2013. július 5., péntek

Szegedi Szabadtéri Játékok: A Szúnyog Terminátor

A halál ködös lehelete
Baljóslatú fehér köd árasztotta el a Szegedi Szabadtéri Játékok nézőterét. A széksorok alól gomolygó fehér felleg nehéz páraként szivárgott a színpad irányába, és a sűrű gomolyagot iszonyatos zaj kísérte. Mielőtt még bárki a mobilja után kapva tárcsázni kezdené a tűzoltókat, azonmód nyugodjon meg: csak tömeggyilkosság van folyamatban.



De mindezért a rendőrség speciális egységét sem kell hívni, hiszen Szeged nyári színházának szervezői minden előadás előtt ezzel a speciális módszerrel igyekeznek vérszívómentesíteni a csillagfényes teátrum kultúrára szomjas közönségét.
A nehéz szagú füstből Terminátorként bukkan elő korunk hőse, a gyalogszúnyogirtó, bizonyítandó, hogy adott cél érdekében mindig megtalálható a megfelelő lelemény, technika és főleg pénz, hiszen Szeged színházi nevezetessége semmi esetre sem engedheti meg magának azt, hogy a nézők ne a tenyerüket tapsolják véresre egy-egy sikeres premier után, hanem karjukat-lábukat vakarják sebesre a szúnyogáradattól.
Talán érdemes lenne megfogadni Montecuccoli örökérvényű mondásának továbbgondolását, melyet a hadvezér magyar kortársa, Zrínyi Miklós is kissé másként fogalmazott meg „Az török áfium ellen való orvosság című” kötetében: „... fegyver, fegyver, fegyver kévántatik és vitézi resolutio...” És legyen az utolsó szón a hangsúly, mely határozatot, döntést kíván mindattól, kinek erre ereje s joga van.
A szegedi szúnyogháborúhoz tehát három dolog kell: akarat, akarat, akarat....

2013. június 30., vasárnap

A Szőke Tisza, avagy az értelmetlenségnek nincs határa

A kormány még a helyén
Túl sok mindent már nem lehet elmondani a tragikus sorsú hajóról. Mintha a hallgatás homályába és a tápéi öböl jótékony lombjai mögött, az öböl fenekén pihenő roncs már nem is létezne. Pedig voltak jó, jobb, még jobb és rossz szándékú kezdeményezések, csoportosulások, akaratok körülötte.
Úgy tűnik, az egyik szándék győzött...




Csak két dolog végtelen:
a világegyetem és az emberi hülyeség.
De a világegyetemben nem vagyok olyan biztos.
Albert Einstein


Törmelékhalom a parton
Roncshalom a parton, roncs a vízben, játszadozó vadkacsák, rablóhalak a mélyben.... ez fogadja a szemlélőt, aki a tápéi kikötő partján sétál. Önkéntelen a kérdés: vajon milyen szándék vezetett el idáig, milyen érdekcsoportok, milyen pénzügyi tranzakciók, könyvelési trükkök, kormányzati szándékok, hivatalok és hivatalnokok juttatták erre a sorsra a hajót.


A kormány még látszik

Védett érték: a kormány
Az eladás, árverezés, KÖH-védelem, vállalkozók, önkéntesek, és megannyi szólam, nyilatkozat, riport után mintha semmi sem történt volna. A Szőke Tisza ügye megjárta a legmagasabb fórumokat, kormányzati határozat is születőfélben volt a megmentésére, de a hivatalok bugyraiban, miniszterelnöki-miniszteri számonkérés nélkül lassan ellaposodott a megmentés-kiemelés-újjáépítés folyamata.
A hajó kormányműve még látszik, de a kormány szándéka már nem, pedig a részben védetté nyilvánított hajó talán többet érdemelt volna. Leköszönő és új miniszterek, hírneves városvédők lobbiztak, vagy csak lobbizgattak érte, mégsem mozdult semmi. Csak újabb közpénzek, súlyos adóforintok kerültek átutalásra az állami büdzséből magánszámlákra.



Gazdátlan roncs?

Hajótat: védett a szerkezet
A hajó torzója mozdulatlanul hever az öböl vizében, a parton törmelékhalom jelzi a korábbi munkálatok nyomát. Nyilvánvaló a kérdés: ki a tényleges gazdája a gőzös maradványának? Ki az, aki az élővíz mellett eltűri a törmelékhalmot, melyet a legutóbbi árvíz részben már elhordott? Hol van a közlekedési hatóság, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség, a természetvédők, a műemlékek megmaradásáért felelős szervek?
Persze a pecsétes határozatban védendő részek valóban védve vannak: a víz mélyén! Innen nehezebben kerülnének a haszonvas telepekre az értékesíthető hulladékfémek. Mindazonáltal érthetetlen a bontást elkezdő, a hajót árverésen birtokba vevő cég szándéka is: az értéktelen felépítményt sziszifuszi erővel lebontották, és amikor az értékesebb fémszerkezethez értek, megállt a munka.
Megállt vagy megállították? Sok-sok információ-morzsa kering, de ezek zöme nem, illetve nem lehet nyilvános! Senki sem szeretne lófejet találni reggel az ágyában...

Szeged nem romlott csak a romlás városa

Gőzgép víz alatt
Sokan talán a város „más színű” vezetése miatti kormányzati ellenállást sejtenek a Szegeden tapasztalható ipari, beruházási, fejlesztési lépések elmaradása mögött, de ezeknél nagyságrendekkel erősebbnek tűnik a gazdasági érdekek hatalma.
Számtalan olyan emblematikus, jogilag sérthetetlen érték van a városban, melyeket a korábbi évek „ésszerű” privatizációja sodort magánkézbe, s azóta ezekben a markokban sínylődik, romlik, értéktelenedik. A sor hosszú és végeláthatatlan, de leginkább is elkeserítő: a két Virág Cukrászda, régi Hungária, Bárka étterem, újszegedi Vigadó, Royal szálló, Hági étterem, Centrum gödör.... Szőke Tisza. Bárki kérdezni mer ezekben az ügyekben, rögvest bírósággal fenyegetik, de a tulajdonosok – a jog hálója mögé bújva – semmit sem téve várják a pillanatnyi lehetőséget. Tehetik, hiszen az övék, azt tesznek vele, amit akarnak.
De ki az, aki a Szőke Tiszával tenni akar, tenni fog, tehet bármit is? A Titanic a tenger mélyén, távol az érdeklődőktől lassan elenyészik. De a szegedi legendás gőzös meddig marad még furcsa torzóként a tápéi öböl vizében?