Váci múmiák a szegedi Fekete házban

A váci Fehérek templomának rejtett kriptájában leltek rá azokra a természetes úton mumifikálódott testekre, melyeket most Szegeden láthat a nagyközönség. A tizenegy múmiát és titokzatos sorsukat augusztus 15-től ismerhetik meg az érdeklődők a „Rejtélyek, sorsok, múmiák” című kiállításon.

Egy felújítás során, 1994-ben bukkantak rá Vácott arra a titkos kriptára, mely az 1674-1838 között élt váci polgárok temetkezési helyéül szolgált. A plafonig halmozott, egymásra pakolt koporsókban természetesen úton mumifikálódtak az elhunytak: a folyamatot a különleges mikroklíma és a temetés módja tette lehetővé. A holtakat faforgáccsal bélelt koporsókba helyezték, mely felszívta a testnedveket, így a természetes bomlás helyett mumifikálódás zajlott le.

A TBC titka

A megtalált 265 múmia közül 166 személyt azonosítottak, míg 99 kilétét mind a mai napig homály fedi. A Természettudományi Múzeum különböző természettudományos vizsgálatokat végzett, mely során kiderült, hogy az elhunytak többsége TBC-vel fertőzött volt.
„A Fekete ház földszinti kiállítótereinek ablakait a szakemberek a héten befalazták, hogy igazi sejtelmes, kriptát idéző hangulat fogadhassa a látogatókat” – beszélt a kiállításról Medgyesi Konstantin, a Móra Ferenc Múzeum sajtóreferense. „Az augusztus 15-én megnyíló kiállításon tizenegy múmiát mutatnak be, ahol titokzatos sorsokra, rejtélyes történetekre derít fényt a tárlat különböző audiovizuális eszközök segítségével.”

A múmiák klimatizált temploma

A templomot a Domonkos rendi szerzetesek kezdték építeni 1699-ben. A templomhoz két kripta tartozott, melyekben 1731-1838 között temetkeztek. Főleg tehetősebb polgárok és egyházi személyiségek nyughelye volt.

Felmerül a kérdés, hogyan maradhattak ilyen állapotban a testek, mivel a vizsgálatok során egyértelművé vált, hogy mesterséges beavatkozás nem történt. Az ELTE Meteorológiai Tanszékét kérték fel a kripta klímájának vizsgálatára. A vizsgálat során arra jutottak, hogy a termek klímája nagyon hasonlít a magyarországi barlangokban és földalatti üregeiben mért hőmérsékletekhez: a külső hőmérséklettől függetlenül 8-11°C között ingadozott. A légnyomás a szabadtéri értékkel majdnem azonos – 991-1009 hPa – értéket mutatott. A folyamatos enyhe légmozgás átlagértéke elhanyagolható.
A páratartalom értéke - 90% - nagyon magas, ilyen értékek mellett a testeknek bomlásnak kellett volna indulni. A páratartalom az utóbbi időkben érte el ezt a szintet. Ezeknek a környezeti tényezőknek az együttes hatása kedvezett a mumifikálódásnak.

Koporsók, nők, férfiak – HIV, Kaposi-szarkóma, TBC

Szerencsés volt még a koporsók egymásra helyezése, mivel a magasabban lévők kevésbé vizesedtek. Valamint a koporsók anyaga is fontos szerepet játszott. Fenyőfából készült, és a testek köré is faforgácsot szórtak. A fenyőfa hatóanyaga kedvező hatással volt a konzerválódási folyamatokra, a faforgács pedig felszívta a testnedveket, így elősegítette a kiszáradást.
A kriptában 107 nő és 119 férfi, valamint 38 megállapíthatatlan nemű holttestet találtak, akiknél 89%-ban fellelhető volt a tuberkulózis fertőzés, azonban mindössze 35%-nál volt a halál közvetlen okozója. A lelet-együttes tudományos értékét növeli, hogy a belső szervek nagyrészt épségben megőrződtek, ami lehetővé teszi a testek sokoldalú természettudományos vizsgálatát (antropológiai, patológiai, genetikai, fogászati vagy morfológiai vizsgálatok). A tudományos kutatások eredményeiből mintha egy mozaik darabkáit összeillesztenénk rekonstruálhatók 150-250 évvel ezelőtti város lakóinak biológiai jellemzői: a megélt életkor, az átélt sérülések és betegségek, a táplálkozási szokások, az életmód, a rokoni és szociális kapcsolatok, az arcvonások.
A leletek vizsgálata elősegítheti különböző betegségek és azok kialakulásának kutatását. Például a HIV, a Kaposi-szarkóma valamint a TBC esetében a kutatások megkezdődtek.

Táplálkozási szokások és a korabeli orvoslás

A maradványok fogkőmintákból következtetni lehet a korabeli táplálkozási szokásokra. A vizsgálatok kimutatták, hogy főleg burgonyát és kukoricát fogyasztottak, hús csak ritkán került az asztalra. Éppen ezért a foguk rossz állapotban volt, elterjedt volt a fogszuvasodás. A kevés húsfogyasztás miatt a nyál savas kémhatású lesz, ami kedvez a szuvasodást okozó baktériumoknak.
A korabeli orvostudomány fejletlensége miatt magas volt a csecsemőhalandóság aránya. Akkoriban is ismerték a császármetszést, viszont ez a művelet csak nagyon kevés esetben nem jelentette az anya halálát. Gyakran már csak a halott anyán tudtak császármetszést végrehajtani, és így megmenteni az újszülöttet. Ezek az újszülöttek sokszor csak néhány nappal élték túl az édesanyjukat, ilyenkor a csecsemőt és az anyát külön koporsóba temették, azért mert nem tudták a holttesteket megfelelően lehűteni. A szülés után azonnal elhunyt újszülötteket az édesanyjukkal együtt temették el.
Azokban az időkben kis arányban tudták csak megállapítani a halál okát, és ebből kifolyólag féltek a tetszhaláltól, ennek a félelemnek egyik példája egy kivágott szívű apáca. Ez az apáca éppen szülővárosába tartott Vácon keresztül, amikor meghalt. Valószínűleg ő maga kérte a végrendeletében, hogy halála után vágják ki a szívét, de az is elképzelhető, hogy azért vágták ki a szívét, mert nem tudták volna konzerválni addig, amíg a szülővárosába szállítják, és ezért csak a szívét vitték el oda. Ez az eljárás akkoriban nagyon sok helyen megfigyelhető volt.
A fenti példák is azt bizonyítják, hogy az elmúlt korok feltárása nem csak a múltunk megismerését szolgálja, hanem a jövő kutatásait is segíti. Ebben a váci múmiáknak is nagy szerep juthat.

forrás: Wikipédia