A Szőke Tisza, avagy az értelmetlenségnek nincs határa

A kormány még a helyén

Túl sok mindent már nem lehet elmondani a tragikus sorsú hajóról. Mintha a hallgatás homályába és a tápéi öböl jótékony lombjai mögött, az öböl fenekén pihenő roncs már nem is létezne. Pedig voltak jó, jobb, még jobb és rossz szándékú kezdeményezések, csoportosulások, akaratok körülötte.
Úgy tűnik, az egyik szándék győzött...

Csak két dolog végtelen:
a világegyetem és az emberi hülyeség.
De a világegyetemben nem vagyok olyan biztos.

Albert Einstein

Törmelékhalom a parton

Roncshalom a parton, roncs a vízben, játszadozó vadkacsák, rablóhalak a mélyben.... ez fogadja a szemlélőt, aki a tápéi kikötő partján sétál. Önkéntelen a kérdés: vajon milyen szándék vezetett el idáig, milyen érdekcsoportok, milyen pénzügyi tranzakciók, könyvelési trükkök, kormányzati szándékok, hivatalok és hivatalnokok juttatták erre a sorsra a hajót.

A kormány még látszik

Védett érték: a kormány

Az eladás, árverezés, KÖH-védelem, vállalkozók, önkéntesek, és megannyi szólam, nyilatkozat, riport után mintha semmi sem történt volna. A Szőke Tisza ügye megjárta a legmagasabb fórumokat, kormányzati határozat is születőfélben volt a megmentésére, de a hivatalok bugyraiban, miniszterelnöki-miniszteri számonkérés nélkül lassan ellaposodott a megmentés-kiemelés-újjáépítés folyamata.
A hajó kormányműve még látszik, de a kormány szándéka már nem, pedig a részben védetté nyilvánított hajó talán többet érdemelt volna. Leköszönő és új miniszterek, hírneves városvédők lobbiztak, vagy csak lobbizgattak érte, mégsem mozdult semmi. Csak újabb közpénzek, súlyos adóforintok kerültek átutalásra az állami büdzséből magánszámlákra.

Gazdátlan roncs?

Hajótat: védett a szerkezet

A hajó torzója mozdulatlanul hever az öböl vizében, a parton törmelékhalom jelzi a korábbi munkálatok nyomát. Nyilvánvaló a kérdés: ki a tényleges gazdája a gőzös maradványának? Ki az, aki az élővíz mellett eltűri a törmelékhalmot, melyet a legutóbbi árvíz részben már elhordott? Hol van a közlekedési hatóság, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség, a természetvédők, a műemlékek megmaradásáért felelős szervek?
Persze a pecsétes határozatban védendő részek valóban védve vannak: a víz mélyén! Innen nehezebben kerülnének a haszonvas telepekre az értékesíthető hulladékfémek. Mindazonáltal érthetetlen a bontást elkezdő, a hajót árverésen birtokba vevő cég szándéka is: az értéktelen felépítményt sziszifuszi erővel lebontották, és amikor az értékesebb fémszerkezethez értek, megállt a munka.
Megállt vagy megállították? Sok-sok információ-morzsa kering, de ezek zöme nem, illetve nem lehet nyilvános! Senki sem szeretne lófejet találni reggel az ágyában...

Szeged nem romlott csak a romlás városa

Gőzgép víz alatt

Sokan talán a város „más színű” vezetése miatti kormányzati ellenállást sejtenek a Szegeden tapasztalható ipari, beruházási, fejlesztési lépések elmaradása mögött, de ezeknél nagyságrendekkel erősebbnek tűnik a gazdasági érdekek hatalma.
Számtalan olyan emblematikus, jogilag sérthetetlen érték van a városban, melyeket a korábbi évek „ésszerű” privatizációja sodort magánkézbe, s azóta ezekben a markokban sínylődik, romlik, értéktelenedik. A sor hosszú és végeláthatatlan, de leginkább is elkeserítő: a két Virág Cukrászda, régi Hungária, Bárka étterem, újszegedi Vigadó, Royal szálló, Hági étterem, Centrum gödör.... Szőke Tisza. Bárki kérdezni mer ezekben az ügyekben, rögvest bírósággal fenyegetik, de a tulajdonosok – a jog hálója mögé bújva – semmit sem téve várják a pillanatnyi lehetőséget. Tehetik, hiszen az övék, azt tesznek vele, amit akarnak.
De ki az, aki a Szőke Tiszával tenni akar, tenni fog, tehet bármit is? A Titanic a tenger mélyén, távol az érdeklődőktől lassan elenyészik. De a szegedi legendás gőzös meddig marad még furcsa torzóként a tápéi öböl vizében?

A Szeged Panoráma Szőke Tisza dossziéja
katt a cikkekért