált a Bodrog monitoron. Az 1940-es években egyike volt Szeged legnagyobb közmegbecsülésnek örvendő önkéntes véradóinak.

1916. január 19-én
a Szent Istvánra történő behajózás napján

Történetét saját önéletírása és fia elbeszélése alapján dr. Balogh Tamás (a TIT HMHE elnöke) és Csepregi Oszkár (a csatahajó roncsainak 1994-1998 közötti feltárása idején a Magyar Búvár Szövetség elnöke, a TIT HMHE tagja) 2002-ben feldolgozta A SZENT ISTVÁN csatahajó és a csatahajók rövid története című kötetében (General Press kiadó, Budapest, 2002). Az egykori hajóírnok, későbbi rendőrnyomozó családjától – fiától Lászlótól és unokájától Katalintól – kapott képek és képeslapok felhasználásával pedig 2008-ban rendezett kiállítást az egyesület számára, 2009-ben pedig a National Geographic Magyarország hasábjain is felidézte az egykori haditengerész emlékét.

A Szent István csatahajó krónikája a Szent Korona Rádió weboldalán olvasható.

Most a családtól 2008-ban kapott és a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesületnek az akkori Múzeumok Éjszakáján tartott kiállításán bemutatott képekkel emlékezünk az öreg tengerészre és emlékére, amelyet gondosan őriz és ápol családja.

                                                                               dr. Balogh Tamás