Háború és béke Szeged és Sopron között

Sopronból ma sem lehet hamarább eljutni Szegedre, mint egy napi vonatozás árán, hajdanában meg tán kétheti kocsizásba is kerülhetett az utazás a két város között, gyéren ugyan, de mégis volt érintkezés. Persze nem mindenkor békés.

1744-ben, február 24-én szóba került a tanácsülésen, hogy a szegedi lenszövő céh nem engedi dolgozni a soproni céhben felszabadult legényeket azzal a megokolással, hogy a soproni céhlevelet nem az uralkodó adta, hanem maga a városi tanács.
Ezt senki sem cáfolhatta meg, a soproni takácsok céhe igen régi volt, céhlevele pedig 1524-ben kelt, tehát még a mohácsi vész előtt. Alig is csináltak mást, mint megvárták a következő évet, 1745-ben megérkezett az új céhlevél, maga Mária Terézia adta ki. A szegediek tehát akarva, nem akarva hozzásegítették a soproniakat egy becses autogramhoz, de úgy látszik megtanulták a rátartiságot is, mert 11 évvel az említett súrlódás után most már a soproniak lépnek fel az imént tanult szerepben és kontároknak („Fretter und Pfuscher”) nevezik a szomszédos Esterházy hercegi uradalmak szappanfőzőit. A jószágkormányzó erélyesen ráír a városra, hogy közölje a gőgös mesterekkel: az Esterházy uradalmakban élő szappanosoknak nemcsak a hercegtől van céhlevelük, hanem az egyik Ferdinánd császár-királytól, is.

A szappanháború

Ez a tisztes és csakis békés célokat szolgáló gyártmány, a szappan lett azután okozója egy újabb háborúskodásnak Szeged és Sopron között, évtizedekkel később, 1834-ben. A szegedi szappanról és készítőikről ezt olvashatjuk Reizner János Szeged története harmadik kötetében:

„Szabad ipar volt, a céh csak 1851-ben létesült. A szegedi szappan mindenfelé nagy kedveltségnek örvendett és az ekkor híres debreczeni vásárokon a sziksóval főzött házi szappant 30-40 társzekérnyi mennyiségben szokták volt felfuvarozni.”

Ebbe a „mindenfelé” szóban Sopron is benne volt. Itt a szappanfőzés nem volt szabad mesterség, gyertyát és szappant gyártó mesterek 1783-ig Pozsonyhoz tartoztak fiókcéh formájában, de attól fogva önálló céhük lett, így léptek fel együttesen nagy nyomatékkal a városi tanács előtt nagy panaszukkal három kocsirakomány szegedi szappan ellen, amelyet szerintük Somogyi cipész és Steiner vaskereskedő hozatott. Tudvalevőleg a vásáron kívül Sopronban csak soproni szappan kerülhetett eladásra, kérték a szegedi áru elkobozását. A tanács kezébe vette a dolgot és kiderítette, hogy Somogyi cipésznek nincs köze a dologhoz, Steiner vaskereskedő társa Josef Mihály nevű szatócs volt és Váczi nevű szegedi szappanostól abból a célból vették az árut, hogy a legközelebbi vásáron eladják. Ezt valóban szabad volt, de csakis bódéban. Ezenkívül a két műkedvelő szappanárus azt a hibát is elkövette, hogy nem táblában, azaz nagyban, hanem darabszám adta el a szappant, ezért pedig pénzbüntetés járt.
Hanem hát a szegedi szappannak mégis sikere lehetett a vásáron, mert 1837-ben újabb bonyodalom keletkezett miatta. Ismét felvonultak a szappanosok a tanácshoz és feljelentették Springer kalmárt, Löffler szűrszabót és Tschürz polgár fiát, hogy szegedi szappant árulnak. A tanács ismét nyomozni kezdett és megállapította, hogy Springer gyertyát szerzett Erdélyből, részben a Zeneegyesületnek adta át a hangversenyterem világítására, részben megtartotta és egy vevőnek egy fontot már el is adott. Ezért pedig két forintra büntette a tanács. A másik két soproni azonban büntetetlen maradt, ugyanis bebizonyosult, hogy csak azért szereztek szegedi szappant, hogy a helybeli és vidéki vásárokon árusítsák, ezt pedig nem gátolta semmiféle jogszabály. Ilyen módon tehát a szegedi szappan diadalmasan megtarthatta helyét a távoli Sopron vásárain.
Lehet, hogy a jó soproni ősök úgy gondolkodtak, hogy ha már a szappana olyan jó a szegedieknek, minden egyéb, ami onnan származik, csak jó lehet, így fogadták szívesen a távoli testvérváros levelét, miről is a soproni tanácsjegyzőkönyv 1835. évi május 23-i bejegyzés tanúskodik:

„Szab. Kir. Szeged Városának Ns. Tanácsa, e folyó 1935. esztendei Januárius 30-ikán költ Levele mellett, néhai idősebb Vedres István Úr a Dunának a Tiszával Szegedtül, Pestig készíttendő csatorna által történendő öszsze köttetését tárgyazó értekezését meg küldvén, ezen Tanácsot megkéri, hogy a jelen Ország Gyűlésen lévő képviselőnek, ezen tervnek kivitelére való szavazásra és minden előfordulandó alkalmakkal leendő pártfogására utasításokat adni ne terheltessen.”

Volt a soproni tanácsnak ez időben egy olyan fordulata, mely egyenlő az ad acta kifejezéssel és lényegében szép szóval takart útlevél volt a papírkosár irányába: „tudományul szolgál.” Ugyan az alföldi csatorna közvetlenül mit sem használt Sopron városának, mégis a szokásos formula helyett ezt olvassuk határozatképpen:

„Ezen levél Vághy Ferentz fő Bíró és Ország Gyűlési Követ Úrnak az abban foglalt és az Ország Gyűlésen előfordulandó tárgynak pártolása végett megküldeni rendeltetett.”

Csatkai Endre

 Forrás: Szegedi Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963. 129-130 p.

Virtuális lét a REÖK-ben – Fürjesi Csaba kiállítása

„Virtuális lét” címen látható Fürjesi Csaba képzőművész kiállítása a szegedi REÖK-ben. A legszívesebben az egzisztencializmust vászonra álmodó alkotó egy ízben már Salvador Dalí műtermében is dolgozhatott.

A salgótarjáni születésű, diplomát az Iparművészeti Egyetemen szerzett képzőművész, Fürjesi Csaba évek óta a szegedi Nyári Tárlatok és Táblaképfestészeti Biennálék állandó kiállítója, melyeken két díjat is neki ítélt már a zsűri. A legutóbbi elismerés része volt egy REÖK-kiállítás is, ezt láthatja most a nagyközönség.

Szférák

A tárlat Fürjesi Szférák című, legutolsó ciklusát mutatja be. A 47 alkotás az elmúlt fél évtized anyagából került ki, tehát egészen frissek, sőt vannak olyan képek is a falakon, melyeket most láthat először a közönség, hiszen kifejezetten a szegedi tárlatra készültek el.
Fürjesi többféle stílust elsajátított a tisztán indulati foltfestészettől a figurális, realisztikus megfogalmazásig bezárólag. Alkotásainak témáit tekintve leginkább az egzisztencializmus hatott rá, egyik fő témája ezért a jelenlét, az ember időben és térben változó élménye.
A kilencvenes évek óta rendszeresen jelentkezik tárlatokkal hazai és külföldi kiállítóhelyeken. Meghívással dolgozhatott már Egyiptomban és Berlinben is, 2010-ben neki ítélték a Székelyföldi Nemzetközi Grafikai Biennálé nagydíját, ösztöndíjjal pedig Salvador Dalí műtermében is alkothatott 2011-ben. Művei több hazai és nemzetközi közgyűjteményben megtalálhatók, így például a Magyar Nemzeti Galériában, Oxfordban, Zürichben, Japánban. Fürjesi Csaba a Ceredi Művésztelep vezetője.

Fürjesi Csaba a virtuális létben

kattintson a képre

Húsz éves a kommunikáció szakos képzés Szegeden

A rendszerváltás előtt Magyarországon nem volt lehetőség sem egyetemi, sem főiskolai keretben kommunikáció szakon tanulni, ám már létezett ilyen oktatás – mondta Szajbély Mihály, a Szegedi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének vezetője, az egyetem oktatója. 1993-tól indult az első kommunikáció szakos évfolyam Szeged mellett Budapesten és Pécsen, azóta a képzés folyamatosan zajlik.

„A hír az, hogy a vélemény szabad” – ez volt a mottója a pénteken a Szent-Györgyi Albert Agóra Informatóriumában megrendezett ünnepségnek és kerekasztalbeszélgetésnek. A meghívott vendégek között voltak Szabó Gábor, az SZTE rektora és Csernus Sándor, a Bölcsészettudományi Kar dékánja mellett a szakon végzett, karriert befutott, a médiában vagy annak peremterületein dolgozó egykori diákok is – a teljesség igénye nélkül. A kérdezők Veiszer Alinda, egykori kommunikáció szakos hallgató, és Rózsa Péter voltak. Rózsa Péter már a kezdetektől fogva a szakon tanított. A vendégek meséltek egyetemi tapasztalataikról és arról, manapság mivel foglalkoznak és hogyan jutottak el az iskolapadból odáig.

Szabó Gábor rektor elmondta, hogy a társadalomtudományoknak ugyanúgy létjogosultsága van a természettudományok mellett, ám egy társadalomtudósnak is valamilyen szinten értenie kell az utóbbihoz is. Példaként hozott fel egy olyan helyzetet, mikor egy új atomerőmű építéséről kell megkérdezni az embereket – ha valaki nem ismeri annak előnyei mellett környezetszennyező hatásához, könnyelműen bólinthat rá a dologra.

Egyedi szegedi

Veiszer Alinda fontosnak tartja a különbséget a szegedi és más egyetemeken folyó kommunikáció szakos képzés között. Véleménye szerint Szegeden az elméleti képzés mellett erős gyakorlati tapasztalatokat is szerezhet egy diák, ami fontos éles helyzetekben – például nem csak megtanulja az itteni hallgató, hogy hogyan kérdezzen és viselkedjen egy interjú közben, de többször élesben is kipróbálhatja magát. Rózsa Péter szerint manapság könnyen gondolhatja magáról bárki, hogy újságíró, hiszen mindennaposnak számít az olyan technikai eszközök használata, mint az okostelefon vagy egy tablet, ám a tudás, amit egy egyetemi oktatás keretében tud elsajátítani a hallgató, már nem jár melléjük.
Manapság a kommunikáció szak nem tartozik a felsőoktatási politika kedvencei közé, mondhatni mostohagyermek. Szajbély Mihály kiemelte, hogy a bölcsészdiploma igenis rentábilis, keresett, így kommunikáció szakos diplomával is sikeresen el lehet helyezkedni.

Szöveg, fotó: Illés Réka Gabriella