A szegedi aviatikustól a MiG-21-esig

A magyar repülés történetei

A magyar repülésnek voltak dicsőséges és felemelő évtizedei, amikor Szeged is kiemelkedő szerepet játszott. Louis Blériot francia mérnök, a repülés egyik úttörője, 1909. július 25-én Calais és Dover között átrepülte a La Manche-csatorna közötti 37 km-es távolságot, majd ugyanezen év október 17-én Magyarországon is bemutatót tartott. A szegedi Weimann Jakab ekkor eljegyezte magát a még csak születőben lévő repüléssel.

A repülés hajnalán Weinmann Jakab, a méltatlanul elfeledett szegedi fiatalember, a debreceni Horog Jánossal együtt – egyedüli magyarokként – Blériot iskolájában tanulhattak.

Weimann, a szegedi aviátor

„A szegedi aviátor élete sajnos csak a korabeli újságok hasábjairól ismerhető meg” – mondja Pusztai János repüléskutató. „A vele kapcsolatos helyi adatokat, levelezéseket a kor szokásának megfelelően leselejtezték.”
A későbbi aviatikust 1869. november 29-én jegyezték be a szegedi anyakönyvbe Weimann Móricz cipész második gyermekeként. Jakab életútja a gyógyszerészettől az újságírásig ívelt, amikor Kulinyi Zsigmond, a Szegedi Napló felelős szerkesztőjének ajánlásával Londonba került.

Hangármunkásból a botkormányig

Blériot és a repülés ekkor már teljesen magával ragadta, így otthagyva a gyógyszerészeti munkát, egy Londonhoz közeli hangárban vállalt munkát, csak közelebb lehessen a levegő úttörőjéhez. Rendszeresen küldött tudósításokat Szegedre, így az 1912. február 12-i Délmagyarország mint a „világ leghíresebb aviatikusa”-ként cikkezett róla.
Néhány évvel később Weimann az akkori világ leghíresebb és legnagyobb francia repülőiskolájában német, angol és francia katonatisztekkel együtt ismerkedett meg a repüléssel. Bár az iskola szinte minden anyagi lehetőségét kimerítette, mégis rendületlenül tanult tovább. Egy szegedi befolyásos ismerősét kérte csak meg levelében, hogy járjon közbe a városi tanácsnál egy 5000 koronás ösztöndíjért, melyért cserébe visszatérve a városba a repülőbemutatókat és oktatásokat kínált. Ugyan kérvényét a szegedi városvezetés elutasította, ő mégis tovább folytatta tanulmányait. Franciaországban mint angol állampolgár tartózkodott, de mégis büszkén hirdette magyarságát, szegedi születését.

A híres magyar aviatikus

Barátaival és a magyar újságokba küldött levelezéseiből kiderül, hogy tehetsége hamar feltűnt Blériot-nak olyannyira, hogy maga a mester küldte őt előbb olaszországi, majd amerikai körutakra, ahol a repülősiskolát népszerűsítette.
Weimann ekkor már magassági rekorddal is kísérletezett, melyet a kor kiforratlan technikája és a sötétedés miatt nem sikerült megrepülnie, azonban még így is 1800 méteres magasságba emelkedve kivívta a nemzetközi sajtó figyelmét, ahol már „híres magyar aviatikus”-ként emlegették.

Amerikába érkezve szinte az első bemutató repülésén, New Yorkban, egy technikai probléma miatt lezuhant. Ugyan túlélte a balesetet, mégis ekkor merült fel benne a visszavonulás gondolata. Közben folyamatosan levelezett a szegedi elöljárókkal, kérve a Szeged anyagi segítségét, melyet végül a városi tanács – értesülve a világsajtóból a szegedi repülős híréről – megítélt számára. Weimann személyesen kívánta átvenni az 5000 koronás ösztöndíjat, ezért zsebében egy levéllel – amit Blériot személyesen írt a városi tanácsnak – Párizsból Budapestre indult. Sajnálatos módon azonban sohasem érkezett meg, mert a párizsi gyorsvonaton, 1912. február 12-én, egy zárt kupéban holtan találták. Halálának okaként szívszélhűdést állapítottak meg, ami nagy valószínűséggel az akkor 43 éves aviatikus amerikai balesetének későbbi következménye lehetett.

A magyar katonai repülés dicsőséges évei

A magyar repüléstörténetben jónéhány évtizedet ugorva érkezünk el Szentgyörgyi Dezsőhöz, akinek ma a Magyar Honvédség 59. kecskeméti repülőbázisa viseli a nevét. Fia – aki maga is pilótaként közel 13 ezer órát töltött a levegőben – édesapjáról emlékezett meg, aki a Magyar Királyi légierő legeredményesebb vadászpilótájaként, szolgálata során 29 igazolt győzelmet ért el.
„Édesapám Lindberg óceánátrepülésének hatására szerelmesedett bele a repülésbe” – kezdte a visszaemlékezést a legendás pilóta fia. „1933-ban, 18 évesen katonai vonult be katonai szolgálatra, s már ekkor repülősnek jelentkezett, de megfelelő iskolai végzettség hiányában először csak repülőgép-szerelőnek vették fel. Mivel a szakiskolát kiváló eredménnyel végezte el, több társával egyetemben lehetőséget kapott arra, hogy pilótaképzésen is részt vehessen.”
Szentgyörgyi Dezső vadászkiképzést kapott és részt vett az 1/2 Lúdas Matyi vadászrepülő-század kötelékében a kárpátaljai hadműveletekben. 1939. március 24-én átesett a tűzkeresztségen, századával az Iglót bombázó gépeket kísérték. 1941 tavaszán Reggiane Re.2000 Falco (magyar nevén Héja) repülőgépre kapott átképzést, majd 1942. nyarán az 1/1 Dongó vadászrepülő századdal együtt került a keleti frontra. Először Re.2000, majd Messerschmitt Bf-109 gépekkel repült. Első légi harca során, 1942. augusztus 7-én tévedésből egy német Heinkel He-111 bombázógépet lőtt le.
A kormányzó legidősebb fiával, vitéz Horthy Istvánnal egy repülőszázadban szolgálva 142 bevetést repült és 6 szovjet gépet lőtt le igazoltan.

A Pumák között

1944. május 1-én megalakult a 101. Puma vadászrepülő osztály. A Szentgyörgyi sikerei a Pumák között is folytatódtak. Első amerikai gépét 1944. június 14-én lőtte le, áldozata egy amerikai Lockheed P-38 Lightning volt. Később hat amerikai gépet lőtt le húsz, más adatok szerint huszonkét bevetésen. Az „amerikai szezon” után újra a vörös csillagos gépek lettek az ellenfelek. A háború végéig még 17 szovjet gépet lőtt le, az utolsót 1945. április 16-án, az osztrák Raffelding körzetében.
Nagy szakmai tekintélyét nem csak légigyőzelmeinek köszönhette, hanem azért is, mert kiválóan repült és sohasem tört pilótahibából gépet. Azon kevés pilóta közé tartozott, akiket soha nem lőttek le, „nem fogta a golyó”. A háborút közel 220 bevetéssel és 29 igazolt légi győzelemmel fejezte be.

A honi légvédelem

A hazai légvédelem 1944-ben – a kor egyik csúcstechnikájának számító Messerschmitt Bf-109-essel repülve – próbálta felvenni a harcot az akkor már harmincszoros túlerővel bíró amerikaiakkal. A levegőben folyó csatákban a pilóták csak a gépekben látták az ellenséget, nem a katonában. Szentgyörgyi Dezső egy alkalommal az általa lelőtt szovjet gépből kiugró pilóta életét azzal védte meg a németek géppuskatüzétől, hogy addig körözött gépével az ejtőernyős körül, míg az biztonságban földet nem ért. Ez a pilóta lett később az oktatója, amikor a Szovjetunióban az Iljusin Il-18-as repülőgépre kapott kiképzés.

A MASZOVLET polgári pilótája

Szentgyörgyi a hadifogság után hazajött, ahol 1946-49 között a MASZOVLET pilótájaként szolgált. 1950-ben koholt vádakkal letartóztatták és csak 1956-ban szabadult ki. Később a Malévnál lett pilóta, ahol több mint ötmillió kilométert repült. Legendás szerencséje 1971. augusztus 28-án fogyott el. A Malév koppenhágai járatának katasztrófája során egy Il-18V típusú, repülőgéppel a leszállás közben egy nagy erejű, kis kiterjedtségű leáramló légáramlás a földhöz csapta gépét, melyben ő és társai halálukat lelték.
Szentgyörgyi Dezső minden idők legeredményesebb magyar vadászpilótájaként íródott bele a hazai repülés történetébe. Nevét – több emléktábla mellett – a Magyar Honvédség MH 59. számú kecskeméti repülőbázisa őrzi.

Horthy István, a „kiskormányzó”

Horthy István 1928-ban szerzett gépészmérnöki diplomát, majd a MÁVAG gyárban kezdett el dolgozni. 1934-től vette át a cég vezetését, majd 1938-tól a vezérigazgatói posztot. A tervezőcsoport, melynek élén dolgozott, sok neves fejlesztésben vett részt, így a legendás 424-es gőzmozdony is a kezük munkáját viseli. 1941 júliusában államtitkárrá, 1942. február 19-én kormányzóhelyettessé nevezték ki.
1927-től vezetett repülőgépet, majd tartalékos tisztként került a frontra, ahol a legendás pilótával, Szentgyörgyi Dezsővel szolgált együtt. 1942. augusztus 20-án búcsúbevetésének szánt repülésekor elvesztette uralmát Héja típusú gépe felett, és lezuhant. Halálát máig is találgatások övezik, de a szakemberek többsége a nehezen vezethető gépben és Horthy István gyakorlatlanságában látja a baleset okát.
A baleset körülményeiről, és a kormányzóhelyettes temetéséről egy korábbi cikkben olvashatnak.

A magyar óceánátrepülés

1931. július 15-16-án két magyar pilóta, Endresz György és Magyar Sándor repülte át első magyarként az Atlanti óceánt. Repülésük emlékére harminc évvel ezelőtt – 1981. július 19-én – repült Ferihegyre Krug László és Cs. Németh Zsigmond egy Beechraft Bonanza egymotoros géppel. Élményeiről és útjukról mesélt a pilóta, aki akkoriban az USA-ban élt és dolgozott.

Indulásuk korántsem volt zökkenőmentes. A magyar politika nem látta szívesen a „tengerentúli” rekordrepülőket, így csak hosszas huzavona után kapták meg a kormánytól az engedélyt. Az óceán fölé Új-Fundlandról induló kis gép – hasonlóan a korábbi óceánátrepülésekhez – szinte repülő benzintankként szelte át a kontinensek közti távolságot. A szárnyak alatt elhelyezett két 1100 gallonos tartály mellett, az utastérben egy 60 gallonost is elhelyeztek. A háromezer méteres magasságban haladó kisgép hosszú távú rádiója ugyan elromlott, de ez nem hátráltatta a magyar repülősöket. A 250 mérföldenkénti kötelező bejelentkezést a felettük haladó utasszállító gépek, majd egy Írországból felszálló, és útjukat folyamatosan figyelemmel kísérő amerikai F-16-os vadászgép közvetítésével sikerült megoldaniuk.

Az állandóan esős, ködös Anglia ragyogó napsütéssel köszöntötte a rekordereket. A kontinens belsejében azonban már sűrű, zárt felhőtakaró várta a kisgépet. Mivel literre ki volt számolva az üzemanyaguk a német légtérbe érve kérték a légiirányítást, hogy ne kelljen nekik az útirányuktól eltérniük.
A ferihegyi repülőtéren – ugyan két napot késett útjuk – közel 15 ezren várták őket, de köszöntésükre az akkori regnáló politika nem ment el. Rekordjuk a mai napig él, hiszen hasonló egymotoros géppel egyedül a két magyar pilótának sikerült ekkora távolságot leszállás nélkül repülnie, aminek nagy részét az óceán felett repülve tették meg.

Az 50-es évek magyar repülése

A 82 éves egykori vadászrepülő, Knoll Gyula tagja volt az pilóták azon elit csoportjának, akik a háború után újonnan megalakult honi légvédelemben előbb a légcsavaros, majd később a MiG-15-ös 19-es és 21-es vadászgépekkel repülhettek.

MiG-15

A nyugállományú ezredes 10 éves korában fertőződött meg a repülés szenvedélyével, amikor gyermekkorában a közelükbe telepített katonai repülőkkel találkozott. Mezőgazdasági gépszerelőnek tanult, ami későbbi katonai szolgálata alatt szinte egyenes utat kínált a repülés felé. Kitartásával, szorgalmával hamar kivívta parancsnokai elismerését, így egyre magasabb szintű kiképzéseken vehetett részt.
Az országba érkezett MiG-15-ös sugárhajtású gépekkel megalakuló légvédelem egyik meghatározó alakjaként századparancsnoki, majd repülőtér-parancsnoki posztig emelkedett. A kor repüléstechnikai és tervezési hibái miatt számos kényszerleszállást is túlélt.

A hanghatáron túl

MiG-19

Az 1950-es évek vége felé az amerikai gépek már nagy sebességgel, széltében, hosszában szelték át büntetlenül Magyarország légterét. A Varsói Szerződésen belül 1959-ben döntöttek arról, hogy huszonöt magyar pilótát átképeznek a MiG-19PM elfogó vadászgépre. Ők voltak a Magyar Légierő legképzettebb pilótái, ászai.
Ekkor Taszárra tizenkét MiG-19-est hoztak a szovjet pilóták. Az átfestést követően kezdődött meg itthoni berepülésük, amihez Knoll Gyula őrnagyot kérték föl parancsnoknak, aki egy bemutatórepülésen hazánkban először lépte át a hangsebességet ezzel a harci repülővel.

Szántóföldről az égbe

Knoll Gyula nyugállományú ezredes 1930-ban egy kis Tisza-parti településen, Balsán született. 19 évesen vonult be a honvédséghez, majd 1970-ben aranykoszorús, első osztályú mester-pilótaként szerelt le. A taszári ezred parancsnokhelyettese MiG-21-es géppel a hangsebesség kétszeresével is repült. A kor technikai színvonalára jellemző, hogy gyakorlórepülések alkalmával különböző géptípusokkal hét kényszerleszállást élt túl. A repüléstől ugyan eltávolodott, de bajtársaira emlékezve az ország különböző településein eddig 25 emlékművet illetve emléktáblát avattatott föl a hősi halált halt pilóták emlékére.

Turisztikai applikációt fejleszt az SZTE Kommunikáció Tanszéke

Szegedi turisztikai applikációt fejleszt az SZTE Kommunikáció Tanszéke. A fejlesztés célja az, hogy bevonják az egyetemi gyűjteményeket, látogatható emlékeket is a város turisztikai körforgásába.

A projekt alapját jelentő kutatást a Kommunikáció Tanszék készítette el, az applikáció létrehozását Illés Réka egykori kommunikáció szakos hallgató és Rózsa Dániel programozó valósították meg.
    Szeged turisztikai vonzerejét erősítheti az az applikáció, melyet a Szegedi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének kutatása alapján és tanszéki koordinálással fejlesztenek. A mobilalkalmazás lényege, hogy felhívja a figyelmet a különböző értékes egyetemi gyűjteményekre, emlékekre, melyek jelenleg kiesnek a turisztikai körforgásból.
    A „Tudományok városa – Szeged” nevű applikáció egy turisztikai kutatás eredményein alapul, melyet a Kommunikáció Tanszék végzett el. Ezután a mobilapp úgynevezett drótvázának részleteire a tanszék mobil és közösségi kommunikációs képzése keretében készültek elképzelések, a munkát meghatározó kreatív ipari szereplők segítették. Mindezek alapján olyan alkalmazás jött létre, mely nem csak az egyénileg érkező turistáknak, hanem az iskolás csoportoknak, egyetemi látogatóknak, sőt, akár a szegedieknek is izgalmas látnivalóként mutatja meg az egyetem gyűjteményeit.
    A mobilapplikáció összesen öt városi sétát kínál 40 perctől egészen 8 óra 40 perces időtartamig. A szegediek és az idei érkező turisták részt vehetnek „A tudomány esszenciája”, a „Természet és tudomány”, az „Egyetemi épületek”, az „Állatok és növények” sétán, valamint a „Szent-Györgyi Albert túrán”. A séták során megismerhetik például az Egyetem utcai épületben lévő Őslénytani és Geológiai Gyűjteményt, a Régészeti Gyűjteményt, a Klebelsberg Egyetemi Könyvtár természettudományos érdekességeit és különböző köztéri szobrokat, emléktáblákat is. Emellett olyan népszerű turisztikai attrakciók is szerepelnek a túrák állomásai között, mint a Vadaspark, a Füvészkert, a Tudástár, a Szent-Györgyi Albert Agóra vagy éppen a Móra Ferenc Múzeum. Az applikáció a sétaútvonalak kijelölése mellett mindegyik helyszínről különböző érdekességeket, fontos információkat is bemutat.
    Az applikációt Illés Réka, nem régen végzett kommunikáció szakos hallgató és Rózsa Dániel fiatal programozó valósították meg a Kommunikáció Tanszék koordinálása mellett. Az applikáció első változata már elérhető a Google Play áruházban:
https://play.google.com/apps/testing/tourist.rozsa.daniel.hu.szegedscience

BorABC: Magyarország borvidékei I.

Bor tér - Szeged

Magyarország Európa tradicionális bortermelő országai közé tartozik. Gyakorlatilag az ország egész területe bortermő vidék. A talajnak és a klímának, illetve ezek változatos voltának köszöntető az a tény, hogy ez a kicsiny kis ország 22 borvidéket mondhat magáénak. Ezúttal a Csongrádi, a Hajós-Bajai, a Kunsági, az Ászár-Neszmélyi, a Badacsonyi, a Balatonfüred-Csopaki, és a Balatonfelvidéki borvidékkel ismerkedhetnek meg.

A változatosság a magyar borok egyik legfőbb erénye. Magyarország azon kevés országok közé tartozik, amely a klasszikus borfajták teljes skáláját átfogja a fehér boroktól kezdve, a testes vörös borokon át a természetes édes borokkal bezárólag. A szőlőfajtákban is nagy változatosság mutatkozik, a magyar és nemzetközi fajták egészséges egyensúlyban vannak a borkészítésben.
Magyarország éghajlata döntően száraz kontinentális, bár néhány helyen érezhető az Atlanti-óceán hatása, Dél-Magyarországon pedig a mediterrán vonások jellemzők. Emiatt a sokszínűség miatt a borvidékek is jelentősen eltérnek egymástól, akár földrajzi közelség esetén is. Magyarországon ma 22 borvidéket tartanak számon. Ezek közül három található a Nagy-Alföldön. Ez a három borvidék teszi ki területnagyság szempontjából a bortermelő vidékek 45 százalékát. Tizenöt borvidék van a Dunántúlon, 4 pedig Észak-Magyarországon. Területük nagyságát tekintve a borvidékek nagyon különbözőek. A két legkisebb, Mór és Somló 1000 hektár alatt vannak, míg a legnagyobb, a Kunság, 25.600 hektáron terül el. A legtöbb borvidék nagysága átlagosan 1000-5000 hektár között mozog.

Csongrádi borvidék

A középkori Csongrád határában a Tisza ártéri gazdálkodásának, haszonvételének részeként szőlőtermelés volt, ami félvad, fákra futtatott szőlőt jelentett. A török időkben kezdték termeszteni a középkori görög „Skuteri” városból származó, albán eredetnek is mondott Kadarkát. A jó homokú talajban kedvező termőképességű és jó minőségű borszőlőket termesztenek. A Kadarka igazi „Hungaricum”. A vörösborok között előkelő helyet foglal el. Szép bíborvörös a színe, bársonyos az illata. Könnyű bor, mely halételekhez, sültekhez igen kellemes ital. És alkalmas étkezés utáni borozgatáshoz is. Sajnos termesztése jelentősen visszaesett, így kevés van a piacon e kitűnő borból. A ma termesztett fajták főleg Kékfrankos, Cabernet Frank, Zweigelt. Kitűnő vörösborok mind, melyek megtalálhatók a legtöbb őstermelőnél éppúgy, mint a nagyobb szőlőtermelőknél. A csongrádi borvidéken a vörösborok mellett fehér borokat is találunk, így a Zöld Veltelini, a Csongrádi Rajnai Rizling, Rizling Szilváni. A borok jól példázzák a világhírű szőlőfajták, a meleg napfényes csongrádi borvidék és az alkotó emberek igazi egymásra találását.

Hajós-Bajai borvidék

A Hajós-Bajai borvidék története a Kunsági és a Csongrádi borvidék történetével egyezik meg, korábban ugyanis e három borvidék együttesen alkotta az Alföldi borvidéket. A szőlőtermesztésre vonatkozó első írásos emlékek 1075-ből származnak. Nagyon sokáig csak fehérbort termesztettek a környéken, a XVI-XVII. századtól azonban a vörösborszőlő fajták termesztése került előtérbe. A XVIII. században német telepesek érkeztek a vidékre. Több neves borosgazda volt közöttük, akik kemény munkával pár éven belül rangot, elismerést és hírnevet szereztek a környéknek. A borvidék 1990-ben Hajós-Vaskúti borvidék néven önállóvá vált. Nem lehet tudni, hogy miért, de 1998-ban a borvidék nevét Hajós-Vaskútiról Hajós-Bajaira változtatták.
A borvidék főbb bortermelő községei: Baja, Császártöltés, Csávoly, Érsekcsanád, Hajós, Vaskút, Nemesnádudvar. A borvidék területe: 1700 ha.
A Csongrádi borvidékhez hasonlóan a szőlőültetvények humuszos homoktalajokon és csernozjom (fekete föld) jellegű homoktalajokon települtek. Napfényben gazdag terület. Csongrád után itt a legmagasabb az éves napsütéses órák száma: 2100 óra. A csapadék éves viszonylatban kevésnek mondható, eloszlása egyenetlen. A nyár forró, a tél enyhe. Aszálykárral csak ritkán, fagykárral viszont gyakran kell számolni.
A szőlőfajtái a következők: Kékfrankos, a Zweigelt, a Cserszegi fűszeres, a Chardonnay, a Cabernet Franc, az Olaszrizling és a Kadarka.
Az itt termelt borok lágyak, extrakt és savtartalmuk alacsonyabb, mint a hegyvidéki boroké.
Borfajták: Bajai Kékfrankos, Hajósi Cabernet Sauvignon, Hajósi Kékfrankos.

Kunsági borvidék

Az alföldi szőlőtermő táj és az ország legnagyobb kiterjedésű és szőlőterületű borvidéke. 68 hegyközségben 32 800 szőlő-és bortermelő hegyközségi tag mintegy 25 000 ha termő szőlőt művel, róla 200 000 tonna körüli szőlőt szüretel és ebből készít bort. A nagy kiterjedés, az egyes területek eltérő adottságai, fajtahasználata, borászati hagyományai és lehetőségei, piaci megjelenési törekvései miatt a borvidék 8 körzetre tagozódik. A körzetek átlagterülete megegyezik az ország borvidékeinek átlagos szőlőterületével. A borvidék jellemző talaja meszes homoktalaj, változó minőségű altalajjal, de jelentős területen található lösz, öntéstalaj és a gödöllői dombság déli nyúlványainak kötött talaja is. Klímájában kedvező, az országos átlagnál nagyobb napfényes óraszám, a könnyen felmelegedő talaj síkvidéki jelleg miatt mind a téli, mind a késő-tavaszi és kora őszi fagyoknak az átlagosnál jobban kitett. A filoxéravész idején a magyar szőlőkultúra átmentésének volt meghatározó bázisa a kiskunsági homok. Ekkor települt ide Kecskemétre Mathiász János méltán világhírű szőlőnemesítő is. Ma Kecskemét-Katonatelep és Miklóstelep a hazai szőlészeti és borászati kutatás fontos központja. A borvidéken 64 szőlőfajta található. Ebből 10 fajta adja az összes szőlőterület kétharmadát.
Szőlőfajták: Izsáki sárfehér, Zalagyöngye, Ezerjó, Kékfrankos, Cserszegi fűszeres, Rizlingszilváni, Kövidinka, Kadarka, Kunleány, Olaszrizling. A nagyobbik hányad asztali borok készítésére alkalmas. Az összes szőlőtermés mintegy 20%-ából készíthető vörösbor. A következő 10 évben telepíteni tervezett fajták: Kékfrankos, Cabernet Suvignon, Cabernet Franc, Zweigelt, Olaszrizling, Rajnai rizling, Cserszegi fűszeres, Chardonnay. A borvidéken termett szőlőből készült bor kétharmada jelenleg asztali és tájborként kerül forgalomba, nagyobb hányada folyóborként. Egyre több borászat palackozza minőségi borait. Híres a borvidék vermutjairól, törköly-pálinkáiról és borpárlatairól is.
A palackozva forgalomba kerülő fehérborok közül kiváló minőségű az Olaszrizling Chardonnay, Rizlingszilváni, Ezerjó, Muskotály, Cserszegi fűszeres, Rajnai rizling.
Vörösborok közül pedig a Kadarka, Kékfrankos, Zweigelt, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon borok méltán közkedveltek és a borvidéki, alföldi borversenyeken is rendre aranyérmes helyezést érnek el. A borvidék nagy kiterjedtsége és a termelt borok széles skálája méltán alapozza meg a borvidék szlogenjét: a kunsági bor a mindennapok bora. Megtalálja itt a fogyasztó a napi étkezéshez, baráti beszélgetésekhez nélkülözhetetlen kiváló minőségű asztali és tájborok széles skáláját.

Ászár-Neszmélyi borvidék

A borvidék területe mára elérte a 2200 hektárt, köszönhetően a folyamatos telepítéseknek, a vállalkozó kedvű beruházóknak és a támogatási lehetőségek kihasználásának. A szőlőültetvények a Bakony, Vértes, Gerecse, Pilis és Visegrádi-hegységet kísérő domboldalakon, lankákon és platószerű területeken, valamint a Kisalföldhöz tartozó Komárom-esztergomi síkság magasabban fekvő részein helyezkednek el. A borvidéket északon a Duna, Nyugaton a Kisalföld határolja, s két körzetre oszlik: az ászári és neszmélyi régióra. Időjárási viszonyai kiegyenlítettek, a kontinentális éghajlat óceáni mérséklő hatása kedvez a szőlőtermesztésnek. A napsütéses órák száma 2200 óra/év, az évi középhőmérséklet 10°C, a csapadékmennyiség 600 mm körüli. Szőlőterületei többnyire 150-300 m tengerszint feletti magasság között találhatók. A lejtés kitettsége szerint leggyakoribb a DNy-i és déli fekvés. A borvidék sajátossága, hogy a viszonylag alacsony hegyek oldalain és hátain az árnyékolás kismértékű, és valamennyi terület szinte egész nap fürdik a napfényben. A borvidék talajképző kőzetei és talajai változatosak. Uralkodó típusai a löszön kialakult barna erdőtalajok gyakran erodált területei. Az Ászár-Neszmélyi borvidék neves borait adó tradicionális fajták mára jórészt kicserélődtek. Az 1970-es évek második felétől egészen napjainkig jelentős fajtaszerkezet-változás állt be. A borvidék ez idő szerinti legjelentősebb fajtái: a Rizlingszilváni, a Chardonnay, a Zöld Veltelini, az illatos bort adó fajták közül az Irsai Olivér, a Cserszegi fűszeres, a Tramini és az Ottonel muskotály. Emellett nagyobb területen megtalálható a Sauvignon Blanc, a Rajnai rizling és a Leányka. A vörösbor szőlők közül a Kékfrankos, a Cabernet Sauvignon és a Pinot noir fajtákkal találkozhatunk.

Badacsonyi borvidék

Ásatások leletei bizonyítják, hogy már 2000 évvel ezelőtt virágzó szőlőkultúra volt Badacsony környékén, de feltehetőleg már a kelták korában is voltak szőlőültetvények a vidéken. A hegy lábánál vezetett a rómaiak egyik híres hadiútja Aquincumba. A nagyobb szőlőtelepítések Probus császár nevéhez fűződnek. Ezekre az időkre emlékeztetnek a szüreti motívumokkal díszített római kori épületmaradványok, sírok, szobrok. A honfoglaló magyarok már ismerték a szőlőt, a bort és ennek megfelelően, mint értéket adományozták a későbbiekben. Ennek során a XIII. században a borvidék jelentős része egyházi kézbe került.
A filoxéravész utáni rekonstrukció során a szőlőtermesztés technológiája e borvidéken is jelentősen megváltozott. Ekkor építették a várfalnak is beillő támfalakat az erózió megakadályozására. A szürke csuhás szerzetesek egy francia eredetű fajta, a Pinot noir, borát helyi különlegessé emelték. Ennek köszönhetően ismerjük ma is e fajtát Szürkebarát néven. Különleges évjáratokban a bogyói betöppednek, sőt aszúsodhatnak is. Ekkor különleges természetes csemegebor készülhet belőle. A másik e termőhelyről elhíresült fajta a Kéknyelű. Ez a fajta tiszta ültetvényben ritkán fordult elő, mert nővirágú, ezért rosszul termékenyül ezért a Budai zöld fajtával ültették vegyesen. A szüretkor nem szedték külön, hanem együtt dolgozták fel bornak, ami a Kéknyelű nevet viselve jelent meg.
Területe 1647 ha, főbb fajtái: Chardonnay, Kéknyelű, Olaszrizling, Ottonel muskotály, Rajnairizling, Sauvignon Blanc, Szürkebarát, Pinot Blanc.
Kiegészítő fajtái: Furmint, Tramini, Rizlingszilváni, Zenit, Hárslevelű, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Pinot Noir.
Ültetvényes fajtái: Cserszegi fűszeres, Badacsony 31., Badacsony 36., Badacsony 38., Ezerfürtű, Ezerjó, Gyöngyrizling, Jubileum 75., Leányka, Pirosszlanka, Sárga muskotály, Semillon, Zalagyöngye, Zöld Veltelini, Zengő, Zefír, Zeusz, Furmint, Lakhegyi mézes, Kecskemét 3., Göcseji zamatos, Karát, Úrréti, Pintes, Kadarka, Zweigelt, Kékoportó, Nektár, Budai. Éghajlatát a Balaton víztükre kedvezően befolyásolja. Különösen a déli, délnyugati lejtők napfényes, védett területein alakul ki kedvező mikroklíma a szőlő számára. A nagy víztömeg meggátolja a hőmérsékleti szélsőségek kialakulását, valamint biztosítja a levegő magasabb páratartalmát. Talaja változatos. A vulkanikus hegyek lejtőit pannonagyag, pannonhomok, helyenként lösz takarja, amelyek a hegy csúcsa felé haladva mindinkább bazalt és bazalttufa törmelékkel keverednek.

Balatonfüred-Csopaki borvidék

A honfoglalás után Karkász törzse vette tulajdonába a területet, majd 1082-ben kelt birtoklási jegyzék szerint a veszprémi püspökre szállt. 1211-ben Balatonfüred a tihanyi apátság tulajdona lett. A papoknak, szerzeteseknek köszönhetően e vidéken a szőlőművelés, a borászat színvonala évtizedekkel megelőzte más tájak fejlődését. A török idők végvári csatározásai valószínűleg itt is meggyérítették a szőlőművelők számát, s egyidejűleg csökkent a szőlőterület is. A XVIII. században újra fellendült a térség fejlődése, a XIX. Század közepére pedig Balatonfüred már a Balaton „fővárosa” lett, ahol a megyei és az országos előkelőségek bálok, ünnepek alkalmával találkoztak, szórakoztak a kiváló fehér borok társaságában. A borvidék területe a szőlő termőhelyi katasztere alapján 6445 ha. Huszonnégy település tartozik a borvidékbe, mely a Balaton északkeleti részén és azzal párhuzamosan húzódó Balatonalmáditól Zánkáig terjedő hegyvonulat lankáin, a hegyek által körülvett völgyek, medencék oldalain terül el. Fontosabb községei között említhetjük még Felsőörsöt, Lovast, Paloznakot, Tihanyt, Balatonszőlőst és Szentantalfát. A bortörvény úgynevezett bortermő helynek ismeri el még a Balaton Veszprém megyei partján a Balatonkenese, Balatonfőkajár és Balatonvilágos környéki szőlőket. A terület klímája szélsőségektől mentes, kiegyenlített. A viszonylag enyhe telet korai kitavaszodás követi, a nyár nem túl forró, utána többnyire hosszú, derűs, száraz ősszel. Gyakran emlegetik a környéken, hogy a Balaton víztükréről visszaverődő fény segíti emelni a szőlő minőségét. Talaja rendkívül változatos. Itt előfordulnak a fillitpalán, permi vörös homokkövön, triászmészkövön, dolomiton, bazalton, bazalttufán, pannonhomokon, márgán és löszön kialakult rendzina és erdőtalajok is. Jellemző látvány, hogy a föld szokatlanul vörös. A borvidék legértékesebb szőlőfajtája az olaszrizling, melynek bora zöldes-sárga színű, rezeda illatú, ízében a fajtára jellemző keserűmandula utóíz dominál, többéves tárolást követően pedig szilvaillatú, másodlagos bukéval gazdagodik. A balatonfüredi olaszrizling általában lágyabb, simább, míg a csopaki olaszrizling savakban gazdagabb, élénkebb ital – amely mintegy másfél évszázada terjedt el, és kiemelkedő minőségével márkanévvé vált. A vidék olyan remek borfajtáknak is otthona, mint például a Chardonnay, Rajnairizling, Sauvignon Blanc, Juhfark, Pinot Blanc, Zenit, Tramini, Szürkebarát, Ottonel muskotály, Rizlingszilváni, Kékfrankos, Merlot és Zweigelt.
Balatonfüred a borvidék központja, amely a Balaton északi partjának egyik legszebb részén található, és 1987 óta a Szőlő és Bor Nemzetközi Városa. A település régi hagyományokat felelevenítő ünnepe a Borhetek, melyet minden év augusztusában rendeznek meg, néhány kényszerű év kihagyásával 1932 óta. A csodálatos szépségű Tagore sétányon a szőlősgazdák a borvidék legjobb borait kínálják, páratlan szépségű panorámában gyönyörködhet az ide látogató. Népi- és iparművészeti kirakodó vásár, s minden este látványos műsorok szórakoztatják a közönséget.

Balatonfelvidéki borvidék

Az egész Balaton környékén nem ritkák a római kor 2000 éves emlékei. Az 1300-as évek elején a veszprémi püspökségnek már kiterjedt szőlőbirtokai voltak itt, de feltehetőleg már a kelták itt is termesztettek szőlőt. Századokon át királyi birtokok és főúri szolok, valamint kisnemesi szőlőbirtokok hirdették ennek a területnek a kiváló borait. Már a középkorban Tirolba és az Alpokon túlra, a dél-német területekre szállítottak erről a területről borokat. Az Esterházy család hercegi és grófi ága a környék legtöbb szőlővel rendelkező birtokosa volt, uradalmaikban rendszeresen készíttettek természetes csemege-borokat. A XVIII. századi dézsmapincéjük még áll Szentbékkállán a templom feletti területen.
A borvidék területe a szőlő termőhelyi katasztere alapján 5344 ha. A borvidékhez, mely a Keszthelyi-hegység és a Dél-Bakony lábánál, a hegyek közötti medencék oldalain, köztük a Káli medence lejtőin terül el, 23 település tartozik. Az eltérő földrajzi, ökológiai és egyéb adottságok miatt a borvidék három körzetre tagolódik, melyek a következők: káli körzet 6 településsel, balatonedericsi-lesencei körzet 7 településsel és a cserszegi körzet 10 településsel. A vidék Balatonra néző szőlőterületeinek klíma-adottságai kiegyenlítettek, más területei védett lankákon helyezkednek el, ezért szélsőséges időjárási hatásokkal nem kell számolni. A domborzatilag gazdagon tagolt tájban kedvező mikroklimatikus viszonyok alakultak ki. Talaja a Badacsonyi borvidékhez hasonló, de annál még változatosabb: dolomiton fekvő pannonagyagon, homokkőmálladékon, löszön és pleisztocén homoktakarón, cerithiumos mészkőn, triászmészkövön, márgán, pannonhomokon, agyagon, bazalttufa-keveréken kialakult rendzina, agyagbemosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek, csernozjom barna erdőtalajok, köves és földes kopárok. Jelenleg mindhárom körzetben telepíthető a fehérborszőlő-fajták közül az Olaszrizling, Chardonnay, Tramini, Rizlingszilváni, Szürkebarát, Cserszegi fűszeres és az Ottonel muskotály, a vörösborszőlő-fajták közül pedig a Zweigelt. Csak a káli körzetben telepíthető a Furmint és a Sárga muskotály, a balatonedericsi-lesencei körzetben a Pinot blanc, a cserszegi körzetben a Nektár. A borvidék borai finom savtartalmúak, zamatgazdagok, elegánsak. A kedvező adottságú dűlők borai teltek, kerekek és harmonikusak.


A borhoz kapcsolódó szakkifejezésekhez tekintse meg a Borlexikonban!

Az előző részben: A bor és az egészség
A következő részben: Magyarország borvidékei II.