Sorozatunkban Reizner János és Blazovich László munkáinak, valamint a Somogyi-könyvtár által 1991-ben kiadott, Kristó Gyula szerkesztette Szeged története sorozat felhasználásával megpróbáltuk áttekinteni Szeged iparának kialakulását, fejlődését és hanyatlását.
Kiadó – Eladó
A mai Szeged valóságos ipartemetővé vált. Joggal mondhatjuk ezt, hiszen a hajdani gyárak nagy részének mára már nyoma sincs, helyüket gaz verte fel, lebontották őket, kisebb-nagyobb boltok, áruházak lettek belőlük. A még meglévő épületek magánkézben vannak, irodáknak, raktáraknak adnak otthon, illetve a legtöbb esetben a „KIADÓ – ELADÓ” táblák hátteréül szolgálnak és várnak az újabb multiáruházak euróira.A rendszerváltás esztelen leépítésére és a privatizációra a koronát már csak az uniós csatlakozás, a termelési kvóták, és a kínai ipar előretörése tette fel. A hazai termelés átalakulásának sok szegedi üzem esett áldozatául, így az Ikarus, a Kábelgyár, a Ruhagyár, a Textilművek, a Budalakk, a Téglagyár, a Konzervgyár és mind közül a legnagyobb, a DÉLÉP is megsemmisült. Épen maradt épületeiken sok száz bérlő osztozik, a területeket bizonytalan eredetű törmelékhalmok borítják, itt-ott érdekes füstfellegek szállnak a magasba, minimálbérrel sanyargatott kétkeziek dolgoznak – sokszor bejelentetlenül – napi tíz órákat.
Nagyáruházdömping
És mit kapott Szeged a rendszerváltástól és ifjú demokráciánktól? Termelő üzemet egyet sem, viszont rögvest itt teremtek a multiáruházak a Cora, Tesco, METRO, Lidl, Aldi, Penny Market, Baumax, Praktiker, OBI. Mindegyik a saját jól beolajozott beszállítói hátterével dolgozik, természetesen külföldi, kínai termékeket forgalmaznak, a dolgozókat a végletekig kihasználják, természetesen szigorú szabályok között. Szakember itt ritkaságszámba megy, annál több a kereskedelmi végzettség nélküli „eladók” sora, és a szakmai tapasztalattal nem rendelkező diákmunkás. De ez már egy másik világ, másik, történet.A régen tízezreket foglalkoztató gyárak sorában azért még talpon maradt a Pick, a Gumigyár, a Gyufagyár, a Sole-Mizo tejfeldolgozója, bár ezek egy része mára nem a magyar zsebeket gazdagítja.
Képösszeállításunk segítségével a nagyobb szegedi gyárak mai állapotán vezetjük végig Olvasóinkat, mindenkire rábízva a véleményalkotást. Mementóként pedig a film végén egy tipikus gyártemetőben, a Bajai úti volt Téglagyárban sétálhatnak, de kérjük, jól nézzenek a lábuk elé, mert korántsem könnyű természetjáráson vehetnek részt. Azt csak reméljük, hogy a terület mai tulajdonosa és az illetékes hatóságok mindannyian tisztában vannak az itteni állapotoknak, és már keresik a megoldást.
Az előző részben: A változások kora
Összeállította, fényképezte: Illés Tibor