A közel 5 km hosszú szakasz három részből állt: a partfal, valamint az ettől le- és felfelé húzódó töltésrész, melynek a legkritikusabb szakaszának a mellvédfalas részt tekintették. A korábbi árvízi tapasztalatokat figyelembe véve számolni kellett azzal, hogy a várható 1000 cm-es vízálláshoz tartozó hullámok esetleg átcsaphatnak a partfalon. A mellvédfal ki- és beborulási veszélye is fennállt, és a szerkezeti meghibásodások miatt szivárgás, átfolyás alakulhatott ki. A Tisza gyors apadását követően a partfal egyes szakaszai elcsúszásától, lesüllyedésétől is tartani kellett.
Az első intézkedésként a mellvédfal vonalában a lejárónyílásokat lefalazták. Ezzel párhuzamosan a partfal repedéseit és a mögötte levő járdaszegély nyílásait cementhabarccsal kitöltötték, elvégezték a mellvédfal homokzsákos megtámasztását is.
Filmösszeállítás az 1970-es árvízről
Vágás István mérnök, a műszaki tudomány doktora
Emlékkötet az 1970. évi
Maros és Alsó-Tisza vidéki árvízről
Város a homokon
„Az okos ember – ezt a Bibliából is tudhatjuk – sziklára építi házát: „Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja”. De, lehet-e okos annak a tájnak embere, ahol nincs szikla, hegy sincsen, csak mély laposokon lehet építkezni, s vizet-szelet álló építőanyag sem található? Lehetett –e ott másra, mint homokra építeni, ahol, ha jött az ár és a szél, s nekizúdult a háznak: „az összedőlt és romhalmazzá vált”?Szeged városát és Alföldünk városait-falvait nem lehetett sziklára építeni, s mély fekvésén, házainak vízre érzékeny építőanyagain, évszázadokon át nem tudhattak változtatni … A katasztrófának a Tisza mellett korán be kellett következnie. Ez, mint tudjuk, Szeged pusztulását eredményezte 1879-ben.
Pusztulás és feltámadás
A történelem emlékeiből látható, hogyan temetkezett egykor hullámsírba Szeged, hazánk akkor második legnagyobb városa. De azt is látjuk, mikén támadt fel, és vált sokkal szebbé, mint addig. A pusztulás és az eredményes újjáépítés, az annak nyomán kibontakozó, máig ható fejlődés sohasem feledtetheti, hogy az árvizek megemelkedett mai szintje alatt akár 3-4 méterrel is fekvő városnak lakosai által talán a 131 év után már alig érzékelt veszélyeztetettsége csak akkor hárítható el, ha árvízvédelmünket magas színvonalon tartjuk, és ha a védelmi építmények, berendezések fenntartásáról is folyamatosan gondoskodunk. Az árvizektől, magas tiszai vízállásoktól átmenetileg mentes, a szakemberek által s „béke” –időszakoknak nevezett évek olykor feleslegesnek ítélt anyagi ráfordításai azon az egy éjszakán térülhetnek meg akár többszörösen is, amelyen a magasra áradt vízállás fenyegetéseit sikerült kivédeni.
Második katasztrófa?
Az 1970. évben először az áprilisi, majd a legkomolyabban a májusi és az azzal összefüggő júniusi, teljes Tisza-völgyre kiterjedő árhullámok idézték fel először komolyabban annak veszélyét, hogy Szeged városát esetleg második elöntési katasztrófa is érheti. |
| A tápéi „Télikikötő” a ’70-es árvíz idején A medence közepén a Szőke Tisza I. hajó áll |
Május 17-én, vasárnap délután a Maros gyulafehérvári váratlan betörése hírére Dégen Imre államtitkár, árvízvédelmi kormánybiztos telefonon személyesen rendelte el a legmagasabb fokozatú árvízvédelmi készültséget. Ugyanakkor megkezdődött a védelmi felvonulás a Maros magyar szakaszára, de még aznap rémhírek is kezdtek Makón elterjedni a romániai hírközlés elmaradása miatt. A kormánybiztos kedden, 19-én délután gépkocsin bejárta a Maros hazai töltéseit, tárgyalt Makó város vezetőivel, majd 22 óra tájban megérkezett a szegedi vízügyi igazgatóságra. Forgó László igazgató, védelemvezetővel és a védelmi törzzsel folytatott megbeszélése során még az éjszaka a következő két kérdést tette fel nekem:
Milyen magasságú tetőző vízállás várható a Maroson Makónál? Mit jelent ez a magasság Makó terepszintjéhez képest?
„Akkor Makót kiürítjük!”
A második kérdésre: A várható tetőzés Makó legalacsonyabb terepszintjét 6 m-rel, a legmagasabbat 2 m-rel, az átlagosat 3-3,5 m-re fogja meghaladni.
Dégen Imre válasza annyi volt: „Akkor Makót kiürítjük!” … A makói – árvízvédekezésre igénybe nem vehető – lakosság (idősek, gyermekek, nők, stb.) elszállítása még a szerdai, 20-i napon megkezdődött, s a következő napon folytatódott. Körülbelül 20 ezer embert szállítottak el, főként Hódmezővásárhelyre és Szentesre.
A Maros első árhulláma ugyan a Tiszába szakadt, de május végén kialakult a második, és ez már „oldalba kapta” a Tisza fő árhullámát éppen Szegednél. Szegeden kialakult a 961 cm-es, 2006-ig a legmagasabb vízállás. Ha kivetítenénk ezt a magasságot, ez a Széchenyi téren, Vásárhelyi Pál szobránál több mint másfél méter volna a tér szintje felett.
„Második szegedi árvízkatasztrófa pedig nem lesz!”
„Második szegedi árvízkatasztrófa pedig nem lesz” – mondtuk ki néhányan, akik felelősséget éreztünk a városi és a városon kívüli töltés-rendszeren történő védekezés sikeréért.
1970. július 4-én 49 napi, éjszakákat és nappalokat egyaránt igénybe vevő védekezés hozta meg a sikert. Szeged is, az Alsó-Tisza vidék is megmenekült, s ez – amint az árvízi emlékmű egyik oszlopán is olvasható – „a szegediek, a vízügyi szolgálat és a katonák hősi helytállásának, összefogásának egyaránt köszönhető.”
